A két szerző az Ordo Joculatorum Dei, azaz Isten Bohócainak Rendjébe tartozónak vallja magát. Művük valóban hordoz bohócvonásokat. Ladó Annamária apja utáni kutatásával indul, hiszen nem tudja, hogyan érkezett a világra. Viszont fiatalon ugyan, de a Sacré Coeur Társaság civilruhás nővéreinél landol és további életét, misszióit, misszionáriusi kapcsolatait, kalandjait mint e társaság apácája, illetve mint Isten bohóca tölti. A pikareszk-regényeket felülmúló, a valóságot éppen csak érintő egymás után sorjázó történések, kalandok tele humorral, az egyházi és világi élet határán mozgó szerzetesek virtuális mindennapjaiba, utópikus terveibe avatják be az olvasót, aki végül rájön: egy szót sem szabad elhinni a szerzőknek, minden csak játék.
