Nyomozás egy férfi után, akinek nevét a tudatalatti mélyébe száműzte az emlékezet. A "feledés" nem véletlen: az ismeretlen egy fiatal lány életét derékba törő erőszaktevő. Bár nem sikerül a tettest néven nevezni és felelősségre vonni, azért a hosszú évek gyötrelmes nyomozása során egyre több részlet merül fel arról a rettenetes firenzei éjszakáról. Igazságszolgáltatás, a tettessel való szembenézés híján az emlékezés, a történtek feldolgozása lesz az öngyógyítás egyetlen útja. Kinek a segítségére számíthat egy traumatizált lány? A pszichológusán kívül tulajdonképp senkiére: egy nemi erőszak szinte mindenkinek kínos, kellemetlen, nemcsak barátainak, hanem családtagjainak is. Hiszen miért is kellett egyáltalán odamennie? És ha a dolog megesett, mért nem teszi túl magát rajta minél gyorsabban? A folyamatos önvizsgálat, a hozzátartozók, barátok közönyével vagy épp árulásával való fájdalmas szembesülés túlmutat az egyszerű önvallomáson. Ebben az őszinte és érzékeny krónikában a szerző azzal is szembenéz, mi teszi az egyik embert a másiknál kiszolgáltatottabbá. Milyen gyerekkori emlékek, családi minták alapozhatják meg, hogy a ragadozók számára ideális áldozatok legyünk? És hogy lehet az áldozatszerepből egyszer s mindenkorra kilépni?
