A boksz az a sport, ami valamiért sosem fogott meg, már ami egy meccs közvetítését illeti valamelyik sportcsatornán. Filmen ugyanakkor nagyon szívesen megnézem, talán még keresem is a hasonló alkotásokat.
Az ilyen jellegű mozikkal az a baj, hogy mind egy kaptafa és kezd egy kicsit unalmassá válni maga a stílus. Egy Rocky szinte semmitől sem különbözik A Remény Bajnoka című filmtől és ez utóbbi se sokban tér el A Harcos-tól. De lehetőség szerint megnézem őket, annak a reményében, hogy csak lesz már valami frissítés a kategóriában.
Hogy korszakalkotó lenne David O. Russell filmje, azt nem állítanám. A drámaiság itt ugyan olyan szerepet kapott, mint a többi hasonló témájú mozinál, csak most nem annyira a csóróságra fektették a hangsúlyt.
Két főhősünk Dicky Eklund (Christian Bale) és Micky Ward (Mark Wahlberg) testvérek. Előbbi a 70-es, 80-as években bokszolt, míg utóbbi inkább a 80-as évek végén, 90-es évek elején. A két bratyó között kb. 10 év különbség van, Dicky javára és a film úgy 1992-1994 környékén játszódik. Dicky hajdanán elég nagy nevekkel bokszolt, de mind közül az 1978-as Sugar Ray elleni győzelmére volt a legbüszkébb. Tehetsége és szaktudása vitathatatlan volt akkor és most is, annak ellenére, hogy szinte teljesen elment az esze, köszönhető a kábszereknek. Dicky keményen edzi bátyját, Micky-t, aki vegyes eredményeket hoz az ökölvívó meccsein és várja a nagy lehetőséget a feltörésre. Ebben segíti a családja, a barátok, de az út a csúcsra hosszú és rögös.
A kidolgozottságra nem lehet panasz, már, ami a történetet illeti. Aprólékos munka eredménye lett ez a film, amivel csak tényleg az a baj, hogy 12 egy tucat. Ami különbséget fel tudok fedezni az az, hogy a privát szféra több szerepet kapott a bokszhoz, a felkészüléshez képest. A másik, ami talán egy hangyányit frissít a témán, hogy főhősünk Micky igazán sosem volt a csúcson. Nem volt még neki egy „Apollo Creed-je”, akinek legyőzése után rövid idővel megindul lefele és arról szólna a film, hogy hogyan is érhetne fel újra a csúcsra. Ez tetszett.
A Harcos a humoros oldalát annyira nem mutatja meg. Teremt némi helyzetkomikumot alkalmanként, leginkább Micky és Dicky 6-7, különleges megjelenésű nővére segítségével, de túl nagy poénzápor nem lesz benne, ami persze érthető, mert nem erről szól a fáma.
A karakterek kidolgozottságára sem lehet panasz. Ha a két színész alakítását akarom meghatározni, akkor Bale kiemelkedőbbet nyújtott Wahlberg-nél. Ez szerintem egyébként nem tehetségből fakadó dolog, hanem pusztán a figurák, amit megformálnak, roppant mód eltérőek. A Bale által alakított Dicky jóval színesebb és érdekesebb jellem, mint a Walhberg alakította Micky. Ettől függetlenül persze ők ketten adnak ki egy egészet, és hiába eltérő jellemek, az ellentétek vonzzák egymást. Bale egyébként Oscar-t is kapott a filmben nyújtott alakításáért, megjegyzem teljes joggal.
Igazság szerint kiemelt helye van ennek a filmnek a többi, hasonló alkotás mellett, a baj csak az, hogy nem mutat túl sok újat. Élvezhető és tényleg kellemes kikapcsolódást nyújt a néző számára, de nagyon kiszámítható. Számos példát hozhatnék még fel a filmből, ami teljesen nyilvánvaló volt, de akkor több poént lőnék le annál, mint amit szeretnék.
Többször nézhető kategória, de annyira azért nem nyűgözött le.
10\7