Abafáy-Deák Csillag hatodik prózakötete kevésbé alkalmazott, de az irodalomban nem ismeretlen eljárással jött létre. A képzőművészetből származó kollázs és dekollázs módszerével rokonítható a mű, hiszen egykor már elkészültnek minősült, folyóiratokban publikált novellák visszabontásával, tartópilléreinek felhasználásával íródik kisregény nagyságú eggyé s írja egybe eredendően új alkotássá. S ugyanez a roncsoló, darabokat újrahasznosító élet- és alkotói szemlélet látható abban az el nem készült, láthatatlannak maradt film utáni maradványban, amely a kötet másik felét adja. Abafáy-Deák nem hisz a hibátlan, a végérvényes történetben, s nem hisz a makulátlan, megmásíthatatlan szövegben sem. Csonkokból vagyunk, csonkokból létezünk. Históriái a töredékességről, a roncsoltságról, a feldarabolódásról, a részek hatalmáról is szólnak amellett, hogy a világunk valóságnak megfelelő arcát beszélik el. Géczi János
