Hogyan kell értenünk a Szentírást? Mindent szigorúan „betű, illetve szó szerint”, vagy elég, ha „csak szimbolikusan”? Minden úgy igaz a Bibliában, úgy történt, ahogy az ott le van írva, vagy a Biblia szerzői sokszor inkább képes beszéddel élnek? George Hunsinger, neves princetoni teológus Karl Barth írásértelmezési elveire támaszkodva tárgyalja a fenti kérdéseket. Hermeneutikai realizmusa azon alapszik, hogy a bibliai szöveg jelöltje, az élő Jézus Krisztus „kikutathatatlanul rejtélyes, a történelmi és a történelemfeletti, az időbeli és az örökkévaló, a tárgyiasítható és a tárgyiasíthatatlan elemek mélyen titokzatos összejátszása.” Szöveg és jelölt között analogikus kapcsolatot feltételez, s ezáltal a „literalistákkal” ellentétben tiszteletben tartja „az isteni kinyilatkoztatásban titokzatos módon elrejtőző Istent”, az „expresszivistákkal ellentétben pedig tiszteli „a rejtőzködve feltárulkozó Istent”.
