Vásárlói kritikák a következő termékről: Lopott idő

Andrew Niccol - aki többek között a Gattacát és a Lord Of Wart is rendezte - kezében ott a nyertes lottószelvény. Az In Time egy baromi jó alapötlettel indít, amiből simán össze lehetne hozni egy feszes akciófilmet, egy több etikai síkon működő thrillert, megtoldva egy kis társadalmi konfliktussal - a filmben ott a lehetőség, hogy saját korának egy olyan klasszikusa lehessen, mint a nyolcvanas éveké a Blade Runner, vagy a kilencveneseké a Matrix. Ez a sztorin túl azért is áll, mert még egy überkirály nem-túl-távoli-jövő világképet is sikerült az alkotóknak összehozniuk. Egy félig poros és lepukkant, félig meg iszonyat steril és már undorítóan elegáns környezetet, ahol sikerült mind az apró részletekre (pl. a nők a kesztyű-szerű valamije), mind a látványosabb elemekre (pl. a zsaruk által használt Dodge Chargereket egyszerűen öröm nézni) odafigyelni. Nem beszélve Cillian Murphy-ről, aki természetesen a legjobb és legcoolabb a filmben, mint a csak a munkáját végző vérprofi időrendész, aki egyszerre idézi meg Deckard-ot és Smith ügynököt - ha másért nem is, miatta feltétlenül érdemes megnézni, illetve talán beszerezni az In Time-ot.
Szóval filmünk külsőleg iszonyat kúl, és ez a belsejében is ott lakozik. Éppen ezért nagyon fájó, hogy Niccol és alkotótársai szinte eltékozolják az egész anyagot - lefordítva a film cselekményére: kapnak hirtelen ezer évet, és nyomban elisszák az egészet. Remek ötletek tűnnek fel időről időre, amikből aztán nem lesz semmi, és ez megy végig. De még ennél is sajnálatosabb, hogy semmit nem tudunk meg arról, hogy: miként jutott idáig a világ (ahogy ezt a nem tudást Justin elmagyarázza, az meg egyenesen gáz); mik azok a köztes zónák, amiket a fejesek annyira féltenek; hogy tud az idő tőzsde összeomlani, és akkor mi van?; ki a rák a mindent elindító pasas, stb. stb. Az In Time egyszerűen nem magyarázza el magát annyira, hogy a kulcspontokat érteni és átérezni lehessen (hogy ez most lustaság, rendezői hiba, vagy a készítők se tudták, az jó kérdés), és innentől lehet akármilyen menő, izgalmas, vagy felszínesen érdekes, már az életben nem lesz belőle igazán jó film. Azzal, hogy a sztoriban egy ekkora lyuk tátong, láthatóan Niccol se tud mit kezdeni: egyik pillanatról a másikra a film elkezd arról szólni, hogy Timberlake és Seyfried kettőse hogyan lesz egy Bonnie/Clyde és Robin Hood keverék. Valamivel el kell ütni az időt. Ráadásul ha eltekintünk az ötletben rejlő mélységek kihasználatlanságától, akkor se működik rendesen a film - végig eléggé egyenletlen. Hol azt érzem, hogy ezt most rohadtul eltalálták, és ez egy rohadt jó film, hol pedig minden megbicsaklik, irdatlan hülyeségek történnek (húsz másodperc alatt ugyebár lefutsz száz métert, beszállsz egy kocsiba, elveszel valamit, és visszafutsz) és semmi se jó. És ez a hullámzás jellemző az egész filmre.
Az In Time talán az év legnagyobb kihagyott ziccere. Rengeteg minden rejlett benne, és ahhoz képest alig nyújt valamit. De fura módon még ezzel a kevéssel is eléri azt, hogy az átlagnál okosabb, izgalmasabb és érdekesebb sci-fi/akció/thriller legyen. Nem is olyan ritkán tényleg nagyon eltalálja a dolgokat, és sokat segít fentebb taglalt coolsága és Cillian Murphy jelenléte is. Így valamennyire kiegyenlítve magát nálam megállapodik 6/10-nél. A szomorú az, hogy akár max pontszámmal is büszkélkedhetne.

Sajnálom, de nem. Másodszorra sem tetszett... Több nézés meg nem lesz…
Már a bemutatókor gondjaim voltak a moziban, de gondoltam, adok neki még egy esélyt. Néha változik a véleményem, általában az otthoni körülmények szoktak javítani a tetszési indexen – de most nem jött be. Annyival volt jobb, amennyivel jobban képben voltam az eseményeket illetően.
Valahogy úgy tudnám jellemezni ezt a mozit – legalábbis amit számomra jelent -, mint mikor egy gyengén közepes nőt profi sminkesek feltupíroznak estére, hogy kinézzen valahogy. Aztán másnap reggel, mikor smink nélkül ébred mellettünk az ágyban, akkor látszik az igazi valója. Mint mikor a csontvázra ruhát adunk, kapucnis pulcsit, sálat meg napszemüveget – hogy aztán ezeket leszedve ott legyen a kopár valóság... Nos, a Lopott idő ilyen. A ruha itt az idő, amit ha lehámozunk a történetről, a nagy semmi marad. A legrosszabb sablonos mesetörténet, a legrosszabb hollywoodi panelekből építkezve. Mintha egy Grimm/Andersen mesét néznénk modern köntösben, ahol a szegény fiú segít az álruhás királyfinak, cserébe jutalmat kap, aztán elveszti a szerettét, ezért elmegy a gonosz királyhoz bosszút állni és tönkretenni azt. Persze beleszeret a gonosz király elnyomott lányába, aki szívesen fellázad apja zsarnoksága ellen – s együtt megleckéztetik az öreget. S boldogan élnek, míg meg nem halnak…
Az alapötlet zseniális. Az idő alapú társadalom vakító újdonsága azonban csak addig működik, míg el tudunk vonatoztatni a pénztől… Ha behelyettesítjük az idő helyére a pénzt, a film minden varázsát képes elveszteni. Ezért ettől direkt próbáltam eltekinteni, kitartottam a koncepció mellett – amíg bírtam. Csak sajnos sok olyan jelenet van, ami ezt hátráltatja. Az nagyon tetszett, hogy mindenki 25 évesnek néz ki, Salas anyun sem fogott a kor. Ugyanígy jó poén volt, mikor Weiss bemutatta a családot: anyám, feleségem és lányom… Jó volt a számláló a kézen is, s jó volt a fizetés az idővel. Két dolog azonban már itt is zavart: ha én adok időt valakinek, akkor ugye én döntöm el mennyit adok. Függ a szándékomtól. Ha nem akarom, akkor hogy tudják elvenni?? Vagy ha el tudják, akkor a sima adásnál mi a garancia, hogy akinek adok, nem lesz túl mohó?? Másrészt ez a kicentizős dolog…. Ha túl sokat alszok – mondjuk egy átmulatott éjszaka után – akkor lehet, hogy közben lejár az időm? Érdemes legalább tizenkét órával lefeküdni… Ráadásul Salas anyu futása és az ott történtek nem tudom melyik hollywoodi sablonfiókban hevertek, de nagyon szegényes fantáziára vallottak…
De ezek csak picit zavartak – a nagyobb bajom a New Greenwichi eseményekkel volt. Az időzónák ötlete még tetszett is, azonban ami ott történik az klisé klisé hátán. Mintha valami kertévés akciófilm lenne, a film eleji gondolkodós-újszerű alkotás átmegy sima akciófilmbe. Pont, mint mikor a Szigetben kijönnek a valóságba: ott is az agyatlan akció hazavágta a jó ötletet. Több bajom is volt, de a legjobban az autós üldözés idegesített. Kedves készítők! NEM megy egy autó sem gyorsabban hátrafelé, mint előre. Tehát. Ha valakit üldöznek, az tolatva NEM lesz gyorsabb, mint előre menet… Miért nem lehet ezt megérteni? Az ilyen jelenetektől kész vagyok… A sportkocsival a folyómederbe esés meg szó szerint iszonyat gagyi volt…. Elsétálni a páncélszekrényhez túl egyszerűnek tűnt, mint ahogy a lóvét – bocsi az időt – kiosztani is. Milyen baromság: ellopok valahonnan x időt, közben meg bármelyik pillanatban meghalhatok. Mert olyan balfasz vagyok, hogy SEMMI tartalékot nem teszek magamra…. És ezzel el is érkeztünk a film legbacább jelenetéhez: az időrendőr kapitulációjához. Komolyan, felröhögtem a moziban. Annyira kínos, banális, ötlettelen jelenetet…
A karakterek, színészek viszont kimondottan jók. Cillian Murphy egyik kedvencem, de Timberlake sem vall szégyent. A többi figura is tetszett, mint ahogy végül is az egész film stílusa: díszlet, hangulat rendben volt. Kicsit sok volt benn a futás, de a rohanó időt ugyebár valahogy érzékeltetni kell.
Legalább a kölcsönzős BD tetszett. Egészen kiváló kép és eredeti hang – figyeljétek csak, mikor Salas meg Hamilton beszélget a csarnokban, visszahangzik az egész szoba -, s van némi extratartalom is. A minőségre nem lehet panasz – kár, hogy nekem a filmre annál több..
Boltban marad…


Ui: Magas sarkú cipőben hogy a f*szba lehet így rohanni???