Egyszer azt kérdezte a kislányom, hogy amikor született, mi hány évesek voltunk az apjával. Már felnőttek voltunk?
Számára ez olyan beláthatatlanul régen történt, hogy ki tudja, mi volt még akkor. Pedig alig négy évről beszéltünk…
Ugyanilyen furcsán csodálkoztam rá én is tizenéves koromban a negyven éves ismerősömre, aki arról számolt be, hogy éppen életének legboldogabb időszakát éli. Emlékszem, meglepett, hogy még van élet negyvenen túl is. És hogy ez még akár a legboldogabb is
lehet? Ma már persze másképp látom mindezt. De az a bizonyos inspiráló mondat azóta is sokszor eszembe jut. Bizakodásra a mostani lapszám is ad okot, továbbá egy év végi átfogó együttgondolkodásra is. Hol tartunk az életünkben, milyen céljaink vannak és milyenek lehetnek még? Megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy amint saját életünkről vélekedünk – Y generációs fiatalként, vagy középkorú X-esként, esetleg baby boomerként a nyugdíjas
éveket ízlelgetve – teljesen helyénvaló gondolatok. Mind a kapunyitási krízis, az életközépi válság és a karrier befejezése tartogat olyan kételyeket, melyek felett nem árt elidőzni, és tudni róluk, hogy az életünk és emberi fejlődésünk természetes részét képezik. Hát ezekkel a gondolatokkal kívánok nagyon boldog
ünnepeket, kellemes kikapcsolódást és lendületes évkezdést.
Gábor Fanni
Főszerkesztő
