Azt hiszem, bizonyos filmekről (vagy tán a legtöbb filmről) nem lehet érdemi kritikát írni spoilerek nélkül, de azért külön is kiemelem: az alábbiak bizony komoly mennyiségű spoilert tartalmaznak.
Mindjárt az elején hadd mondjam el: ez a film a maga műfajában a legjobb, legszebb, legemberibb, amit az utóbbi években láttam (leszámítva persze Wes Anderson filmjeit).
A film elején a narrátortól hallható kijelentés - tudniillik hogy Hawaiiról mindenkinek a gondtalanság jut eszébe, és aki ott él, nyilván csak boldog lehet, de az ő esete éppenséggel más - bármennyire is banális, eléggé fontos a film alaphangulata és "mondanivalója" szempontjából. Vagyis az, hogy élhetünk akárhol, lehetünk akármilyen pozícióban, lehetünk szegények vagy gazdagok, mindentől függetlenül mindannyiunknak meg kell találnunk a helyünket az életben, meg kell küzdenünk a saját létezésünkkel, beleértve saját magunk megismerését és elfogadását is – még ha az életünk történetesen szerencsésen alakul is, ezt a feladatot nem spórolhatjuk meg.
Mint rögtön az elején kiderül, a narrátor felesége nemrégiben balesetet szenvedett, aminek következtében kómába került; rendelkezése szerint ha nincs remény a gyógyulásra, le kell kapcsolni az őt egyelőre még életben tartó gépekről. Ez a film alaphelyzete, az a szituáció, amelyből nagyon szépen, kiváló ritmusban adagolt információkból bomlik ki a család talán átlagosnak mondható, de egyáltalán nem felhőtlen múltja és viszonyrendszere. Eközben a feleség mindvégig kómában fekszik egy kórházi ágyon (amiről időnként nyomasztó közeliket kapunk), mindaz, amit megtudunk, rövid jelenetekből bontakozik ki, melyeknek a férj (a mindig nagyszerű George Clooney egyik legemlékezetesebb alakítása), a két lány (Shailene Woodley-t érdemes megjegyezni), az asszony szülei és barátai a főszereplői. Persze, miközben az apa és a két lány utazgat, Hawaiiról is lesznek benyomásaink, még egy kis patrióta feelingje is van a dolognak, de a helyszín inkább csak háttér, a gyönyörű képeket és az olykor nagyszerű zenét szolgáltatja a történethez, amely bárhol másutt is helyet kaphatna. A lényegi elemek a szembenézés a múlttal, az egymásra találás, az egymás iránti megértés és szeretet fontossága, annak elfogadása, hogy elveszítünk (és bármikor elveszíthetünk) valaki, aki számunkra fontos, és akinek már nem tudtuk elmondani azt, amit kellett volna, amit szerettünk volna.
Összességében tehát kiváló arányérzékkel megrendezett, alapvetően melankolikus, és nagyon-nagyon emberi film az Utódok, remek szereplőkkel, elsőrendű operatőri munkával és hangulatos zenékkel.
A dvd kiadás képe kiváló, a borító és a tok is nagyon rendben van.