Harmat Pál, a Ferencziről és koráról szóló eddigi legalaposabb áttekintés szerzője így összegezi Ferenczi munkásságát: "...munkássága végeredményben három rétegből tevődik össze. A határok az egyes rétegek között néha a különböző írások között húzódnak, máskor azonban ugyanazon a tanulmányon belül épülnek egymásra. A három rész természetesen élesen különbözik egymástól a maradandóság szempontjából. 1. Ferenczi néhány írása - vagy egyes írásainak néhány részlete -spekulatív, rossz értelemben fantáziadús, bizonyíthatatlan. Ez mindenekelőtt genitális elméletére vonatkozik. A Thalassa sokat ártott Ferenczi saját és a pszichoanalízis tekintélyének. 2. Ferenczi sok írása és fejtegetése a Freud által felfedezetteket variálja eredeti, de a mestertől megszabott módon. Ide számíthatók nagyrészt a jelképekről, a neurózisokról, az elmebetegségekről (paranoia és homoszexualitás), a szexualitásról, az álomról, a mindennapok pszicho-patológiájáról írottak. 3. Életművének legértékesebb részében túlhaladta a korabeli pszichoanalízist és a jövőbeni tendenciák előlegezője lett. Ezek a területek címszavakban: valóságérzék, introjekció és általában az én-funkciók vizsgálata, interperszonális dinamika (indulatáttétel és viszont-indulat-áttétel), az aktív terápiás technika, háborús neurózisok, a patoneurózisok és egy-két szexológiai koncepció."
