Keresés
Vásárlói kritikák a következő termékről: Alkonyat - Hajnalhasadás, 2. rész (duplalemezes extra változat)
R2-D2 | 2013. 05. 16. 19:33
Minden jó, ha a vége jó!
A világszintű fikázás közepette merész dolog azt állítani, hogy a saga ötödik filmje kifejezetten jó lett, én mégis megteszem. Toronymagasan a történet legjobbja, de még kilépve a vegavámpírok világából is simán megállja a helyét a nagy filmes kavalkádban. Kár, hogy mire az alkotók idáig eljutottak, a normál filmnézők rég lekoptak, s nem látják majd ezt a meglepően jó szórakoztató fantasyfilmet…
Ahogy a Pt I végén már kezdett mocorogni valami, az a Pt II végére szinte robbanásszerű élménnyé fokozódott. Talán csak az első tíz perc, a kis házas jelenetek voltak kínosak, de még ezek is messze jobbak voltak, mint a korábbi filmek jelenetei. A kulcs Bellában van, illetve a vámpír-létben. Kérem szépen, kifejezetten jól áll neki, jól áll az egész filmnek: a korábbi teszefosza, gyámoltalan lánygyerekből egy öntudatos, erős vámpírcsaj lett, ezzel egycsapásra minden korábban idegesítő tulajdonságát elhagyta. A „melyiket válasszam” dilemma nem kísért már, mint ahogy a tűzforró farkas- és a jéghideg vámpírkölök idegesítő, véget nem érő vitája is a múlté. Ezzel a szövetséggel, Bella átalakulásával, no meg Renesméével új szintre emelkedett a film, nagyon tetszett, ahogy az „újszülött” szemszögéből látjuk a világot, a felfokozott érzékelés bemutatása nagyszerű lett. Alapnak egész jó indulás, pedig a lényeg még hátravolt…
A lényeg, a vámpírvilág. Talán pont azért tetszett az egész, mert iszonyat megidézi az X-men filmeket, vagy talán a karakterek sokszínűsége (néhány vámpír telitalálat) miatt, nem tudom. Működik és kész. Ahogy az egész összefogás alakul a Volturikkal szemben, ahogy jönnek be az új figurák a képbe, az nekem nagyon bejött. Jacob és falkája totál háttérbe szorul, a lényeg most a vámpírvilágon, annak sokszínűségén van. Végre nem vega mindenki, a két román srác nagyon jó, s jók a történelem eseményeihez való poénos kapcsok is. El is mosolyodtam, mikor újfent a polgárháborút emlegették – az Abraham Lincolnos film után kicsit más jelentése volt. Egyszerűen – szokatlan módon – a mozi minden perce hordozott élményt: vagy érzelmet, vagy értelmet, vagy poént. Működött minden, s már alig várta az ember, hogy megmaradjon a hó…
Ugyanis legzseniálisabb még mindig hátra volt: a csata a hófedte mezőn. Kérem szépen, az qrva jó lett. Régóta szidják sok helyen a saga CGI-farkasait, nos ennek már akkor sem adtam igazat, de most aztán végképp nem, az utómunkák egy iszonyat jó grafikájú, monumentális csatát eredményeztek, ahol hullnak a vámpírok meg a farkasok… Tátott szájjal bámultam a moziban, sosem gondoltam volna, hogy ennyi figurát képesek lehetünk egy ilyen stílusú moziban elveszteni – és ez valahol számomra baromira megkomolyította az egész filmet. Úgy éreztem, az Alkonyat végre felnőtt lett, a drámai vonal felerősödésével kilépett abból a sablonból, amibe korábban saját magát kényszerítette bele. A bugyinedvesítő love story végre mélységet kapott, s a szerelem idilli érzését sötétség árnyékolja be. A legnagyobb ötlet még azonban még mindig hátra volt, egy olyan jelenet, amitől sokat látott filmrajongó létemre elégedetten csettintettem. Még akkor is, ha ezzel tulajdonképp minden visszaállt a normál kerékvágásba, s a sötétség árnyának illúziója egy pillanat alatt szertefoszlott.
A film képi világa néhol lenyűgöző – de ez már korábban sem volt másképp. A két színész srác nagyjából ugyanazt a szintet hozza, mint eddig, Kristen ugyanakkor láthatóan lubickol a vámpírlétben. A sok mellékszereplő jobbnál-jobb figurákat hozott be a képbe, s az állandó stáb sem okozott csalódást. Különösen Martin Sheen tetszett Aroként, láthatólag nagyon élvezte a hatalmát. Érezni, hogy kiforrott, összeszedett az egész, a záróepizód egy tényleg jó kis mozi lett. Ha ilyen minőségű lett volna már az első rész, a 2010-es évek egyik legjobb franchise-a lehetett volna. De sajna az előzmények döcögő, tinilányoknak írt sztorijai miatt máshogy alakult az élet – mindenesetre a Hajnalhasadás második részére egy szavunk sem lehet.
A kétlemezes DVD ugyanakkor konzekvensen hibátlan az első epizód óta. Gyönyörű kép, jó, de baráti eredeti hang – ahol minden arányosan a helyén van, de nem üvölt az egész. Az igazi kincs ezúttal is az extra lemez: a szokásos minőségi werkfilm mellett még közel egy órányi anyag van rajt, minden magyar felirattal. Igazi Alkonyat-fanoknak kiváló anyag.
Kosárba!
Ahogy a Pt I végén már kezdett mocorogni valami, az a Pt II végére szinte robbanásszerű élménnyé fokozódott. Talán csak az első tíz perc, a kis házas jelenetek voltak kínosak, de még ezek is messze jobbak voltak, mint a korábbi filmek jelenetei. A kulcs Bellában van, illetve a vámpír-létben. Kérem szépen, kifejezetten jól áll neki, jól áll az egész filmnek: a korábbi teszefosza, gyámoltalan lánygyerekből egy öntudatos, erős vámpírcsaj lett, ezzel egycsapásra minden korábban idegesítő tulajdonságát elhagyta. A „melyiket válasszam” dilemma nem kísért már, mint ahogy a tűzforró farkas- és a jéghideg vámpírkölök idegesítő, véget nem érő vitája is a múlté. Ezzel a szövetséggel, Bella átalakulásával, no meg Renesméével új szintre emelkedett a film, nagyon tetszett, ahogy az „újszülött” szemszögéből látjuk a világot, a felfokozott érzékelés bemutatása nagyszerű lett. Alapnak egész jó indulás, pedig a lényeg még hátravolt…
A lényeg, a vámpírvilág. Talán pont azért tetszett az egész, mert iszonyat megidézi az X-men filmeket, vagy talán a karakterek sokszínűsége (néhány vámpír telitalálat) miatt, nem tudom. Működik és kész. Ahogy az egész összefogás alakul a Volturikkal szemben, ahogy jönnek be az új figurák a képbe, az nekem nagyon bejött. Jacob és falkája totál háttérbe szorul, a lényeg most a vámpírvilágon, annak sokszínűségén van. Végre nem vega mindenki, a két román srác nagyon jó, s jók a történelem eseményeihez való poénos kapcsok is. El is mosolyodtam, mikor újfent a polgárháborút emlegették – az Abraham Lincolnos film után kicsit más jelentése volt. Egyszerűen – szokatlan módon – a mozi minden perce hordozott élményt: vagy érzelmet, vagy értelmet, vagy poént. Működött minden, s már alig várta az ember, hogy megmaradjon a hó…
Ugyanis legzseniálisabb még mindig hátra volt: a csata a hófedte mezőn. Kérem szépen, az qrva jó lett. Régóta szidják sok helyen a saga CGI-farkasait, nos ennek már akkor sem adtam igazat, de most aztán végképp nem, az utómunkák egy iszonyat jó grafikájú, monumentális csatát eredményeztek, ahol hullnak a vámpírok meg a farkasok… Tátott szájjal bámultam a moziban, sosem gondoltam volna, hogy ennyi figurát képesek lehetünk egy ilyen stílusú moziban elveszteni – és ez valahol számomra baromira megkomolyította az egész filmet. Úgy éreztem, az Alkonyat végre felnőtt lett, a drámai vonal felerősödésével kilépett abból a sablonból, amibe korábban saját magát kényszerítette bele. A bugyinedvesítő love story végre mélységet kapott, s a szerelem idilli érzését sötétség árnyékolja be. A legnagyobb ötlet még azonban még mindig hátra volt, egy olyan jelenet, amitől sokat látott filmrajongó létemre elégedetten csettintettem. Még akkor is, ha ezzel tulajdonképp minden visszaállt a normál kerékvágásba, s a sötétség árnyának illúziója egy pillanat alatt szertefoszlott.
A film képi világa néhol lenyűgöző – de ez már korábban sem volt másképp. A két színész srác nagyjából ugyanazt a szintet hozza, mint eddig, Kristen ugyanakkor láthatóan lubickol a vámpírlétben. A sok mellékszereplő jobbnál-jobb figurákat hozott be a képbe, s az állandó stáb sem okozott csalódást. Különösen Martin Sheen tetszett Aroként, láthatólag nagyon élvezte a hatalmát. Érezni, hogy kiforrott, összeszedett az egész, a záróepizód egy tényleg jó kis mozi lett. Ha ilyen minőségű lett volna már az első rész, a 2010-es évek egyik legjobb franchise-a lehetett volna. De sajna az előzmények döcögő, tinilányoknak írt sztorijai miatt máshogy alakult az élet – mindenesetre a Hajnalhasadás második részére egy szavunk sem lehet.
A kétlemezes DVD ugyanakkor konzekvensen hibátlan az első epizód óta. Gyönyörű kép, jó, de baráti eredeti hang – ahol minden arányosan a helyén van, de nem üvölt az egész. Az igazi kincs ezúttal is az extra lemez: a szokásos minőségi werkfilm mellett még közel egy órányi anyag van rajt, minden magyar felirattal. Igazi Alkonyat-fanoknak kiváló anyag.
Kosárba!
Hasznosnak ítélted a kritikát? 0|0
Fizetési opciók
