A Vészhelyzetet még 1974-ben írtam, hogy megörökítsem azokat az élményeket,
amelyeket orvostanhallgatóként egy kórház sürgősségi osztályán szereztem. Ezek
a történetek azonban csak húsz évvel később, 1994 őszén egy új tévésorozatban
kerültek képernyőre.
Valószínűleg nincs még egy produkció a modern televízió történetében, amely
ennyit érlelődött volna. De megérte várni: a közönség a sorozatot pergőnek,
frissnek és valóságosnak érezte, és a Vészhelyzetnek már az első epizód
után hűséges rajongótábora alakult ki. Ha a kezdet figyelemre méltó volt, a
folytatás még inkább az lett: azok közül, akik ott voltunk a Vészhelyzet
megszületésénél, egyikünk sem gondolta volna, hogy a sorozat a televíziózás
történetének egyik legnépszerűbb produkciójaként ilyen hosszú életű és sikeres
lesz.
A korai időktől kezdve az izgalmas jelenig a Vészhelyzetnek mindig minden
pillanatát élveztem, ahogy reményeim szerint a nézők is.
Jó szórakozást!
Michael Crichton, 2003. június