Keresés
Vásárlói kritikák a következő termékről: Az Argo-akció
berzerker8713 | 2013. 03. 06. 1:51
Argo, akció nélkül
Most már jóval okosabbak vagyunk, révén, hogy kiderült: a 2013-as Oscar-gála legjobb filmje az Argo-akció lett. Vegyes érzelmekkel állok ezen alkotáshoz, de ez nem meglepő, hiszen az Akadémia legrangosabb díját sokszor vitatható mozik nyerik el. Az utóbbi években erre megannyi példa volt, és Ben Affleck rendezése is beállhat így a sorba. Legalábbis véleményem szerint...
Alapvetően a dicső Amerikának magasztos népében olyan szinten dolgozik a haza iránti elkötelezettség, a tisztelet és a beteg mód túlzásba vitt nemzeti érzelműség, hogy az szinte kézzel fogható módon csapódik ki a TV képernyőjének belső oldalán. Futószalagon gyártják az USA politikájával, a Közel-Keleten, Vietnámban harcoló katonákkal foglalkozó filmeket, amik persze jók, de egyrészt a könyökömön jön ki, másrészt itt a megítélésben és a szemléleten nem ártana némi reformálás.
A lényeg: Az Argo-akció -ahogy a szinopszisban is olvasható- Iránban rekedt amerikaiak kimentését meséli el, aminek részletei persze egy 30 év után napvilágot látott dokumentumból derülnek ki. Izgalom van benne dögivel, de a politikai köret, töltelék vagy tökmindegy, hogy minek nevezem, orvul rátelepszik a film nagyon nagy részére. Közelebb áll egy dokumentum-filmhez, mint egy „igaztörténet-mozihoz”. Egy szó mint száz: ez egy tényfeltáró produkció, némi -de tényleg nem sok- titkosszolgálatos propagandával. Mert végül is ez egy true-story, de a „szabadság földje” ismét bebizonyította, nincs az a szorult helyzet, amiből ne vágná ki magát.
Emellett elég nehéz követni a történet folyását, noha nincs Nolan-féle össze-vissza ugrálás az időben, de ezek az iráni nevek és a politikai bonyodalmak úgy össze kuszálják az agyadat, hogy megőrülsz tőle. Ja és a másik: mindig azok a filmek a leghosszabbak, amiket a legnehezebb követni. Csak, hogy mindenképp megőrülj a 100 ixedik percre...
Ugyanakkor, ha elcsípted a fonalát, magával tud ragadni, mert izgalmak azért nagy mennyiségben fordulnak elő benne. A drámaisággal, mint eszközzel (jelen esetben) elég finoman bántak és itt említést tennék a szintén Amerika nagyságát firtató, Zero Dark Thirty – A Bin Laden-hajsza című filmről. Utóbbi a tavalyi év (Magyarországon idei) leginkább említésre méltó alkotása és ugyan 5 szobrocskára ezt is jelölték, még sem nyerte el a zsűri tetszését. És itt jön az, ami érthetetlen számomra: ha valaki (vagy valami) igazán a bögyében volt az Egyesült Államoknak, akkor az Bin Laden, nem pedig Irán. Persze világos, hogy nem (csak) az alapján ítélnek oda egy „legjobb rendező”-i Oscart, hogy miről szól vagy mennyire szálka az ujjukban, de a Z.D.T. jóval pörgősebb és roppant kegyetlen is helyenként. Az Argo-akciót szépen le lehet vetíteni a terrorelhárításnak, azok hadd tanuljanak belőle. Amit ki akartam ebből hozni az az, hogy ((véleményem szerint)) nem ez volt az év filmje.
Fontosnak érzem megemlíteni, hogy ugyan „filmet forgatni” mennek Iránban -a történet szerint ugye-, de ebből nem sok mindent kap a néző. Arra célzok, miszerint én arra számítottam, hogy berendeznek egy filmes helyszínt, kamerákkal meg díszletekkel és a filmesek által ízelítőt kapok a filmesek életéből, viszonylagos mindennapjaikból, módszereikből. Hát nem... Nem jutottak el odáig, hogy elkezdjék a felvételeket.
Mint ahogy oly sok rendező, Affelck is egy kicsit rávilágít arra, hogy az éremnek két oldala van. Lehet csúnyán nézni iránira, irakira, afgánra, szaudira, de nem mindenki terrorista. Pár „Isten nevében”-ipse cifra húzása, nagyban befolyásolja az illető népének meghatározását. Vagyis, ha egy arab megy az utcán New York-ban, az emberek inkább átmennek az utca másik oldalára, biztos, ami biztos. Normális ez? Talán... De ezzel társadalmakat bomlasztanak szét és ítélik évtizedekig tartó rothadásra. És ez ugyan úgy vonatkozik azokra, akik a saját hazájukban élnek és csak nyugalmat, ételt, vizet, áramot szeretnének. Ízelítőt kapunk ebből is.
A szereplők és ez az egész 70-es évek style viszont zseniális. A színészek megjelenése egy az egyben a kort idézi. Ami munkát végeztek az parádés. Itt külön kiemelném Bryan Cranston-t és John Goodman-t. Utóbbiról még pár érdekes információt is megtudhatunk. Játékukkal emelik csak igazán előkelő pozícióba ez a filmet.
Izgalom van benne bőven, de nem a tűzharcokkal, az autósüldözésekkel pörget fel, hanem inkább az események közti váltásokkal, az akciók kivitelezésével éri el a kellő hatást. Kiemelkedő darabja ez a 2012-es évnek, de az, hogy ez az elmúlt év legjobb filmje, romantikus túlzás... Emellett lassan le kellene már erről a témáról akadni. Mindig lesz témát szolgáltató történés és ez így egy véget nem érő történet lesz.
Ajánlom mindenkinek, aki az ilyen jellegű politikai-közel-keleti filmek után érdeklődik. Én ilyen vagyok és nekem tetszett. A többieknek talán egy próbát megér, de csak, ha már nem nagyon van más.
10\7.5
Alapvetően a dicső Amerikának magasztos népében olyan szinten dolgozik a haza iránti elkötelezettség, a tisztelet és a beteg mód túlzásba vitt nemzeti érzelműség, hogy az szinte kézzel fogható módon csapódik ki a TV képernyőjének belső oldalán. Futószalagon gyártják az USA politikájával, a Közel-Keleten, Vietnámban harcoló katonákkal foglalkozó filmeket, amik persze jók, de egyrészt a könyökömön jön ki, másrészt itt a megítélésben és a szemléleten nem ártana némi reformálás.
A lényeg: Az Argo-akció -ahogy a szinopszisban is olvasható- Iránban rekedt amerikaiak kimentését meséli el, aminek részletei persze egy 30 év után napvilágot látott dokumentumból derülnek ki. Izgalom van benne dögivel, de a politikai köret, töltelék vagy tökmindegy, hogy minek nevezem, orvul rátelepszik a film nagyon nagy részére. Közelebb áll egy dokumentum-filmhez, mint egy „igaztörténet-mozihoz”. Egy szó mint száz: ez egy tényfeltáró produkció, némi -de tényleg nem sok- titkosszolgálatos propagandával. Mert végül is ez egy true-story, de a „szabadság földje” ismét bebizonyította, nincs az a szorult helyzet, amiből ne vágná ki magát.
Emellett elég nehéz követni a történet folyását, noha nincs Nolan-féle össze-vissza ugrálás az időben, de ezek az iráni nevek és a politikai bonyodalmak úgy össze kuszálják az agyadat, hogy megőrülsz tőle. Ja és a másik: mindig azok a filmek a leghosszabbak, amiket a legnehezebb követni. Csak, hogy mindenképp megőrülj a 100 ixedik percre...
Ugyanakkor, ha elcsípted a fonalát, magával tud ragadni, mert izgalmak azért nagy mennyiségben fordulnak elő benne. A drámaisággal, mint eszközzel (jelen esetben) elég finoman bántak és itt említést tennék a szintén Amerika nagyságát firtató, Zero Dark Thirty – A Bin Laden-hajsza című filmről. Utóbbi a tavalyi év (Magyarországon idei) leginkább említésre méltó alkotása és ugyan 5 szobrocskára ezt is jelölték, még sem nyerte el a zsűri tetszését. És itt jön az, ami érthetetlen számomra: ha valaki (vagy valami) igazán a bögyében volt az Egyesült Államoknak, akkor az Bin Laden, nem pedig Irán. Persze világos, hogy nem (csak) az alapján ítélnek oda egy „legjobb rendező”-i Oscart, hogy miről szól vagy mennyire szálka az ujjukban, de a Z.D.T. jóval pörgősebb és roppant kegyetlen is helyenként. Az Argo-akciót szépen le lehet vetíteni a terrorelhárításnak, azok hadd tanuljanak belőle. Amit ki akartam ebből hozni az az, hogy ((véleményem szerint)) nem ez volt az év filmje.
Fontosnak érzem megemlíteni, hogy ugyan „filmet forgatni” mennek Iránban -a történet szerint ugye-, de ebből nem sok mindent kap a néző. Arra célzok, miszerint én arra számítottam, hogy berendeznek egy filmes helyszínt, kamerákkal meg díszletekkel és a filmesek által ízelítőt kapok a filmesek életéből, viszonylagos mindennapjaikból, módszereikből. Hát nem... Nem jutottak el odáig, hogy elkezdjék a felvételeket.
Mint ahogy oly sok rendező, Affelck is egy kicsit rávilágít arra, hogy az éremnek két oldala van. Lehet csúnyán nézni iránira, irakira, afgánra, szaudira, de nem mindenki terrorista. Pár „Isten nevében”-ipse cifra húzása, nagyban befolyásolja az illető népének meghatározását. Vagyis, ha egy arab megy az utcán New York-ban, az emberek inkább átmennek az utca másik oldalára, biztos, ami biztos. Normális ez? Talán... De ezzel társadalmakat bomlasztanak szét és ítélik évtizedekig tartó rothadásra. És ez ugyan úgy vonatkozik azokra, akik a saját hazájukban élnek és csak nyugalmat, ételt, vizet, áramot szeretnének. Ízelítőt kapunk ebből is.
A szereplők és ez az egész 70-es évek style viszont zseniális. A színészek megjelenése egy az egyben a kort idézi. Ami munkát végeztek az parádés. Itt külön kiemelném Bryan Cranston-t és John Goodman-t. Utóbbiról még pár érdekes információt is megtudhatunk. Játékukkal emelik csak igazán előkelő pozícióba ez a filmet.
Izgalom van benne bőven, de nem a tűzharcokkal, az autósüldözésekkel pörget fel, hanem inkább az események közti váltásokkal, az akciók kivitelezésével éri el a kellő hatást. Kiemelkedő darabja ez a 2012-es évnek, de az, hogy ez az elmúlt év legjobb filmje, romantikus túlzás... Emellett lassan le kellene már erről a témáról akadni. Mindig lesz témát szolgáltató történés és ez így egy véget nem érő történet lesz.
Ajánlom mindenkinek, aki az ilyen jellegű politikai-közel-keleti filmek után érdeklődik. Én ilyen vagyok és nekem tetszett. A többieknek talán egy próbát megér, de csak, ha már nem nagyon van más.
10\7.5
Hasznosnak ítélted a kritikát? 0|0
R2-D2 | 2013. 03. 05. 18:27
Szöktetés a szerájból
Meglehetősen nagy kíváncsisággal ültem le az idei év hivatalosan „legjobb filmje” elé, kíváncsian vártam, idén mi varázsolta el az Akadémiát, illetve azt, hogy idén vajon a ritka pillanatok egyikét átélhetem-e, mikor is egyezik a véleményünk…
Hát nem. Nem rossz film az Argo-akció, tisztességesen megcsinált politikai thriller, de ezen kívül semmi. A csillogó történelmi máz alatt belülről üres, sem a dramaturgia, sem az egyenpajuszos szereplők nem tettek hozzá semmit, ráadásul Ben Affleck a szakálla rejtekében kaphatott volna egy fapofa-oscart… Ugyanakkor úgy vélem, nagyjából értem, mit is díjazott ismét a nyugdíjas tábor az Akadémián: egyrészt a patriotizmust, hisz ismét egy amerikai hőstörténetről van szó, másrészt meg az újabb filmes vonatkozást…
Mielőtt elszaladna velem a ló, és túlságosan köpködném a filmet, gyorsan megjegyzem, összességében tetszett. Az elején a híradóbejátszásokra épülő történelmi tabló kicsit nagyvonalú, de korrekt és hatásos. Mint ahogy maga az esemény, a követség ostroma is – dicséret az alkotóknak a nagyrészt hiteles környezettanulmányért. Jó kis feszült képsorok, csak sajna a karakterek súlytalanok, tulajdonképp tökmindegy, ki kicsoda és mit csinál. E tekintetben különösebben nem hatott meg, mi is fog velük történni, kicsit talán jobban el lehetett volna időzni rajtuk. A mentőakció megszervezése viszont tetszett. Már maga az ötlet is, a filmforgatásos álca, de leginkább az, ahogy ezt leszervezték. Az egész film legjobb karaktere számomra Lester, a producer figurája: a többi savanyú pofához képest ő tele van élettel, igazi színt visz a moziba. Egyébként az egész filmcsinálási procedúra alapos görbe tükör Hollywood számára, talán kicsit ez is bejátszott a szobrocskába. Így már el is tudom képzelni, néhány film miken mehetett keresztül, míg a moziba ér…:)
A kimenekítés izgalmasságát egy ilyen mozinál nagymértékben befolyásolhatja a végeredmény ismerete, ehhez képest egész jól megcsinálták, maximálisan kihegyezve a repülőtéri eseményekre. Feszült, körömrágós fél óra, ahol nem tűnik giccsesnek az utolsó percre időzített siker sem – hogy aztán egy nagyon hollywoodi lezárással rontsák el az egészet. Mondom ezt annak ellenére, hogy az utolsó percek zenéje és a SW figurákon tovasuhanó kamera bennem nagyon kellemes bizsergetést indukált, de az egész film szemszögéből valahogy nem illett oda az a képsor. Ez így olyan nyálas…
A korrajz, a 80-as évek megjelenítése ugyanakkor zseniális. Próbáltam emlékeimben kutatni erről a túszdrámáról, de semmi nincs meg: viszont a korszak képi világa nagyon jó lett. Azok a ruhák és hajak… Állat. Szerencsére a mozi egész jó feszesre van vágva, túl sok üresjárat nincs benn – bár pl. Mendez (Affleck) hezitálása nagyon színpadias -, s alkalmas egy icipici családi történelemórára is. Ben Affleck viszont jobban teljesített ezúttal rendezőként, színészként ennyire érzelemmentes, nullamimikás játékot legutóbb Ryan Gosslingtól láttam. Lehet, ez a trend…
A DVD, ahogy elnézem, a mai trendekkel ellentétben legalább 5.1-es hangzást kapott, sőt egy dokumentumfilmet is. Viszont böngészve a BD kínálatát én inkább arra fogok szavazni, mert - mint a politikai thrillerek kedvelője - minden negatív érzésem ellenére megveszem majd.
Kosárba!
Hát nem. Nem rossz film az Argo-akció, tisztességesen megcsinált politikai thriller, de ezen kívül semmi. A csillogó történelmi máz alatt belülről üres, sem a dramaturgia, sem az egyenpajuszos szereplők nem tettek hozzá semmit, ráadásul Ben Affleck a szakálla rejtekében kaphatott volna egy fapofa-oscart… Ugyanakkor úgy vélem, nagyjából értem, mit is díjazott ismét a nyugdíjas tábor az Akadémián: egyrészt a patriotizmust, hisz ismét egy amerikai hőstörténetről van szó, másrészt meg az újabb filmes vonatkozást…
Mielőtt elszaladna velem a ló, és túlságosan köpködném a filmet, gyorsan megjegyzem, összességében tetszett. Az elején a híradóbejátszásokra épülő történelmi tabló kicsit nagyvonalú, de korrekt és hatásos. Mint ahogy maga az esemény, a követség ostroma is – dicséret az alkotóknak a nagyrészt hiteles környezettanulmányért. Jó kis feszült képsorok, csak sajna a karakterek súlytalanok, tulajdonképp tökmindegy, ki kicsoda és mit csinál. E tekintetben különösebben nem hatott meg, mi is fog velük történni, kicsit talán jobban el lehetett volna időzni rajtuk. A mentőakció megszervezése viszont tetszett. Már maga az ötlet is, a filmforgatásos álca, de leginkább az, ahogy ezt leszervezték. Az egész film legjobb karaktere számomra Lester, a producer figurája: a többi savanyú pofához képest ő tele van élettel, igazi színt visz a moziba. Egyébként az egész filmcsinálási procedúra alapos görbe tükör Hollywood számára, talán kicsit ez is bejátszott a szobrocskába. Így már el is tudom képzelni, néhány film miken mehetett keresztül, míg a moziba ér…:)
A kimenekítés izgalmasságát egy ilyen mozinál nagymértékben befolyásolhatja a végeredmény ismerete, ehhez képest egész jól megcsinálták, maximálisan kihegyezve a repülőtéri eseményekre. Feszült, körömrágós fél óra, ahol nem tűnik giccsesnek az utolsó percre időzített siker sem – hogy aztán egy nagyon hollywoodi lezárással rontsák el az egészet. Mondom ezt annak ellenére, hogy az utolsó percek zenéje és a SW figurákon tovasuhanó kamera bennem nagyon kellemes bizsergetést indukált, de az egész film szemszögéből valahogy nem illett oda az a képsor. Ez így olyan nyálas…
A korrajz, a 80-as évek megjelenítése ugyanakkor zseniális. Próbáltam emlékeimben kutatni erről a túszdrámáról, de semmi nincs meg: viszont a korszak képi világa nagyon jó lett. Azok a ruhák és hajak… Állat. Szerencsére a mozi egész jó feszesre van vágva, túl sok üresjárat nincs benn – bár pl. Mendez (Affleck) hezitálása nagyon színpadias -, s alkalmas egy icipici családi történelemórára is. Ben Affleck viszont jobban teljesített ezúttal rendezőként, színészként ennyire érzelemmentes, nullamimikás játékot legutóbb Ryan Gosslingtól láttam. Lehet, ez a trend…
A DVD, ahogy elnézem, a mai trendekkel ellentétben legalább 5.1-es hangzást kapott, sőt egy dokumentumfilmet is. Viszont böngészve a BD kínálatát én inkább arra fogok szavazni, mert - mint a politikai thrillerek kedvelője - minden negatív érzésem ellenére megveszem majd.
Kosárba!
Hasznosnak ítélted a kritikát? 0|0
Fizetési opciók
