A tárcanovella nem könnyű műfaj. Kötött a terjedelem, be kell szuszakolni az újságban a vonal alá, vagy a magazin első oldalára, adott a karakterszám, legyen rövid, legyen csattanós. Kosztolányi a műfordításról mondja, hogy olyan, mint gúzsba kötve táncolni. A jó tárca nemkülönben. A gúzs szorít, de táncolni csak keveseknek adatik meg. Váczy András írásai ezzel ajándékoznak meg. A mindennapokban csetlő-botló emberi (vagy állati) sorsokat mindig mély humánummal villantja fel, ugyanakkor utolérhetetlen, szelíd humorral - és hihetetlen természetességgel. A szavak között egyensúlyozó kötéltáncos légies könnyedségével.
