Vincent és Theo magukkal és a világgal kapcsolatos örök kételyeit más-más úton próbálják feloldani. Theo a polgárság külsőségeit magára öltve, de a művészlét szüntelen vágyával a szívében keresi férfiúi és testvéri kötelékeit. Vincent a művész hanyagságával, de a "polgári" elismerést vágyva küzd meg maga ellen. A szerelmi, anyagi és művészi válság szüntelen körforgásában az öncsonkítás, az őrültség és a megalkuvás különböző formáit élik át külön és mégis együtt. Vincentnek legalább annyira nehezére esik alkotni, mint Theonak az, hogy "csak" a testvére lehet az alkotónak. A természet gyönyörűségét magukban foglaló napraforgók Vincent képein végtelen életet nyertek és adtak teremtőjének, Theo csak beteríthette velük bátyja holttestét.
