A kémnő (olykor) meztelen...
Ezt a filmet igencsak divat szidni szerte a világon, pedig kitűnő és méltatlanul ócsárolt remekmű. Természetesen minden elégedetlenkedő a Garbo-féle verzióval veti össze, aminek nincs sok értelme, mert két különböző stílusú filmről van szó, és a legtöbb ember vagy egyiket, vagy másikat kedveli jobban. Véleményem szerint a maga műfajában mindkettő maradandó értékű klasszikus. Az 1985-ös Mata Hari jellemzői: gyönyörű fényképezés, kellően fülledt, mégsem túlerőltetett erotikus hangulat, míves forgatókönyv, szép zene. Mivel a filmet nálunk forgatták (nyúlfarknyi szerepekben ismert magyar színészek is feltűnnek benne), ráadásul sok-sok évvel ezelőtt az M1-en fel-feltűnt néha késő este régi magyar szinkronnal, eléggé érthetetlen, hogy nem került hazai hang a lemezre. Ettől függetlenül az Emannuelle-saga és Sylvia Kristel rajongóinak, valamint úgy általában az igényes szórakozást kedvelőknek mindenképp ajánlom megvételre a DVD-t. Ráadásul az sem utolsó szempont, hogy Curtis Harrington rendezésével van dolgunk, aki igen érdekes alakja az igényesen kivitelezett amerikai B-filmek világának: A Mata Hari mellett ő "felőlős" például minden idők egyik legszebb romantikus drámájáért is, az igéző szépségű és tehetségű Linda Lawson és az 1961-ben még pályája elején tartó Dennis Hopper főszereplésével készült Night Tide-ért.