Vásárlói kritikák a következő termékről: Harry Potter és a Halál ereklyéi - 1. rész

A nagyszabású végjáték első részében Harry Potter töketlen kutyaként hopponál a világban a horcruxok után, ráérő idejében közben keringőzik Hermionéval egy olyan sátorban, ami kívülről akkora, mint amik balatoni kempingekben hemzsegtek 30 évvel ezelőtt, belülről meg akkora, mint egy családi ház….
Ez nagyon szemét kezdés volt, mi? Nincs ám ilyen rossz véleményem a filmről, végül is immár harmadszor láttam – de valahol az eddigi legunalmasabb, legfeleslegesebb Potter résznek tartom. Oké, hogy talán túl sok és tömény lett volna a két záró részt egybe sűríteni, de így viszont nagyon érezni az időhúzást – egyáltalán a pénz szagát. Dupla rész, dupla bemutató, dupla megjelenés, dupla bevétel.. Közben viszont kedvenc karaktereink csak kóvályognak a vásznon, újból lefutjuk a kamasz-szerelem, -féltékenység tiszteletköreit, s ráadásul meg sem lepődnénk, ha Frodo is előtűnne az erdőből, visszakövetelné magának az egy horcruxot. Amilyen jól fejlődött az egész széria, ahogy vált egyre sötétebbé, komorabbá az egész, annyira letaglózó volt ennek az üressége. Sajnos.
Voltak benne kimondottan jó részek. Harry kimentése a 7 Harry formájában, a minisztériumi események magukban hordozták mindazt a kalandot, izgalmat és humort, ami miatt megszerettem a Potter világát. Különösen igaz ez a végén, a Malfoy házban történtekre. Ahol általában akció van, ahol igazából történik valami, az mind nagyon jó lett. Sőt, az utolsó percek - hasonlóan a hatodik részhez – még könnyeinket is elő tudják csalogatni. Gondoltam, hogy a végjátékra lesznek majd veszteségek, de ez majdnem annyira sajnálatos volt, mint az előző rész vége. Maximum nem annyira meglepő…A srácok/csajok egyébként rutinból hozzák a szerepeket, de igazából az egész gépezet tökéletesen működik. A régi szereplők – nem mindig örömteli – feltűnése, illetve az új karakterek – a fejvadászok -  nagyon jók. Nagyon jó látvány, díszlet is, minden: ahogy egy sorozat hetedik részéhez illik.
Voltak benne remek kikacsintások, tiszteladások, emlékeztetők a korábbi részekhez. Már rögtön az elején, az egész Dudley család, de nem csak személyek, hanem tárgyak, eszközök is visszatérnek:  pl. a csodasátor, vagy Hagrid motorja. Meg még biztosan rengeteg finom apróság, amikre külön kellene figyelni.
Voltak benn azonban nagyon kínos részek. Sajnos számomra úgy összességében ezekből volt több, ezért tartom gyengébbnek a többi résznél. A sok hopponálás, találgatás, ácsorgás, kamaszveszekedés, nézés a végtelenbe – szerintem túlságosan lelassítják a mozit. A dramaturgiailag egyébként helyes és lényeges izgalomfokozás, időhúzás néha pont ellenkezőjére fordul – az adrenalin helyett álmossághormon tör föl. Ugyanakkor a sok „hirtelen eszembe jutott” effekt is számomra egyértelműen utal az írónő, illetve a forgatókönyv gyengeségére (Rowlingnak piszok nagy mázlija volt az elejétől fogva az egésszel, de a végére sem tanult meg írni). Ja, meg elérkeztünk a Potter Univerzum eddigi legkínosabb jelenetéhez, a tánchoz a sátorban. Abszolút értelmetlen, felesleges és sajnos nevetséges jelenet lett…
A kaland azonban megy tovább, a sötét világ hamarosan összecsap a világossal. A jó a rosszal, s nagyon meglepődnék, ha a rossz győzne. Amúgy meg Niwroknak totál igaza van a buktás hasonlattal. A tészta elfogyott, én is várom a lekvárt.
A DVD-re nem panaszkodhatunk. A Warneres pénzgyár működése nyomán már első körben is többféle kiadásból választhatunk – de legalább mindenki megtalálhatja az igényeinek megfelelőt.  A lemez képe baromi sötét, igaz, a film jelentős része sötétben játszódik, ami meg nem, arra is ráborul a sötétség árnya. Viszont így néha találgatni kell, mi is történik a képen. A hangok közül kivételesen a magyarról tudok nyilatkozni. Valahogy a Pottereket az első perctől kezdve magyarul láttam – így ezt is. Ráadásul most a gyerekekkel: nagyon jó hangkeverés, borzasztóan halk dialógusokkal. Ahhoz, hogy hallani lehessen valamit, fel kell hangosítani a cuccot – hogy amikor meg effekt van, összedőljön a ház. Az extra lemez szokott módon jó: igaz, korántsem annyira ötletes és összetett, mint a legelső részeké, de a kb egy órányi, rengeteg apró kisfilm valóban érdekes anyag. Két dolog jutott eszembe nézése közben: a fiatal, 10 éves gyerekek felnőttek a forgatáson – érdekes volt látni a korábbi filmbevágásokat, és hogy Daniel Radcliffe kimondottan jó fej.


Kosárba!

"Csak logikusan gondolkodom. Kiszűröm azt, ami lényegtelen, így észreveszem, amin más átsiklik."
Sajnálatos, hogy ennek a töredékepizódnak a forgatókönyvét nem Hermione Granger írta, hátha akkor érvényesült volna a fenti mondat.
Az ugyanis jól látszik, hogy ha el is fogadom azt a körülményt, hogy az eddigi részek időtartamába nem lehetett belepréselni a hetedik könyv eseményeit, az biztos, hogy öt órára elnyújtani nem volt a legjobb ötlet. Teszem ezt annak ellenére is, hogy persze, értem én, ez a szakasz a menekülésé és a bujkálásé, hiszen itt nincsenek meg a Roxfort óvó falai és a háttérben mindent lerendező Dumbledore. Itt már senki nincs biztonságban, a Halálfalók mindent és mindenkit pusztítanak, amit/akit az előző részekben bemutattak. Erre a rombolásra azonban csak utalások vannak (újra azt éreztem, hogy csak pontokat kapunk a történetből, az azt összekötő vonalakat nem), mert a Harry-Ron-Hermione-triónak semmi kedve "letolt gatyával", "fegyver" nélkül, esélytelenül kiállni a rosszakkal szemben, és ezért igyekeznek a lehető legtávolabb maradni az események sűrűjétől.
Kár, hogy a szereplőkön ettől nem az elszántság, hanem a kilátástalan és tanácstalan unalom látszik; nem azt láttam, hogy folyamatosan a fejüket törnék, keresnék a nyomokat, hanem amikor már Rowling vagy Yates úgy érezte, ez nem mehet így tovább, akkor bedobnak valamit, mint a hirtelen megvilágosodás egy-egy megnyilvánulását (mondjuk egy hajvágás(?!?) közben), vagy csinálnak egy "hurkot" (Ron távozása, majd ismételt megjelenése). Zavart például, hogy Mr. Lovegoodot hetekkel azután keresik fel, mint "kéne", és hogy Bathilda Bircsók is a felejtés homályába veszne, ha nem volna kedves ő maga felbukkanni a csapat életében. Ennek eredménye pedig tucatnyi időhúzó, felesleges vágókép, például a sziklapárkányon gubbasztó, erdőben sétálgató, ágyban fekvő Harryről. Elsőre ezeket még jól bírtam, másodikra megnézve viszont már idegesített, hogy a film 80%-a olyan, mint a Randall-féle Gyűrűk Ura értelmezés (ld.: Stop Shop 2.; a Gyűrűk Ura már csak azért is jó hivatkozási alap, mert az Egy Medál ötletét Rowling le sem tagadhatná, honnan lo... khmm, "vette"): totyorgás, kóválygás, bambulás, kietlenség, letargia.
Ami tetszett, az igazából két dolog:

- Hosszú idő után visszatért a kedvenc szereplőm, és rövid pályafutása során megint megmutatta, ki a manó a Malfoy-házban.

- Megint volt kincskeresés, nyomolvasás meg mindenféle rejtjeles üzenetek (az előző kettő kalandos mesefilm helyett inkább volt politikai (HP5) vagy tinivígjátékos (HP6) thriller), és sok-sok utalás a HP2-re, azt meg szeretem. Sőt, ez volt tulajdonképpen a legjobb, ahogy a mozaikok a helyükre csúsztak, és tényleg mindennek értelme és jelentősége lesz, ami eddig történt (mit nem adtam volna azért, hogy mondjuk a Fűrész7 is rendelkezzen ezzel az erénnyel...). Például Umbridge-nek talán a nevét sem mondják ki, mégis tudjuk, hogy ki a nyanya a pink-macskás dresszben, és hogy Harryék milyen viszonyt "ápolnak" vele.
Röviden: Kicsit olyan, mint a túlméretes közkonyhai lekváros bukta. Az ember csak eszi, eszi, közben dohog, hogy alig van benne lekvár, és csak részben vigasztalja a remény, hogy a pék talán a bukta másik felébe sütötte bele azt, ami innen kimaradt.

Egyet értek! Szerintem is eléggé unalmas lett! Tudom jól hogy az első fele nyugodtabb de akkor is attól függetlenül izgalmas volt könyvben ez a része is! A film meg eléggé vontatottra sikerült!
Megint több volt a körítés mint maga az akció! Nagy költségvetés ide vagy oda, nem volt sok látványosság benne!
Kimenekítési akció nagy csalódás volt! Összecsapták egy- két képkocka bemutatással! Pedig lett volna idejük rá kibontakozni! Tökéletesen megteremtették a hangulatot és tényleg már engem is magával ragadott a hangulat, meg az izgalom aztán meg lerendezik annyival az egészet  "Harry mi csak menekülünk" hát öcsém köszönjük :( Ez volt az a híres menekülés ahol elvileg még kaszkadőrök is megsérültek próba alatt, azt hittem végre mutatnak sok mindent pfff


Pedig elég sok minden történt ott alatta és még idejük is lett volna rá kibontakozni és feltúrbózni most hogy ketté vágták. de nem mindig azokat a részeket kellett elnyújtani amikor nem történik semmi, csak ülnek és fekszenek! Jó ez is kell csak megint az arány eltolás :( Végül is az biztos olcsóbb volt és kevésbé technikás jelent!
Vagy pl mikor menekülnek az erdőbe ott semmit nem lehet kivenni! Mintha valaki a hóna alá kapta volna  kamerát felvétel közbe mikor szaladt utánuk és oda vissza rángatta kamerát futás közbe hogy semmit ne lehessen kivenni csak nagyjából!
Az egyetlen jól kidolgozott akciós rész az a medál elpusztítása volt ahol végre úgy éreztem kelő kidolgozottság van, nem pedig csak körbe vagdossák!
Remélem nem így tervezik a Roxfort ostromot se! Lehet hogy tényleg a legvégsőre tartogatják minden látványukat, de hát könyörgöm ez is az utolsó részhez tartozik ez is megérdemelt volna annyi látvány elemet! Még a főben járó átkot is kihagyták a kínzásnál! Ja végül is igaz az is olcsóbb volt hogy csak feküdtek egymáson a padlón!

Félek nagyon a második részétől! :(

senkit nem akarok ezzel a véleménnyel megbántani, de szerintem ez a rész valami förtelem volt. írtó unalmas. a történet alig vánszorgott, és jóformán csak a három főhőst láthattuk mindvégig. szeretem a HP filmeket, de ez valahogy nagyon nem sikerült. a többi részhez képest nagy kudarc. ennek az okát abban látom, hogy talán a 2. részbe raknak minden izgalmas részt, hogy a befejezés tényleg remek legyen, de ez az első,... hát nem jött össze.