Keresés
Vásárlói kritikák a következő termékről: The Pacific - A hős alakulat (6 DVD)
Szurov Zoltán | 2013. 06. 13. 13:25
Fél lábbal a paradicsomban
A hős alakulat. Eredeti címe: The pacific-magyarul: A csendes
A csendes óceáni térséget hívják így.
Találó és ellentmondó cím, ugyanúgy mint a helyszín ahol a 2. világháborúban amerikai tengerészgyalogosok vívtak kegyetlen csatákat a fanatikus japán katonákkal, olyan azelőtt még csendes, paradicsomi környezetben, mint a Japánhoz közeli szigetvilágban.
Sokan Az elit alakulathoz hasonlítják ezt a HBO által készített mini sorozatot, pedig valójában ha az Elit alakulat sokkolóan drámai, akkor A hős alakulat még sokkolóbban drámaibb. A film erénye, hogy a szigetvilágon zajló csatákat brutálisan reális szinten ábrázolja, kitérve egy háborúban előfordulható minden lehetséges momentumra vagy következményre. A lövedékek által széttépett testek, a civil, bennszülött lakosság értelmetlen és valahol érthető lemészárlása és az ezeket átélő és túlélő katonák posztraumatikus szindrómában való szenvedésének ábrázolása, kiemeli a filmet az átlagos háborús témák közül.
Természetesen tudtuk, hogy a háború ilyen, könyvekből, amiket az iskolákban tanítottak. De egészen más tudni és más átérezni. A hős alakulat ebben a szempontban felnő a Ryan közlegény megmentéséhez. A non-stop akciókat végignézve, mi is úgy érezhetjük magunkat mint azok a 17-18 éves suhancok akik belefásulva a rengeteg vér látványába, a háború végére már fiatalságuk ellenére is megöregedtek.
De A hős alakulat leginkább Terrence Malick, Az őrület határán c. művéhez áll közelebb. Azzal a különbséggel, hogy ott Oscar díj minőségű volt a fényképezés és szinészi teljesítmény.
De pont a tengerészeket alakító, szinészek ismeretlensége és hollywoodi érettségük hiánya miatt oly átütő A hős alakulat cselekménye, hiszen az igazi tengerészgyalogosok is csak pelyhedző állú kölykök voltak még jóformán. Emellett megvan a filmnek az az erénye, hogy a színeket nem manipulálták túlzóan ahogy manapság az divatos az olyan 2. világháborús eposzokban mint A dicsőség zászlaja vagy Ryan közlegény megmentése. Elvégre talán a 2. világháborúban nem voltak színek? Most bővebb színskálájukban szemlélhetjük a hölgyek korabeli frizuráját, érzéki vérpiros rúzsos ajkukat és a szenvedést hozó egyenruhákon levő rangjelzéseket, bőröveket és azokat az édeni helyszíneket, ahol a sok festői szépség ellenére nem az volt mindkét oldalon a harcosok dolga, hogy a tájban gyönyörködjön, hanem hogy minél több halált okádjanak egymásra.
A csatajelenetek hangkeverése ütős és brutálisan részletgazdag ha eredeti dolby digital beállítással hallgatjuk. Bár van magyar pro logic szinkron is a lemezeken de ha azt választjuk akkor le kell mondanunk a fentiek előnyeiről és A hős alakulat élményszintje is 100%-ról 60-ra csökken.
Külön megemlíteném az öt korongon helyet foglaló 10 filmből álló sorozat egyes részek előtti "Történelmi háttér" című, Tom Hanks narrátori közreműködésével összeállított dokumentumfilmeket, melyek korabeli archív felvételeivel megerősítik a történelmi hitelességet. Azért a jobb megérthetőség végett, ajánlatos ezeket a magyarul is feliratozott doku filmeket a hozzájuk tartozó részek után megtekinteni.
A hatodik extra lemezen levő terjedelmes három doku mindegyike nemcsak nagyon tartalmas, de többször is újranézhető és érdekes. Az egyik közülük, ami azoknak a valós személyek háború utáni sorsáról szól akikről a sorozatbeli karaktereket mintázták, különösen megfogott, viszont magyar felirat csak ezen az egyiken van.
Dicséret illeti a kiadót a praktikusságáért, mert aki-mint személy szerint én is-helytakarékosság céljából előnyben részesíti az egylemez szélességű tokba ügyesen elhelyezett 6 dvd korongot rögzítő könnyített anyagú lapozható toktartót, az nagyon megfog elégedni ezzel a kiadvánnyal, pláne, hogy a Hős alakulat borítója belülről is impozánsan fényképezett.
Míg Az elit alakulat filmzenéje fülbemászó álomgyári pátoszt csempész a cselekménybe, ez A hős alakulatból hiányzik. És ez így is van jól. A csendes óceáni csatákról való megemlékezésekben ugyanis nincs helye semmilyen pátosznak, mert az értelmetlen halálban nincs semmi dicsőségesség, csak a megmásíthatatlan véglegesség.
Ez eddig a legjobb film, amit valaha láttam ami ilyen fájdalmas részletességgel ábrázolta a Csendes óceáni hadszínteret.
A csendes óceáni térséget hívják így.
Találó és ellentmondó cím, ugyanúgy mint a helyszín ahol a 2. világháborúban amerikai tengerészgyalogosok vívtak kegyetlen csatákat a fanatikus japán katonákkal, olyan azelőtt még csendes, paradicsomi környezetben, mint a Japánhoz közeli szigetvilágban.
Sokan Az elit alakulathoz hasonlítják ezt a HBO által készített mini sorozatot, pedig valójában ha az Elit alakulat sokkolóan drámai, akkor A hős alakulat még sokkolóbban drámaibb. A film erénye, hogy a szigetvilágon zajló csatákat brutálisan reális szinten ábrázolja, kitérve egy háborúban előfordulható minden lehetséges momentumra vagy következményre. A lövedékek által széttépett testek, a civil, bennszülött lakosság értelmetlen és valahol érthető lemészárlása és az ezeket átélő és túlélő katonák posztraumatikus szindrómában való szenvedésének ábrázolása, kiemeli a filmet az átlagos háborús témák közül.
Természetesen tudtuk, hogy a háború ilyen, könyvekből, amiket az iskolákban tanítottak. De egészen más tudni és más átérezni. A hős alakulat ebben a szempontban felnő a Ryan közlegény megmentéséhez. A non-stop akciókat végignézve, mi is úgy érezhetjük magunkat mint azok a 17-18 éves suhancok akik belefásulva a rengeteg vér látványába, a háború végére már fiatalságuk ellenére is megöregedtek.
De A hős alakulat leginkább Terrence Malick, Az őrület határán c. művéhez áll közelebb. Azzal a különbséggel, hogy ott Oscar díj minőségű volt a fényképezés és szinészi teljesítmény.
De pont a tengerészeket alakító, szinészek ismeretlensége és hollywoodi érettségük hiánya miatt oly átütő A hős alakulat cselekménye, hiszen az igazi tengerészgyalogosok is csak pelyhedző állú kölykök voltak még jóformán. Emellett megvan a filmnek az az erénye, hogy a színeket nem manipulálták túlzóan ahogy manapság az divatos az olyan 2. világháborús eposzokban mint A dicsőség zászlaja vagy Ryan közlegény megmentése. Elvégre talán a 2. világháborúban nem voltak színek? Most bővebb színskálájukban szemlélhetjük a hölgyek korabeli frizuráját, érzéki vérpiros rúzsos ajkukat és a szenvedést hozó egyenruhákon levő rangjelzéseket, bőröveket és azokat az édeni helyszíneket, ahol a sok festői szépség ellenére nem az volt mindkét oldalon a harcosok dolga, hogy a tájban gyönyörködjön, hanem hogy minél több halált okádjanak egymásra.
A csatajelenetek hangkeverése ütős és brutálisan részletgazdag ha eredeti dolby digital beállítással hallgatjuk. Bár van magyar pro logic szinkron is a lemezeken de ha azt választjuk akkor le kell mondanunk a fentiek előnyeiről és A hős alakulat élményszintje is 100%-ról 60-ra csökken.
Külön megemlíteném az öt korongon helyet foglaló 10 filmből álló sorozat egyes részek előtti "Történelmi háttér" című, Tom Hanks narrátori közreműködésével összeállított dokumentumfilmeket, melyek korabeli archív felvételeivel megerősítik a történelmi hitelességet. Azért a jobb megérthetőség végett, ajánlatos ezeket a magyarul is feliratozott doku filmeket a hozzájuk tartozó részek után megtekinteni.
A hatodik extra lemezen levő terjedelmes három doku mindegyike nemcsak nagyon tartalmas, de többször is újranézhető és érdekes. Az egyik közülük, ami azoknak a valós személyek háború utáni sorsáról szól akikről a sorozatbeli karaktereket mintázták, különösen megfogott, viszont magyar felirat csak ezen az egyiken van.
Dicséret illeti a kiadót a praktikusságáért, mert aki-mint személy szerint én is-helytakarékosság céljából előnyben részesíti az egylemez szélességű tokba ügyesen elhelyezett 6 dvd korongot rögzítő könnyített anyagú lapozható toktartót, az nagyon megfog elégedni ezzel a kiadvánnyal, pláne, hogy a Hős alakulat borítója belülről is impozánsan fényképezett.
Míg Az elit alakulat filmzenéje fülbemászó álomgyári pátoszt csempész a cselekménybe, ez A hős alakulatból hiányzik. És ez így is van jól. A csendes óceáni csatákról való megemlékezésekben ugyanis nincs helye semmilyen pátosznak, mert az értelmetlen halálban nincs semmi dicsőségesség, csak a megmásíthatatlan véglegesség.
Ez eddig a legjobb film, amit valaha láttam ami ilyen fájdalmas részletességgel ábrázolta a Csendes óceáni hadszínteret.
Hasznosnak ítélted a kritikát? 0|0
R2-D2 | 2012. 10. 29. 23:08
A keleti alakulat
Kb. 5 évvel ezelőtt az Elit alakulat volt az a sorozat, ami közel 20 év után visszatérített a sorozatok világába. Az indított el a „lejtőn”, utána ismertem meg Jack Bauert, Eltűntem a szigeten, Szöktem Michaellel, jártam „Odaát” és Rómában is. S ha már az Elit alakulat meg a Róma (meg az Apolló program) szóba került: eddig az HBO garanciát nyújtott a minőségi szórakoztatásra sorozatok terén – így természetesen látatlanban is bevállaltam a Pacific-ot. Nem bántam meg.
Több bírálatot hallottam felőle, hogy gyengébb, mint az Elit alakulat. Meg hogy hullámzó a színvonal.. Nos, ez, így, ebben a formában nem egészen igaz. MÁS. Mégha az alapszitu, nézőpont azonos is Spielberg meg Tom Hanks korábbi produkciójával.
A Csendes-óceáni hadszíntért, mint a II világháború helyszínét a tankönyveink pár sorban elintézték. Nem volt szó sem Guadalcanalról, sem Peleliuról, sem Okinawáról. Csak Hiroshima meg Nagaszaki szerepelt a törikönyvben, meg hogy Pearl Harbor után az USA hadba szállt. És győzött. De az nem, hogy hogyan.. Aztán pár éve Eastwood fellebbentette a fátylat: az Iwo Jima/Dicsőség zászlaja bepillantást engedett abba a világba is. Én a Pacificet inkább ehhez a kettő filmhez illesztem – mert bár valóban kvázi „keleti alakulat”- nekem inkább Eastwood filmjeinek 10 órássá kibővített változatának tűnt..
A nehezebb befogadás ráadásul annak a következménye is lehet, hogy számunkra: magyar, európai néző számára idegen, ismeretlen ez a világ és hadszíntér. Normandia, az Ardennek, Párizs, a franciák, britek, németek sokkal közelebb állnak hozzánk, érthetőbb, átélhetőbb az Elit alakulat világa . A Pacific ezzel szemben a távol-keleti dzsungelben, szigeteken, őrült japánokkal szemben egy másfajta világban játszódik, európai szemmel kicsit idegen talán ez. De nem ROSSZ. Sőt!! Újszerű, izgalmas másfajta módon qrva kegyetlen és gyilkos világ. Én spec. nem tudom eldönteni, mi rosszabb: hetekig fagyban, hóban az Ardennekben harcolni, vagy 43 fokban, napokig víz nélkül ostromolni egy repteret/hegyet… Igazából teljesen mindegy: ahogy az Elit alakulat is, a Pacific is nyilvánvalóvá tette: a háború mindig, mindenhol egy elmebeteg dolog. Őrület, ahol csak vesztes lehetsz. Elmebeteg vezetők elmebeteg játéka, hol a játékszer a katona – akiknek élete az égvilágon semmit sem ér. Vásznon azonban ez a közhely nagyon megrázóvá és átélhetővé tud válni, ha sikerül az alkotóknak egy szerethető főhőst, csapatot megjeleníteni – akiknek szenvedéseibe beleélve magunkat átérezzük a háború összes borzalmát..
Itt (is) sikerült. Bár az elején a nagy kavarodásban nehezen tudtam belőni, ki kicsoda, kinek is kell szorítani, de aztán letisztult a kép. Mire valakit kineveztem volna főhősnek, már meg is halt.. Az első epizód felvezetése után a második rész brutális, utána törvényszerű egy kis pihentető óra. Ez a ritmus kb. végigkíséri az egész történetet – talán erre mondják többen, hogy hullámzó. De szerintem rendben van így. Leszámítva talán az utolsó részt, otthon – nos, az eléggé giccsesre és feleslegesre sikeredett. De hát csak le kellett zárni valahogy az egészet, és úgy látszik a Spielberg módszere érvényesült.. Az egész így olyan lett, mintha felváltva néznék a Dicsőség zászlaját az Iwo Jimával. Egy brutális Iwo Jimával (az külön tetszett, hogy az Iwo Jimai csatát csak egy kisebb snittben elintézték – tiszteletben tartva ezzel Eastwood mesterművét). De nem is kellett azt túllihegni: Guadalcanal, Peleliu meg Okinawa nyújt elég borzalmat anélkül is. Ahogy a röpködő emberi testrészek között rohansz, melletted csapódnak a golyók a földbe, és csak a szerencséden múlik, túléled-e vagy sem… az nagyon kemény. És a sorozat egyik főszereplője, Pöröly példája a legjobb rá: ha túléled, az csak egy dolog. Onnan nem lehetett sérülés nélkül hazajönni. Ha nem fizikai, akkor lelki sérüléssel. Csak a Gázos féle félőrültek úszhatták meg, akik alapban kettyósok voltak. De ők nem befolyásolják az összesítést: a háború végeredménye a több millió halott mellett több millió lelki sérült veterán volt világszerte.
A valós alappal bíró karakterek kiválóak, az őket megformáló színészek nemkülönben. Tetszett, hogy a fronton nem igazán az amerikai sereg dicsőítése folyt, nem voltak hősök (vagy inkább mindenki az volt). Az otthoni képek viszont kőkemény kritikát is rejtenek, a hős katona otthoni szerepe ezúttal is rávilágít a háború mocskos marketingjére. A sorozatban a brutális és borzalmas képsorok mellett jól megfér a fanyar humor is: talán kicsit sikerül oldani vele a nyomasztó képsorok okozta feszültséget. Mert bizony nem leányálom ez a 10 estés kaland sem, egyáltalán nem családi mozi, főleg a sok halál miatt - meg ugye HBO-hoz hű módon azért egy-két dugás is rejlik benne. Viszont akit érdekel egy kicsit, milyen volt a II. világégés a csendes óceáni szigetvilágban, ne hagyja ki. Csak próbáljon kiszakadni az európai nézőpontjából..
Mikor ezeket a sorokat írom, fogalmam sincs, hogy fog kinézni a magyar változat. Vélhetően csak csomagolásban lesz eltérő a kintitől, a lemezek tartalma gondolom ua. lesz. A kiadás ugyanolyan példaértékű, mint maga a film. A kép hibátlan, a hang meg – nos, az meg egyszerűen csodás. Aki emlékszik még a Ryan partraszállós DTS-ére, annak van viszonyítási alapja: ez csak angol 5.1, de ugyanolyan kegyetlenül jól szól. A szinkronról nem tudok nyilatkozni, eszem ágában sem volt belehallgatni. Minden epizódhoz van egy kb. 2 perces történelmi visszatekintés, a túlélők kommentjével – én ezt javaslom inkább az adott rész után megnézni. Ezekhez van magyar felirat is, az extra lemezen (ezen a kiadáson) viszont sajna nincs.
Szóval uzsonnásdobozban (tin box), vagy anélkül:
Kosárba!!
Több bírálatot hallottam felőle, hogy gyengébb, mint az Elit alakulat. Meg hogy hullámzó a színvonal.. Nos, ez, így, ebben a formában nem egészen igaz. MÁS. Mégha az alapszitu, nézőpont azonos is Spielberg meg Tom Hanks korábbi produkciójával.
A Csendes-óceáni hadszíntért, mint a II világháború helyszínét a tankönyveink pár sorban elintézték. Nem volt szó sem Guadalcanalról, sem Peleliuról, sem Okinawáról. Csak Hiroshima meg Nagaszaki szerepelt a törikönyvben, meg hogy Pearl Harbor után az USA hadba szállt. És győzött. De az nem, hogy hogyan.. Aztán pár éve Eastwood fellebbentette a fátylat: az Iwo Jima/Dicsőség zászlaja bepillantást engedett abba a világba is. Én a Pacificet inkább ehhez a kettő filmhez illesztem – mert bár valóban kvázi „keleti alakulat”- nekem inkább Eastwood filmjeinek 10 órássá kibővített változatának tűnt..
A nehezebb befogadás ráadásul annak a következménye is lehet, hogy számunkra: magyar, európai néző számára idegen, ismeretlen ez a világ és hadszíntér. Normandia, az Ardennek, Párizs, a franciák, britek, németek sokkal közelebb állnak hozzánk, érthetőbb, átélhetőbb az Elit alakulat világa . A Pacific ezzel szemben a távol-keleti dzsungelben, szigeteken, őrült japánokkal szemben egy másfajta világban játszódik, európai szemmel kicsit idegen talán ez. De nem ROSSZ. Sőt!! Újszerű, izgalmas másfajta módon qrva kegyetlen és gyilkos világ. Én spec. nem tudom eldönteni, mi rosszabb: hetekig fagyban, hóban az Ardennekben harcolni, vagy 43 fokban, napokig víz nélkül ostromolni egy repteret/hegyet… Igazából teljesen mindegy: ahogy az Elit alakulat is, a Pacific is nyilvánvalóvá tette: a háború mindig, mindenhol egy elmebeteg dolog. Őrület, ahol csak vesztes lehetsz. Elmebeteg vezetők elmebeteg játéka, hol a játékszer a katona – akiknek élete az égvilágon semmit sem ér. Vásznon azonban ez a közhely nagyon megrázóvá és átélhetővé tud válni, ha sikerül az alkotóknak egy szerethető főhőst, csapatot megjeleníteni – akiknek szenvedéseibe beleélve magunkat átérezzük a háború összes borzalmát..
Itt (is) sikerült. Bár az elején a nagy kavarodásban nehezen tudtam belőni, ki kicsoda, kinek is kell szorítani, de aztán letisztult a kép. Mire valakit kineveztem volna főhősnek, már meg is halt.. Az első epizód felvezetése után a második rész brutális, utána törvényszerű egy kis pihentető óra. Ez a ritmus kb. végigkíséri az egész történetet – talán erre mondják többen, hogy hullámzó. De szerintem rendben van így. Leszámítva talán az utolsó részt, otthon – nos, az eléggé giccsesre és feleslegesre sikeredett. De hát csak le kellett zárni valahogy az egészet, és úgy látszik a Spielberg módszere érvényesült.. Az egész így olyan lett, mintha felváltva néznék a Dicsőség zászlaját az Iwo Jimával. Egy brutális Iwo Jimával (az külön tetszett, hogy az Iwo Jimai csatát csak egy kisebb snittben elintézték – tiszteletben tartva ezzel Eastwood mesterművét). De nem is kellett azt túllihegni: Guadalcanal, Peleliu meg Okinawa nyújt elég borzalmat anélkül is. Ahogy a röpködő emberi testrészek között rohansz, melletted csapódnak a golyók a földbe, és csak a szerencséden múlik, túléled-e vagy sem… az nagyon kemény. És a sorozat egyik főszereplője, Pöröly példája a legjobb rá: ha túléled, az csak egy dolog. Onnan nem lehetett sérülés nélkül hazajönni. Ha nem fizikai, akkor lelki sérüléssel. Csak a Gázos féle félőrültek úszhatták meg, akik alapban kettyósok voltak. De ők nem befolyásolják az összesítést: a háború végeredménye a több millió halott mellett több millió lelki sérült veterán volt világszerte.
A valós alappal bíró karakterek kiválóak, az őket megformáló színészek nemkülönben. Tetszett, hogy a fronton nem igazán az amerikai sereg dicsőítése folyt, nem voltak hősök (vagy inkább mindenki az volt). Az otthoni képek viszont kőkemény kritikát is rejtenek, a hős katona otthoni szerepe ezúttal is rávilágít a háború mocskos marketingjére. A sorozatban a brutális és borzalmas képsorok mellett jól megfér a fanyar humor is: talán kicsit sikerül oldani vele a nyomasztó képsorok okozta feszültséget. Mert bizony nem leányálom ez a 10 estés kaland sem, egyáltalán nem családi mozi, főleg a sok halál miatt - meg ugye HBO-hoz hű módon azért egy-két dugás is rejlik benne. Viszont akit érdekel egy kicsit, milyen volt a II. világégés a csendes óceáni szigetvilágban, ne hagyja ki. Csak próbáljon kiszakadni az európai nézőpontjából..
Mikor ezeket a sorokat írom, fogalmam sincs, hogy fog kinézni a magyar változat. Vélhetően csak csomagolásban lesz eltérő a kintitől, a lemezek tartalma gondolom ua. lesz. A kiadás ugyanolyan példaértékű, mint maga a film. A kép hibátlan, a hang meg – nos, az meg egyszerűen csodás. Aki emlékszik még a Ryan partraszállós DTS-ére, annak van viszonyítási alapja: ez csak angol 5.1, de ugyanolyan kegyetlenül jól szól. A szinkronról nem tudok nyilatkozni, eszem ágában sem volt belehallgatni. Minden epizódhoz van egy kb. 2 perces történelmi visszatekintés, a túlélők kommentjével – én ezt javaslom inkább az adott rész után megnézni. Ezekhez van magyar felirat is, az extra lemezen (ezen a kiadáson) viszont sajna nincs.
Szóval uzsonnásdobozban (tin box), vagy anélkül:
Kosárba!!
Hasznosnak ítélted a kritikát? 0|0
Fizetési opciók
