Az indentitászavarban szenvedő gyíkféleség legendája akkor kezdődik mikor egy határmenti vadnyugati kisvárosban botcsinálta sheriff válik belőle légből kapott hazugságai által. Igazi nevét talán Ő maga sem tudja, a Rango nevet is úgy találja ki magának.Végül aztán így válik filmes elődjeihez, Django-hoz és Clint Eastwood-hoz felnőve igazi hőssé. "The man with no name"
Azért annak igen erős filmtörténeti oka van, hogy Johnny Depp kölcsönzi szinkronhangját Rango-nak. Hisz Depp az a fajta szinész akit nem skatulyázott be a szakma, mint pl Harrison Ford-ot aki unott-untalan a családjáért aggódó apát alakít aki végül sikeresen hőssé magasztosul. Depp eddigi szerepeiben, túlnyomórészt a semmiből jött senkit testesítette meg. A Csokoládé vándor cigánya, az Arizónai álmodózók teng-leng életet élő nihilistája vagy a Karib tenger kalózának sodródó törvényen kívülije. Depp ilyen értelemben, mint a szinész ambícióval megáldott Rango tökéletes alteregója, névtelen senki, de bárki lehet.
A Rango láttán a legemlékezetesebb vadnyugati filmek jutnak eszünkbe:
-A jó a rossz és a csúf-ból a csúf sikolyba elnyelődő káromkodása.
-Az egy maréknyi dollárért porszélfútta utcai leszámolása, ahogy Clint Eastwood hanyagul átveti poncsóját a vállán.
-A Volt egyszer egy vadnyugat nyikorgó, olajozatlan szélkereke.
-A félszemű jól nevelt de bosszúszomjas kis hölgye.
-A Délidő-ből, a sheriff által földre dobott sheriff csillag.
-A Vissza a jövőből amikor Veszett kutya Tannen párbajban leakar számolni Marty McFly-al, csak most Bandita Bill .
De Gore Verbinski rendező nem érte be csupán western filmes ikonok előtti tisztelgéssel. Megidéződnek többek között az Apokalipszis most Wagner zenére támadó helikopterei plussz egy horrorfilmbe illő élőholtak földből előmászó hadserege is a szintén Verbinski által rendezett A Karib tenger kalózai c. filmből.
A zenei betétek, amik Ennio Morricone legdicsőbb pillanatait juttatják eszünkbe fülbemászóan teszik emlékezetessé a spagetti westernnek, ennek a mára talán már kihalt legendás műfajnak a miliőjét, és már pusztán ezért is élvezetes újra és újra megnézni a Rango-t..
A blu ray lemezen való beszerzésért kiáltó vizuális gegek oly tökéletesek, hogy ha nem tudnánk, hogy a számítógépes animáció ilyen magas technológiai szinten jár, akkor azt hinnénk, hogy élőszereplős a történet és a részletgazdag díszletek is valódiak. A hangzásvilág remek térbeli kidolgozása és dinamikussága hallatán megnyugodhatunk, hogy valóban megérte beszerezni a filmet, erre egy jó példa mikor Kígyó Snake szitává lövi a Sheriff feliratot. Az eredeti angol dts hd hangsáv nemcsak hogy ütősebben szól, mint az egyébként aránylag jól és viccesre sikerült de azért érezhetően halkabb magyar szinkron, hanem emellett jobban ki is emeli a szereplők tájszólásából adódó verbális poénokat. Azért e tekintetben a magyar változat is szépen remekel, különösen mikor Babszem beszél.A klasszikus felállású 4 mexikói énekes spanyol akcentusú compadre, Babszem, a polgármester vagy Bandita Bill, egytől-egyig remekül szabott szórakoztató karakterek és megmernék esküdni rá hogy a történetet felkonferáló egyik zenésznek Antonio Banderas kölcsönözte a jellegzetesen rekedtes hangját.....de a stáblistában nyoma sincs a nevének.
Nem lenne csoda ha a Rango ott lenne az Oscarra jelölt legjobb animációs filmek között.
Rango szinte a szó szerint vég nélküli mulatságos ripacskodása láttán pedig még azt a technikai vagy szándékos malőrt is megbocsátjuk Verbinskinek, hogy hősünk néha a jobb, máskor a bal oldalán hordja a hatlövetűt.