Vásárlói kritikák a következő termékről: A Gyűrűk Ura - A király visszatér (limitált, gyűjtői kiadás - mozis és rendezői változat) (2 DVD) - Xpress Online Xkluzív

Ahogy fogy a Gyűrűhordozó útja, úgy fogynak a helyszínek is… Továbbá folytatódik a két Toronyban megkezdett tendencia, miszerint a Gyűrű sorsa egy nagyobb esemény, a harc Középföldéért része: amennyiben Frodo sikerrel jár, a háborút megnyerhetik, amennyiben nem, mindenki elpusztul.
Anduin
Az Anduin Középfölde leghosszabb folyója, Rhovanionban, majd Gondorban teszi meg 2235 km-es útját. Északon, a Szürkehegységben ered (az Árnyas és a Langykút révén), majd dél felé halad a Ködhegység és a Bakacsinerdő között. A Nőszirom-folyó és a lórieni patakok vizének felvétele után folyása lelassul, az Emyn Muilhoz érve pedig medre leszűkül, majd Nen Hithoel taván át a Raurosi vízesésben zúdul alá. Alsó szakasza elején veszi fel legnagyobb mellékfolyójának, az Entsédnek a vizét majd kettéosztja Osgiliath városát. Végül medre további folyók betorkolását követően szélesedik, deltatorkolatánál adja át vizét a Belfalasi-öbölnek.
Már eddig is fontos szerepe volt az Anduinnak a történetben, hisz a Szövetség ezen hajózott le a vízesésig, de itt több újabb esemény helyszíne is. Egy újabb flashbackkel kezdünk, amiben Deagol megtalálja a Gyűrűt, Szmeagol pedig elveszi tőle. Mindez az Anduin folyó partján történt: a Gyűrű évezredek óta az Anduinban pihent. Jó kis összeállítás jön Gollam elmúlt 500 évéről, a nyitókép a kukaccal üt rendesen. Ugyanakkor a két hobbitra való visszaváltással Mordor hegyei között kissé leül a mozi, túl sok duma és kevés esemény történik.
A másik szál nemkülönben eseménytelen: a legjobb talán Vasudvard történése: Grima és Szarumán végjátéka jól lezárja történetüket. Akkor is, hogy ha ez eredetileg Tolkien szerint a történet végén, a megyében történne – Jackson jó érzékkel hozta előre Vasudvardba. Nem hiányzik a humor sem, ugyanakkor a palantir kissé sejtelmessé, baljóslatúvá teszi a hangulatot.
Palantír
A palantírok Eldaföldről kerültek Númenorba, a tündék ajándékaként. Középföldére Elendil és fiai (Isildur, Anárion) menekítettek át hetet hajóikon, még Númenor bukása előtt. Mindegyik palantírban közös volt az, hogy tökéletes gömb alakúak voltak. A kövek kristályszerű (egyébként megsemmisíthetetlen) anyagból készültek, és használaton kívül mindegyik mélyfekete volt. Méretükben azonban már különböztek: volt, amelyik egy láb átmérőjű volt, de a hatalmasabb, nagyobb kövek (mint például az osgiliath-i és az Amon Sûl-i) akár teremnyi méretűek is lehettek. Miután Elendil és fiai létrehozták Gondor és Arnor királyságait, a köveket szétosztották a birodalomban a kormányzás (és az egymás közti kommunikáció) megkönnyítése érdekében. A hétből három került Északra, Arnorba (Elendilhez), és négy Délre, Gondorba (Anárionnak és Isildurnak fejenként kettő). Így Amun Súl, Annúminas, Elostirion, Osgiliath (ez volt a legnagyobb), Minas Ithil (ez került Szauronhoz), Orthanc (ez volt Szarumáné és ezt vitték el Gandalfék), valamint Minas Anor (ez került Minas Tirithbe, Denethorhoz) lettek a palantírok őrhelyei – az idők folyamán azonban sok elveszett közülük…
Pippin kíváncsisága legalább egy kis izgalmat csempész a kissé leülő történeti szálba, a palantíros rész Edorasban kiváló. Mindaz a feszültség, izgalom, veszély benn van, ami hiányzik a filmnek e szakaszából. A látógömb másik fontos jelenete majd később jön, mikor is Aragorn üzen benne Szauronnak, középső ujja helyett kardját mutatva be neki. A gömbök a Középfölde történelmének fontos tárgyai – talán megérte ezt a kis kitérőt velük kapcsolatban. Már csak azért is, mert nincs miről beszélni. Frodoék mennek tovább, a kis csapat meg újra kettéválik: Gandalf Pipinnel Minas Tirithbe lovagol Keselyüstök hátán, míg a triumvirátus Edorasban marad.
Minas Tirith
A Gondor megalapítását követően épült első városok egyike. Eredeti neve Minas Anor, azaz a Felkelő nap tornya. A város a Fehér-hegység legkeletibb tagjának, a Mindolluin hegyének lábánál épült fel. Miután Osgiliath elesett, ide költözött át a királyi udvar, ez lett Gondor fővárosa. A Harmadkor 2002. évében, Minas Ithil elestével új nevet kapott, így lett Minas Tirith, az Őrtorony. A város az Őrhegyen épült, amely egy kisebb, csaknem kör alakú hegy volt, jellegzetessége a hatalmas kőbástya, sziklakiszökellés, amely a hét szintű város legalsó szintjétől a fellegvárig magasodott, és "éle mint a hajóorr nézett keletre". A város hét szinten épült, mindegyik szintjét egy fal védte. Mindegyik falnak külön kapuja volt. Az első szinten a Nagykapuval szemben húzódott a sziklakiszögellés lába. A hatodik szint déli oldalán egy alagút vájta át a sziklakiszögellést, ezt az utat követve egy lépcsős feljárón lehetett feljutni a Fellegvárba. A Fellegvárban állt a királyok Fehér Fája és itt magasodott Ecthelion Fehér Tornya, valamint a Királyi Palota. Az Őrhegyet egy lapos hegyhát kötötte össze Mindolluin hegyével, ezen a hegyháton álltak a hajdani királyok és helytartók sírjai.
Egyszerűen gyönyörű. Talán az egész trilógia legszebb helyszíne Völgyzugoly után. A fehér építmény lenyűgöző látványa életet hoz a történetbe, mintha varázsszóra fordulna egyet a világ. Az egész Osgiliath elestével kezdődik, Faramirék bukása, az orkok felvonulásával nagyon jó. Rövid, véres ütközet, kiváló kedvcsináló a későbbiekhez. Aztán feltűnik Denethor (aki már a második részben kivívta unszimpátiámat), aki egy zseniális színészi alakítás által a film legmocskosabb szereplője lesz. Jobban utáltam, mint az orkokat, vagy Szauront magát, a általa generált  Faramir kilovaglása pedig az egész trilógia leghatásosabb, legérzelmesebb jelenete. Az a dal, a The edge of night szívbemarkolóan gyönyörű, s bár tény, hogy hollywoodiasan hatásvadász módon van összerakva a jelenet – de működik. Mint ahogy a jelzőtüzek kigyúlása is a hatalmas hegyeken: ahogy mutatja a kamera, hogyan ég a tűz az Amon-Dínen, lángol Eilenachon; és rohanvást fut nyugat felé; az ott Nardol, Erelas, Min-Rimmon, Calenhad és a Halifirien Rohan határán az nagyon jó.. Hatásos és szívszorító képek – s egyben remek látvány is.

Harrowdale, Holtak Ösvénye


Harrowdale egy mély, észak-dél irányú völgy az Ered Nimrais hegység lábainál. Északi végén, ahol a Snowbourn hegy beleolvad Rohan mezőibe, állt Edoras, míg déli végét a Starkhorn hegy zárta, ahonnan a hírhedt Holtak ösvénye is indult. A Holtak ösvénye, amit ”A holtak vájtak a sziklába és a Holtak őrzik”, a titokzatos és halálos ösvény, ami átvezet az Ered Nimrais alatt, hogy a túloldalon az Anduin partjára érjen ki. Lakóinak történetét minden filmnéző ismeri, mint ahogy szerepüket is a történetben….
Nekem ez a fejezet nagyon tetszett. A lovassereg gyülekezése, a harcra készülődés megfelelő érzelmi töltettel bír, amit Elrond látogatása, és az Andúril (korábban Narsil) megjelenése, Aragorn szerepvállalása csak fokoz. “Tedd félre a kószát, légy az, akinek születtél!” – mondja Elrond, ami ugyebár beteljesedik: Aragorn elfogadja a Gondor kitrálya tisztséget – hisz csak így lehet esélye túlélni a következő utat. Ott, a sátorban, bármennyire színpadias is az egész, rajongóként hatalmas érzelmi löketet kaptam a hátralévő időre…
A triumvirátus pedig elindul a Holtak Ösvényén, ami nekem első nézésre anno túlságosan illúzióromboló volt. No nem maga az út, mert az sejtelmes és izgalmas, hanem maga a holtak serege. Fantasy ide vagy oda, egy szellemhadsereg nevetségessé teszi az egészet – gondoltam. Aztán lószart: paradox módon épp ez a zöld figurákból álló sereg az, ami a vesztes csatát megfordítja, egy rakás ronda halott szelleme fog örömkönnycseppeket varázsolni a szemünkbe.. Hát nem nonszensz??


Minas Morgul, Cirith Ungol


Minas Ithilt Elendil és fiai építtették, de főleg Isildur erődvárosa volt, amely az Ephel Dúath nyugati részén, a Morgulduin folyó mentén, a Keresztutaktól keletre található. Stratégiai szerepe ellenére sosem lett akkora, mint Minas Anor, mert Isildur örökösei nem itt éltek. Másodkor 2000-ben a nazgûlok megostromolták, két év küzdelem után elesett. Ezt követően Gondorban Minas Morgulnak nevezték. A nazgulok innen irányították a Gondor elleni támadásokat. Minas Morgul látszólag sokban hasonlított elődjére,  Minas Ithilre, de a szépséget felváltotta benne az iszony. A torony legfelső része lassan forgott, falai sápadt, félelmetes fénnyel világítottak.
Az erőd hídjának bejárata mellől indult Cirith Ungol lépcsője, ami nem más, mint egy hágó az Ephel Dúath fölött, Minas Morgultól északra. A nazgûlok anno ezen keresztül nyomultak előre, hogy megostromolják Minas Ithilt. A hágó északi végét Cirith Ungol Tornya őrzi, amit eredetileg Gondor építettet a Harmadkorban, hogy megakadályozza a Mordorból való átjutást, később azonban elfoglalták az orkok. A hágó jól őrzött hely volt, de Frodoék számára még így is sokkal könnyebb útvonal, mint a Minas Ithil mögötti hágó. Cirith Ungol hivatalosan az út és a Banyapók lakhelyétől keletre lévő hasadék volt, de ezen a néven emlegették az Imlad Morgulból a Morgaihoz vezető ösvény egészét is.
Frodo, Samu és Gollam. A Gyűrű szempontjából végre fontos események történnek, hisz Gollam ármánykodása eredményt hoz: Samu kikerül a csapatból. Az már más kérdés, hogy Frodo viselkedése jócskán természetellenes és hiteltelen – mármint egy korcsnak hinni a barát helyett -, de ezt tudjuk be a Gyűrű hatásának. Mindenesetre a Minas Morgulból kivonuló ork sereg borzongatóan hatásos, a nazgul a torony tetején nemkülönben. Az egész erdődnek, azzal a zöldes fénnyel iszonyat baljóslatú hatása van, ami valahogy átragad a lépcsőkre is. Szinte a lábam alatt éreztem azt a hideg, nyirkos, csúszós, qrva meredek lépcsőt, a kis alvóteraszról meg ne is beszéljünk. Mászott volna a tököm föl rá…
A Banyapókos rész így utólag kissé  Harry Potteres lett, viszont itt gazdagodtunk ismét egy örökérvényű idézettel Galadrieltől, amit azóta is használok mindennapjaimban:. „Ezzel a feladattal téged bíztak meg, … Ha te nem tudod hogyan teljesítsd, nem tudja senki sem”

Maga a pókmama vs Frodo és Samu látványilag rendben is van, hitelesség szempontjából már kevésbé. Mármint hogy van esélyük ellene. Fantasyben elmegy, azonban az orktorony kiürülése még abban is komikus, akkor is, ha Tolkien írta így. Frodo egyre inkább szenved, már nézni is fájdalmas, ez a szál egyre nyomasztóbb és sötétebb. Közel a vég.

Pelennor, Fekete Kapu
Pelennor mezeje hatalmas terület Minas Tirith körül, az Anduin nyugati partján A föld lejtőkben és teraszokban csökkent a folyó irányába, Minas Tirith városa a mező délnyugati sarkán helyezkedett el Mount Mindolluin lábánál. Miután Minas Ithil elesett és átkeresztelték Minas Morgullá, a Pelennor mezőt  körülvették Rammas Echor nagy falával, egy esetleges mordori invázió megakadályozásásra. A mező lankás vidékein, még a sötét idők előtt, az Anduin mentén farmerek éltek, akik haszonállatokat tartottak,  gabonát termeltek, biztosíva a főváros ellátását.
A csata. Az egész film, a trilógia csúcspontja. Egyszerűen zseniális, 2003 óta kevés film múlta ezt felül látványvilágban. P.J. WETA műhelye csúcsra járatta a digitális technikát, lenyűgöző képek, valami eszméletlen látványvilág. Minas Tirith ostroma, a nazgulok szemszögéből közelítő kamera, a kapu betörése, az ostromtornyok – mind mind feledhetetlen képek. P.J. többször is eljátszik a vesztett csatából való felállás képsorozatával, külön a szereplők szintjén is (Gandalf vs Boszorkányúr) illetve csata szinten is: a rohani lovasság megérkezése után az olifántokon belovagló haradiak, no meg a végén a Zöld Sereg. Hullámzik, lüktet az egész csata, mint egy jó kis birkózómeccs, egyszer egyik van fölül, egyszer a másik. Nem nélkülözi a drámát, de a humort sem – Legolas olifántölő mutatványa kifejezetten mulatságos – de a csata hevében eszembe sem jut nevetni rajt. Zseniális, filmtörténeti képsorok, a valaha vásznon látott legtöbb orkkal.

Ehhez képest a kis ütközet a mordori kapunál már csak levezetés, ott inkább az érzelmi oldal erős. A „Frodóért” jelszó alatt eszetlen rohamra induló csapat látványa megindító, a sasok feltűnése szintén. Apropó, sasok.. Nem lehetett volna őket bevetni Minas Tirith védelménél? Meg apropó Holtak Serege: Gimlinek igaza volt, ezt az egy melót még megcsinálhatták volna - a kinyíló kapun át letarolhatták volna Mordort, és vége a mozinak. S akkor talán Frodonak sem kellett volna elveszítnie az ujját…



A Végzet Hegye
Aktív vulkán Mordor északnyugati részén, Gorgoroth fennsíkjából magányosan emelkedik ki, magassága kb. 1400 méter. Szauron ennek tüzénél alkotta meg az Egy Gyűrűt Másodkor 1600-ban. Teremtője színre lépéseikor tört ki, ezt tette Másodkor 3429-ben és Harmadkor 2954-től 3021-ig, örténetünk végéig. A központi kúp a teljes magasság mintegy harmadát tehette ki, ennek oldalán három nyíláson szellőzött. A legnagyobb Sammath Naur néven volt ismeretes.

Itt lépett be a három félszerzet a Végzet-katlanhoz vezető sziklapárkányra…
A Gorgoroth mezején eltöltött idő Frodo és Samu részéről újabb kínszenvedés. A Gyűrű hatalma Frodo felett – meg a néző felett – már oly erős, hogy szinte én is rosszul vagyok vele együt. Ha nincs Samu, Frodo biza simán feladja a küzdelmet valamelyik vulkanikus szikla tövében – hogy aztán a gyűrű Gollamhoz kerüljön. Tulajdonképp a Gyűrű pusztulása nagyobbrészt Samu érdeme, nem is Frodoé… Ehhez képes viszont egyszer csak elkezd futni, valami hirtelen adrenalinbombával el is jut a célig – a többit meg ismeritek. A végjáték viszont tetszett. Már az is, hogy akárcsak Isildur, ő is elbukott, tetszett Gollam este – tisztára Ripley az Alien 3-ból -, de legmegindítóbb a sasok voltak: azt a jelenetet minden alkalommal képes vagyok megkönnyezni….
És én itt be is fejeztem volna a filmet,. Ami utána jön, számomra tök felesleges érzelgősség, folyik a nyál a képernyőről, kezdve Frodo felébredésével Völgyzugolyban, aztán Aragorn koronázásával, aztán a Megyével, meg a kihajózással. Szépek, hangulatosak ezek a képek, azzal nincs is gond, de túlságosan rétestészta jellegűek, mintha P.J. nem akarta volna elengedni hosszú éveken át készült gyermekét… Ráadásul nem tudom, ezeket a jeleneteket mikor vették fel, de Frodo is és Aragorn is olyan rajt, mint egy jóllakott napközis: kis pufók pofija lett mindkettőnek…
A történet végeként is, de önmagában is a Király visszatér egy nagyszerű film- minden hibája ellenére. Mert azokon Középfölde varázsa átsegít.S még valamit: van egy Cross Borns nevű tatabányai rockegyüttes, aki csinált egy duplacédés rockoperát a Gyűrűk urából, ugyanezen címmel.  Érdemes meghallgatni, kib*szott feelingje van!!!

„Más lett a világ. Érzem a vízben, érzem a földben, érzem a levegőben. Sok minden, mi valaha létezett, eltűnt. Mert mostmár senki nem él, aki emlékezhetne rá…”