A 80-as évek Keresztapája
A film: a 80-as évek egyik legkiválóbb filmje, és az egész filmtörténet egyik legjobb gengszterfilmje. A szereplők egytől egyik magas színvonalú játékkal rukkolnak elő, Al Pacino élete egyik legjobb alakítását nyújtja. Michelle Pfeiffer gyönyörű, és igen, itt még nem volt elég egy színésznőtől, ha "csak" jól nézett ki, színészi ambíciókra is szükség volt, amit leginkább azokban a jelenetekben kapunk meg, ahol éppen drog hatása alatt van. (Nálam legalábbis ezek a leghitelesebbek, remélem, nem azért, mert ténylegesen így volt. :))
10/10
Kép: A kép VC-1 kódolású és az eredeti, 2.35:1-es képarányban került a lemezre. A minőség nem rossz, de láttam már hasonló korú vagy akár még régebbi filmnél is ennél szebb felújítást. A legjobb szó talán az ingadozó lenne rá: bizonyos jeleneteknél csodálatosan szép, néha viszont (főleg problémásak a kevésbé megvilágított jelenetek) már az "éppphogycsakjó" jelzőt érdemli meg. 102 centis TV-m van, kb 2,5 méterről nézem, így nem tűnt szemcsésnek, de kicsit közelebb hajolva (néha így is tesztelek) már feltűnt a szemcsésedés. Pozitívum viszont, hogy digitális "baromkodásokkal" nem rondítottak bele a képbe.
10/7,5
Hang: 7.1-es eredeti hang, ami azért ne tévesszen meg senkit. Szépen szól, de nem mérhető a mai filmek térhangzásához. Amikor azért kell, akkor remekül dolgoznak a hangfalak, főleg értem ezt azokra a részekre, amikor ropognak a fegyverek. A szinkronról nem tudok nyilatkozni, abba csak belehallgattam, de biztosan az eredeti. Amúgy szerintem bűn szinkronnal nézni, Pacino akcentusa zseniális.
10/8 (eredeti hangsáv)
Extrák: Tartalmas extrák, fájó a magyar felirat hiánya, de legalább angol van hozzá, és ez is értékelendő. Mennyiségre is sok, tartalomra is kielégítő.
10/8
Egy remek film remek kiadásban. Minden gyűjtő polcán ott a helye. Maximálisan ajánlott vétel a részemről.