Vásárlói kritikák a következő termékről: Gyilkossághoz öltözve

Nagyon tetszett a film. Nem csalódtam! Brian De Palma szuper rendező. Ennek a filmnek a polcomon a helye. (mint még sok más Hollywood Movie Classics sorozatnak)

Ami meglepő hogy a lemezborítón Angol 2.0 hang van feltüntetve (és itt is) Viszont Angol 5.1 kapott helyett a lemezen. A magyar hang az tényleg 2.0! A kép jó minőségű, hanggal sincs probléma, mondjuk eredeti nyelven néztem! Szóval ajánlom aki nem látta mindenképpen érdemes.

Sajátos ez az ajánló, amit olvashatunk, az első mondat hangos nevetésre késztetett, a tartalomleírásban pedig a fiú karaktere az őt játszó színész nevét kapta (azaz Keith Gordon játssza Petert).

A sztoriról semmit nem fogok írni - annál is inkább, mert semmilyen poént nem akarok lelőni -, helyette megpróbálom a film iránti, több mint 15 éves rajongásomat néhány józanabb érvvel megindokolni.

Azt gondolom, hogy Brian De Palma Gyilkossághoz öltözve című filmje nemcsak egy thriller-alapmű, de a(z amerikai) filmtörténetben is egy kiemelkedő remekmű. De ennek okait senki se a cselekményben keresse, azt a legtöbben úgyis vissza fogják tudni vezetni bizonyos Hitchcock-film(ek)re, a szemfülesebbek még az olasz giallóra is. De Palma filmje a formanyelve és az atmoszférateremtése miatt mondható gyöngyszemnek, ahogyan a kamerát mozgatja, ahogyan a szereplőit elhelyezi a térben, ahogyan a vágást megszervezi, ahogyan fényképez. Miközben a film egy nagyon precízen - és több mozzanatában tényleg újszerűen - levezényelt thriller, igazán az az érdekes, ahogyan azzal kápráztat el, hogy mi mindent lehet tenni a filmes kifejezőeszközökkel. Ezt a filmet látni - és hallani kell. Merthogy a zenéje, Pino Donaggio (aki nem először s nem utoljára dolgozott itt együtt De Palmával) szerzeménye: andalító és kihívó egyszerre, és - szerintem legalábbis - meseszép. Persze ha mindezek a formanyelvi értékek csak úgy "önmagukban" volnának, azért még nem lenne egy igazi mestermű a film, azaz: a Gyilkossághoz öltözve formai bravúrjai nem öncélúak, hanem nagyon is szorosan illeszkednek a filmben megfogalmazott legfőbb érzéshez, élményhez - ami az én értelmezésemben nem mást, mint a vágyakozás. Elsősorban erotikus értelemben, ez szövi leginkább keresztül a filmet, és épp ezért számomra az erotikus vágyódásról készült legmélyebb filmek egyike is. De a romantikus vágynak is van benne egy csekély szerepe talán, illetve az "én" megváltoztatása iránti vágynak is.

Összegezve tehát, azt gondolom, hogy bár ez a film sokak számára talán alig vagy egyáltalán nem is több egy thrillernél, mégis sokkal több van benne, mind a benne megfogalmazódó élményeket, mind pedig formai tökélyét illetően.

És valószínűleg a legkiegyensúlyozottabb De Palma-thriller is, amiben nincs meg a Nővérek lázas rémálomszerűsége, a Megszállottság melodramatikus kimódoltsága, a Halál a hídon ingázása politikai és pszichothriller között, az Alibi test zseniális túlzásai, ön- és műfajparódiája, vagy a Káin ébredése szenzációs nyakatekertsége - félreértés ne essék, ezek is remekbe szabott filmek (jóllehet a Megszállottságot nem szeretem ezek közül, ez legyen az én bajom), de a Gyilkossághoz öltözvével sikerült De Palmának a legstabilabb egyensúlyt kialakítania a formai, műfaji hagyományokkal való játék és a közönségbarát hangvétel között.