Egy fiatal évezredben lettem öreg. De lehet, hogy fiatal bennem az öregség… Két évszázad és kettő évezred jutott nekem, ám ha a nagyszüleim terheit is cipelem – három évszázad minden tapasztalatlansága tesz nyugtalanná, mert rosszak a tapasztalataim. Ez a nyughatatlan nyugtalanság tesz mégis derűssé és nyugodttá. Romlandó vagyok, bár ha igyekszem jónak lenni. Vagyis: ember. Csapongó, esendő, akárcsak Villon. Budapesten születtem, és valószínűleg Szegeden fogok meghalni. Reményeim szerint talán nem bitófán, bár a kedvesemet Bakónak hívják. Neki és gyermekeimnek ajánlom ezt a pici könyvet. Tegyék laklakhatóbbá ők ezt a huncut világot, ha már nekem nem sikerült.
