Keresés
Vásárlói kritikák a következő termékről: X-men - Az elsők
R2-D2 | 2011. 10. 31. 2:16
Kedves Mindenki, aki előzményfilmet tervez! Tessék alaposan megnézni az X-men ezen részét, mert valahogy így kell csinálni. Ha már egyébként értékelni szokták a legjobb folytatásokat, akkor ugyanúgy lehet értékelni a legjobb előzményeket is. Kérem szépen, ez a film biztos dobogós…
Nagyon tetszett. Már moziban is, de ott ugyebár az ember első csodálkozásában hajlamos nem mindent észrevenni. Most, hogy újranéztem, még nagyobb tiszteletem van az alkotók felé: zseniális mozit csináltak. Maximálisan illeszkedve a korábbi filmekhez, de mégis teljesen új színt vittek a franchise-ba Hibátlan kapcsolódási pontokkal, remek karakterekkel, poénokkal, látvánnyal remélhetőleg egy új sorozat születésének lehettünk tanúi.
Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok az a megrögzött Xmen képregényfan. Kapcsolatom Magnetoval meg X professzorral az első filmmel kezdődött, s kimondottan élveztem a kalandokat a rengeteg különféle képességű mutáns között. Az X filmek mindig is elsősorban a karaktereknek köszönhették sikerüket, no meg tán Brian Singer rendezőnek, az első kettő esetében. Az ő gyermeki rajongása biztos tett hozzá a forgatáshoz. Hogy aztán a harmadik rész nélküle már picit haloványabb legyen, míg a Farkas meg majdnem, hogy kínos (bár bőven nézhető). Az Elsők esetében azonban visszatért, s producerként aktív szerepet is vállalt az elkészítésben. Tán jó is, ugyanis Matthew Vaugh rendező engem korábbi művével, a Ha/ver-ral egyáltalán nem győzött meg..
Forgatókönyv, karakterek, látvány, zene. Igazából ezek jelentik nálam a film sikerét, nem Vaugh úr személye – bár valamilyen szinten valóban van elvitathatatlan érdeme, az biztos.
A forgatókönyv zseniális. Ilyen ügyesen és hitelesen felépíteni a két későbbi ellenség kapcsolatát, s megalapozni a későbbi filmek karaktereit – nos, ez minden elismerést megérdemel. Ráadásul belehelyezni egy konkrét korba, összefűzni egy konkrét eseménnyel – nos, ez nem mindig sül el jól. Itt azonban igen. Imádom az ilyet, a Transformers 3 legjobb pillanatai is azok voltak számomra, amik Csernobilhoz és a Holdra szálláshoz kötődtek – itt pedig az egész film a 60-as évekbe helyezése, a világpolitikai események, hőseinknek abban való aktív részvétele nagyon jó lett. Akkor is, ha a korrajz tán nem is tökéletes, de a feeling még így is visszajött. Mondták is az extrákban, hogy a 60-as évek James Bond filmjeit próbálták megidézni – jelentem, ez hibátlanul sikerült.
Sikerült – a karakterek/színészek és a látvány által. A casting az csillagos ötös. Mindenki. Kivétel nélkül. Eric és Charles megformálására szerintem nem nagyon lehetett volna jobbat találni, kinézetre, viselkedésre tökéletesen megidézik Magnetot illetve Xaviert. De Raven, Beast és a többiek is hibátlan figurák, és itt volt kedvenc 24-es elnöki testőröm is Henry ezredes szerepében. A főnyeremény azonban azt hiszem, Kevin Bacon megnyerése volt: kegyetlenül jól állt neki a főgonosz szerepe. Nagyon jó színésznek tartom már a Flatliners óta, itt is tökéleteset alakít – legyen náci jelmez, vagy gazdag mutáns. De igazából nem is kellene kiemelnem senkit. Az egész egy nagy, hibátlan csapatmunka, ahol mindenki nagyon is tisztában volt szerepének jelentőségével – s mindent meg is tett a maximális eredményért
Képregény filmként a látvány mellet sem mehetünk el szó nélkül: a csatát leszámítva kimondottan visszafogott, a stílusához képest hiteles képek, egyedül a tengeralattjárós részt éreztem túlzónak. Amit meg a korrajz érdekében tettek, az első osztályú. A rengeteg felépített díszlet, tökéletes CGI meghozta a gyümölcsét. Elhittem, hogy abban a korban járunk. Abban a korban ölel körbe a zene. Ugyanis itthoni nézésnél figyeltem csak fel az egészen kiváló zenére is. Jó, hogy az egész Magneto témájára alapul, de az már önmagában olyan zseniális, hogy a vállán viszi az egész filmet ( a menü alatt az hallható). Úgyhogy gyorsan meg is rendeltem a filmzene CD-t. S még valami, ez is csak itthon tűnt fel. Mivel hogy itthon már eredeti nyelven néztem a filmet (mint ahogy minden BD-t), szóval iszonyatosan jó, és rengeteget tesz hozzá a soknyelvűség. A táborban a német szöveg, majd a bankban a francia, Argentínában a spanyol, no meg közben gyakran az orosz. Nagyon jó és dicséretes ötlet volt ezzel színesíteni és hitelesebbé tenni a mozit.
A BD – ahogy a film is – egészen kiváló, maximálisan megéri az árát. Szerintem gyönyörű a képe, mint ahogy a hangja is. Van alkalma nagyot szólni HD MA-ban, és meg is teszi. Az extra szintén kiváló: önálló zenei hangsáv ( kánaán!!), celebros mutánstájékoztató ( a korábbi filmek szereplő is), 1 óra 10 perces doku, meg kimaradt jelenetek – magyar felirattal. Remek kiadás.
A jegy: Kitűnő. Második osztályba léphet.
Kosárba!
Nagyon tetszett. Már moziban is, de ott ugyebár az ember első csodálkozásában hajlamos nem mindent észrevenni. Most, hogy újranéztem, még nagyobb tiszteletem van az alkotók felé: zseniális mozit csináltak. Maximálisan illeszkedve a korábbi filmekhez, de mégis teljesen új színt vittek a franchise-ba Hibátlan kapcsolódási pontokkal, remek karakterekkel, poénokkal, látvánnyal remélhetőleg egy új sorozat születésének lehettünk tanúi.
Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok az a megrögzött Xmen képregényfan. Kapcsolatom Magnetoval meg X professzorral az első filmmel kezdődött, s kimondottan élveztem a kalandokat a rengeteg különféle képességű mutáns között. Az X filmek mindig is elsősorban a karaktereknek köszönhették sikerüket, no meg tán Brian Singer rendezőnek, az első kettő esetében. Az ő gyermeki rajongása biztos tett hozzá a forgatáshoz. Hogy aztán a harmadik rész nélküle már picit haloványabb legyen, míg a Farkas meg majdnem, hogy kínos (bár bőven nézhető). Az Elsők esetében azonban visszatért, s producerként aktív szerepet is vállalt az elkészítésben. Tán jó is, ugyanis Matthew Vaugh rendező engem korábbi művével, a Ha/ver-ral egyáltalán nem győzött meg..
Forgatókönyv, karakterek, látvány, zene. Igazából ezek jelentik nálam a film sikerét, nem Vaugh úr személye – bár valamilyen szinten valóban van elvitathatatlan érdeme, az biztos.
A forgatókönyv zseniális. Ilyen ügyesen és hitelesen felépíteni a két későbbi ellenség kapcsolatát, s megalapozni a későbbi filmek karaktereit – nos, ez minden elismerést megérdemel. Ráadásul belehelyezni egy konkrét korba, összefűzni egy konkrét eseménnyel – nos, ez nem mindig sül el jól. Itt azonban igen. Imádom az ilyet, a Transformers 3 legjobb pillanatai is azok voltak számomra, amik Csernobilhoz és a Holdra szálláshoz kötődtek – itt pedig az egész film a 60-as évekbe helyezése, a világpolitikai események, hőseinknek abban való aktív részvétele nagyon jó lett. Akkor is, ha a korrajz tán nem is tökéletes, de a feeling még így is visszajött. Mondták is az extrákban, hogy a 60-as évek James Bond filmjeit próbálták megidézni – jelentem, ez hibátlanul sikerült.
Sikerült – a karakterek/színészek és a látvány által. A casting az csillagos ötös. Mindenki. Kivétel nélkül. Eric és Charles megformálására szerintem nem nagyon lehetett volna jobbat találni, kinézetre, viselkedésre tökéletesen megidézik Magnetot illetve Xaviert. De Raven, Beast és a többiek is hibátlan figurák, és itt volt kedvenc 24-es elnöki testőröm is Henry ezredes szerepében. A főnyeremény azonban azt hiszem, Kevin Bacon megnyerése volt: kegyetlenül jól állt neki a főgonosz szerepe. Nagyon jó színésznek tartom már a Flatliners óta, itt is tökéleteset alakít – legyen náci jelmez, vagy gazdag mutáns. De igazából nem is kellene kiemelnem senkit. Az egész egy nagy, hibátlan csapatmunka, ahol mindenki nagyon is tisztában volt szerepének jelentőségével – s mindent meg is tett a maximális eredményért
Képregény filmként a látvány mellet sem mehetünk el szó nélkül: a csatát leszámítva kimondottan visszafogott, a stílusához képest hiteles képek, egyedül a tengeralattjárós részt éreztem túlzónak. Amit meg a korrajz érdekében tettek, az első osztályú. A rengeteg felépített díszlet, tökéletes CGI meghozta a gyümölcsét. Elhittem, hogy abban a korban járunk. Abban a korban ölel körbe a zene. Ugyanis itthoni nézésnél figyeltem csak fel az egészen kiváló zenére is. Jó, hogy az egész Magneto témájára alapul, de az már önmagában olyan zseniális, hogy a vállán viszi az egész filmet ( a menü alatt az hallható). Úgyhogy gyorsan meg is rendeltem a filmzene CD-t. S még valami, ez is csak itthon tűnt fel. Mivel hogy itthon már eredeti nyelven néztem a filmet (mint ahogy minden BD-t), szóval iszonyatosan jó, és rengeteget tesz hozzá a soknyelvűség. A táborban a német szöveg, majd a bankban a francia, Argentínában a spanyol, no meg közben gyakran az orosz. Nagyon jó és dicséretes ötlet volt ezzel színesíteni és hitelesebbé tenni a mozit.
A BD – ahogy a film is – egészen kiváló, maximálisan megéri az árát. Szerintem gyönyörű a képe, mint ahogy a hangja is. Van alkalma nagyot szólni HD MA-ban, és meg is teszi. Az extra szintén kiváló: önálló zenei hangsáv ( kánaán!!), celebros mutánstájékoztató ( a korábbi filmek szereplő is), 1 óra 10 perces doku, meg kimaradt jelenetek – magyar felirattal. Remek kiadás.
A jegy: Kitűnő. Második osztályba léphet.
Kosárba!
Hasznosnak ítélted a kritikát? 0|0
Drogba16 | 2011. 08. 30. 23:42
Az utóbbi évtized képregény adaptációs hulláma, pontosabban a minőséget tekintve "hullámzó hulláma" mára már kitermelte azokat a darabokat, amelyekkel a néző valódi értéket, a szórakozáson felül elgondolkodtató momentumokat, emlékezetes pillanatokat kaphat a mozijegy, és/vagy a DVD/Blue-Ray áráért. Nem hiszem, hogy nagy fejtörést jelentene ennek a listának (ha egyáltalán nevezhető listának...) az összeállítása a gyakorlottabb filmrajongóknak: A Nolan-féle Batmanek, a V mint vérbosszú, az egyik személyes kedvencem, a Watchmen, illetve a nem mindig maximumot nyújtó, de stabilan színvonalas X-men széria egyes darabjai tartozhatnak ide, legalábbis első körben szerintem a legtöbben ezeket mondanák az emberek.
Véleményem szerint az előzménytörténetként legyártott Az elsők c. legújabb darab a sorozat eddigi legjobbja, de biztosan dobogós. Hogy miért? Azért, mert ez a mű foglalja össze leginkább az egész X-men "saga" mondanivalóját, illetve az általa feltett kérdéseket. A film alapvetően a 2 vezér, Xavier és Magneto útját, megismerkedésüket, világnézetüket meséli el, egy történelmi kontextusba foglalt sztoriban.
A két főkarakter egyben a mutánsok (nem szép szó...) előtt álló két lehetőséget képviselő személy is: Xavier a beilleszkedés, a "normális" emberekkel való békés egymás mellett élés híve, aki mindenféle, lehetőleg békés eszközzel ezen hidak felépítésén fáradozik. Míg Erik (később Magneto), akinek már "emberként" is kirekesztés és üldöztetés jutott osztályrészül, az elkülönülés, a kompromisszumok nélküli elzárkózás, valamint a kőkemény önvédelem híve. Illetve nemcsak ezeké: már ebben a filmben is körvonalazódik az a gondolat, miszerint a mutánsok nemhogy egyenlőek, "ugyanolyan emberek, mint a többi", hanem magasabb rendűek, akiknek megvannak a lehetőségeik arra, hogy uralmuk alá hajtsák a Földet. Tulajdonképpen Erik karaktere egyre inkább olyanná válik, mint akiket gyűlölt, akik őt üldözték, és akiket később ő üldözött. De míg a bosszút jogosnak érezzük a volt "parancsot teljesítő nácik" ellen, a későbbi agresszív, szélsőséges gondolatokat már a legtöbb néző értelemszerűen elutasítja. Tehát adódik a kérdés: Kinek van igaza? Vajon nem csak egy üres és utolérhetetlen idea-e Xavier professzor gondolata a békés egymás mellett élésről, a nyugodt, építő jellegű kapcsolatokról? Nem lehetséges-e, hogy Eriknek van igaza, és hogy soha nem lesz tartós béke a mutánsok és emberek között? Véleményem szerint ez az X-men széria legfontosabb kérdésfeltétele, amely -sajnálatos módon- igencsak negatív válasszal kecsegtet, nemcsak itt (a leghatásosabban ez az amerikai és szovjet haditengerészet össztüzének tűzcsóváiban jelenik meg), hanem az egész sorozat során.
Természetesen mutánsok nincsenek. De -főképp napjainkban- mennyiszer halljuk a TV-ben, olvassuk nyomtatott és internetes sajtótermékekben ezen "bűvös" hívószavakat, melyek annyi vitát generáltak már, és generálni is fognak: "kirekesztés", "beilleszkedés", hátrányos megkülönböztetés", "multikulti", "integráció" , "szegregáció", stb. Talán nem őrült gondolat a részemről, ha ezeket az égető kérdéseket egyúttal az X-men legfőbb kérdéseinek is tartom. Természetesen -és ide is illik a sajnos szó- nem csak a jelenünket vizsgálhatjuk, nyugodtan mehetünk vissza a múltban is: örmény genocídium, ukrán holodomor, holokauszt, délvidéki magyarirtás, romániai magyarok legyilkolása, kifosztása, üldözése, a csehszlovákiai benes-dekrétumok, stb., stb. Van alapanyag rendesen a kérdés vizsgálatához.
Az égető kérdések azonban igen látványos csinnadrattával kerülnek feltevésre: bunyók, lövöldözés, fizikai törvények sorozatos felrúgása, és többi. Látványorgiát kapunk, egy remek forgatókönyvvel, amelyet csak még izgalmasabbá varázsol a történelmi kontextus, nevezetesen a hidegháború zord légköre. Emellett remek színészek formálják meg a karaktereket, feltéve a pontot az i-re, valamint jogosultságot formálva szerény írásom lezárására: Az X-men - Az Elsők az egyik legjobban sikerült képregényfilm, és 2011 egyik legkiemelkedőbb popcornmozija.
Véleményem szerint az előzménytörténetként legyártott Az elsők c. legújabb darab a sorozat eddigi legjobbja, de biztosan dobogós. Hogy miért? Azért, mert ez a mű foglalja össze leginkább az egész X-men "saga" mondanivalóját, illetve az általa feltett kérdéseket. A film alapvetően a 2 vezér, Xavier és Magneto útját, megismerkedésüket, világnézetüket meséli el, egy történelmi kontextusba foglalt sztoriban.
A két főkarakter egyben a mutánsok (nem szép szó...) előtt álló két lehetőséget képviselő személy is: Xavier a beilleszkedés, a "normális" emberekkel való békés egymás mellett élés híve, aki mindenféle, lehetőleg békés eszközzel ezen hidak felépítésén fáradozik. Míg Erik (később Magneto), akinek már "emberként" is kirekesztés és üldöztetés jutott osztályrészül, az elkülönülés, a kompromisszumok nélküli elzárkózás, valamint a kőkemény önvédelem híve. Illetve nemcsak ezeké: már ebben a filmben is körvonalazódik az a gondolat, miszerint a mutánsok nemhogy egyenlőek, "ugyanolyan emberek, mint a többi", hanem magasabb rendűek, akiknek megvannak a lehetőségeik arra, hogy uralmuk alá hajtsák a Földet. Tulajdonképpen Erik karaktere egyre inkább olyanná válik, mint akiket gyűlölt, akik őt üldözték, és akiket később ő üldözött. De míg a bosszút jogosnak érezzük a volt "parancsot teljesítő nácik" ellen, a későbbi agresszív, szélsőséges gondolatokat már a legtöbb néző értelemszerűen elutasítja. Tehát adódik a kérdés: Kinek van igaza? Vajon nem csak egy üres és utolérhetetlen idea-e Xavier professzor gondolata a békés egymás mellett élésről, a nyugodt, építő jellegű kapcsolatokról? Nem lehetséges-e, hogy Eriknek van igaza, és hogy soha nem lesz tartós béke a mutánsok és emberek között? Véleményem szerint ez az X-men széria legfontosabb kérdésfeltétele, amely -sajnálatos módon- igencsak negatív válasszal kecsegtet, nemcsak itt (a leghatásosabban ez az amerikai és szovjet haditengerészet össztüzének tűzcsóváiban jelenik meg), hanem az egész sorozat során.
Természetesen mutánsok nincsenek. De -főképp napjainkban- mennyiszer halljuk a TV-ben, olvassuk nyomtatott és internetes sajtótermékekben ezen "bűvös" hívószavakat, melyek annyi vitát generáltak már, és generálni is fognak: "kirekesztés", "beilleszkedés", hátrányos megkülönböztetés", "multikulti", "integráció" , "szegregáció", stb. Talán nem őrült gondolat a részemről, ha ezeket az égető kérdéseket egyúttal az X-men legfőbb kérdéseinek is tartom. Természetesen -és ide is illik a sajnos szó- nem csak a jelenünket vizsgálhatjuk, nyugodtan mehetünk vissza a múltban is: örmény genocídium, ukrán holodomor, holokauszt, délvidéki magyarirtás, romániai magyarok legyilkolása, kifosztása, üldözése, a csehszlovákiai benes-dekrétumok, stb., stb. Van alapanyag rendesen a kérdés vizsgálatához.
Az égető kérdések azonban igen látványos csinnadrattával kerülnek feltevésre: bunyók, lövöldözés, fizikai törvények sorozatos felrúgása, és többi. Látványorgiát kapunk, egy remek forgatókönyvvel, amelyet csak még izgalmasabbá varázsol a történelmi kontextus, nevezetesen a hidegháború zord légköre. Emellett remek színészek formálják meg a karaktereket, feltéve a pontot az i-re, valamint jogosultságot formálva szerény írásom lezárására: Az X-men - Az Elsők az egyik legjobban sikerült képregényfilm, és 2011 egyik legkiemelkedőbb popcornmozija.
Hasznosnak ítélted a kritikát? 0|0
Fizetési opciók
