Vásárlói kritikák a következő termékről: A tetovált lány (2011) (2 BD) - Limitált digipak-változat

David Fincher megcsinálta. Megint megcsinálta. Igaz, semmi értelme nem volt, igaz, semmi szükség nem volt rá, de a mester újfent egy kiváló mozit hozott össze. A klasszikus (s immár lassan kultikus) svéd eredeti mellett egy tisztességes krimit kreált Stieg Larsson regényéből, ami önmagában kiválóan megáll a saját lábán. S véleményem szerint még az összehasonlításban is megáll, egy apró szépséghibával: magával a tetovált lánnyal…
Nos, az tény, hogy aki ezzel a mozival kerül először kapcsolatba, ugyanolyan mély gyomrost kap, mint a svéd változattól kapna. Ez a film – nemhiába, jó az írott alapanyag – ugyanúgy elvezet az emberi természet legsötétebb bugyraiba, ugyanúgy a szexuális erőszak és a szadizmus adja a film sava-borsát. S mégis lágyabb, könnyedebb az egész, teljesen lerí róla, hogy Amerikának készült. Bizonyára sok elsőnek ezt látó néző döbbent meg a film egyes jelenetein - jómagam is még mindig képes voltam a gyámon megborzongani -, bizonyára sokan szisszentek fel a filmbeli náci vonalra illetve Gottfried tetteire, de mégis nekik az javaslom, feltétlen nézzék meg majd a svéd mozit is. Valahogy nekem keményebbnek tűnt (de lehet, csak mert azt láttam először)…
Nem szívesen hasonlítgatom a két filmet - bár valahol elkerülhetetlen a viszonyítgatás -, mert nem igazán látom értelmét. Olyan az egész, mint mikor egy témáról több féle festmény, alkotás készül, a művészek egyedi látásmódja szerint. Fincher filmje sokkal jobban kidolgozott, simább, lágyabb: szépen csordogál a történet, kibővítve néhány szállal, enyhítve kicsit a svéd tél képét, ismert és remekül játszó színészekkel. Lényegesen folyamatosabb, zökkenőmentesebb, érthetőbb film, mint a néha kissé darabos, nyers svéd mű. Mindkettőnek megvan a maga varázsa – ennek meg már alapban a jobb technikai speckók a BD miatt is -, mindkettő egy kiváló alapanyag átirata. Fincher bővítései kétségkívül a történet előnyére váltak, de valahol nekem hiányzott az a nyers erő, ami az eredeti tetkós csajban volt. Akkor is, ha az sokszor leült közben. Mármint a film…
A legeslegnagyobb különbség és emiatt az örök második hely számomra a lány karaktere volt. Egyszerűen Noomi Rapace A TETOVÁLT LÁNY számomra, valahogy ő sokkal jobb, hitelesebb volt a szerepben. Nem rossz Rooney Mara sem, máskor, más filmben leborulnék a játéka előtt, de ezúttal alaposan alulmarad az összevetésben. Általa pedig a film is. És itt akkor nem is beszélek arról, hogy a lényegi, hacker dolog kevesebb szerepet kap itt, hanem a lány lénye (kinézete, viselkedése, kisugárzása) gyengébb. Ja, és a motor…. Erre kényes vagyok. Nos, ha valaki motorral megy egy találkára, sisakban, akkor utána NINCS punk frizurája. Ugyanakkor, ha meg egy autót kerget, sisak nélkül, akkor meg NINCS lenyalt haja… Ennek a Lisbethnek mindkettő így sikerült…

Érdekes, a film többi karaktere, színésze viszont jobban tetszett, mint az eredetiben, Craig zsigerből hozza zseniálisan a kissé amerikanizált Bloomkvistet, de Christopher Plummer és Stellan Skarsgard is meggyőzőbb volt, mint svéd kollégáik. Az is igaz azonban, hogy ott meg az ismeretlen arcok varázsa volt nagy élmény. De ez aztán végképp nem kell, hogy elemzési pont legyen. Adott filmekben a mellékszereplők a maguk módján kiválók.
A film főcíme tökéletesen Fincheres, megidézi a Harcosok klubja, Közösségi háló ötletes és izgalmas képsorait. Szintén Fincheresen gyönyörűen van fényképezve ez a mozi is, bár lényegesen kevesebbet időzik a kamera a svéd tél képén, de a rendező kiváló kameramozgatásai, beállításai hiánytalanul megvannak. (Ugyanakkor néhány cserét nem értettem: minek kellett a Volvot Mercire cserélni??? Na mindegy ez nem von le a film értékéből.) Egy nagyszerű alkotás így is, önmagában is kiemelkedő. Kár, hogy nem volt rá szükség… Kár, hogy volt előtte Oplev filmje…Mert ha csak ez lenne, ettől méltán lehetne elájulva az egész filmes világ. Ezért hát bátran ajánlom minden filmrajongónak, krimiszeretőnek, David Fincher-fannak, s mindenkinek, akár olvasta Larsson könyvét, akár nem.
Csak utána tessék megnézni a svéd verziót is. Már csak a két zseniális folytatás miatt is.


A BD-ről viszont semmit nem kell írnom. Adam Van Helsing kollega írásához egy szót sem tudok hozzáfűzni: technikailag tökéletesen kivesézte a lemezeket.
Kosárba!

Szűk egy hónapja jelent meg David Fincher legutóbbi remeke, amely bár erősen megosztja közönségét, abban talán mindenki egyetért, hogy alapjában jó filmmel állunk szemben. A magam részéről imádtam ezt a tetovált lány-t, viszont most csak a kiadvánnyal foglalkozom.
Tálalás
Ha kiadvány minőséget illetően ki kellene választanom egy stúdiót, akire mindig számítani ez ügyben, akkor nagy valószínűséggel a Sony-ra esne a választásom - mi sem jobb példa erre, mint hogy ebben az elkékesedett világban ők eme film DVD-jének is megszavaztak egy full-papír kiszerelést. A stúdió ezzel a BD-vel ismét magasra tette a mércét, és a Social Network után egy újabb Fincher filmmel bánt a lehető legjobban.
A Dragon Tattoo BD-je száz százalék digipak, ami nemcsak elegáns, és méltó filmhez, de kellemes nosztalgiával is eltölt - emlékszem, amikor egyes DVD-k kaptak hasonlóan igényes kiszerelést, és milyen jó is volt az. A slipcase borítóján a film nemzetközi plakátja virít (a hátsó borító tiszta fekete ahh yeah!- és sehol egy ronda kék csík, dupla AHHH YEAH!), aminél azért egy fokkal lehettek volna ötletesebbek, de így is tökéletes a darab. A belső tokra meg egy rossz szót se lehet mondani: egy-egy oldalán a két főszereplő, Mikael és Lisbeth portréját találjuk, fekete fehéren (ami az egész csomagolásra jellemző, és baromi jól áll neki). A tokot szétnyitva csak sötétséget találunk. A lemezek szitázása ötletes: a film lemezén egy havas erdőt, az extra korongon meg Lisbeth-et láthatjuk.
Miután betettük a film lemezét, már a töltésnél megtapasztalhatjuk az odafigyelést: a töltő sáv mögött a soundtrack-ről is ismert profilképet láthatjuk a címszereplőről. Viszont amitől teljesen elájultam, az a film menüje - előtte csak annyit, hogy anno a Network menüjétől is hátast dobtam, és nem hittem, hogy ezt lehet überelni. Szóval a főmenüben egy diavetítést láthatunk a Vanger család fotóiból, miközben a filmzene legszebb száma szól - visszafogott, elegáns, hátborzongató és hihetetlenül hangulatos az egész. A pop-uppos beállításokat diavetítő-hang kíséri, csakhogy tökéletes lemezzel legyen dolgunk. A találás csillagos ötös.
Kép, hang
Fincher-ről tudni kell, hogy ő mindig figyel filmjei DVD, illetve most már BD kiadványaira, főleg ami a képet és a hangot illetve. Rendezőnk köztudottan maximalista, így nem meglepő, hogy a képminőség valami eszméletlen. Fincher megszokott látványvilága gyönyörűen kell újra életre a 2.40:1-es képen, és bár a film nagy része eléggé sötét, nincs részlet, amit ne lehetne kiszúrni. Viszont a hang még ennél is jobb: akárcsak a Network esetében, itt is Reznor és Ross zenéje mozgatja meg a hangfalakat, és egyszerűen öröm hallgatni. Ha ez nem lenne elég, fülelj Lisbeth motorozásaira - na, az a tuti. A lemezen angol 5.1 DTS-HD, valamint magyar (nagyon szépen szól), cseh, orosz, török, ukrán és lengyel 5.1-es hang található. Meg persze egy szekérnyi felirat.
Extrák
Az első lemezen extraként még egy audikommentárt találhatunk a rendező közreműködésével - én nem vagyok híve ennek az extra-fajtának, így nem tudok róla nyilatkozni. Aki tud, az tegye meg nyugodtan kommentben.
A második lemezre áttérve egyből láthatjuk, hogy a Sony volt annyira figyelmes, hogy külön menüt kreáljon: ezúttal a Lisbeth által látogatott irattárban találjuk magunkat, és minden egyebet. Több mint négy órányi (!) tartalmat nézhetünk meg, mindet magyar felirattal, kivéve persze a trailereket. Sajnos a részletessége ellenére a lemez nem ér fel a Network-höz, amiből szinte meg lehetett tanulni a filmkészítést, és végig baromi érdekes volt - de menjünk csak szépen sorban.
Először kapunk egy rövid bevezetőt a Men Who Hate Women című kisfilmmel, amiben a főbb alkotók nyilatkoznak úgy általában a filmről. Ez egy remek felütés a további négy órához.
Ezután az első nagy csoportot, a Characters-t választhatjuk: ebben három szereplőről (a két fő, és a nemmondommegki) találhatunk meg mindent, a castingolástól kezdve a forgatáson át egészen az adott figura lakásának berendezéséig. A legnagyobb figyelmet természetesen Rooney Mara kapja, ami egyfelől tök jó, másfelől kicsit kiábrándító, hogy a másik két szereplőnk mennyivel kevesebb anyaggal büszkélkedhet.
A következő nagy fejezet az On Location, mely további két részre, a svéd illetve az amerikai fogatásra oszlik. Mindkét csoportban tetemes számú kisfilmet találhatunk, és nagyon érdekes dolgokra derül fény. Ennek ellenére a legjobb a Fuck These People, ami egy végül kivágott jelenet felvételének nehézségeit mutatja be, és nagyon poén az egész.
Ennek a csoportnak a végén jutott először eszembe az, hogy mintha "fáradna a lemez". Arra gondolok, hogy amíg a Characters-ben minden iszonyat jó volt, addig az On Location-ben mintha már fáradnának az extrákért felelős egyének: a kisfilmek egyre rövidebbek, és egyre kevesebb odafigyelés érződik rajtuk.
Mikor végigrágtam magam a következő, Post-production nevű csoporton, a fenti teóriám valósággá vált. Négy kisfilmet találhatunk itt: egyet a vágásról, ami vérszegény lett, egy B-roll-t (!) az utószinkronról (!!), egy kommentárt a főcímhez, és egy alig pár perces zenés montázst a CG-ről, ami ugyan érdekes, de ezzel a megvalósítással nagyon félvállról vettnek érződik. Ez a csoport nagyon gyengére, és nagyon rövidre sikerült, pedig itt aztán valóban izgalmas dolgokat lehetett volna összeszedni.
A végső csoport kimerül a marketingben: megnézhetjük a filmhez készített vírusvideót, négy előzeteset, hét tv-spotot, és egy filmet arról, ahogy fémre nyomják az egyik plakátját (?). Ez a része a dolognak teljesen rendben van, így kell egy marketing archívumot csinálni.
Ámde sajnos mégis keserű szájízt hagy maga után ez a lemez, mert a hihetetlen jó kezdéshez képest a végső kisfilmek eléggé fáradtak, és nagyon eltűnik a lendület.
Mi hiányzik
Hát mindenképpen egy újragondolt Post-production rész, mert ez így siralmas. És jobban belegondolva, lehet, hogy én az egész lemezt átgondolnám, és a tonnányi kisfilm helyett inkább a Network világverő extra lemezét venném alapul (amin egy nagy dokis volt és néhány kisebb feature). És egyébként az mi, hogy sehol egy szó a zenéről? Azért ez utóbbi elég ciki.
Ítélet
A tálalás és a film maga mindent megér, és összességében az extrák is nagyon jól megállják a helyüket, bár rengeteg lehetne rajtuk javítani. Igazából csak ez választja el a Dargon Tattoo BD-jét az abszolút tökélytől. Ítélet: megvenni, most, azonnal. Ez egy párját ritkító kiadvány, és minden gyűjtemény ékessége lehet.
Film: 10/10; Kép/hang: 10/10; Tálalás: 10/10; Extrák: 8/10, jószívvel.

Noomi-t váltotta Rooney és elkészült az amerikai Tetovált Lány. Sokan fanyalognak, hogy minek kellett egy új verzió és van is benne valami, de ahhoz nem fér kétség, hogy David Fincher verziója bátor, stílusos és remek!

A film atmoszférája és Fincher stílusa már az első perctől érezhető és beszippant az egész. Nagyon jól adagolt feszültséget és érdekfeszítő történet vezetést kapunk. A zene ahol kell nyomasztó, ahol kell felpörgető, a vágások utánozhatatlanok és a színészek is jól teljesítenek. Rooney Mara átváltozása is nemcsak elképesztő, de alakítása is a film legjobbja. Daniel Craig ugyan jó partnere benne, de lehet, hogy lett volna jobb választás is.

A kiadvány kifogástalan, a dikipak szép, a kép Blu-Ray-hez méltóan hibátlan, akárcsak a hangzás.A film után pedig temérdek mennyiségű extra vár ránk.

FILM: 80% KIADVÁNY: 95%