Ha már az első évadnál holmi lassan ébredező szerelmet emlegettem e sorozat kapcsán, akkor a második évad legjobb kifejezése a langyos házassági kapcsolat. Számomra továbbra is ez - az eddig látottak közül - a leggyengébb HBO-sorozat, de még így is alulról közelíti az ötödik csillagot: ami elsősorban önmagának a saját gyártás minőségnek köszönhető.
Mert ez ugyanolyan lett, mint az első, meg nagyjából ugyanolyan, mint a többi kosztümös HBO sorozat. Elsősorban politikai és hatalmi csatározások színtere, megfejelve némi vérrel és némi erotikával. A Boardwalk Empire (továbbiakban BE) második szezonjában ugyanakkor ez utóbbiakból lényegesen kevesebb van, mint az várhatnánk, míg előbbiek sokkal csavarosabbak, mint megszoktuk. Az előző évad lineárisan folytatódik, központi szerep továbbra is az alkohol, (basszus, a tilalom ellenére itt mindenki iszik) ugyanakkor már feltűnik a drog, valamint az egész globálissá válik. Nagyobb ívű, jóval szélesebb nézőpontú season lett, ahol jut idő rasszizmusra, sztrájkra, gyermekbénulásra és egy kis óhazára is. Alapos korrajz az 1920-as Amerikáról, a korrupció és egyéb bűnök fertőjében mélyre merülve.
Tulajdonképpen tetszett. A legnagyobb hibájának egyedül lassúságát tartom, néhány totál felesleges és időhúzó mellékszállal egyetemben. Van Alden és a hisztis ribanc szála egyszerűen borzasztó, valahogy az egész faszi karaktere köré épített magánélet bicskanyitogató. És tökmindegy, hogy a szentfazék felesége vagy az ócska p*csa van mellette. Van Alden önmagában sem egy jó figura, de a karakterekről később. Az egész évad tulajdonképp a vesszőfutások évadja: a bukások és felemelkedéseké, a felemelkedéseké és bukásoké – s az ehhez kapcsolódó megdöbbentő drámáké. Üzleti, baráti és családi vonalon egyaránt. Kicsit talán családból idénre több jutott, főleg Nucky környezetében, vallásból jóval több jutott (a legjobb beszólás is pont ehhez kapcsolódik), Schröeder kisasszony környezetében, és drámából is több jutott – no, ezt már nem írom meg, hol. Mindenesetre néhány egészen megdöbbentő esemény színesíti a sztorit, ami sokszor azért is megdöbbentő, mert érzelmileg egyáltalán nincs megágyazva neki. S ilyenkor a karakter, akit már lelki szemeinkkel szinte kiemeltünk a mocsokból, szépen újra fejest ugrik bele. S tönkretesz mindent…
Ha sorozat, akkor karakterek. A jól megírt, érdekes figurák viszik előre a játékidőt az efféle történetekben – s szerencsére nincs ez másképp a BE S2-ben sem. Akit már megismertünk, az alapban hozza a formáját, a két-három új figura beillesztése a sztoriba pedig tökéletes. Különösen Owené – borzongató a mosoly mögé bújt gyilkos. De ide sorolhatnám az ügyésznőt, illetve a hentest is. Azonban a BE S2 egyúttal más is: a globális árulással a karaktereknek kifejezett „útja” van, elég nagy változásokon megy át néhány kulcsszereplő. Az egyszer fenn, egyszer lenn aktuális pozíciója mellett néha nehéz erkölcsi döntések, bűnbocsánat illetve annak megtagadása áll középpontban. Nem véletlen, hogy az igazán erős jelenetek a BE-ben nem a gyilkolós-gengszteres részek, hanem pl. a két testvér (Nucky és Eli) viszonya, az anya-fia (Gillian és Jimmy) viszonya, vagy a hajdani gyám és fiú (Nucky és Jimmy) viszonya. Rajtuk keresztül merülünk el igazán a Korzóban, az ő tetteik azok, amik életben tartják az évadot.
S ha már karakterek: Jimmy anyja egyszerűen zseniálisan undorító (no, nem kinézetre)... Pontosabban annak a sztereotípiának a tökéletes leképzése, amit az HBO előszeretettel mutat a háttérben lévő női irányításról. Ilyen volt a Rómában is, s a Trónok harcában is. Néha legszívesebben fejbe lőttem volna. Van Alden ugyanakkor a maga sérült és kettéosztott lelkivilágával inkább zavart, annyira hiteltelennek tűnt nekem az egész figura. Sehogy nem állt össze a kőkemény szesztilalmi ügynök, a kurvától gyereket váró apa, a mélyen vallásos férj, meg a korrupt hivatalnok képe. Talán túl sokat próbáltak egy figurába belezsúfolni. Nucky és a többiek viszont kimondottan jók - egyre jobbak -, már-már meg is kedvelné őket az ember, aztán gyorsan tesznek olyat, hogy ne lehessen. Mindenestre a színészek láthatóan élvezik a játékot, mindenki brillírozik, még akkor is, ha ez elsősorban Steve Buscemi sorozata.
A korrajz újfent zseniális lett, egész jók a társadalmi feszültségek, egészségügyi problémák beleszövése a sztoriba. Sikeresen árnyalják vele a gengszterkorszakot, a korrupció, a gyilkosságok korszakát. S mint már említettem máshol: a BE S2-t is simán be lehet helyettesíteni a mai korba, csupán a szereplőket kellene átöltöztetni és átnevezni, a díszletet megváltoztatni és többé-kevésbé 2012-ben vagyunk. Gengszterek helyett bankárokkal.
A DVD kiadás – merthogy nekünk sajna megint csak az jutott – ugyanolyan, mint az első évad. Dizájnban legalább stimmel, ugyanaz a slipcase + 5 lemezes tok. A kép érezhetően szebb, mind a S1-ben volt, a hang meg ugyanolyan: totál átlagos. Az extrák ez esetben sem kaptak feliratot, meg most valahogy kevesebbnek is tűntek. A másik mellé simán felfér a polcra, sőt, várom a harmadikat is. Pláne Margaret utolsó epizódos cselekedete után…
Kosárba!