Szent Borbálát a kereszténység szentként tiszteli, ugyanis az egyházi feljegyzések szerint mindig megsegítette a benne bízókat. A legendájához köthető események miatt őt tartják a bányászok, kohászok, tüzérek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők védőszentjének, de az utolsó szentség felvételében is pártfogó. Élete eseményei több változatban ismertek, de a főbb állomásai közösek: apja, aki egy pogány nagyúr volt, bár tanult, művelt nőt akart belőle faragni, eltiltotta őt az egyre terjedő kereszténység tanaitól, ezért a külvilágtól elzárva nevelte. Borbála azonban mégis kapcsolatba került a keresztényekkel, és titokban megkeresztelkedett. Amikor ez apja tudomására jutott, saját kezével vetett véget lánya életének.
