Vásárlói kritikák a következő termékről: Bikanyak

Ami egyszerre tud ilyen kiváló dráma lenni, miközben két jelenkori problémát is feszeget, azt szerintem akkor is érdemes lenne megnézni, ha nem jelölték volna Oscarra, de nem hátrány ez a fajta figyelemfelhívás. Amikor én néztem, akkor a plakáton kívül nem ismertem belőle semmit, és izgalmasnak találtam, hogy olyan filmre menjek, ahol minden elem újdonság lesz.
Még azt sem tudtam, hogy belga film, és hogy ez miként lesz része a sztorinak. Aki kicsit is követi az ottani eseményeket, az tudhatja, hogy Belgium a szétesés határán van, vagy legalábbis volt a film készítése idején. A belviszály oka, mely mondjuk hónapokon át tartó kormányválságot eredményezett, hogy az ország két fele nem csak kulturálisan, de anyanyelvében is eltér. Erre már lehetne külön filmet építeni, de itt csak színesítő, hogy a két "összeláncolt" embercsoport hogyan gyűlölködik, és milyen megvetéssel vannak egymás iránt.
Az azért a címből sejthető volt, hogy szarvasmarhákról is szó lesz, és ez gyorsan tisztázódott is, ahogy az első jelenetek egyikében a verőember-alkatú Jacky (róla később) felkeres egy tenyésztőt (nyilván nem az elsőt), és finoman a falhoz kenve megkéri, hogy akkor ugye a jövőben szeretné az ő általuk biztosított hormonkészítményekkel és egyéb vegyszerekkel elősegíteni a tehenei gyors gyarapodását, annál meg, hogy "bio" csak azt a szót felejtse el gyorsabban, hogy "rendőrség". Nyami, ugye? Pedig a marhahús piaca is olyan "egyszerű", mint az összes többi, és két szabály szerint működik: amit lehet hamisítani, azt hamisítani is fogják, és amiben pénz van, ott alvilág is van. A marhahús is ilyen, nem véletlen, hogy akár az is kiderülhet egy szeletről, hogy korábban röfögött vagy nyerített... és ez még a jobbik eset. Ebből az alapból épít fel a film egy talán kevésbé izgalmas, mint inkább érdekes bűnügyi szálat, gyilkossággal, összeesküvésekkel és átverésekkel, de azért egy pillanatra sem tudtam elfelejteni, hogy itt most éppen az a téma, hogy kiknek a "mocskos" kezén és manipulációin megy/mehet keresztül egy darab hús, amíg a tányérra kerül, és addigra mi minden van/lehet benne a fehérjén és a zsíron kívül. Persze az is igaz, hogy nem érdemes túlságosan belemerülni abba, hogy mennyire "tiszták" az ételeink, hacsak nem valakit komolyan foglalkoztat a fényevés gondolata.



És akkor Jacky... "Szerencsétlen ökör...", azt hiszem, ennyit tudtam kipréselni magamból a film végén, mert addigra egyszerre éreztem gombócot a torkomban a sajnálattól és a dühtől. Nekem Jacky volt a 2012-es év legjobb drámai karaktere, noha elsőre úgy tűnt, élete csak a marhák és a hormonok körül zajlik, és nem volt több egy agresszív, izomagyú vadállatnál, akinél ránézésre csak a marhái "kokszolnak" többet (Matthias Schoenaerts a szerep kedvéért magára is pakolt vagy 30 kilónyi izmot, hogy hitelesebb legyen a megjelenése). De ahogy egyre több derült ki róla, a családjához való viszonyáról, hogy milyen erők irányítják az életét (legfontosabbként az, hogy milyen tragédia tette őt arra a vágányra, amely jó eséllyel a pusztulásba viszi, letérni róla viszont egyenlő a végzetes megszégyenüléssel), úgy vált egyre szimpatikusabbá, úgy lettem egyre megértőbb vele szemben. Rengeteg érzelem és rengeteg kérdés szegélyezi az útját, melyen a családján kívül a remény mozgatja; annak a reménye, hogy a testébe "vackolt" "állat" egyszer megszelídül, és ő is esélyt kaphat az ún. normális életre.
Röviden: Ez egy marha jó film. Pont.