Vásárlói kritikák a következő termékről: A sötét lovag - Felemelkedés (2 DVD)

Számomra ez a trilógia leggyengébb része, bár az is igaz, hogy a nagy kedvencem továbbra is az első rész marad. A Sötét lovag is tetszik, ez kétségtelen tény, de mégis az első marad az igazi etalon.

Ami a Sötét lovag-Felemelkedés című filmet illeti azt egy szóval el lehetne intézni: csalódás. Vannak persze izgalmas, jó részei, de túl sok benne a logikai buktató. Például amikor kijut abból a kútból, hogyan jut vissza Gotham városába? Semmi nincs nála, se pénz, se íratok, amivel haza tudna jutni. Szóval akkor hogyan jut haza? S ez csak az egyetlen baki a filmben, de van még több is. Ha eltekintünk a bakiktól, akkor sem lehetek elégedett, mert  a film unalmas, és valahogy az akciók sem olyan érdekesek már. Ami meg a színészi alakításokat illeti számomra Anne Hathaway  játéka volt meglepetés, nagyon jól játszott, akárcsak Marion Cotillard. Amennyire jó gonosz volt Jóker az előző részben, annyira jellegtelen  Bane ebben. Ez nem Tom Hardy hibája, hanem a forgatókönyvíróké egyszerűen nem volt lelke, ereje a karakternek.

A DVD viszont első osztályú, mind a képet, vagy a hangot tekintve, na meg a bőséges extra mennyiséget tekintve, de a film viszont csalódás.

Hogy megtanuljunk kimászni belőle.
Nolan 2005-ben meg merte azt lépni,felnőtt mozit készített egy szuperhősről,lesöpörte a gótikus diszkókorszak Tim Burton látomásait,és mindent új alapokra helyezett.Pénz volt rá doszt,remek szakemberekkel dolgozhatott,nem akármilyen színészeket irányított:öszejött,a Batman újragondolása megérdemelt sikert aratott.

Zöld lámpa hát a folytatásnak.
2008-ban Nolan elkészítette a Sötét lovagot Minden idők legjobb képregényfilmje. Nehéz erről a moziról írni,nehéz erről a Nolan mesterműről úgy megnyilvánulni,hogy valahol mégiscsak legyen némi távolságtartás a dologban.A rajongáshoz már öreg vagyok,és a rajongás amúgy is az a dolog,ami az embert vakká teszi.

Mindenesetre emlékszem az élményre,amikor kijöttem a moziból:letaglózott.Előtte már olvastam más tollakból jött kritikákat,kint a kellemes levegőn mélyen egyetértettem velük,és megértettem azt is,amcsi kritikusok miért hasonlították alapművekhez ezt a valójában kommersz képregényfilmet.
És most 2012-ben elkészítette A sötét lovag - Felemelkedést és szerintem ismét egy mesterművet alkotott. Véleményem szerint ezzel a 3 filmmel egy remek Trilógiát rakott le az asztalra.

Míg sokan a filmet övező, indokolatlanul optimistának tartott várakozásoktól óvták a nézőket, én félelemmel és kétségekkel vegyes érdeklődéssel ültem be a The Dark Knight Rises-ra, nem is magára a filmre kiváncsian, hanem bizonyosságot kívánva szerezni abban, hogy tényleg olyan rossz-e, mint ahogy az előzetesekből tűnt. Azok ugyanis nagyon nem tetszettek, nekem lassú, monoton, jellegtelen és steril volt mindegyik. Ilyen körülmények után mondom azt, hogy jócskán felülmúlta az elvárásaimat... de csak azokat.
Ennek egyik legjelentősebb oka pedig a karakterekben keresendő. Azok tulajdonképpen hibátlanok. Nagyon részletgazdag a bemutatásuk, sok időt szán Nolan a személyes félelmeik, drámájuk átélhetővé tételére, és ezt azzal a körültekintéssel teszi, ahogy az eddigi filmjeiben bármikor; Nolan-filmet nem nagyon lehet vádolni a kétdimenziós, unalmas karaktereivel. Eleve sokan bemutatkoztak már az előző részekben, így ők "csak" a megszokottan magas színvonalat hozzák, de az újak többségének a háttere, kidolgozottsága is példaértékű. Ebből talán -akármennyire is ő a főgonosz- nekem Bane volt kevésbé emlékezetes, hiába sugárzik belőle a rideg, kegyetlen szociopátia, de sajnos pont ez az, aminek a varázslatosan képmutató PG-12 korhatárbesorolás nem igazán enged teret. Sokkal jobban tetszett az orrát mindenbe beleütő, mozgásban és észjárásban egyaránt fürge cicalány, akit röviden Macskának nevezett el a filmbeli újságírószleng. Az új befutó pedig Blake volt, az idealista ideálrendőr, nem mellékesen az őt alakító színész miatt.
Joseph Gordon-Levittre azért figyeltem talán jobban, mert ha máshogy alakulnak a dolgok, és egy bátrabb rendező bevállalja, őt simán el tudtam volna képzelni Heath Ledger helyett Jokerként, már csak az arcvonásaik hasonlósága miatt is. És igen, elég jól játszott ahhoz, hogy sajnáljam, hogy nem így lett. A színészek esetében is ugyanazt tudom mondani, mint a karaktereknél: a régiek hozzák a régi formájukat, az újak pedig lelkesen és magas színvonalon teszik a filmhez a maguk alakítását. Tom Hardy például a szemével jobban játszik, mint más színészek az egész gesztusrendszerükkel. Ebből a szempontból viszont A Sötét lovag: Felemelkedés elszenvedte nálam az első "karcolásait", mert Michael Caine-nak és Marion Cotillardnak is volt egy-egy olyan bakija, ami pont a munkásságukat figyelembe véve volt kínos.
Ami már nem annyira tesztett, az a látványvilág, de ez meg azért nem húzta le a hangulatom, mert már a The Dark Knighté is ilyen volt, ott megszoktam. Most viszont már nem csak a realizmusa tartozik ebbe, hanem a kihaltsága is. Nolan Gotham-je egyszerűen nem kelti számomra egy élő-lélegző város képét, az éppen témához, jelenethez tartozókon és az akciójeleneteken kívül (amikor persze repülnie kell szanaszét az autóroncsoknak...) a film például alig mozgat statisztákat, az utcák a film vége felé is érthetetlenül pedánsak (miközben... de ezt majd később). Én szívesen időzök el egy filmnél a jelmezes, a kellékes és a díszletes munkáján, de itt gyakorlatilag minden olyan köznapi és annyira nem vonzzák a tekintetet, hogy nincs mit nézni rajtuk.
Ez a "nézelődés" főleg akkor fordul elő, ha a környezet érdekesebb a történetnél... és ez volt az igazi gyomorszájas csalódás! Az a Nolan, akit a példásan precíz rendezései és forgatókönyvei, az egyedi ötletei tettek személyes kedvenccé, számomra a leggyengébb művét tákolta össze ehhez a filmhez! Egyes jeleneteiben bravúros, hangulatában többségében jó, időszakosan feszült, de ezek szinte elfogynak a film második felére. Ugyanis Nolan a film közepétől olyan irányba vitte a történetet, amivel nem tudott mit kezdeni, ill. csak úgy, hogy védjegyeit, az ésszerűséget és a logikát száműzte (tette ezt az az ember, aki még az álmokat is beleerőszakolta ezek kereteibe!), és ezzel a film még a saját szabályainak sem tudott megfelelni. Nem tudta mozgatni a szereplőit, és gyakran volt olyan érzésem, hogy Nolan tudta talán, hova akar eljutni, de saját ötlet híján (hiszen ismeretlen területre tévedt) kapkodni kezdett. A választásaival pedig nem is egyszer nyúlt szerintem mellé: hol a 80-as évek "C" kategóriás akciófilmjeinek szellemét és cikire kopott sablonjait idézi meg, hol újrahasznosított ötleteket a saját korábbi Batman-jeiből, hol pedig már csak egy "ómájfaszom"-ra futotta tőlem, amikor az Ezeregyéjszaka meséivel gondolta kitölteni a műsoridőt és az egyik szereplő múltját. Messze a legrosszabb döntése pedig az volt, amivel öt hónapnyi(!) értelmetlen tökölésre kárhoztatta a filmbeli eseményeket, és mindent ehhez erőszakolt hozzá, hatalmas logikai szakadékot hagyva a filmben! Nem tudom, hogy ezeket figyelmetlenségnek, nemtörődömségnek vagy érdektelenségnek vegyem-e, egyszerűen csak rossz volt látni, rossz visszaemlékezni rá... mintha Nolannak nyűg lett volna, mintha csak muszájból csinálta volna a Felemelkedést, kelletlenül.  
Viszont volt olyan, amit nagy kedvvel csinált. Amíg szerintem a Kezdetek ízig-vérig Batman-történet volt, a Sötét lovagban meg -még a Batman-univerzum keretei között, de- Batman már csak Gotham társadalmának részeként jelent meg, addig a Felemelkedésben, levéve Batman álarcát, nem Bruce Wayne vonásaira ismertem rá, hanem Christopher Nolanéra. A film jelentős részében ugyanis Gotham világa és a benne élők már csak szimbólumai a jelenlegi valós világnak, amiről Nolan nagyon frappáns, nagyon találó és döbbenetesen erős kritikát mond, azonosítva be tökéletes precizitással azt, ami folyamatosan erodálja a nyugati társadalmak stabilitását, tagjainak hosszútávú életminőségét, ami a civilizáció ciklikusságát okozza... Nem szokatlan Nolantől ez a fajta kiszólás, de erre, így szerintem nem egy Batman-film lett volna a legalkalmasabb felület.
Röviden: "Christopher Nolan filmje", szerepel a Following magyar borítóján, és ugyanezt a cimkét nyomnám szívem szerint erre a borítóra is. Wayne és társai, a velük történtek, a személyes drámáik itt már nekem csak közvetítő közegek, Nolan szócsövei, és amit mondott rajtuk keresztül, ahogy mindezt bemutatta, az összességében, nagy szórással tetszett, egyedüli komoly hibaként csak a film közepén hozott döntését és annak következményeit tudom mondani. A Sötét lovag: Felemelkedésen viszont úgy áll a Batman-jelmez, mint denevéren a gatya.