Az emlékezet mozaikcserepei, mint tükörcserepek hullanak szét térben és időben.
Az emlékezés előhívja a múltból azokat az alapvető etikai és morális problémákat,
amelyek a tudatalattiból törnek a felszínre.
Az önmagunkkal való szembenézés permanens meditatív állapotot eredményez, és
szükségszerűen el kell jutnunk a tökéletes szellemi abszolútum, a hit kérdéséhez.
