Vásárlói kritikák a következő termékről: Védhetetlen

Safe house: jobb magyar név híján „titkos hely”, vagy „biztonságos ház”, ahová az USA előszeretettel eldugja a világ elől az általa bizonyos ügyekben fontosnak ítélt tanúkat, így védve őket az idő előtti elhallgattatásuktól. Nos, filmcímünk eredetiben ugyebár ez, de ez esetben kivételes módon a hazai fordítás talán nem akkora katasztrófa, mint némely másik esetben – bár megtekintve a filmet, érteni vélem az angol címadást is…
Safe house-zal először a 24 S1-ben találkoztam, így volt róla elképzelésem, mi is az, úgyhogy érdeklődéssel figyeltem a kezdő képsorokat, mikor is Weston (Reynolds) karakterén keresztül betekinthetünk a függöny mögé. Nekem nem volt uncsi, bár kétségtelenül kissé lassú volt a felvezetés. Az eseménytelen nyitányt azonban egy baromi jó kis üldözés töri meg, mikor is Tobin Frost (Washington) menekül az őt üldöző állig felfegyverzett galeri elől. Ez még egész jó volt, meg titokzatos, meg ötletes, bár már akkor éreztem a Bourne-feelinget, ami később csak kiteljesedett bennem. Különösen, amikor meg elszabadult a pokol, s jött a Nagy Autós Üldözés, mint minden hasonló film kötelező eleme. A baj csupán az, hogy a NAÜ századszorra látva bizony unalmas: az autótípusok váltogatása nem igazán számít frissítésnek. Nem is igazán tudom, mikor láttam utoljára újszerű NAÜ-t… Ráadásul végig az járt a fejemben, hogy hol a p*csában vannak a rendőrök… Valahogy annyira életszerűtlen volt ez az őrült hajsza a városon át – még inkább a későbbi, éjszakai lövöldözős jelenetnél – mintha a komplett hatóság máshova lett volna vezényelve… Jó, háttérként belerakták a foci VB-t, erre rá lehet fogni sok mindent, de ennyire érdektelen hatóságot én rég láttam. Ugyanide tartozik, hogy a mozi előrehaladtával a CIA ügynökök úgy futkosnak és lődöznek Dél-Afrikában, mintha csak Langley-ben gyakorlatoznának.
Önmagában a sztoritól sem voltam elájulva. Az még csak hagyján, hogy már láttuk néhányszor ezt az „öreg konfliktusokkal kikövezett úton megtanítja a fiatalt” kapcsolatot, de „az áruló a cégen belül van” történeti elem sem egy eget rengető fordulat. Az ügynökös filmek szinte teljes tárháza felvonul, többé-kevésbé élvezhető színvonalon: autós hajsza, háztetőn futkosás, verekedés szűk helyen, és golyózápor. Olyan az egész mozi, mintha kötelező módon szerepeltetni kell benne minden elemet, mintha azt hitték volna, attól lesz jó valami, hogy ha az egyes tényezőket kivétel nélkül felsorolják. De hát ez nem kib*szott érettségi vizsga, könyörgöm!!! Egy kis kreativitás, egy kis eredetiség nem ártott volna. Így olyan semmilyen az egész.
Reynoldsról az első percben megint azt hittem, Jack Shepard a Lostból, nem rossz, amit csinál, de valahogy nem hittem el, hogy azt ő (karaktere) meg tudja csinálni. Washington az elején azzal a Boney M-es hajjal elég komikus, utána viszont talán még ő a leghitelesebb figura a történetben. A Forráskód Goodwinja, Vera Farmiga illetve Mordor professzor, Brendan Gleeson csupán hozzák a kötelezőt, különösen a nő szerepe nem túl összetett. Az egész film hangulata ugyanakkor rendben van, s nekem tetszett a „Tony Scottos” képi világ is – hozzáteszem, hogy messze van ez még tőle. A sok bevillanó időbeni ugrást azonban nem tudtam hova tenni, szerintem nem vált a film előnyére.
Összegezve? Kétségkívül van olyan, mikor a film nézése közben jól érzed magad, igazából nincs különösebb bajod semmivel, mégis, mikor vége lesz, eszedbe sem jutna újra nézni. Nos, a Védhetetlen ékes példája ennek: jó, jó, de olyan semmilyen. Tucatfilm szombat estére.
A DVD viszont nem rossz. Kép jó, az eredeti hang meg kimondottan jó. Van alakalma szólni rendesen. Extraként egy db 7 perces forgatási képsor, de az legalább magyar felirattal.
Egyszer fogyasztható.

A kritika címe mindent elárul. Hiába adtak a készítők ilyen érdekes címet neki, ez akkor sem más mint a jól ismert sablonok újrahasznosítása. Egyébként a film címe lehetett volna Védhetetlen helyett nézhetetlen is, mivel a rossz, idegesítő történetvezetés, illetve a rendezés miatt az ember szinte várja a végét. Az egész cselekményt a túlrendezett akciójelenetek és az érdektelen üresjáratok váltakozása jelentik. A színészek hiába próbálkoznak, a tehetségtelen rendezés és vágás miatt hiteltelenek a karakterek. Egyedül az akciójelenetek menthették volna meg a filmet az unalomba süllyedéstől, de sajnos a készítők tehetsége ezekhez sem volt elég. Néhány jól sikerült beállítást leszámítva, a szakértelem és tehetség hiányát, a kézi kamera folytonos rángatásával próbálták kompenzálni. Ez egyébként sajnos egyre nagyobb divat. Az alaposan megtervezett beállítások helyett inkább fognak egy kézi kamerát és annak a sokszor indokolatlanul gyors mozgatásával próbálnak hatásosak és hitelesek lenni. Persze tisztelet a kivételnek. Mert ha kellő hozzáértéssel és mértékkel alkalmazzák, akkor tényleg hatásosabb és élvezhetőbb lehet az adott jelenet.

Egyébként maga a kiadvány technikailag nagyon jól sikerült. A hangeffektek különösen jól szólnak.

Zárásként: ez a film lehetett volna egy izgalmas, látványos akcióthriller, ehelyett csak egy egyszer nézhető tucatfilm lett. Én csak Denzel vagy Ryan rajongóknak ajánlanám a megvételét.