A szerző a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban történelmet és latint tanít, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán pedig a történelemtanítás szakmódszertanát oktatja. Szaktárgyai mellett neveléselméleti, neveléstörténeti kérdések is foglalkoztatják. A kötetbe gyűjtött tanulmányok ezeknek a látszólag egymástól elkülönülő területeknek a szoros érintkezését példázzák. Szóba kerül történettudomány és történelemtanítás kapcsolata, a történelmi fogalmak szerepe általánosan és egy konkrét példával, a XV-XVIII. századi Erdély vallási és etnikai viszonyaival összefüggésben. Ehhez a korszakhoz kötődik a közösségi tudatformák vizsgálata - elméletek, kutatások és ezek kölcsönhatásának, interpretálásának kérdésével. Egy-egy közösség - ilyen például a magyar reformátusság is - sajátos kifejezésmóddal, önszemlélettel értékeli múltját és jelenét. Ezzel az iskolai életben is megnyilvánuló önszemlélettel foglalkoznak a kötetet záró tanulmányok.
