Vásárlói kritikák a következő termékről: Halhatatlanok

Tarsem Singh és Eiko Ishioka harmadik közös munkája is egy ritkaságszámba menő vizuális élmény (A sejt és a Zuhanás után), ötletessége, szokatlansága tagadhatatlan... még ha ezt a ritkaságot sokan nem sajnálják majd ("groteszk, művészieskedő giccs", hallottam valakitől). A rendező mellett azért emelem ki mindig a jelmeztervezőt, mert a filmjeik hangulatát jelentős részben az Oscar-díjas hölgy szövetbe álmodott műalkotásai határozzák meg (... és aki sajnos a negyedik közös film, a "Mirror, mirror" után már soha többé nem ajándékozhat meg minket új élményekkel...). A díszletek, a jelmezek, a varázslatos átkötések, mind-mind fenntartották az érdeklődésem, és a figurák esetében sem zavart némi változatosság, például ahogy az unásig ismert tógás-szakállas Zeuszt és olümposzi társait átformálták. Az mindenesetre biztos, hogy szokni kell a film stílusát, annak színpadiasságát, a szereplők széles gesztusait; olyan, mintha ők is csak a kompozíció részei lennének. Nekem könnyen ment, gyakorlatilag ezért néztem meg. Pozitívumokhoz sorolom még a kevés számú harci jelenetet, még úgy is, hogy azért a belassításos-vérfröcsögős hentesmunkától már rég nem nyelem félre a kólát.
Azért írtam ennyit a képi világról, mert az izgalom a filmben sajnos ezekre a dolgokra korlátozódott. A történet véráldozat lett a vizualitás oltárán; az egész egy gyengén összetákolt, mitológiai utalásokkal terhelt, nullkalóriás szegénylegénymese, időnként agyforraló ostobaságokkal (pl.: gát-fal?!), üres kegyetlenkedésekkel és logikátlanságokkal. Amíg A sejtben kicsit, a Zuhanásban meg nagyon hangsúlyos volt számomra a szereplők érzelmi motivációja, itt szinte éreztem a frissen méretre szabott kartonpapír szagát, és nem mondom, hogy nem azért, mert nemrég láttam az ugyanezen a kaptafán készült új Conant. Majdnem ugyanazok a fordulatok, ugyanazok a történetpanelek: egy nagyongonosz hadvezér egy mágikus ereklye nyomában, a megszerzés kulcsa egy szűz papnő, stb., stb.. A legnagyobb különbség, hogy még annál is kevesebb dimenziót tudtak a szereplőkbe pakolni, mint amennyi "A" barbár körül lebzselőkben volt.  
Röviden: A pontszám átlag: Tarsem-filmként, mozgó műalkotásként a Halhatatlanok nekem 9/10, bármi másként 4/10.