Vásárlói kritikák a következő termékről: The Expendables - A feláldozhatók 2. - duplalemezes extra változat (2 DVD)

Azt mondta Sly az extrákban, hogy a lényeges különbség az első és második rész között az, hogy itt már tudták az irányt, tudták, milyen jellegű mozit akarnak csinálni. Míg az első inkább egyfajta útkeresés volt, kísérletezés, addig ez már mértani pontossággal megszerkesztett akcióvígjáték. Nos, az öregnek tökéletesen igaza van. Az EX2 pontosan ebben a kiforrottságban – és az ebből eredő összes pozitívumban - kerekedett az előzménye fölé és lett a tavalyi év egyik legszórakoztatóbb mozija.
RETRO. Ugyanúgy, mint az első. Akinek az bejött, az egyszerűen ezt imádni fogja. Valahol ez a mozi elsősorban a múltnak szól - mai köntösben -, a múlt ikonjainak, és a múlt nézőinek. Azoknak, akik a 80-as években olyan VHS-eken nőttek föl, mint a Rambo, a Conan, a Véres játék, a Chuck Norris mozik. Akik tudják, értékeli azt a rengeteg utalást, poént, amit ebben a filmbe beletettek. Akik szívesen visszarepülnek gyerekkorukba, hogy újra elmerüljenek az akkori tökös főhősük újabb tökös kalandjaiban. Ezáltal elsősorban a nosztalgiafaktor az, ami a film értékelését alaposan megszépíti, mert ha tárgyilagos, elvakulatlan nézőként tekintenénk a mozira, bizony alaposan le lehetne húzni: történet sablonos és kiszámítható, az események hiteltelenek és túljátszottak, a dialógusok néha bántóan egyszerűek. No de ki a fene foglakozik ezzel, ha már a fentebb említett követelményeknek megfelel?
A mozi tulajdonképp az elején megvesz kilóra. Az az abnormális akcióhalmaz a kínai telepen, a csuklyás ember kiszabadításáért egyszerűen lenyűgöző. Minden lövés talál, minden ellenfél megmurdel – közbe persze a csapaton egy karcolás sincs. Hát mi más is kell egy ilyen moziba? A kis finom csipkelődés pedig csak a kezdet – hogy aztán később örökérvényű beszólások és jelenetek tömkelegévé nője ki magát. Az EX2 sokkal viccesebb, szórakoztatóbb film elődjénél, szinte az első perctől vigyorogva lehet nézni. Ahogy pörögnek az események, kerülnek elő a szereplők, úgy válik a vigyor röhögéssé, hogy aztán a Nagy Repülőtéri Leszámolásnál szinte számolni se lehessen az egysorosokat. Az egész film egy kib*szott jó dumával megírt, régimódi akcióhalmaz, ahol a rosszfiúk a földből nőnek ki, a jófiúk meg legyőzhetetlenek. Hiába feláldozhatók…
A szereposztásról az első résznél már áradoztam, tök jó érzés ennyi „sztárt” egyidejűleg a vásznon látni. Az EX2 legnagyobb húzása azonban vitathatatlanul Chuck Norris – no meg Van Damme – szerepeltetése. Norris belépője talán a tavalyi mozis év legnagyobb dobása, emlékszem, az egész terem egyszerre röhögött fel. Igazi közösségi élmény volt… Van Damme nemkülönben jó húzás, igaz, itt már spárgát nem csinált, de a védjegyeit még simán hozta. Másodszor nézve kicsit furcsa volt, hogy Jet Li eltűnt a filmből, elsőre a nagy akcióhalmazban észre sem vettem. Sly és Schwarzi parádés, nagyon jól áll nekik önmaguk paródiája is. A kiváló dumák és a túlzott akciók miatt a mozi minden mozzanatán érezni, hogy nem szabad komolyan venni – csupán hátradőlni és élvezni…
Ugyanakkor az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy pl. a fiam totál nem értette, mi van ebben jó, min tudok röhögni. Az új generáció hiába nézi meg ma a korabeli vonatkozó mozikat, az már nem lesz neki ekkora élmény. Az EX2 maximális élvezetéhez születni kellett egy bizonyos korba, hogy együtt öregedhessünk meg ezekkel az arcokkal. Akik remélem, még összehoznak egy folytatást is: az extrákban legalábbis beszélnek róla..
Extrák. A kétlemezes DVD sajnos már nem digiben van (csak egy slipcaset kapott) de a beltartalma van olyan példás, mint az elsőnek volt. Két kb. fél órás kisfilm foglalkozik a múlt ikonjaival, azok filmjeivel: nagyon jó anyag mind, érdemes megnézni – rendesen visszarepít a múltba. A harmadik doku napjaink zsoldosait mutatja be, ezen kívül néhány kimaradt jelenet és egy ötperces bakiparádé van a második lemezen. A hangalámondás jó poénnak tűnik, de igazi mazochista, aki azzal végignézi a filmet. A kép szerintem kimondottan szép, a magyar hang meg kivételesen sokkal jobban szól, mint az angol. Erőteljesebb, dinamikusabb, jobb. Nem beszélve az ismét csak kiváló szinkronról – az EX2 azon kevés filmek közé tartozik, amit minden alkalommal szinkronnal érdemes nézni. Mert hogy ezt többször megnézem, az biztos.
Kosárba!