Vásárlói kritikák a következő termékről: Rio

Engem valahogy kísértenek a kék animációs figurák:). Az Avatar még csak hagyján, de tavaly már éppen élveboncoltam volna az előzetesek alapján végtelenül primitívnek ígérkező törpös filmet, amikorra kiderült, hogy egész szórakoztató, idén pedig az erős viszolygással kezelt Azúr bizonyította be, hogy az ember igazából akkor jár a legjobban, ha minden filmet megnéz, hiszen sosem lehet tudni, hogy melyikben akad gyöngyszemre... csak hát kinek van arra ideje:)? A Rio plakátja ugyanis minden volt, csak bizalomgerjesztő nem, egyik karakter sem tűnt igazából szimpatikusnak, és engem speciel zavar, hogy az animációs filmek újabban nem gyereknek nézik a nézőiket, hanem debilnek... aztán meg mégse.
Már a bevezető is kiváló, tulajdonképpen a film legjobb része az itt bemutatott táncos-zenés madárrevü, amihez mérhetőt utoljára az Oroszlánkirályban láttam. Ebben már benne is van az egyik varázsa a Rionak: a nosztalgia. Mostanában ugyanis nem igazán készülnek olyan rajzfilmek, amit itt-ott feldobna pár dalbetét, és legalább ekkora fájdalmam a "családi film"-nek nevezett mutánsok elburjánzása, amik annyiféle emberhez akarnak szólni, hogy igazából nem szólnak senkinek. Ezzel szemben a Rio végre mentes a gyagyás popkultúrális utalásoktól, egyszerűen csak egy szülőhelyéről elrabolt papagáj kálváriáját követi végig, olyan kérdésekre keresve a választ, hogy visszatalál-e a gyökereihez, az ösztöneihez és hogy talán-e maga mellé egy mamagájt (én kérek elnézést:)). Ehhez persze kellenek az elmaradhatatlan társak, barátok, riválisok, ellenfelek, kellenek a nem túl megerőltető közhelyek, némi romantika és kell sok-sok szamba. Valahogy szívesebben néznék együtt egy ilyet a leendő gyerekemmel, mint mondjuk az agy totális leolvadását elősegítő Madagaszkár 3-at.
Amire esetleg azt mondanám, hogy kevésbé tetszett, az a néhol kissé szegényes animáció és Tulio. Előbbi főleg a karneválos (miért, láttatok már Rióban játszódó filmet enélkül?) jelenetnél feltűnő, mert bár mozgalmas meg látványos, amit megcsináltak, de az ennyire steril egyformaság nekem zavaró, mondjuk a favellás (ld. előző kérdés:)) meneküléseket mellétéve. A főszereplők figuráin kívül a többiek kicsit elnagyoltak, és pár háttér is meglehetősen sivár, és csak jobb kedvemben mondanám ezekre, hogy "karakteres". Utóbbi pedig iskolapéldája a túlturbózott, szánalmas idiótáknak, akik miatt az ilyen filmeket egyre nagyobb fenntartással kezelem. Nekem inkább kínos, mint vicces, ahogy egy felnőtt férfi az értetlen rettegésbe hajszol egy papagájt, ahogy a karjával csapkodva, rikácsolva "beszélgetni" próbál vele... még szerencse, hogy ritkán próbálkozik vele, és egyébként is az alaphelyzet létrehozását, Azúr Rióba cibálását követően súlytalan szereplővé válik.
Röviden: A Blue Sky talán nem csinál olyan aprólékos és neves animációkat, mint a Pixar vagy a Dreamworks, de időnként beletalálnak a tutiba, hiszen a Jégkorszak, mint legismetebb művük is már a sokadik folytatását tapossa. Ez a riói kirándulás Azúrral és ismerőseivel nekem mindenképpen kedves emlékként marad meg a rajzfilmek között.