A világhírű kortárs zeneszerző memoárjából kiderül, hogy nem csupán zseniális komponista, de született mesélő és éleslátású krónikás is. Glass baltimore-i gyermekkorától kezdve idézi fel az életét, és magával ragadóan rekonstruálja azokat a helyeket és szereplőket, amelyek és akik az idők során segítettek formálni alkotói tudatát. Akár arról ír, amikor vízvezeték-szerelőként vagy taxisofőrként dolgozott az 1970-es évek New Yorkjában, akár a Satyagraha komponálásáról, Glass műfajokon átívelve, szavakkal teremti újjá a művészi alkotásaiból fakadó izgalmakat. A szakma nem kevesebbet állít róla, mint hogy munkássága alapjaiban határozta meg a késő huszadik századi klasszikus zenét. A komolyzenei műveken túl olyan filmzenék kötődnek a nevéhez, mint a Koyaanisqatsi - Kizökkent világ trilógia, a Truman-show, Az órák vagy a Kundun.
