• {name} ({TCS})


Nem regisztrált felhasználó  - [belépés]
böngésző

R2-D2 termékkritikái:
Találatok száma: 79 db. (1 oldal) | Jelenleg mutatva: 1. oldal (1-79. termék)
Termék/oldal: 20 | 40 | 60 | 80 | 100
<<< első oldal
< előző 1 következő >
utolsó oldal >>>
1.
Gonosz halott (2013) Evil Dead (xped2013) (2013)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. aug. 13. - 14:26
Evil bloody dead

Véres, hangos, felesleges… Kb. ennyi volt az első gondolatom a megtekintés után, no meg az, hogy úgy összességében mégis jó volt: a komikus, bosszantóan bárgyú és az ijesztő elemek keveredése végeredményben egy mai korhoz igazodó horrorfilmet eredményezett. Aminek legeslegnagyobb baja mégis csak az, hogy van, amihez viszonyítani kell/lehet: ha ez önálló darab lenne, s nem lenne ama bizonyos nagy múltú elődje, biztosan máshogy értékelné az ember - de vélhetően így is van már egy új generáció, akire az aktualizált Evil Dead fog éppoly megdöbbentően és sokkolóan hatni, mint a hajdani Erdő Szelleme rám hatott.

Rendesen hozzányúltak, de véleményem szerint ez nem ártott a filmnek. Az alkotók egyszerre próbáltak a múlt rajongóinak és a modern korosztálynak is megfelelni: így az indítás a pincében egyértelműen azoknak szól, akik már tudják, mivel állunk szemben, ugyanakkor az elvonókúra, a szerepek felcserélése viszont azoknak szólhat, akik új nézőként ülnek neki a kalandnak. Az események nagyjából követik a régi vonalat, az ikonikus pillanatok itt sem hiányozhatnak, de érezni az egészen a frissességet. A japános démonarcok hatásosabbak, az egész képi világ nekem speciel jobban tetszett, manapság a mocskot valahogy jobban megjelenítik – hála a CGI-nek, sőt, még a karakterek, mint elhalálozandó kellékek sem idegesítőek. Tulajdonképp a sorrend sem kitalálható, működik az egész, a rémisztgetés a megfelelő effektekkel, a démon által megszállt testek átalakulása hibátlan. Gusztustalanságban simán veri az eredetit, ugyanakkor azt a hatalmas promóciót, amit e film köré építettek, a mai napig nem értem. Egyszerűen képtelen voltam rajta igazán félni, vagy igazán megijedni: a mozi második felében leggyakoribb reakcióm inkább a mosoly volt…

Mert a tisztes emlékezés mellett a frissességet túlzásba vitték. Az Ördögűző-féle vérhányás egyszerűen röhejes, mint ahogy a fináléban a két karakter szerencsétlenkedése is a vérzivatarban az autó körül. A túlzott látvány és események fura sora a félelem helyett vidámságot váltott ki – amennyiben ez volt a szándék, akkor sikerült. Néhány jelenet inkább az Evil Dead 2-őt idézi meg, pedig egy Fűrész-féle csonkításos hangulat igazán jót tett volna a mozinak.. Amikor érzed a fájdalmat a képernyőn, nem pedig azon röhögsz, hogy az a kéz most hogy szakad le… Ehhh… Talán egyedül a kígyónyelv jelenet volt hatásos, de a többi erősen vígjáték jellegűre sikeredett. Így az év legdurvább mozijának beharangozott Evil Dead remake inkább lett egy jól sikerül horror-paródia, mint vérfagyasztó mozi. Pedig érzésem szerint nem így tervezték.

Míg maga a Szellem korábban egy kézzel ugyan nem fogható, de kellően veszedelmes szereplő volt, itt inkább csak másodhegedűs a véresőben. Kár érte, mert a mozi magában hordozta az ígéretes remake lehetőségét: működhetett volna, ha nem mentek volna minden áron rá a sokkolni szánt látványra. A hangulat, környezet nagyon rendben van, a színészek kellően be van szarva, mikor kell, s kellően rondák, mikor meg vannak szállva. A kevés ijesztgetés is működik, a parafaktor is rendben van a film elején – nagyjából az első vödör vér elpazarolásáig. Onnantól inkább komikum az egész…

A BD viszont b***tt jó. A kép gyönyörű, de ami nekem fontosabb: az eredeti HD MA hang brutálisan szól!!!! Már a legelején, mikor egy árny átsuhan az erdőben, már akkor felkaptam a fejemet, utána pedig hihetetlen intenzív effektekkel dübörög a mozi. Olyannyira, hogy a filmélményhez akár egy csillagot is hozzátehetett a megfelelő időpontban megfelelő hangszóróból kitörő üvöltés, hanghatás. Abszolút tesztlemez. Az öt darab kisfilm (átlag 5-10 perc hosszúak) érdekesek, csak sajna nincs rajtuk magyar felirat. Angol viszont van.

A régi Evil dead rajongóinak nem merem ajánlani, pláne nem teljes áron, de az ifjak, akik most ismerkednek a műfajjal, illetve nem tudják, ki is az a Bruce Campbell, azok nyugodtan belevághatnak. Apropó: a stáblistát érdemes bennhagyni a lejátszóban, mert az eredeti film magnókazettája megy, valamint a legvégén egy régi arccal szembesülhetünk. Ha nem is teljes áron – bár az induló ár is baráti -, de legkésőbb akcióban:

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. okt. 4. - 18:35
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.5/10 volt.
2.
Szemfényvesztők - mozis és bővített változat Now You See Me (xpnowyou) (2013)  
1.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-72%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2013. nov. 13. - 17:57
Abrakadabra
Az a helyzet, hogy némely korábbi évben a Szemfényvesztők akár az év végi szavazósdit is megnyerhette volna nálam. Borzasztóan tetszett – már moziban is -, mert külön-külön szeretem a bankrablós mozit, meg a bűvészfilmet is, így ezek ötvözése ezzel a jó forgatókönyvvel maga a mennyország volt: itthon meg, újranézve még azon apró kis kételyek nagy része is eltűnt, amik az első élményt anno esetleg lehúzták. Mégis, az idei mezőnyben csupán a TOP10-be fog nálam beférni a film, a dobogóra nem ér fel: és a jó hír az, hogy ezzel nem ezt a filmet minősítem le, hanem szerencsére kimondottan sok nagyszerű alkotás színesíti a 2013-as esztendőt…

Valahogy Atlas (Jesse Eisenberg) az első percekben már a monológja révén beránt a filmbe. Valahol ott dőlt el, hogy nekem ez tetszeni fog: utána a négy lovas beszervezése, helyük képességeik alapján a csapatban iszonyat jó lett. Mindenkinek megvan a maga szerepe, egy jóféle heist mozi minden kelléke és szereplője adott – amiben a hab a tortán, az ízfokozó kellék ugyanakkor egyértelműen a bűvészet világa. Nolan Tökéletes trükkje óta tudjuk, hogy a nagy bűvészek életükből éveket tudnak adni egy trükkért, gyakran mindent feláldoznak érte. A Szemfényvesztőkből meg megtudtuk, hogy minél közelebbről látunk valamit, annál biztosabb, hogy a lényeget nem látjuk. A kettőt egybeolvasva teljesen logikus és törvényszerű a mozi valódi átverése, a csavar messze nem lóg annyira a levegőben, mint először tette azt. Ha van idő figyelni, és nem csap be a show, akár más színben is tűnhet az egész sztori.

A sztori, aminek ugyebár három csúcspontja van: a három mutatvány. Az első kettő annyira zseniális, annyira telitalálat, hogy csak áradozni tudok róla (ahogy gyakorlatilag mindenki). Ahogy azt, ott megcsinálták, az elképesztő – és tök jó volt a (hiteles) magyarázatát is rögtön utána hallani. Borzasztó jó ütemben lüktet a film, a kalandok utáni pihenők, a finom poénok, a rejtett utalások kiválóan működnek. A karakterek nagyon jól eltaláltak és a maguk módján kidolgozottak, a casting meg ugyebár parádés. Woody Harrelsont és Jesse Eisenberget alapból bírom, Mark Ruffallot Hulkként szerettem meg igazán – a két öreg, Morgan Freeman meg Michael Caine együtt meg akár filmtörténelmi pillanat is lehet később. Később, mikor már ők nem lesznek… Varázslatos dolgok történnek, az egész mozi nagyon magas színvonalon pörög: minden mondat, jelenet, hangulat a helyén van s egy magasabb célt szolgál…

Ebben a felfokozott állapotban érünk el a harmadik mutatványhoz, ami tulajdonképp nincs. Nincs, mert a Négy Lovas üldözött vad lesz, a korábbi események miatt ráadásul foghíjas vad, ezzel viszont valahol az igazi katarzist lopták el tőlem. A bűvész/heist moziból csak utóbbi maradt meg – ami önmagában ugyan zseniális, de a mozi előző kétharmadának showja bizony hiányzott. Hiányzott az igazán közönségnek szánt, hatalmas mutatvány, annak magyarázatával együtt: ez, így, hogy már csak az FBI-nak szólt, s a korábban felépített képbe számomra belerandított. Ide tartozik, hogy az egész harmadik mutatványhoz vezető út számomra túlságosan elakcisódott - talán már a New Orleansi menekülés is kicsit sok volt, de aztán a bunyó a lakásban, majd az autós üldözés kissé kibillentette a filmet, és az „okos” moziból akciófilmet kreált. Hozzáteszem, meglehetősen hiteleset, pörgőset, látványosat, nagy túlzásoktól menteset – ámde a korábbi hangulattól kissé idegen módon. Sokáig úgy gondoltam, ez a legfőbb oka, hogy némi hiányérzet maradt bennem a mozibemutató után, de egyre inkább úgy érzem, hogy a harmadik színpadi show elmaradása az, ami valóban hiányzik számomra…

S néhány mondatban a felemás fináléról. Valóban lóg a levegőben, a nagy rohanásban, ebben a vágásban nincs kiemelve a Szem szerepe - az ötödik lovas motivációja ugyanakkor számomra teljesen érthető, az egész történet ebből a szempontból nagyon jól össze van rakva. De ha valaki veszi a fáradtságot, s megnézi a kimaradt jeleneteket, azokban jóval több infó, esemény foglalkozik a tényleges háttérsztorival, a valós mozgatórugókkal. Lehet, egy más vágásban ez jobban lejött volna a moziban is – mivel azonban előtérbe tolták a szórakoztató, akciós jelleget, a finálé kissé váratlanul és értetlenül érheti a nézőt. Ja! A végefőcímben még van egy jelenet, ami kicsit tán változtathat ezen az állapoton…

Összességében azonban semmi nem veheti el az első kétharmad frenetikus élményét. Történetileg, bűvészileg, látványilag, színészileg kiválóan összerakott mozi, aminek csupán csak a végéről hiányzik a csettintés. A jutalom. Igen, az, ami a bizonyos Nolan filmben benn van. De ettől ez a film is simán TOP10-es, simán többször nézős.

A BD pedig kiváló lehetőség erre. Parádés kép, ráadásul 3 HD hang!!! Ritka, hogy a magyar is köztük van, de ez esetben ez történt. Szerintem a film szinkronja jól sikerült, így ezúttal is azzal néztem – no meg azért, mert valami rejtélyes ok folytán a magyar hang erőteljesebben, jobban szólt, mint az eredeti.. A két db kisfilm közül az első simán PR anyag, egymást dicsérik agyon benne, a másik viszont érdekes, gyorstalpaló a bűvészettörténetről. A kimaradt jelenetekről volt már szó, érdekes lett volna, ha azok alapján csinálnak rendezői változatot, a legutolsó snitt viszont tök más megvilágításba helyezi számomra a film angol címét. A varázsköpennyel eltakart kisfiú, a „No you see me”-nél félbevágott jelenet világított rá a cím varázsszó jelentésére. Ennyi erővel lehetett volna a hazai cím Csiribí is ...


Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 14. - 5:57
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
3.
Z világháború World War Z (xpwwz) (2013)  
4.890 Ft
Listaár: 6990 Ft (-30%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2013. nov. 13. - 17:58
Tini War Z
És Hollywood feltalálta a vérmentes zombifilmet is… A vámpírok után egy újabb világot tett nagyobbacska gyerekek számára fogyaszthatóvá, azonban ellentétben a Twillight világával, ez messze nem lett annyira kínos próbálkozás. Sőt…

Iszonyat pörgős film lett a WWZ. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire pörgős lenne: gyakorlatilag alig van benne üresjárat. Az induláskor, a békés családi idill, a dugó az utcában tökéletesen elaltat, így mikor jön a rendőrmotoros (a második), remekül működik a meglepetés. Apropó, indulás: nem tudom, feltűnt-e valakinek, de amikor Gerry nézi a híradót, van benne egy bejátszás egy tavalyelőtti USA eseményről: valami bedrogozott vadbarom anyaszült meztelenül az utca kellős közepén harapdálta egy faszi torkát úgy, hogy rendőrök alig tudták leszedni áldozatáról. Szerintem zseniális húzás volt ezt így bevágni – a többi aktuálpolitikai hírrel együtt. Kicsit ugyan Inváziós, de itt is fontos, mi megy a hírekben… Az utcai dugótól felváltva van az őrület, majd pici pihi, aztán megint őrület - egyszerűen kiváló érzékkel van adagolva az akció és a pihenő, a feszültség és a nyugalom. Marc Forster számomra legjobb munkája eddig ez – ráadásul ismerve a mozi készültének hatalmas kálváriáját, az egész még jobban felértékelődik. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy tágul ki a világ: a zombiveszély talán most először látható földgolyó méretűnek, s ugyan a bemutatott helyszínek, megemlített országok filmben elhelyezett szükségszerűségén lehet vitatkozni – aktualitásukon kevésbé.

A WWZ több síkon is nagyon jól teljesít. Zombi (horror) filmként nagyon bejött a fertőzött tömeg brutális veszélyessége: mindig is jobban tetszett a gyorsan mozgó, életveszélyes élőhalott, mint a leszegett fejjel cipőjét bámuló, első generációs társa. A vadság, amit e lények mellé társítottak, magában hordozta mindazt a félelmetességet, amit az esetlegesen kihagyott belezéses gore jelenetek nyújthattak volna. Sikerült a tömegben támadó zombikat valós veszélyként bemutatni – mindezt úgy, hogy egyedi látványuk messze nem a megszokott aszott hulla kinézet. Ügyes marketinghúzás, nagyobb tömegeket vonz a moziba. A film családi vonala szerencsére nem csöpög nagyon a nyáltól: érzelmekből pont annyi van, amennyi kell. Érdekes elgondolás, hogy a családját védő apa azzal tud segíteni, hogy nincs mellettük – ez újdonság és jó húzás. Mindazonáltal simán elhiszem, hogy adott szituban hasonló feltételekkel lehetne egy túlélőhajón tartózkodni. Még a mozi legeslegvégét sem éreztem annyira giccsesnek, mint az mondjuk, egy ilyen produkciótól sajnos elvárható lenne, a minimális könnyes összeborulás teljesen életszerű. A mozi tudományos vonala is szépen megáll a lábán, a tavaly látott Fertőzés nyomdokaiba lépve hitelesen állítja be a globális fertőzés veszélyét. A vírus eredetének keresése, önmagában az ENSZ és a WHO, a nulladik beteg kutatása teljesen életszerű. Ide tartozik a film számomra egyik legjobb monológja, amit a fiatal tudós srác ad elő a gépen, „A természet, mint sorozatgyilkos” címmel. Borzasztó találó és megszívlelendő: az emberiség úgyis megérett a pusztulásra, a természet meg majd gondoskodik a Föld megmentéséről. S végül az akció, mert lényegében erre épül a film: nem igazán éreztem céltalannak a rengeteg gépfegyverropogást, valahogy az egész film hangulatába, a világháború hangulatába tökéletesen megfelelt.

Ennyi dicséret után néhány sutaságot azért megemlítenék – amiken második nézésre simán át lehet lépni, egyik sem egetverő ökörség, csupán némi keserű szájízt okozhatnak. Az egyik ilyen a néha nagyon béna CGI: a zombisereg vonulása helyenként nagyon jó, de néha látványosan gáz. A hátterek, a zöld vászonra rajzot digitális világgal nincs is baj, de a lények néha bacán mozognak. A másik – számomra legfájdalmasabb rész - Korea és a telefoncsörgés. No, az ott mérhetetlenül idióta jelenet, már önmagában a biciklizés (sztereotípia), de leginkább a hívás. Ehhh…A főszereplő elpusztíthatatlanságán egyszerűen át kell lépni, annyira nem volt talán eltúlozva, az izraeli kaland meg nekem kifejezetten tetszett. S nem érdekelt a hókuszpókusz, meg az egész ottani mondanivaló, Hitlerestől, Münchenestől, mikor megláttam a falon átbukó tornyot, széles mosolyra derült a szám..

Brad Pitt régóta nagyszerű színész, most épp ENSZ ügynök szerepében az. A többiek – bár talán kevésbé ismeretek, jól hozzák figurájukat. A látványra, az elpusztuló világ nagytotáljára sokáig fogok még emlékezni, mint ahogy arra a fekete zombira is az üvegfal mögött (az valamiért megfogott, valamelyik focistára emlékeztetett). Ha ez igazi durva zombifilm lett volna, simán lehetne a 28 hónappal később is, így csak egy élvezetes és szórakoztató próbálkozás az Alkonyat filmek által megnyílott piacon. Soha rosszabbat!

A BD ütős zenével és mozgóképes menüvel fogad (röhej, de ennek ma már örülni kell). Kép parádés, mint ahogy az angol DTS HD MA 7.1 is. Nagyon jó hangkeverés, a zombik nyöszörgését a hátsó hangfalakból is hallani borzongató élmény. Extra kb. egy órányi anyag, a film születésének nehézségeiről nem esik bennük szó. Főleg technikai jellegű kisfilmek, érdeklődők számára jó cucc. Magyar felirattal!

Kosárba!

Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 14. - 5:56
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
4.
Star Trek: Sötétségben Star Trek Into Darkness (xpst2) (2013) Megjelenés: 2019. augusztus 23.
3.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-43%)

Kosárba teszem

MEGJELENÉSKOR szállítható


R2-D2
értékelése:
2013. okt. 24. - 0:57
A múlt árnyai
A ST Univerzummal való ismeretségem meglehetősen újkeletű, és korántsem teljes: igazándiból a 2009-es mozi rántott mélyebbre benn - azóta megtörtént a 10 korábbi film újranézése is -, s bár erősen kétlem, hogy valaha is lesz időm megnézni a hatalmas kapcsolódó sorozatmennyiséget, úgy érzem, mégsem vagyok teljesen laikus a témában. Ezáltal a Sötétségbent sem tudtam üres fejjel és érzelmek nélkül figyelni, pláne azután, miután Harrison valódi énjére fény derül: nem tudtam elvonatkoztatni a korábbi mozitól, folyton az azzal történő kapcsolat járt a fejemben – ám ezúttal egy elégedett csettintés lett a hasonlítás vége. A Sötétségben úgy lett egy új ST franchise folytatása, hogy egyben egy kiváló ramake is, ami rebootolt egy régi történetszálat – immár másodszor az univerzum folyamán.

Ezt a fajta sci-fit imádom én igazán. Látványos, nagyszabású űrkalandot, jövőbeni világokkal, mozgalmas történettel: a film vigyen el új bolygókra, mutasson be új civilizációkat, új lényeket, tudjak rácsodálkozni mindazon kütyükre, technikai szerkezetekre, amik a feltételezett jövőt fogják színesíteni. Legyen az egész egy valódi fantáziavilág, ahol a tényszerűnek tűnő dolgok mellett semmi nem szabhat határt a végtelen képzelőerőnek. Nos, a ST Into the Darkness (továbbiakban ITD) mindezt már az első 5 percében nyújtani képes: akárcsak az előző epizód, ez a film is kilóra megvett már a nyitányával, a vörös planétán rohanó emberkék, a vulkán semlegsítése zseniális filmkezdet. Ismét csak bele a közepébe, hogy aztán egy viszonylag nyugodtabb londoni rész közben újfent legyen időnk rácsodálkozi az alkotók fantáziájának képi világára, a jövő látomására. Lenyűgöző…

Nem megyek tételesen végig az eseményeken, pedig szívesen megtenném: nagyon jó ütemben váltakoznak a picit nyugodtabb és a pörgős, akciódúsabb részek. Ugyanakkor Harrison miatt végig tapintható a feszültség, gyakorlatilag egy percnyi üresjárat sincs a moziban. Aki nem ismeri a korábbi ST mozikat, annak az a bizonyos bemutatkozás semmit nem mond – egyébként is túllihegettnek éreztem ezt a titkolózást a főgonosz valódi személyét illetően -, aki viszont tudja ki is ő, az onnantól feszült figyelemmel kísérheti az újabb sakkjátszmát Kirk/Spock és közte. Ambramsék zseniálisan csűrik-csavarják az eseményeket, egyszerre tisztelegnek és újítnak, lényegesebben látványosabbá teszik a kalandot, ezzel igazodva a mai elvárásokhoz, no meg a tecnikai lehetőségekhez. Néha talán még icipicit túlzásba is viszik (gondolok itt a nagy bunyóra a film végén), de a frissesség üde érzése alaposan áthatja a mozit. A korábbihoz képest kifordított helyzet ugyanakkor ismét csak azoknak mond sokat, akik ismerik a hajdani sztorit, az új nézőknek sziplán csak egy jól sikerült drámai jelenetet jelent. Egyébként ide tartozik a film számomra egyetlen hibája, ami már első nézéskor, moziban is bosszantott: a túlzott kiszámíthatóság. Bones kísérletezése közben már tudható, mire megy majd ki a játék – így viszont a dráma éle alaposan csorbul. Igaz, a nevezett megoldással a hitelesség visszatért valamennyire, ez így még mindig jobb , elfogadhatóbb és érthetőbb lett, mint a hajdanán történtek.

Az ITD tökéletesen illeszkedik az új ST világba. A kémia a színészek között zseniális, a humor a sötét idők ellenére egyre frenetikusabb. Különösen a Spock-Kirk vonalon, ugyanis sokkal felszabadultabb poénkodni egy baráttal, mint egy vetélytárssal. Az új Enterprise legénységét, a színészeket nem is méltatom, megtettem már egy filmmel korábban, itt igazából Benedict Cumberbatch személye az, akit az egekig lehet magasztalni. A srác, korunk egyik legújabb csillaga zseniálisan játssza karakterét, s bár szerepe szerint kevésbé ripacs, mint volt anno Ricardo Montalbahn ugyanebben a bőrben, a fenyegetése nem kevésbé valós. Sőt, talán még félelmetesebb… A Marcus lány (Alice Eve) kissé átértelmezett szerepe nekem bejött, az az ikonikus fehér(fekete)neműs beállás meg nem megy ki a fejemből. A készítőknek sikerült az al-ternatív univerzumban megújítani, újrformálni egy korábban megtörtént eseménysort, és megtölteni frissességgel. Icipicit zavarhat talán a kapcsok mindenáron való keresése, az egész elhelyezése a ST Univerzumon belül, de sokadik nézésre talán majd ez is el fog tűnni, szimplán csak az élmény marad. A Földre zuhanó űrhajó látványa, a piros bolygón rohanó két ember látványa, no meg Spock üvöltésének látványa…

Aminek legkézenfekvőbb mejelenítési formája a BD. Nos, ezt a formátumon erre találták ki: a kép olyan gyönyörű, hogy beszarás, a TrueHD 7.1 eredeti hang meg valóban maga a kánaán. Már az elején, az eldobott lándzsák miatt húzhatjuk le a fejünket, annyira profi és tiszta a hangkeverés, a becsapódó űrhajó okozta remegésnél meg szinte benne vagyunk a filmben. Állat az egész, méltó a filmhez, méltó Abramshoz. A 40 percnyi dokumentumfilm jó anyag, magyar felirattal: ismét sikerült meglepniük azokkal a háttéranyagokkal, amik egy ilyen volumenű filmek elkészítését mutatják be. SW rajongóként meg megnyugvást találhat mindenki, mert Abrams amit lehet, megépít, s nem csak a CGI-re alapozza a látványt. Már amennyire ezt egy sci-fi megengedheti magának.

Ebben az évben egy szavunk sem lehet, szinte tobzódhatunk a műfajban, azonban a nagyobb volumenű mozik számomra eddig rendre alulteljesítettek, a kisebb, realistább filmekből viszont pont az a nagyszabású történet és látvány hiányzott, ami miatt szerelmes vagyok belé. Érdekes hibrid e tekintetben a Gravitáció, el is foglaja majd a megfelelő helyet év végén a listámon – de csak a ST után. Ugyanis a megújult Enterprise űrhajó kalandjai egyelőre mindent visznek, legalábbis addig biztosan, míg egy idősödő Jedi lovag meg nem jelenik a vásznon 2015-ben.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 28. - 6:54
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
5.
Spartacus: Vér és homok - 1. évad - (4 BD, digibook) Spartacus: Blood and Sand - Season 1 ... (2010)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. okt. 26. - 0:49
This is Sparta(cus)!
Azt hiszem, Spartacust nem kell bemutatnom senkinek: róla mindenki hallott, mint a legnagyobb római rabszolgafelkelés vezetőjéről. Az idők folyamán nagyon sokan állítottak emléket neki különféle művészeti formákban, számunkra a legérdekesebb talán a Kirk Douglas főszereplésével készült Spartacus film lenne 1960-ból – ha lenne bármi értelme a sorozat szempontjából példaként felhozni…

De nincs. Azt semmiképp. Annál inkább az HBO Rómáját, a Gladiátort, illetve mindenekelőtt a 300-at. De legfőképpen azt. Miután túl sokat nem tudtam az egész vállalkozásról – leszámítva magát a témát, ami alapban érdekelt, no meg a főszereplő srác korai halálát – ezért engem rendesen meglepett az első percekben látott látvány. Mintha a 300 színes folytatását láttam volna, a stilizált képi világ, a rengeteg lassítás, a rengeteg túladagolt, kamerára fröccsenő CGI-vér első blikkre furcsa és idegen volt. Néha mintha rajzfilmet, képregényt néztem volna, kellett egy kis idő, míg az ember elmerült a korabeli világban. A Blood and Sand (BS) Spartacus római életének első szakaszát öleli fel, a rabszolgalétet, a gladiátorlétet, amit bizonyos Lentulus Batiatus ludusában (gladiátoriskolában) tölt el. A történet szerint szembeszegült Glaber római hadvezérnek, ezért rabszolgasorba taszították, elvették tőle szerelmét, majd különféle praktikákkal harcra sarkallták és Capua település bajnokát csináltak belőle. Mígnem rájött az árulásra és manipulációkra, s lemészárolta urát és annak majdnem teljes vendégseregét – így indítva el a harmadik rabszolgafelkelést a Római Birodalomban.

A történelmi háttér totál hitelesnek tűnik, még akkor is, ha bevallottan fikció az egész: a főhős életének e szakaszáról tudni a legkevesebbet, így az írók fantáziáján alapul a szkript nagy része. A felvázolt korrajz egyszerűen zseniális, még filmes mércével is az lenne, nemhogy sorozatmércével: profi számítógépes grafika, annak ellenére, hogy gyakorlatilag három csarnokban forgattak, zöld háttér előtt, olyan, mintha hatalmas díszletek közt, valóban az ókori Rómában járnánk. Erre minden bizonnyal a szándékosan 300-asra vett látvány nagymértékben rásegít, elfed bizonyos dolgokat – de engem kilóra megvett. Végig úgy éreztem, ott vagyok. Az ütközetek, a gladiátorküzdelmek borzasztóan életszerűek voltak, rendkívül jól megkoreografáltak: ugyanakkor úgy érzem, a fröccsenő vér látványa inkább tompítani volt hivatott a valódi brutalitást, mint támogatni azt. Jó példa még erre a Kill Bill japán éttermes jelenete, ott volt hasonló a használata. Mindazonáltal akit zavarnak a levágott végtagok, fejek, elvágott torkok, kiforduló belek látványa, az jobb, ha nem is kezd bele. A BS meghatározó részében ez az egyik körítés, ami kiegészíti, pirosra színesíti a lényeget: a karakterek harcát.

Mert mint minden sorozatnak, ennek is ez a lényege. A figurák a sakktáblán, akik saját önnön érdekeiknek megfelelően, a korhoz illően mindenen és mindenkin képesek átgázolni. Mindig sokkal brutálisabbnak tartom én ezt, mint a gladiátorharc látványát: míg utóbbi „csupán” fizikai fájdalmat, esetleg gyomorfordulást idéz elő, addig a sok árulás, intrika, kegyetlenség az emberi lélek legmélyére képes lerántani. Olyan szintű drámai események fűszerezik a sorozatot, hogy néha az államat kapartam a földről, olyan megdöbbentő halálok, amiket tátott szájjal bámultam. Egyik esetnél konkrétan Jack Bauer jutott eszembe, ilyet csak neki kellett eddig csinálni vásznon – a karakter ez utáni pszichés összeomlása totál hiteles volt, szenzációsan megjelenítve. Egészen a végéig nem is igazán tudtam fő gecit választani a sorozatból, kapásból négy-öt karakter pályázott erre a címre. Egyrészt ugye Claudius Glaber (Craig Parker), aki az egész történetünk kiindulópontja és katalizátora, egy valós személy, kibővített ténykedéssel. Aztán felesége, Ilithya (Viva Bianca), aki szőke mosolya mögött egy iszonyat kegyetlen számító, nagyképű, undorító nőszemély – felemelő érzés volt látni megszégyenülését, és megdöbbentő látvány utolsó cselekedete. A női vonalon nála csak Batiatus felesége, Lucretia (Lucy Lawless) undorítóbb szereplő: ő a nagybetűs NŐ, aki a háttérben kurválkodik és cselszövéseket tervez, ő az, aki a HBO sorozatokban már megismert női karakterként irányítja férjét, terelgeti útját a hatalom felé. Van, amikor ez a karakter anya, itt feleség: iszonyat utáltam, egy ideig jobban, mint férjét, Batiatust (John Hannah). Nos, az ő karaktere sokkal összetettebb és érdekesebb annál, hogy csak simán eltüntessük a rosszak süllyesztőjében. Valóban egy aljas, minden hájjal megkent római arisztokrata, akinek kizárólag a hatalom és a vagyon megszerzése egyetlen célja, aki kőkeményen leszámol minden ellenfelével – mégis, éreztem benne bizonyos tiszteletet bizonyos szitukban, bizonyos emberek iránt. No persze ez a filmkészítés trükkje, manipulálni a nézőt – hogy aztán, mikor minden igazság kiderül, kéjes vigyorral nézzem a bűnös bűnhődését. Ahogy az a valóságban is megtörténhetett. Kegyetlen jó figurák (rajtuk kívül még Ashur, Solonius, stb…), kiváló színészi alakításokban – már önmagában ezért érdemes elmerülni a soriban.

Aztán még hol a jó oldal. A gladiátorok nagy része, különösen Varro (Jai Courtner), a tesók, Crixus (Manu Bennet), no meg természetesen maga Spartacus (Andy Whitfield) szerethető figura. Gondolom, részben már önmagában a rabszolgasors miatt is azok, de tetteik, harcaik, motivációik miatt is. Crixus „spartacusi útja” külön tetszett – a 13-ik részre már baromira kíváncsi voltam, hogy fog megtörténni az elképzelhetetlen, ami valóságban a történelem része lett. De megoldották. Külön kiemelem a Doctore (Peter Mensah) figuráját, a hatalmas néger izompacsirta a hűség mintapéldánya, a dominus első embere, mégsem tudtam rá haragudni. Ránézésre akár a halottkém a Végső állomásból, vagy egy kigyúrt Candyman jutott eszembe róla, korbácsával, történetével, tekintélyével kiemelkedő helyet foglalt el a BS-ben. A rabszolganők, Mira, Naevia, Aurelia, de az egész udvar kiváló körítés volt ehhez az őrült felnőtt játékhoz. Véres, erőszakos, erotikus játékhoz…

És itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami miatt a BS icipici keserű szájízt hagy maga után. Kérem szépen, ennyi dugás, meztelen nő szerintem sok volt. Férfiszemmel is sok volt, mert funkcionálatlan és hiteltelen volt. Egyszerűen nem hiszem el, hogy Róma ennyire állatias és buja volt, hogy az aréna nézőterén és az utcán közösültek az emberek. Amíg csak gazdagok szolgálataira használt meztelen rabszolganők futkostak, az még elfogadható volt (hozzáteszem, mindegyik gondosan borotvált hónaljjal), de látványilag a ludusba rendelt havi orgia szerintem már sok volt. Egyszerűen az egészet néha polgárpukkasztásnak, szenzációhajhászásnak éreztem. Aztán az is lehet, én lettem prűd vénségemre…

Összegezve: ez egy Róma hardcore, rengeteg CGI vérrel, pinával, ugyanakkor jó kis korrajzzal és emberi jellemekkel. Az akkori viszonyokról ismét tanultam valamit: az „et gladiatum” intézményét, mikor is az elítélt bűnözőket gladiátorokkal végeztetik ki - be lehetne vezetni itthon is. A BS egy egészen kiváló, mély nyomokat hagyó szórakozás, egyetlen percét sem bántam meg, mint ahogy egyetlen forintját sem a BD árának.

A digibook már önmagában a léte miatt is megsüvegelendő. Icipicit talán valóban lehetnének vastagabbak a belső fülek, de nekem a lemezek becsúsztatásával és a dizájnnal sincs bajom, ahogy a disc felirat sem zavart. Az angol TrueHD 5.1 hangsáv gyönyörűen szól, van is alkalma bizonyítani a rengeteg harci jelenetnél. A magyar hang DTS HD MA 2.0, a főcímnél tovább azonban soha nem jutottam megismerésében. Az extratartalom örvendetes, magyar feliratos: a 15 perces werkfilm mellett több, 4-5 perces kisfilm van a lemezen, rengeteg poénos jelenettel. A pöcegödörben álló jelenet felvétele gusztustalan és mégis komikus volt, mint ahogy az a sok ökörködés is, amit a fiúk műveltek. Mindezek szomorú mellékzöngéje azonban, hogy Andy Witfield 40 éves korában, a második évad előtt non-Hodgkin limfómában elhunyt. Pedig alakítása miatt is lett Spartacus és az egész sorozat szerethető, aminek most nagyon várom a folytatását. Lemezen.


Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 28. - 6:53
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.7/10 volt.
6.
Feledés Oblivion (2013)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. szep. 4. - 21:14
Ház a felhők felett
Négy ember ül egy szobában, vélhetően írók… Megszólal az egyik: - Te, múltkor láttam egy tök jó sci-fit, egy faszi egyedül volt egy állomáson. Mire a másik: - Azt én is láttam, de nekem még mindig a Mátrix az alap ... A harmadik: - Azért a Majmok bolygója sem piskóta azokkal a tiltott zónákkal… - S mit szóltok az Űrodüsszeia monolitjához??? – Tényleg fiúk, miért nem írunk egy forgatókönyvet??

Másodszori nézésre engedékenyebb az ember. Már ismeri, mire számíthat, ismeri a történetet, a korábban letaglózni szánt csavar is ismerős fordulatként köszön vissza. Ezáltal gyakran fordul elő, hogy másodszor lényegesen jobban tetszik egy film, mint a mozibemutató idején. . Itt is így volt, ráadásul a Feledés extrái ismét csak rásegítettek erre az érzésre, megtekintésük után került igazából minden a helyére, általuk vált komplex élménnyé a film, az értékelésnél plusz százalékokat/csillagot jelentve. Azonban még ezek után is bosszantó, amit Hollywood ebből a kiváló lehetőségből összehozott: ismét egymásra épített sablonokat, ötleteket, máshol már látott történeteket, amik – ha még életedben nem láttál sci-fit – első osztályú szórakozást képesek nyújtani. Mintha ott tartanánk, hogy az álomgyár minden filmjét óvodásoknak készítené… Mert nem az a baj, ha egy mozi felhasznál ötleteket, elemeket más történetekből – ha ezeket saját javára fordítja. Itt azonban szimplán újraértelmeztek egy pár éves történetet, felturbózták látvánnyal – ezzel pont annak a lényegét irtották ki -, szereztek hozzá egy sztárt és kész. Tulajdonképp még működik is az egész, de aki többre vágyott holmi felmelegített káposztánál, az bizony csalódhat.

Ahogy kezdődik, az egész látvány, a 49-es torony a felhők közt szenzációs. Az épület dizájna, a Buborékhajó, annak indulása, Victoria, az elpusztult Föld egyszerűen zseniális. Ilyesmit utoljára a Legenda vagyok kihalt utcáin száguldó sportkocsi látványakor éreztem, egy borzalmasan erős indítást, ami akkor számomra csodában végződött. Itt is vártam valami hasonlót, valami elementáris erejű folytatást – ám az csak nem jött el. Történtek események, tulajdonképp egy percig sem kellett unatkoznom, jó volt Jack munkája, a high-tech jövőkép, a sejtelmes támadások, minden. Ha nem is pörög maximumom a film, de nem is ül le… Az új figurák belépésével (kb. 30 percig ugyanis kétszereplős kamaradarab az egész) ráadásul új szintre emelkedik a mozi - nem állítom, hogy minden szempontból jó ez, az akció ugyanis átveszi a gondolatiságot, de fene vigye. Jó az üldözés is a kanyonban, tulajdonképp a csavar is a helyén van, mint ahogy a végkifejlet is… és mégis, nem nyűgözött le maradéktalanul.

Ugyanis a maroknyi titokzatos túlélő csoport lassan minden sci-fiben feltűnik. A TET maga nem tud másra emlékeztetni, mint a Dolomitra a 2001-ből, a kanyonos üldözés közben pedig akár Luke Skywalker is vezethette volna a Bubbleshipet. A radioaktív zóna, annak átlépése szinte törvényszerű (sajnos), hisz azért teszik bele, hogy a főhős átlépje. Az igazságra ébredés lett volna az, ami ezt a mozit kiemelhetné a tömegből, a megvilágosodás, és annak következményei, csak sajnos pontosan ugyanezt a szitut láthattuk két éve egy másik filmben. Az, hogy a drónok megtámadják Ziont (bocsánat, a bunkert), szintén törvényszerű, mint ahogy az ott keletkezett veszteségek is. A finálé ugyanakkor tetszett, no nem annak banalitása miatt, hanem a flashback miatt, mikor is helyére kerül minden, s megtudjuk ki is ez a Sally. A hidrokutakat működtetőkről viszont sajna semmi közelebbit nem tudunk meg, mint ahogy az emlékezettörlés felemás módszeréről sem. Mármint hogy Jacknak miért nem, ami Vicanak igen.

A felrobbantott Hold iszonyat jó látvány (kár, hogy az Időgépből jött az ötlet), annak következménye pedig meglehetősen látványos és elgondolkodtató. Az ESB csúcsa, annak a környezete nagyon jó volt – azt azonban nem teljesen értem, hogy jött NY-ra több száz méteres földtakaró, de mindegy is. Szerencsére a szerelmi szál arányosan van beillesztve a sztoriba, sőt kellemes meglepetés az 52-es torony felállása. Az erdei menedék is szimpatikus, icipicit giccses csak – no meg totál értelmetlen, de tulajdonképp ez is mindegy. Hangulati elemnek kiváló. Tom Cruise nem okoz csalódást, rendesen odatette magát e szerephez is, Olga Kurylenko boci nézésén kívül sokat nem csinál. Andrea Riseborough viszont emlékezetes marad, karakterének jeges hidegségét, kimértségével, szabálykövetését kiválóan adta vissza. Eddig nem is láttam más moziban, de ezután emlékezni fogok rá. Mert én ezt bizony többször is meg fogom még nézni, aztán az is lehet, hogy a végén teljesen megbarátkozok vele…

A BD mindenesetre segít ebben: a gyönyörű kép, az első osztályú eredeti hang és a tisztességes magyar DTS segít ebben, a legfontosabb ugyanakkor mégiscsak az extratartalom (a kép s hang elvárható volt). A kimaradt jelenetek annyira nem vágtak hanyatt, felirat van hozzájuk. Az öt kisfilm viszont nagyon jó – szintén felirattal -, kb. 50 percnyi anyag. A teljesség igénye nélkül néhány dolog, ami nagyon tetszett bennük: a Buborékhajót életnagyságban megépítették, épp hogy csak repülni nem tudott, majd dobozolva szállították a különböző forgatási helyszínek között. A motort szintén megépítették, ami működött is, s amit Tom maga vezetett Izlandon. A 49-es toronyból kitekintett kép nem CGI, hanem vetített háttér, különféle égboltok felvételei. A különálló hangsáv is jó buli, bár maximum háttérzenének tudnám elképzelni, filmet így nézni mazochizmus szerintem. A kommentárokon nincs felirat. Az egész lemez példaértékű anyag, példás áron.


Végül is, meg lehet szeretni ezt a filmet is, mint annyi más társát.

Kosárba!!

Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 8. - 17:42
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.7/10 volt.
7.
Lincoln Lincoln (xplinc) (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. aug. 11. - 17:49
A 13. alkotmánykiegészítés kálváriája
„Abraham Lincoln (Hodgenville mellett, Kentucky, 1809. február 12. – Washington, 1865. április 15.) 1861-től 1865-ig az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke, az első republikánus elnök. Elnöksége idejére esett a 13. alkotmány kiegészítés és az 1863-as Emancipációs kiáltvány. A polgárháborúban Északot győzelemre vezette és törvényileg eltörölte a rabszolgaságot. Hat nappal azután, hogy a déliek katonai főparancsnoka, Robert Edward Lee letette a fegyvert, Lincolnnal egy merénylő golyója végzett. Ez volt az első eset, hogy amerikai elnök merénylet áldozatává vált.” (Wikipédia)

Spielberg is megcsinálta. Megint megcsinálta. Egy újabb mesterművet alkotott, ráadásul úgy, hogy eddig talán ez a film áll legtávolabb stílusától és korábbi alkotásaitól. Zseniális mozit hozott össze, egy patriotista filmet, ami ezúttal nem csöpög a pátosztól, ami az egyik legnagyobb amerikai elnök életének utolsó négy hónapjába kalauzol el, egy olyan esemény apropóján, amiről – bár nem vagyok hülye töriből – vajmi keveset hallottam én is. Sokakkal egyetemben én is azt hittem, ez egy életrajzi film lesz, úgy is ültem neki, hogy aztán tulajdonképp elégedettséggel vegyes megdöbbenéssel vegyem tudomásul, hogy csupán Lincoln életének talán legfontosabb eseményére koncentrál: a 13. alkotmánymódosítás elfogadására, illetve annak körülményeire…

Egy filmes írásban nem célszerű aktuálpolitikát beletenni, de kicsit kénytelen vagyok kitágítani a nézőpontokat, ha igazából meg akarom magyarázni, miért is tetszett a mozi. Engem lenyűgözött az a politikai metszet, ami az 1860-as évek közepét jellemezte, manapság sokkal jobban el tud varázsolni az ilyen korrupciós-árulós-hatalmi történet, mint egy látványorgia. A Róma és a Trónok harca politikai csatározásai után a Lincoln újfent magába szippantott e téren, a republikánusok és a demokraták akkori csatározásait látva, az akkori környezetben, életstílusban ez számomra lenyűgöző volt. A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy ismét csak azt éreztem, amit már korábban többször is: a világ semmit nem változik, az öltözet és a technika mögött az emberi jellemek változatlanok. Ezt a mozit rá lehet húzni akár a mai magyar valóságra, akár a mai USA viszonyaira, akár az Európa Parlamentre. A politika ma is ugyanolyan mocskos és visszataszító, mint volt 150, 500 vagy 2000 évvel ezelőtt. A nevek és a pajeszok változnak ugyan, de az ideológiák és az emberi természet változatlan (épp ezért érett meg a pusztulásra – de ez már egy másik téma).
Az, hogy itt most konkrétan USA egyik legfontosabb eseményéről, a rabszolgatartásról szavaznak, az tulajdonképp lényegtelen. A szavazásig megtett út a lényeg, az addig történtek - ahogy fogalmazták a filmben: „Az ország legdemokratikusabb intézkedése súlyos korrupcióban született”. Sok mindent átértékel ez a gondolat, úgy egészében a demokráciáról, a hatalomról, mindenről. Annyit még ehhez az egész politikai kitérőhöz: Lincoln bizonyos szemszögből, retorikája és némely intézkedése miatt a mai világban diktátornak kiáltatnék ki, holott a nemzet érdekeit szem előtt tartva kormányzott csupán. Hatalmas szobrot kapott bélyeg helyett – el kellene tűnődni ma is néhány gondolkodónak, hogy hol vannak, ha vannak egyáltalán a demokráciának határai…

Muszáj volt ezt leírnom, mert számomra ezt jelenti a film. A mögöttes tartalmat, még ha talán az alkotók ezt nem is igazán így gondolták (ők talán valóban a rabszolgaság eltörlésének egyik sarokpontját akarták megjeleníteni). A tartalmat, ami csodálatosan van becsomagolva: a korrajz, a dramaturgia, a dialógusok és a színészek által. Spielberg saját bevallása szerint sem rendezett még ennyire akciószegény, csupán csak dialógusokra épülő filmet, amiből gyakorlatilag minden Spielberges stíluselem hiányzik. Hosszú snittek, amik az arckifejezésekre koncentrálnak, szűrés és szemcsésítés nélküli képek, gyakorlatilag minimális látvány. Kevés nagytotál, a film jó része a képviselőházban játszódik, a középpontban emberekkel: azok érzéseivel és indulataival. No meg persze magával az elnökkel, Lincolnnal. Közhelyes lehet, de zseniális a komplett szereplőgárda, Ab feleségétől kezdve a szenátorokon át a fiáig. A színészek névsora impozáns, a különféle bajuszok és pajeszok alatt ismert actorok brillíroznak – de azt hiszem, nem kérdés, hogy a csúcs maga Lincoln, illetve megformázója Daniel Day-Lewis. Teljesen megérdemelt az Oscar, amit ő nyújt, az a színészet magasiskolája. Gyakorlatilag felvette Lincoln személyiségét, valami borzongatóan átlényegült bele: minden perc, amit a vásznon tölt, élmény. S mivel nemrég néztem a New York bandáit, amiben szintén ő volt az egyik főszereplő, még jobban működött az áthallás a két film között: annak a filmnek a vége ugyan itt már nincs a történetben, de a hasonló kor és Lewis miatt kvázi annak folytatása is lehetne a Lincoln..

Sokan mondják, hogy unalmas és lassú. Szerintem roppant feszült, minden mondatnak súlya van, minden gondolat, tett, saját gondolatokat ébreszthet – viszont az tény, hogy hangulat kell hozzá. Eleve már a két és fél órás játékidő nem egyszerű, de érdemes belevágni, hisz aki egy icipicit is fogékony (márpedig bizonyos kor fölött az az ember) a hazai és nemzetközi politikai eseményekre, egy maradandó élménnyel lesz gazdagabb. Megismerheti az USA rövidke történelmének egyik legfontosabb dokumentumának születését, megismerheti az egyik legnagyobb amerikai elnököt egy parádés alakításban, s rácsodálkozhat arra, hogy a világ semmit sem változott. Maximum az elnökök már nem sétálnak egyedül színházba…

A BD nagyszerű. Képe gyönyörű, én nem láttam benn a Kaminski jegyeket sem. A DTS HD MA 7.1 hangnak nem sok szerepe van, a kezdő pár perces csatát leszámítva a teremben a kiabálásé, vagy épp a csendes szobában az óraketyegésé a főszerep. Az extrák hat db kisfilm, a leghosszabb fél óra, összesen kb másfél órányi anyag. Minden magyar felirattal – s elég jól bevezet egyrészt a történelmi háttérbe, másrészt meg a film készítésének körülményeibe. Nem egy P.J. szintű anyag, de remek háttér a Lincolnhoz – Lincolnról. Vele kerek az egész mozi.

Kosárba!

Kritika elbírálásának dátuma: 2013. aug. 14. - 6:55
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 10/10 volt.
8.
Mad Max Mad Max (1979)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. júl. 24. - 23:11
A sebesség istene
Ha megkérdezel egy motorost - akinek mondjuk, már deresedik a haja, esetleg némi sörpocakot is megengedhet már magának -, hogy mi is a motorosok alapfilmje, a Szelíd motorosok mellett a Mad Max első része vélhetően szerepelni fog a listájában. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy volt egy korszak a (film)történelemben, amiben a Mad Max képes volt egy olyan életérzést sugallni bizonyos köröknek, ami azokban a bizonyos körökben őt kultfilmmé, szélesebb körben pedig rajtuk keresztül ismertté tette.

Tizenéves korunkban, mikor is Simsonnal meg Jawa Mustánggal, Rigával, Romettel és Komárral róttuk az utakat, minket ugyanúgy megérintett ez az egész. Az elérhetetlenül távoli Ausztrália útjain száguldozó nomád motoros banda, a csodálatos KZ1000-es és Z900-as Kawasakikkal, a CB900-as és CB750-es Hondákkal akkor egy beteljesületlen álom megtestesítői voltak. Látni a gumiégetéssel létrehozott, majd azt áthúzott karikát (motoros körökben csak MadMax kör), érezni azt a szabadságot, törvényen kívüliséget egész egyszerűen csodálatos moziélmény volt. Még akkor is, hogy ha ezek miatt feltűnésük az első percétől kezdve a”rossz” oldalon álltam, s bár nem állítom, hogy Trancsírnak és bandájának szurkoltam, de amikor mutatták őket, bármilyen motoros jelenetet, felment bennem az adrenalin. Amikor meg Vadliba 160-nal száguldott a felezővonalon – nos, valamikor akkor határoztam el, hogy ilyet én is fogok csinálni…

Eltelt lassan 30 év, de a feeling nem változott semmit. Ma már tudok másféle szemmel is nézni rá, de az a gyermeki rajongás ott bennem bizony rendszeresen felértékeli a filmet. Az álmok nagy része valóra vált, a KZ1000 már egy elavult típus, a kiskamasz sem Jawa Mustanggal kínlódik már, mégis, akárhányszor nézem, mindig beszippant. A Mad Max ugyanakkor elsősorban mindig is motoros filmnek marad meg számomra, s csak másod-, illetve harmadsorban tudok rá akként tekinteni, ami valójában is: mint a posztapokaliptikus filmek kiindulópontjára, illetve mint egy kegyetlen jó bosszúfilmre.

„A film a legközelebbi jövőben játszódik. A civilizáció hanyatlik, általános az áru- és üzemanyaghiány. A rendet és a törvényt egyre inkább az anarchia és ököljog váltja fel. „ – hmm… miért is érzem úgy, hogy a Mad Max minden képkockája valósággá válhat hamarosan??? Az első epizódra ez talán még fokozottan igaz, hisz itt még van civilizáció, elvileg még működik is, ennek a vászonra álmodása (különösen ’79-es mértékkel) pedig egészen kiválóan sikeredett. A megfogható valóság, amitől igazán tartani lehet, süt a filmből: amikor majd az erőszak lesz az úr, amikor majd ismét csak a rendőrség lesz az utolsó mentsvár, amikor majd a Max Rockatanskyhoz hasonló figurákba kell tennünk hitünk maradékát. Önmagában már ennek a víziónak megjelenítése dicséretes, az alkotóknak ugyanakkor sikerült ezt az egészet megtölteni egy érzelmes, hiteles történettel és egészen kiváló karakterekkel.
A motoros banda garázdálkodása, annak következményei, s az abból eredő bosszúhadjárat egészen újszerű volt: itt most nem a klasszikus maffiás-bűnözős leszámolós filmet látunk, hanem valami egészen mást. A végére pedig Maxnek ugyanolyanná kell válnia, mint akiket üldöz, de ezúttal nincs feloldozás, a változás visszafordíthatatlan. Tanulságos, izgalmas, néha brutális sztori, megfelelő érzelmi töltettel, ikonikus pillanatokkal. Az esetleg máshol bevillanó szemgolyók azóta is csak ezt a mozit juttatják eszembe, mint ahogy egy függöny alatt fekvő nagybeteg látványáról is mindig a megégett Goose ugrik be. Az meg már mára igazából részletkérdés, hogy mit is jelentett ez a film Mel Gibsonnak - aki totál ismeretlen volt előtte -, a végeredményt tudjuk, meg tulajdonképp mára már a film utóélete is az: bár a filmet bemutatásakor viszonylag kevés moziban vetítették, az USA-ban 8,75 millió dollárt hozott, világszerte pedig 100 milliót. Mivel a film gyártási költsége csak 650 000 dollár volt, anyagi szempontból is elég sikeres lett. Húsz éven keresztül számon tartotta a Guinness Rekordok Könyve, mint a legtöbb bevételt hozó legkisebb költségvetésű filmet, 2000-ben az Ideglelés című film taszította le erről a pozícióról.

S még valami, ami mellett Mad Max rajongóként nem mehetek el szó nélkül: a Maxet körülvevő figurák egytől-egyig zseniálisak. A csúcs ugyebár a barátja, Vadliba, de Fifi, sőt a film elején az üldöző rendőrök is kiválóak. Trancsír, Bubba, Johnny, Éji Lovas pedig a másik oldalról számomra feledhetetlen karakterek a filmtörténelemben. Az tény, hogy mai szemmel esetleg borzasztóan egyszerű és visszafogott képi világú a mozi, sem lendületben, sem dramaturgiában, sem dialógusokban nem állná meg a helyét a mai akciófilmek között, de a Mad Max egy más kor gyermeke, más kornak készült. Minél idősebb vagy, annál nagyobb esélyed van, hogy élvezd – ha soha nem motoroztál, akkor is. Akkor legalább végig a jó oldalon tudsz állni.

A BD extrát ugyan nem tartalmaz, de a kép minőségére nem lehet panaszunk, mint ahogy tulajdonképp a hangra sem. Amit az eredeti anyagból ki lehetett hozni, azt kihozták. Az ausztrál DD 5.1 érezhetőbben gyengébb, mind az amerikai DTS HD MA 2.0, a magyar 1.0 viszont tisztességesen szól. A szinkron és a felirat köszönőviszonyban sincs egymással - de a Mad Max azon kevés filmek egyike, amit inkább nézek mono magyarban, mint eredetiben. Pontosabban néznék, ha ugyanazok a mondatokat hallanám, amikkel a nyolcvanas években megszerettem a filmet… De itt erről nincs szó, talán még Trancsír nevét sem ejtik ki. Nem baj, a film ettől még számomra alapmű.

Kosárba!!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 31. - 6:10
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 10/10 volt.
9.
Mad Max 2.: Az országúti harcos Mad Max: The Road Warrior (1981)  
2.490 Ft
Listaár: 4990 Ft (-50%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. júl. 24. - 23:13
Max még mindig mad

Öt évvel az első rész eseményei után Max kiégve, magányosan bolyong Ausztrália útjain, egyetlen társa a kutyája. A korábban még felvázolt civilizációnak nyoma sincs már, totál anarchia az egész, gyakorlatilag minden a benzinről szól. A benzin, az olaj, amiért ölni is érdemes… hmmm… már megint miért is van olyan érzésem, hogy nem is vagyunk olyan messze ettől?

Sok minden változott az első részhez képest. Számomra legalábbis. Ez már nem motoros film, s nem is bosszúfilm – helyette egy kegyetlen jó és jól megcsinált posztapokaliptikus akciófilm, gyakorlatilag az ilyen típusú mozik ground zeroja, a film, amit azóta annyian megidéztek, amire annyian hivatkoztak. Ilyesképp teljesen más is a viszonyom vele, az a nagyon erős érzelmi kapocs, ami az első részhez a motorok miatt köt, itt már hiányzik. Ugyanakkor nem jelenteném ki, hogy ez akár egy picit is rosszabb lenne az első epizódnál, inkább csak más. A feelinget átvette az akció, a bosszút a harc, a nomád motoros bandát meg egy szedett-vedett vegyesfelvágott. A nyitóképek – amik csak a nemzetközi forgalmazásra készültek – szépen összekötik a két filmet, Max menekülése, majd kis győzelme akár az első részből is lehetne… Aztán itt nagyjából ki is merül az egész: innentől, a kapitánnyal való találkozástól érezhetően más irányba indulunk. Később, a Pursuit Speciállal (és a kutyával) történtek pedig végleg lezárják a múltat és az általam imádott feelinget is. Mert a kamiont vezető Max, mint a közösség megmentője egy teljesen más szint. Az öncélú bosszú helyett előtérbe helyezett társadalmi szerepvállalás – még ha vonakodva is – számomra eltünteti azt a Maxet, amit korábban megkedveltem.

A motoros bandával leszámoló fiatal zsaruból lett országúti harcos karaktere ugyanakkor nem kevésbé érdekes, Max múló ridegsége, viszonya a csapathoz kalandos (és bizony sablonos) jellemfejlődést rejt. A szitu, amibe kerül, akár borzongatóan életszerű is lehetne, a karakterek, akik körülveszik pedig kiválóak. Még akkor is, hogyha a rövid játékidőben nem túlságosan jut rájuk idő (a későbbi akciófilmek pedig még ezt is szolgamód másolják), s még akkor is, ha elmaradnak az első rész megismételhetetlen alakjaitól. A háttér, a sivatagban működő olajfinomító, Humungus és bandája, a járműveik nagyon tetszettek, ahogy maga az egész koncepció is. A csúcs természetesen a 12 perces kamionos üldözéses finálé, azzal a tudattal meg pláne, hogy 81-ben még nem volt CGI, ami itt borul az tényleg borul, ami robban és repül, az valóban robban és repül. Első osztályú kaszkadőri és pirotechnikai munka.

Persze ez 30 év távlatából – és ennyi idős fejjel - eléggé bárgyú egy üldözés: mindig csak pont annyian jutnak közel hozzá, akivel el tud bánni, s az a MACK kamion sem piskóta, ami full rakománnyal versenyre kelhet a személyautókkal és motorokkal. De mindegy, ezek csak amolyan kis mosolyogtató bosszúságok – manapság sokkal nagyobb ökörségeket próbálnak lenyomni a torkunkon. Az üldözés - mint ahogy az egész mozi is - valahol korszakalkotó, a film pedig világvége hangulatával kiváló kiindulási alap lett a következő évtizedekre – stílusváltása és mainstream mivolta miatt ráadásul ismert lett szerte a nagyvilágon. Én mégis úgy vagyok vele, hogy nekem a Mad Max az mindig is az első rész lesz, az abban megismert karakter és események jelentik az igazi (motoros)élményt.

Azt meg amúgy végképp nem értem, hogy mi alapján van a korhatár-besorolás: a második epizód sokkal durvább, mint az első, mégis, a lemezemen FSK 16-os logo virít. Ebben sokkal több a szex és az erőszak is, az elején a kocsiból kieső hulla pedig már-már Cápa-szintű jelenet. Kisebb gyerekeknek tényleg nem ajánlott – szemben az első résszel, ami az FSK 18 ellenére simán nézhető nekik… Na, mindegy.

A BD ugyanazt a szintet nyújtja, mint az első rész. Szépen felújított kép, az eredeti hang kezdetlegesen ugyan, de próbál térhatású lenni, s a magyar mono szinkron sem szól rosszul. Extraként audiokommentár és egy előzetes szerepel, no meg egy választható bevezető, amit javasolt megnézni a film előtt – ugyanis nagyon jó kis kiegészítést szolgál a Mad Max2 születésének körülményeiről, annak USA vonatkozásaival.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 31. - 6:10
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.7/10 volt.
10.
Mad Max 3.: Az igazság csarnokán innen és túl Mad Max: Beyond Thunderdome (1985)  
2.490 Ft
Listaár: 4990 Ft (-50%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. júl. 24. - 23:16
Csak simán Max, mad nélkül
Sosem szerettem a Mad Max 3-at… Igazából soha nem értettem, mi szükség is volt rá, a kissé szürreálisra sikeredetett posztapokaliptikus világ mellett nem tudtam hova tenni a gyerekeket az oázisban, no meg Max sem a régi már jármű nélkül.

Nos, a trilógia újranézésével ez a véleményem nem változott, inkább csak a súlypontok tolódtak el. Nekem „Mad” Max már a második epizód felénél eltűnt, helyette csak egy szimpla Max maradt, aki ott még Országúti harcosnak megfelelt. Itt azonban maximum Hook lehet, annak minden gyermeki bacaságával együtt. Az Igazság csarnokának a finálét leszámítva nulla köze van a Mad Max univerzumhoz, világvége utáni filmnek talán még elmenne, ha nem áldozták volna be a korhatár besorolás oltárán. Így lett belőle egy szimpla ifjúsági mozi, amiben Max senkit nem öl meg, teljesen vértelen az egész, még azzal a két nyíllal együtt is, amit Blasterbe engednek.

Az eleje pedig viszonylag jól indul – kicsit furcsa ugyan, hogy nem üldözéssel kezdődik, mint az első kettő – de a tevék által húzott autó látványa egy, már totál üzemanyag nélküli világot vizionál. A repülős figura meg, a gyerekkel szerintem simán az előző rész Kapitánya volt – ez esetben viszont kissé fura a későbbi kapcsolta Rockatanskyval. Talán lehet egy ikertesó, de akkor már megerőszakolom a forgatókönyvet… Max kalandjai Csencsvárosban némi fenntartással elmennek, bár az őrült Maxból egy tutyimutyi Max lett: szolgamód megteszi, amit mondanak neki, majd hagyja magát deportálni… Gulag. Száműzetés a sivatagba… anyám… ez kinek jutott így eszébe???

De ezek még mindig a jobb pillanatok voltak. A kölyökhad szerepe, történetük egy teljesen más irányba vitték el a mozit. Arról most ne is beszéljünk, hogy hogyan és milyen körülmények között maradhattak ott és úgy, annyi ideig életben (hisz az atom óta kb 15 év telt el), és észrevétlenek, sokkal jobban zavart az a bugyuta szerepjáték, az a hiteltelen ősemberi környezet a sivatag közepén, illetve önmagában az egész Hook-i légkör. Annyira nem illik ez az egész a Mad Max világába, annyira nevetséges lett tőle Max, hogy szinte fájt. Ifjúsági filmnek viszont tökéletes: a botokkal felszerelt, koszos arcú kiskölkök inkább egy komorabb hangulatú Disney moziba valók, esetleg egy a Le a cipővel poszt apokaliptikus számháborújába…

A finálé a maga ökörségeivel (szinte lemásolták a második epizód kamionos üldözését), a sivatag közepén véget érő, új sínpáron száguldozó személyautóból készített vagonnal még tetszett is. Itt éreztem egyedül azt a feelinget, ami a második részt átitatta, de még ez sem volt olyan, mint a motoros elő rész. A teljes vértelenség és Max csodás elengedése ellenére azt kell, írjam, hogy a harmadik rész csupán ebben a 10-15 percben volt képes minimálisan megidézni a vérbeli Mad Max világot – de ezt is családbarát módon képes csak tenni.

Nem igazán akarok a film minden tízpercébe belerúgni, mert tulajdonképp szeretem ezt az egész Univerzumot is, a rengeteg logikai buktató fölött is képes vagyok szemet hunyni, azonban egy dolog van, ami mindenképp említést érdemel: ahogy Max súlytalan lett, úgy lett pehelykönnyű a Gonosz is ebben a moziban. Tina Turner karakteréről egy percig nem tudtam elhinni, hogy képes lenne bármiét is ölni (disznószarért meg pláne nem), fullajtárjai azokkal az idióta maszkokkal és megjelenésükkel pedig inkább komikusak lettek, mint félelmetesek. Végül is… pontosan olyanok voltak, mint amilyen a film maga. Középszerű, érdektelen, felesleges. Trilógia harmadik darabjának is csak nyögvenyelősen megy el, önálló filmként számomra értékelhetetlen lenne.

A BD viszont szerencsére azért nem az. A kép néha gyönyörű, főleg a sivatagi jeleneteknél, az angol hang meglepően teres, bár nem a legintenzívebb, extra egy darab előzetes, ami nem sok. Aki még nem látta, annak nem javaslom, hogy megtekintés nélkül vegye meg külön…. No de ki ne látta volna már a Mad Max trilógiát???


Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 31. - 6:10
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
11.
Az utolsó mohikán: Végső rendezői változat The Last of The Mohicans: Directors Cut (1992)  
1.999 Ft
Listaár: 6990 Ft (-71%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


R2-D2
értékelése:
2013. jún. 25. - 17:28
A nagy indiánkönyv pt. II
A hozzám hasonló vén rókák gondolom, még emlékeznek gyerekkorukra, amikor is a mainál sokkal ingerszegényebb világban egy-egy könyv volt a kikapcsolódás kulcsa, egy-egy könyv volt a képzeletbeli utazás eszköze. S melyik fiúgyermek ne rajongott volna anno az indiános regényekért, Karl May illetve J.F. Cooper műveiért?? Más lett a világ, az emlék azonban máig megmaradt: a csodálatos kalandok a különféle regényhősökkel a rézbőrűek és sápadtarcúak között… és egyúttal ide kapcsolódik egy kis háttérinfó is a filmhez: Az utolsó mohikán J.F. Cooper ötkötetes könyvsorozatának második epizódjának megfilmesítése. Elég szabad értelmezésben ugyan, mert jócskán eltér annak cselekményétől, de a lényeget, a drámákat változatlanul hagyta. S az is elgondolkodtató, Hollywood miért nem lát(ott) fantáziát mind az öt könyv adaptálására – jó kis kaland lehetett volna…

Most, a frissen vásárolt BD-n újranézéskor gondolkodtam el rajta, tulajdonképp mennyi szállal is kötődöm én ehhez a filmhez… Kezdve a gyerekkorom olvasmányitól, Cooper regényeitől a rendező, Michael Mann és a főszereplő Daniel Day- Lewisen keresztül a már-már betegesen imádott filmzenéig. E kapcsok külön-külön is eredményezhetnék azt, hogy Az utolsó mohikán kedvencem legyen, de így együtt – ráadásul egy nagyszerű moziban - törvényszerű a siker. Már az elején, a vadászatnál kilóra megvett a mozi, a zenével, a csodás képekkel, az indiánok mérhetetlen alázatával természet felé. Aztán ahogy jutunk előre a történetben – ami, meg kell mondjam, semmivel nem lett rosszabb a könyvénél – úgy éltem magam egyre jobban bele Sólyomszem, Unkasz és Csingacsguk útjába. Részben azért, mert végtelenül szimpatikus, szerethető karakterek, egy letűnt kor megtestesítői, részben a rekonstruált az észak-amerikai táj varázsa, s részben a nagyszerű, érzelemdús, és kalandos történet miatt. Látunk csapdát az erdőben, egy erőd ostromát, skalpolást, kézitusát indiánok között, kenus menekülést a folyón, valódi önfeláldozást és igazi drámát a végén. Mindezt egy totál hitelesnek tűnő korrajzzal, egy vérbeli INDIÁNOS filmben. Anno, gyerekkoromban teljesen hidegen hagyott az angol-francia kakaskodás a kanadai határon, ma már ezt is más szemmel nézi az ember…

Daniel Day-Lewis kiváló választás volt Sólyomszem szerepére, de az indiánok is zseniálisak: különösen a huron(sziú)Ravasz Róka, azaz Magua illetve a delavárok(mohikánok) vezetője, a legendás és gyerekkori példakép Csingacsguk. Érdekes, hogy olvasmányaimban jóval fiatalabbnak képzeltem, de belegondolva, hogy fia, Unkasz is kész felnőtt, ez így volt reális. Duncan és a Monro lányok is eltalált karakterek – a casting, akárki is csinálta, példás. Mint ahogy Michael Mann munkája is, az ő maximalizmusa szinte kézzel fogható a filmen. Mondom ezt akkor is, ha egy bődületes – ámbár mosolyogtató - hiba végül is bennmaradt a filmben: mikor Sólyomszem a végén rohan Maguáék után, az egyik sziklára támaszkodva a szikla „behorpad”, a ráterített szürke pokróc besüpped egy pillanatra…

Ha csontig elemezné az ember, biztos találna benn hibákat, mint minden filmben. Ha nem érint meg, ha nem érdekel az egész világ, biztos nem nyújt ekkora élményt, mint nekem nyújtott… Én azonban nem is vagyok képes keresni benn semmi rosszat, Az utolsó mohikán film általi rebootja akárhányadik nézéskor képes elvarázsolni. S itt kell megemlítenem az ehhez szervesen kapcsolódó zenét is: a filmtörténelem egyik legjobb soundtrackja, még akkor is, ha az alapmotívum és az abból kifejlesztett The Kiss című dal (az ébresztőhangom) egy kelta népdal feldolgozása. Borzongatóan gyönyörű…

A BD-n, meglepetésre nincs magyar hang, így igazából kisebb csoda, hogy ez így meg is jelent itthon. Az angol DTS HD MA nem egy világmegváltás, de a zene gyönyörűen szól, s az ágyúdörgések is tisztességesek. A három darab feliratos kisfilm viszont kiváló anyag, ha jól tudom, eddig ez nem volt elérhető, nem túl bőséges, de korrekt betekintés a film készültébe. Ezek fényében a DVD-hez képest mindenképp előrelépés. Meg különben is: nagyszerű film nagyszerű zenével.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jún. 30. - 20:30
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
12.
Django elszabadul Django Unchained (2012)  
1.990 Ft
Listaár: 4990 Ft (-60%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2013. jún. 8. - 17:08
A d-t nem ejtik!

„Na, jöjjenek be ebből a zergebaszó zimankóból és igyanak egy kávét!”

Ez az idézet jelzi talán legjobban, hogy a képzeletbeli nagy filmes palettán hova is helyezzük el Djangot: egy vérbeli Tarantino film, óriási dumával, zseniális figurákkal és színészekkel, s nem mellesleg újabb belépés a Mester többtermes multiplex mozijába, ezúttal a westernfilmes terembe.

Kíváncsi vagyok, lesz-e még kettő olyan film ebben az évben, ami elég erős lesz ahhoz, hogy a Djangot letaszítsa a top10 dobogójáról. Ahhoz képest, hogy lassan az év feléhez érünk, egyedül A lehetetlen férkőzött be elé, s bár még sok van hátra, de egyre inkább kételkedek benne. Még ha jobb, drámaibb, megrázóbb, látványosabb, izgalmasabb film biztosan lesz is, szórakoztatóbb tuti, hogy nem. Mert számomra a Django lényege az első perctől kezdve a széles mosolyra görbülő száj, a feledhetetlen szórakoztató moziélmény átélése, amiben tökéletes arányban keveredett a vér, humor, dráma, történeti tabló, zene, minden. Tarantinonak nem először sikeredett így egy olyan mixet létrehozni, amit akár évente képes újranézni az ember – hol a zenéje, hol a beszólásai, hol maga a film miatt. Írom ezt akkor is, hogy a másodszori, otthoni újranézéskor bizony veszített első hatásából, hisz az akkori fordulatok, váratlan események már ismertek voltak – de még így sem bírtam röhögés nélkül az egyik karakter kirobbanó fináléját…

Már a kezdet, Dr. Schulz belépője meghatározza az egész mozi hangulatát. Abban az öt percben kb. minden benne van, amire később is számíthatunk: a Django közel három órája gyakorlatilag a prológus kiterjesztése. Kiterjesztése térben, gyönyörű tájakkal és helyszínekkel, kiterjesztése zseniálisnál zseniálisabb figurákkal, valamint a pár percben felvillantott, láncon vezetett rabszolgavilág országos méretekre bővítésével. Ez egyéként - minden egyéb filmes érdeme mellett – a Django kivételes tulajdonsága: nagyon erős görbe tükröt tart Amerika múltjának egyik szégyenfoltja elé, szórakoztatóan drámai módon ítélkezik a rabszolgatartás sötét intézménye felett. Megkockáztatom, van olyan nemzedék már a földön, aki esetleg e moziból szerez mélyebb ismereteket ebből a korból – s talán ad elég inspirációt neki ahhoz, hogy máshol is utánajárjon, mi is volt valójában. Magyarán: ami nekem és néhány öreg motorosnak anno a Gyökerek volt, az most az ifjaknak akár a Django is lehet…

Schultz és Django road mozija bővelkedik remekbeszabott jelenetekkel, poénokkal, figurákkal. Don Johnson és kompániája, az egész lovas jelenet rekeszizom-dolgoztató képsor, talán a film egyik kisebb csúcspontja a második rész előtt. Mint minden hasonló alkotásnál, ahol A pontból igyekeznek B pontba jutni a szereplők, itt is érezhető némi pihenő, leülés, de Tranantinonak ezt is sikerül egy pici kis poén, gyönyörű tájak és némi dráma keverésével mozgalmassá tenni. A hosszú játékidő ellenére nem unalmas a film, mindig van benne kapaszkodó, ha másra nem, akkor épp a korra csodálkozhatunk rá: ahogy én innen meg tudom ítélni, a rendező kínosan ügyelt a hűségre..

Aztán Candylanddel – és az oda vezető úttal, a négerbunyó utántól – más szintre lép a mozi. Caprio, Samuel L. Jackson belépésével a már eddig sem piskóta univerzum alaposan kibővül, nagyszerű jelenetek egész sora következik. Hol a feszültség, hol a humor, hol pedig a vér dominál (a nagy lövöldözés Kill Billesen túl van spilázva), a fordulat meglepetése működött – még ha igazából nem volt benn sem a szituban, sem Schultz figurájában -, bármennyire véres következményei voltak, engem szórakoztatott. És itt még nem volt vége!!!! Django come backje, a dinamitos rész a felrobbanó ürgével az egész mozi legjobb poénja, mint ahogy a két nigger pengeváltása is. Bár ez inkább sima térdlövés volt, némi anyázó fennhanggal… A korona az egészen pedig a Trinity című zene, a mozi legjobb témája. Frenetikus finálé, minden tekintetben.

Ezek után nem igazán látok értelmét külön méltatni bármit/bárkit is. Rendezés, színészek, korrajz, díszlet, minden hibátlan. Talán mr. Waltz most nem brillírozik annyira, mint a Becstelenekben, de ez csupán azért van, mert a többiek felnőttek mellé. Jamie Fox tökéletes választás volt, Don Johnsont pedig nekem mindig élmény látni vásznon. Capriót bevallom, egyre jobban bírom, az öreg Mace Windura meg szinte rá sem lehet ismerni, mióta elhagyta az erő…

A BD értékeléséből talán csak a kissé kevés extratartalom vonhat le pár százalékot: kép kiváló, eredeti hang kiváló. A Django azon kevés filmek egyike, amit azonban érdemes szinkronnal nézni, a remekbeszabott dialógusok miatt, ugyanakkor az is tény, hogy a magyar DD 5.1-ben a párbeszéd borzasztóan halk az effektekhez és a zenéhez képest. Ami még ide kapcsolódik, zseniális húzás az egyébként kiváló soundtrackra ugró jelenetválasztási lehetőség, még nem láttam ilyet lemezen. A filmhez adott ajándék képregény pedig egy nagyon megbecsülendő gesztus, ilyen akciókkal lehetne talán visszahúzni a vásárlókat a megjelenéskori megvevés irányába.

Kosárba!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jún. 11. - 7:27
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
13.
A hobbit - Váratlan utazás (lentikuláris borítós, duplalemezes ... The Hobbit: An Unexpected Journey (xp... (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. máj. 7. - 17:34
Kalandozások Középföldén IV.
„ Drága Frodom ... Egyszer azt kérdezted, elmeséltem-e neked mindent, amit a kalandjaimról tudni kell. Miközben őszintén kijelenthetem, hogy igazat mondtam, de talán mégsem meséltem el mindent egészen…”

Újra Középföldén… Azt hiszem, ezzel a mondattal tökéletesen ki lehet fejezni az egész Hobbit lényegét, érzelmi motivációit – no meg minőségét. Ugyanis az alkotógárdának, ezen belül elsősorban Peter Jacksonnak köszönhetően a Hobbit innentől szerves része a GYU Univerzumnak, minden egyes rezdülésében illeszkedik hozzá. Így tehát aki azt szerette, vélhetően ezt is imádni fogja, aki viszont ki nem állhatta PJ korábbi fantáziavilágát, az maximum egyszer fogja megnézni a Hobbitot is. Ráadásként – ezt csak halkan, SW fanként jegyzem meg – egyre inkább hasonlít az egész a kedvenc univerzumomhoz: klasszik trilógia után prequel, ugyanolyan fanatikus rajongók, ugyanakkora mánia körülötte…

„Fili, Kili, Oin, Gloin, Dwalin, Balin, Bifur, Bofur, Bombur, Dori, Nori, Ori … egy törp még hiányzik… Bilbo, engedd meg, hogy bemutassam csapatunk vezérét Tölzspajzsú Thorint.”

Szóval Középfölde. A film elejei cameo elég volt arra, hogy PJ kilóra megvegyen: a kapcsolódási pont a GYSZ-hez annyira jól sikerült és annyira rajongói szívhez szólt, hogy utána gyakorlatilag bármi történhetett volna. A törpök feltűnése és lakomájuk pedig még inkább elmélyítette ezt az érzést – holott a mai napig nem tudom, ki kicsoda a nagy kavalkádban. Na jó, Thorint megjegyzi az ember, de a többiek… Az egész vacsorának pedig - ami önmagában iszonyat mókás – csodálatos lezárása a dal, a Misty Mountains, amit közösen énekelnek. Ilyen hangulatos felvezetés, amivel a Hobbit nyit, kevés filmben található. Tulajdonképp nem történik semmi, mégis elmerülünk a környezetben, a díszletben, a karakterekben – legyenek akár régiek, akár újak. S nem, nem hosszú: pont olyan, mint pl. egy igazán jól sikerült este, nem akarod, hogy vége legyen…

„ - Keresek valakit, aki részt venne egy kalandban.
- Egy kalandban? Kétlem, hogy bárkinek Bree-től nyugatra, kedve lenne holmi kalandokhoz.”

Aztán a nagy kaland még csak most kezdődik. A GYSZ-hez hasonló road movie különböző eseményei és helyszínei mind egy újabb varázslat részei, egy mágiáé, ami nem enged elszakadni Középföldéről. Rengeteg kapcsolódási pont Frodoék útjával, a kővé vált trollok, Völgyzugoly, a Ködhegység gyomra azt a hatást érik el, mintha sosem hagytuk volna el e tájat. Mintha az elmúlt 10 év nem lett volna. A kalandok külön-külön is élményszámba mennek: a trollvacsora gusztustalanságai ellenére már-már gasztronómiai élmény, Elrond házába belépni pedig mindig jó dolog. Az meg, hogy itt is feltűnik néhány régi arc, ismét csak a kapcsolatot erősíti: érdekes volt figyelni a morgul tőrre adott reakciókat a jövő ismeretében. A hegyi ösvényes lett számomra a mozi leggyengébb része, a kőóriások harca valahogy még ettől a fantasyvilágtól is idegennek tűnt. Szerencsére nem vitték (annyira) túlzásba, s a Ködhegység mélyén történtek vastagon kárpótoltak mindenért. No, nem a koboldokra gondolok, mert az a menekülés bizony kissé ront az összképen: technikailag sem lett teljesen hibátlan, meg borulásilag/zuhanásilag is hagy némi kivetnivalót maga után. A Koboldkirály viszont király, olyan, mint Nass főnök az EP I-ből…

„- Én vagyok Zsákos Bilbo.
- Zákosz? Mi lehet az zákosz, kedveszkém?”

A hegy mélyében történtek – s az egész film – legjobb, legmeghatározóbb eseménye természetesen Gollam feltűnése. Nem gondoltam volna, hogy egy valaha is gnómtól borsózni fogok örömömben, de itt ez történt. Az Andy Serkins által megformált lény a GYU univerzum egyik sarokpontja lett, minden perc élmény, amit a vásznon látunk tőle. 10 év alatt semmit nem vesztett bájából, a CGI fejlődésével pedig még élethűbb lett. A drágaszág pedig új gazdát talált…
A finálé nagy csatája méltó lezárása a mozinak, akkor is, ha egy icipicit túlzó és önismétlő. A pillangó feltűnése ugyanakkor csak annak lesz az, aki korábban látta a GYU-át, aki majd a Hobbitot látja először, annak ez lesz az első, megismételhetetlen élmény. Mint ahogy az évtizeddel ezelőtt látott csatajelenetek kísérteties hasonlósága is: sok negatív hangot hallottam arról, hogy a gigászi csatát Erebornnál már láttuk… Igen, de évek múltán, mikor is majd gyerekeink nézik a hat filmet egymás után, minden máshogy fog működni. Mondom, sok mindenben ismétlődik a SW…

„Te! Mit műveltél? Majdnem megöletted magad! Nem azt mondtam, hogy csak kolonc leszel? Hogy sosem éled túl a vadont? Hogy semmi helyed nincs közöttünk? Ekkorát még nem tévedtem soha éltemben!”

Imádom a Hobbit látványvilágát, imádom a helyszíneit, imádom a karaktereit. S ez még csak az első epizód volt, s már mennyi mindenki visszatért. A nagy régieken kívül az „újak” Bilbó, Radagast, Thorin és a törpök karakterileg és színészileg is kiválóak. Jó, hogy Martin Freedman szüneteltette a dr. Watson figurát ezért a moziért, mint ahogy jó, hogy Richard Armitage is lepasszolta John Porter alakját a Válaszcsapásból Thorin kedvéért. Persze, mindig lehet viszonyítani mindent mindenhez, de úgy gondolom, szép lassan Bilbo figurája felnő majd Frodo mellé, mint ahogy Thorin is megközelíti majd Aragornt. Még ha mások a súlypontok, akkor is. Egy valami, egy nagyon pici valami hiányzott harmadik nézésre is: mintha kevesebb idéznivaló szöveg lenne a Hobbitban (akkor is, ha írásomban összeszedtem párat), mint korábban volt – a GYU megszámlálhatatlan ikonikus mondata mellett ezt ebből a szempontból egyelőre kissé üresnek érzem. Leszámítva a „Ha zákosz veszít, megesszük egészben!” dumát…

Ahogy látszik, kizárólag érzelmi szempontból vagyok képes megközelíteni a Hobbitot. Egy imádott franchise részeként, s nem érdekelnek a film hibái, még ha másoknak esetleg teljesen nyilvánvalóak is. A könyv ismerete hiányában ráadásul viszonyítási pontom sincs, nekem ez így a nagybetűs MOZIÉLMÉNY, egy kib*szott időutazás a múltba, amikor is először merültem el Tolkien világában. És jelenleg nagyon örülök, hogy még kétszer megtehetem. A minőség ezek után garantált…

Ahogy ez a BD is minőségi. Gyönyörű kép, s beszarás angol hang. Bár kétszer láttam moziban magyarul, s meggyőződésem, hogy a szinkron – főleg Gollamé – jobb, mint az eredeti, ezúttal angolul néztem. Nos, a DTS HD MA 7.1 csúcs. Eszméletlenül részletgazdag, nem üvölt, tökéletes harmóniában vannak az effektek a dialógusokkal. A kiadvány igazi kincse az extra BD. Egy hat perces kisfilm, meg jó néhány előzetes (némely 5.1-ben) mellett a két órás forgatási napló hatalmas élmény minden filmrajongó számára. Alapos, érdekes dokumentum az egy évről, egy nagyon szimpatikus Peter Jacksonnal, aki nem felejtett el ember maradni sikerei ellenére sem. Aki picit is szeret a dolgok mögé tekinteni, nézze meg. S ha jól érzékeltem, HD-ben van. Tökéletes kiadvány, akár teljes áron is:

Kosárba!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. máj. 14. - 11:33
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 10/10 volt.
14.
Felhőatlasz Cloud Atlas (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. ápr. 29. - 1:15
Szextett szex nélkül
Gondolom, nem vagyok egyedül vele, de mikor kijöttem tavaly erről a filmről a moziból, hatalmas zűrzavar volt a fejemben. Láttam valamit, amiről éreztem ugyan, hogy különleges alkotás, éreztem, hogy valamit kellene a háttérben észrevennem a hat különböző szál között – azonban valahogy a sok apró részlet nem állt össze egésszé… Innentől kezdve nem is volt kérdés az újranézés - sőt nem is elég egy újranézés -, ami az otthoni, nyugodt körülmények között, ismerve már a film szerkezetét és a főbb figyelnivalókat, meg is hozta a várt eredményt. Lényegesen jobban tetszett a film, úgy érzem, kezdek valamit kapizsgálni is belőle – ugyanakkor a legfőbb gondjaim mégsem múltak el teljesen…

A hat történeti szál, amivel a mozi dolgozik, egyenként kiváló. Vannak persze közülük személyes kedvenceim (különösen a két jövőbeli), vannak, amiket csak most kedveltem meg, de tény, hogy az önálló kis sztorik remekül megírt és filmre vitt történetek. Stílusukban sokrétűek, hisz van itt drámai, romantikus, kalandos, rejtélyes, történelmi hátterű, korban is jócskán máskor játszódnak, de mindegyik simán magában rejti a filmnézés oly elengedhetetlen kellékeit: a személyes kötődést a szereplőkhöz, a hangulatot, a történetet, tehát a nagybetűs ÉLMÉNYT. Mindegyikben meg lehet találni az ember számára megfelelő kapaszkodót, mindegyiket a maga nemében és korában különlegesnek lehet tekinteni. Ahogy egybe vannak fűzve, az meg egyszerűen zseniális. Már a moziban is feltűnt, de itthon jobban tudtam rá figyelni: ennyire kiváló vágást, ennyire sokrétű elemek és jelenetek ennyire kiválóan egybe fűzését rég láttam. Az áttűnések, a mondatok jelentéseinek több korban elhelyezése, a kérdésekre más korban adott válaszok vágása elképesztően jól sikerült, komolyan mondom, filmszerető emberkéknek már csak ezért is megérné megnézni a Felhőatlaszt. S ami első nézésre zavart, itthon az is más értelmet nyert: sokszor csak pár percre, egy jelenet erejéig ugrunk más történetszálba – a kapkodás helyett most már logikusan felépített forgatókönyvet sejtek…

Azonban még ennyi dicséret mellett sem tudok elmenni a Felhőatlasz számomra két legnagyobb hibája mellett: az egyik, hogy a kétségtelen kapcsolódási pontokon kívül hiányzik a mindent átfogó kohézió. Hiányzott a végéről a katarzis, mikor is azt érzi a néző, hogy végigült 164 percet, s megérte: a film végére történik valami, megmagyaráznak valamit, amit egész mozi alatt várt. Nos, itt ilyen nincs. Lehetne erre azt mondani, hogy mi a francért vannak a nézőnek ekkora elvárásai, meg mit is lehetett mást várni, azonban az egész mozi valahogy úgy van felépítve, valami olyasmit sugall végig, hogy ennek a katarzisnak el kell jönnie. Nem tudom máshoz hasonlítani, mint egy hosszú és nagyon izgalmas pettinghez, amiben minden megtörténik, csak épp a legfontosabb nem. A katarzis… Ebben pedig mindenképp a rendezők a ludasak, hiszen az ő dolguk lett volna az is, hogy művüket közelebb hozzák a nézőkhöz. Jómagam nem igazán szeretem, ha egy filmnél nagyítóval kell keresni a mondanivalót. Oké, a Cloud Atlasra sok mindent rá lehet fogni, de ha mégsem jön át a vásznon elsőre a közlendő, az régen rossz. Ez egy kis költségvetésű művészfilmeknél nem ritka jelenség, no de a 103 millió dolláros büdzsé ez esetben minden, csak nem kis költségvetés – még jó, hogy a gyártási költségek legalább megtérültek.

A másik meg, ami még másodszori nézésnél is zavart kissé, az a színészek felhasználása, nemek kifordítása és az összes ezzel járó dolog. Értem én, hogy ez is a művészi koncepció része, de számomra többször pont a visszájára fordult az egész – különösen Noakes nővér esetében. Azt nem vitatom el, hogy színészi szempontból zseniális és maradandó alkotást látunk, de szerintem a kevesebb itt is több lehetett volna – szerintem jobb lett volna, ha minden szálban külön gárda van. Vagy esetleg ha a színészeken keresztül tisztán le lehetett volna vezetni valamiféle reinkarnációs szálat (nekem még nem sikerült), akkor még talán jobban befogadtam volna, de így inkább zavaró volt számomra. Aztán persze lehet, ha még párszor megnézem, összeáll az egész, de az már az első szerelem varázsát nem hozza el…

Pedig lehetett volna akár az is. A Felhőatlasz technikailag egy nagyszerűen megcsinált mozi lett, minden dollár meglátszik rajt. Tényleg magával ragadó a látvány, tényleg jó kis történetek, kivételesen jó a színészgárda. A Wachowski tesókat nem kell bemutatnom – én ráadásul minden filmüket szeretem – Tom Tykwer pedig a Lé meg a Lolával no meg a Parfümmel lopta be magát a szívembe. Mégsem sikerült nekik egy elsőre fogyasztható, maradandó filmélményt összehozni: maradandó ugyanis csak annyiban lett, hogy az ember les ki a fejéből, mi is történt vele. Meg közben örül, mint majom a farkának, ha felfedez egy asztalláb alá csúsztatott naplót, vagy egy köteg szerelmeslevelet kapocsnak…

Aztán lehet, direkt van így. Az biztos: ennél a mozinál nem kell senkinek sem kellemetlenül éreznie magát, ha nem jön le minden elsőre. Még másodszorra sem fog. Meg kell próbálni szimplán élvezni az egészet, egy felszínes kirakósjátékot játszani a történettel meg a karakterekkel, hátha összejön valami. Csak arra kérek mindenkit, ha sikerül neki, jelezze felém, mert akkor szívesen újranézem annak tükrében is a mozit.

A BD eléggé szegényes lett. A filmen kívül semmi nincs rajt, a kép számomra tökéletes volt (bár ez nem mérvadó), a négy HD hangon viszont meglepődtem. Ritka a magyar DTS HD egy lemezen – ennek igazából örülnünk is kellene, de valahogy úgy érzem, itt egy icipicit a minőség rovására ment. Kevésbé dinamikus, intenzív, mint az várni lehet tőle. Aztán az is lehet, hogy ez is a rendezői koncepció része – mint ahogy az volt az Éhezők viadalánál – csak ott volt hozzá dokumentumfilm, amiből mindezt megtudhattuk. Itt ilyen sincs. Kár.

„A Felhőatlasz olykor csúnyán szájbarágós, máskor pedig meglepően homályos, mégis összességében remek filmélmény lett. Aki az elején felül a hullámvasútra az minden bizonnyal a végén úgy fog lekászálódni róla, hogy forog a feje és elsőre azt sem tudja, hogy mi történt vele, csak abban biztos, hogy valami nagyszerű dolog.” - nos, pontosan így látom én is. A hullámvasútra viszont többször fel kell ülni, épp ezért:

Kosárba!!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. máj. 2. - 6:13
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
15.
New York bandái (BD+DVD+DC) Gangs of New York (2002)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. már. 28. - 21:41
Egy felkelés története
Érdekes a viszonyom ezzel a mozival (is), évek óta a polcon van az ajándékba kapott külföldi kiadás DVD-n, de sosem vettem rá magam, hogy megnézzem. Valahogy idegenkedtem az egésztől, a hosszától, Capriótól, a hangulatától, mindentől. Aztán nemrég egy áruház készletkisöprő akciójában pofátlanul olcsón láttam BD-n, s ha már ott volt, meg is vettem. Azon melegében meg is néztem – s bizony nem voltam tőle elájulva. Írni sem akartam róla (amúgy is egyre kevesebb értelmét látom az írásnak), ámde az extralemez megtekintése után alaposan megváltozott a véleményem…

Ugyanis rengeteg minden megvilágosodott bennem a filmmel kapcsolatban. Scorsese New York mániája nem volt újdonság, ámde az USA rövid történelmének ezen korszakát totál homály fedte nálam. A dokumentumfilmek megtekintéséig csupán egy kosztümös bosszúfilmet láttam benn, most viszont egy nagyszabású történelmi tablót, ami fellebbenti a fátylat New York és Amerika sötét korszakáról, ami előtt egy meggyilkolt pap fia próbál bosszút állni apja gyilkosán. Ilyen kontextusban – tudva, hogy gyakorlatilag az 1800-as évekbeli valóságot látjuk a vásznon -, sok mindent át kellett gondolnom. Mindenekelőtt a film végi mészárlást, ami előtt először értetlenül ültem – mert soha, sehol nem olvastam róla eddig…

Mindazonáltal a NYB nem történelmi film, legalábbis nem elsősorban az. A fő szál Amsterdam (Caprio) története, aki évek múltán visszatér gyerekkora játszóterére, hogy elégtételt vegyen a Hentes Bill (Day-Lewis) nevű bandavezéren, aki felelős apja haláláért. A bosszú, mint motiváció zsigerig hat: a kezdő képsorok Vallon pappal (Neeson), az ír Döglött Nyulak bandájával, a véres ütközettel adnak annyi érzelmi kötődést, hogy Amsterdam későbbi tettei hitelesek és néha megrázóak legyenek. Okos húzás volt, hogy egyfajta meghasonlott módon zajlik az egész, ugyanakkor az is tény, hogy Bill helyében egy ponton rövidre zártam volna az eseményeket. Az egész légkör, a bandaháború nagyon jó, véres és kegyetlen, a társadalmi különbségek, a nők kiszolgáltatottsága megdöbbentő, a díszlet – a római Cinecitta stúdió munkája – lenyűgöző: a kor mocska szinte lefolyik a képről, a szenvedés és a szegénység húsba vág. A mellékszereplők, Cameron Diaz, Brendan Gleeson, John C. Reilly parádésan egészítik ki a Bill vs. Amsterdam harcot, tulajdonképp minden a helyén van ebben a monumentális alkotásban. Scorsese stílusát kicsit furcsa volt látni e díszletek közt, de a keménysége nyomon érhető…

… ami sajnos nem tudja minden esetben kitölteni a történetet. A film néha érezhetően leül, többször éreztem felesleges dialógusokat, feleslegesen hosszú képsorokat, amik ugyan a történelmi tablót valóban színesítik, de a pillanatnyi moziélményt negatívan befolyásolják. Csak így, az extrák megtekintése után értettem meg, mit is keresett a filmben és milyen fontos is volt William Tweed szerepe, mennyire fontos is volt a polgárháborús-választódis kitérő…

Mert a NYB ezektől lett igazán emlékezetes mozi. Attól, hogy nagyon erős történelmi alapokon nyugszik, attól, hogy bemutat egy világot, amiről nem szívesen beszélnek odaát. 09.11 előtt ez a lázadás volt NY történelmének legnagyobb tragédiája, annak előtörténete pedig a maga politikai színezetével elgondolkodtató és megdöbbentő történet. A fene se gondolta volna, hogy Lincoln ennyit szenvedett ezzel a rabszolga felszabadító polgárháborúval, mint ahogy azt sem, hogy a későbbi gengszterfilmek ír, olasz maffiájának alapjai valahol e korban gyökereznek. Tanulságos, látványos, és komoly filmmé ezáltal vált számomra a NYB, pár nappal a megnézése után pedig az akkor kínosan unalmasnak érzett részek sem tűnnek már fárasztónak. Mert már nem számítanak, mert egyszerűen nem megy ki a fejemből a szétlőtt város látványa...

A kiadvány hibátlan, akár teljes árat is megér. Kép első osztályú, ahogy az eredeti hang is. A kincs azonban mégiscsak az az extra DVD lemez, ami tartalmazza mindazokat a háttérinfókat, amik számomra más megvilágításba helyezték a mozit. Minden magyar felirattal.

Nehezen éreztem rá az ízére, de miután sikerült, úgy gondolom, parádés mozi ez.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:40
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.5/10 volt.
16.
1.490 Ft
Listaár: 6990 Ft (-79%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2013. jan. 3. - 19:45
Éhező nézők a viadal után
Mindenekelőtt Running Man és Battle Royale. Sőt, talán még Ház az erdő mélyén is… No meg Disney.

Ezek ugrottak már be a film megtekintése kapcsán már kilenc hónappal ezelőtt is: hangulatuk, cselekményük, esetleges jeleneteik miatt. Meg most is – bár kétségkívül ezúttal sokkal jobban tetszett a mozi. Vélhetően mert már tudtam, mire számítsak, valahogy sokkal jobban elfogadtam ezt a korhatáros gyilkolászós világot, csakúgy, mint a vérmentes vámpírvilágot a másik sorozatban. A Hunger Games (továbbiakban HG) szerencsére sokkal jobb annál, pláne nyitófilmnek: ha már egyszer elfogadjuk és megértjük az alkotók szándékát, egy kimondottan élvezetes kis mozit kapunk, amiben mindenki megtalálhatja a maga kis kapaszkodóját. Az akcióra vágyók az aréna küzdelmeit, a szerelemre vágyók Katniss és Peete románcát, a sci-fire vágyók a Kapitóliumot, a posztapokaliptikus képekre vágyók meg a körzeteket. Ezáltal lesz a HG egy többrétegű - elsősorban azonban mégiscsak a tiniknek szóló -, élvezhető film.

Az Aratás, a körzetek megjelenítése, a Kiválasztás drámaisága nekem nagyon tetszett. A szürkeség, a pusztulás, az egyszerűség képeibe bombaként robban a pink lady, Effie, először komikusnak tartottam látványát, mára inkább fenyegetőnek gondolom: a hatalom képviselőjének, aki egy felsőbbrendű világ követe, annak minden külső megnyilvánulásával együtt. Nem kevés drámaiság is szorul ezekbe a képsorokba, Katniss döntése simán képes könnycseppeket csalni a szemünkbe.
A Kapitólium, a felkészülés egy más világ. A sci-fik világát megidéző város lenyűgöző, a maga monumentális épületeivel, a hi-tech berendezéseivel. Emellett, minden hasonló, küzdősportos filmekben hatásos és hangulatos a felkészülés a versenyre, itt sincs ez máshogy. Az idétlen show-t leszámítva tetszettek az erőpróbák, a pontozások, minden.
Mint ahogy nagyjából az Arénában is tetszettek a dolgok: jó volt a háttér, az erdő, kellően ötletes és/vagy kegyetlen leszámolások, valahogy a love story sem tűnt erőltetettnek. A legjobb jelenet azonban mégiscsak az volt, mikor Katniss kiint a kamerába – az érzelmileg nagyon üt, ráadásul a film komolyabb, társadalompolitikai részébe is kiválóan illeszkedik.

Összességében tetszett az egész, azonban néhány dolog még mindig zavar… Azon már túl vagyok, hogy a PG 13-as karika miatt totál feláldozták a filmet, ezért soha nem lesz olyan, mint mondjuk a Battle Royale volt. Tulajdonképp még értem is a döntés lényegét, hisz ezt elsősorban ismét a középiskolásoknak készítették – akik amúgy is a rajongóbázist alkotják. Az más kérdés, ez mennyire álszent dolog: ugyanezen a középiskolások kedvence Jigsaw is… A túl színes, nevetséges kinézetű karakterek Kapitóliumban csak elsőre okoztak megdöbbenést és visszatetszést, másodszorra már közönyösek voltak – szimbolizáltak valamit, s én elfogadtam azt. Ugyanakkor a mozi néha valóban túl lassú tempóján, valamint a kutyák és a tűz megjelenésén nem tudok napirendre térni… Hogy azok miből, hogyan???? Szerintem nem illettek bele egy olyan TV-showba, ahol valóságot, valós halált és üldözést néz a néző…

A karakterek viszont zseniálisak. Tök jó a 24 gyerek, igaz, néhányukat csak pár másodpercig látjuk. Katniss, az erdő lánya kiváló figura, tényleg szerethető, ahogy társa, Peete is. A felnőttek egész parádés szereposztásban veszik őket körül, Haymitch (Woody Harrelson) és Cinna (Lenny Kravitz) kib*szott jó figura. Gale-re sokáig azt hittem, ő Thor, de aztán kiderült, csak a testvére. Az öreg Donald Sutherlandnak meg jól áll ez a fehér hajú és szakállú elnökösdi…

A HG képi világa, látványa, effektjei hibátlanok. A mozi e tekintetben simán képes varázsolni, ha kel, a 12-es körzetben, ha kell, az Arénában, ha kell, a vezérlőteremben vagyunk. Nincs baj a sztorival sem, a színészekkel sem – talán legnagyobb baj megint velem, a nézővel volt: felnőtt fejjel többet vártam egy tinimozitól…

A BD képe egészen kiváló, legyen az akár a színes főváros, akár zöld erdő, vagy a szürke 12-es. A hangra viszont rácsodálkoztam: néha kimondottan élettelen, halk és hiányos a hangkép – aztán a második lemezből kiderült, ez szándékos. Merthogy a rendező kitalálta, ennek a filmnek nem szabad üvöltenie a mozitermekben.. Brrr. Haragszom érte – így meg szarul szól. A kétlemezes kiadás különleges kincse az extratartalom a DVD lemezen. Minden magyar felirattal, néhány 5-10 perces kisfilm mellé egy alapos, átfogó, közel két órás werkfilm, ami minden lényeges dologra kitér. Ebből értettem meg a szándékokat, a könyv és a film jelentőségét: nagyon jó, érdekes anyag, ugyanakkor hiányzott belőle az írónő szerepeltetése…. Így eléggé rendezőközpontú lett az anyag – s az is kiderült, a film összes hibájáért ő a felelős. Ő akarta így láttatni és hallattatni mindent. Anyagilag végül is neki lett igaza, a 78 milliós költségvetésből 400 milliós bevételt produkált – ami azért valljuk be, nem rossz.

Mint ahogy összességében a film sem. Csak tudni kell helyén kezelni: a HG elsősorban ifjúsági film, gyerekekről szól gyerekeknek…

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jan. 10. - 11:52
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
17.
Az emlékmás - bővített és mozi változat (2012) (2 BD) Total Recall: Teathrical & Directors ... (2012)  
2.990 Ft
Listaár: 5990 Ft (-50%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2012. dec. 23. - 13:50
Egy más emlékmás
Érdekes lenne látni, milyen értékítéletek születnének erről a moziról, ha nem volna az 1990-es Scwarzi-féle változat. A közönség nagy része nem nagyon tud elvonatkoztatni a régebbi filmtől, s a teljesen érthető nosztalgia hatására azt tekinti az erősebb filmnek, ezt meg a szarnak..

Nekem ilyen gondom nincs. Az eredeti Emlékmás valamiért sosem jött be maradéktalanul, van is már vagy 20 éve, hogy láttam – így ez az új változat kimondottan friss élmény volt számomra. Ezáltal viszont képes vagyok a 2012-es filmre csupán önmagában is tekinteni, nem terhelve gondolataimat a múlt árnyaival.

Aminek viszont az lett a vége, hogy ez kimondottan tetszett. Egy vérbeli sci-fi, a mai kor minden filmkészítési vívmányait felhasználva igazán látványos, pörgős, izgalmas kis akciófilm, aminek bármilyen furcsa, van egy kis társadalom- és jövőkritikai mondandója is, s ami néhány zseniális ötletet is megvillant. Rögtön az első ilyen a Lift, ez a gigantikus jármű, ami összeköti Angliát Ausztráliával. Nekem nagyon tetszett ez az egész ötlet, a földmagon átszáguldó szállítóeszköz ötlete – és megvalósítása. Lehet, hogy pont az eget rengető képtelensége miatt, de újszerű és hatásos volt – s egy sci-fibe pont illő. Aztán ahogy bontakozik ki a sztori, tárul ki a világ, újra rácsodálkoztam a CGI által nyújtott lehetőségekre, a jövőbeni többszintes városok látványára - a két világ vizuális megjelenítése egyszerűen bámulatos.

Túl sok időnk aztán nincs is nézelődni, nagyon hamar elkezdődik az akciófolyam, ami jóformán megállás nélkül tart is a végéig. Ha valaki csak és csupán ezt várja tőle, nem csalódhat: a mozi két órája gyakorlatilag végig üldözés, verekedés, robbanás meg lövöldözés. Vérbeli blockbuster, kiváló sci-fi köntösben, amit lehet nézni és nem kell rajt gondolkodni. Az kétségtelen, hogy a nagy elmerülés közben azért ott motoszkál a fejünkben az „én ezt már láttam érzés” – de a lendület átsegít ezen, s őszintén megmondva, nem is annyira kellemetlen érzés ez. Képi világban mindenekelőtt a Különvélemény és az Én, a robot ugrott be, míg történetileg leginkább Jason Bourne öntudatra ébredése és az azzal járó üldözéses akcióhalmaz. Azonban mivel a fenti filmeket kivétel nélkül szeretem, nem volt gondom az Emlékmás befogadásával sem. S ha igazán belegondolok, a háttérben még némi gondolatébresztő mondanivaló is meghúzódik holmi diktatúra épülésről, a Föld pusztulásáról, stb….

Doug (Colin Farell) kálváriája kifejezetten szórakoztatott. Farellt amúgy is bírom, s szerintem kiváló választás volt a szerepre. A mellé rendelt két dekoratív női szereplő (Jessica Biel és Kate Beckinsale) kimondottan jól színesíti a sztorit, kettejük párbaja a maga kis poénjaival meg mosolyt csal az arcunkra. Ráadásul jól is bunyóznak… az egész mozi képi világa nagyon rendben van, ahogy fejlődik a CGI, egyre inkább be tud szippantani a film, szinte ott voltam a jövő Londonában az autópályán. A néhány bosszantó és nyilvánvaló logikai képtelenség ellenére összességében bejött az egész: gyorsan pörgő fájdalommentes két óra, önmagában (és tán még remakeként is) egy kellemes akcióscifi.

Mindazonáltal - ha már írásunk tárgya a BD – érdemes megemlíteni a rendezői és a moziváltozat közti lényegi különbséget. Míg a moziváltozat szinte egyértelművé teszi, filmünk melyik világban is játszódik, addig a rendezői kétségeket ébreszt, illetve azokban hagy. Kicserélték a zongorázós jelenetben a hologramos fejet, illetve a végén ott van a tetkó a kézen… Első blikkre ezek tűntek fel, ez viszont azt jelenti, hogy talán Doug még mindig a székben ül…

A kétlemezes BD példás. Kép gyönyörű, a hang kánaán. Abszolút tesztlemez mindkettő. Van hozzá egy kis felülről csúsztatható slipcase is, de az igazai kincs ebben az ínséges világban a második – végig feliratos – extra lemez. A gegparádé jó, csak Kate állandó bocsánatkérése idegesített kicsit benne. A dokufilm a valóságról és fikcióról nagyon tetszett, imádom az ilyeneket – s mindig meglepődök, hogy már mik vannak.. A produkciós kisfilm is tetszett, valóban bevezet néhány jelenet készítésébe, ellenben a previzualizáció 20 percben uncsi volt. De legalább volt minek uncsinak lenni…

Nem az év filmje, nem is korszakalkotó mozi, de a mai trendeknek tökéletesen megfelelő látványú és akció dús szösszenet. Engem elszórakoztatott – s van, mikor nem is kell más.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jan. 3. - 13:40
A kritikát eddig 5 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
18.
A sötét lovag - Felemelkedés (2 BD) The Dark Knight Rises (2012)  
2.490 Ft
Listaár: 7990 Ft (-69%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. dec. 15. - 1:08
Gotham és felszámolója
Ahogy néztem a mozit, néha elgondolkodtam: Nolan álmának hányadik szintjén is vagyunk??? Az Eredet majdnem komplett csapata feltűnik ugyanis Gotham Manhattan Cityben – épp csak Cobb hiányzik, de ő meg ugye otthon van valahol a két gyerekével…

Ahogy a TDK, úgy a TDKR sem nyűgözött le elsőre. Sőt igazából másodikra sem. Talán kissé szkeptikus is vagyok az egész bőregér-franchise-zal, azonban a Kezdődik! iszonyat erős indítása megérintett, utána a Joker film egy picit visszalépés volt, ahhoz képest ez meg újfent egy kicsit az. No persze ez messze nem jelenti azt, hogy a TDKR rossz, vagy élvezhetetlen film lenne, de egyszerűen képtelen vagyok átlépni azokat a logikai, hangulati baklövéseket, amit a közel három órás játékidőben elkövettek ellenem. A látvány, az akció, a karakterek és a zene ugyanakkor sok mindenen átsegített, sőt, minél többször nézem a filmet majd, annál engedékenyebb leszek vele...

Kezdjük a pozitívumokkal. A legfontosabb, legjobb, legmaradandóbb ismét csak nem Batman maga, hanem ellenfele, Bane. Nos, a Tom Hardy által megformált karakter egyszerűen zseniális. Az a brutalitás, megjelenés, erő, gonoszság, ami abból a figurából sugárzik, az lenyűgöző. A maszk, a sejtelmesség által is felépített személyiség egyszerűen tökéletes. Nem igazán szerencsés Jokerhez viszonyítani, mert totál más a két alak, de nekem Bane jobban tetszett a nyersségével. . Ugyanakkor az is szomorú tény, hogy Batmant ebben a filmben is elnyomja egy mellékszereplő - itt ráadásul első ízben fizikailag is -, a Batman film tulajdonképp Bane filmje lett, ahogy előzménye meg inkább Joker film volt... Ehhez tartozik még, hogy Bane témája pedig az utóbbi idők legjobb filmzene témája, nekem iszonyat bejött
A bathangulat azért átjön, a látvány rendben van. Jók az üldözések, az akciójelenetek, jó Blake, Selina karaktere is. Gordon, úgy is, hogy kissé kevesebb szerephez jut, még mindig kiváló, mint ahogy Fox is. Semmi baj nincs sem a látvánnyal, sem a karakterekkel, sem a színészekkel, sőt, magával a rendezéssel sem. Egy picit talán a tempón lehetett volna fokozni, de az az 5-10 perc, amivel több, mint kellene, még elmegy…

A legnagyobb bajom a forgatókönyvvel és a koncepcióval van, az azokból helyenként eredő ötlettelenséggel, illetve logikai és történeti bukfencekkel. Nekem már az elején nehezen fogadta be a gyomrom a félig kripli batmant, akit egy kirúgott mankóval padlóra lehet küldeni. A fizikai és lelki sérülés túljátszatott, túl erőltetett volt – hogy aztán egy lábprotézissal a probléma megoldódjon, olyannyira, hogy a fal is összetörik… áááá… Amúgy is túl lassan indult az egész, a repülőgépes indítás meg bármennyire is kiváló, nagyban meghatározza a befogadhatóságát, hogy nem tudjuk, ki kicsoda benne.
Mikor a mozi beindul, sok okunk panaszra nem lehetne – a tőzsdei rész nagyon rendben van – mígnem elérkezünk Bane vs Batman vol. I. bunyóhoz. Nos, a lábprotézis fabatkát sem ér, s szegény bőregerünk nagyon ráfázik – itt kezdődik a film igazi kálváriája számomra. Egyrészt ott, akkor, az a harc és sérülés nem hiteles, utána az öt hónap felépülés az isten háta mögött nem hiteles, a mászás a kútból meg egyszerűen a legundorítóbb hollywoodi giccs: csontig hatolt a fájdalom, mikor a klisémegoldást vették elő a kijutásra. Egy ilyen moziban!!! Egy Nolan moziban!!!

Közben a másik oldalon öt hónapig utaztatnak valamit autóban, ahelyett, hogy egy jól őrzött helyen tárolnák. Bacaság. Azzal én itt most nem is foglalkozom, miért is pont öt hónapig, viszont a tipikusan utolsó pilllanatokban feltűnő megváltó ismét hiteltelen és giccses. Egy lyukas garas nélkül, a világ másik feléről, észrevétlenül átkelve az ellenőrzött folyón/vízen… Ja, és ebben az öt hónapban senki nem vette a fáradtságot, hogy megkeresse járművét, ami érintetlenül parkol ott, ahol hagyta… A fegyvertelen rendőrroham a felfegyverzett bűnözőkkel szemben baromi hatásvadász és hiteltelen, mint ahogy a Bane vs. Batman vol. II is. A következő bevillanó fájdalom a második hollywoodi klisés megoldással itt jött: a motoros csaj berobbanása a képbe a legegyügyűbb mozikat idéző jelenet a „minden veszve van” megoldására, simán B kategóriás esemény, s ráadásul a filmben aprólékosan felépített és kegyetlen jól megcsinált legjobb karaktert egy vágással kiírják. Bosszantó…
A záró képsorról meg ne is beszéljünk, azokat, úgy, normális körülmények közt nem lehet túlélni… Osztom azok véleményét, miszerint Nolan le is zárta volna a trilógiát ily sötét módon, ámde a stúdió mást akart: így lett egy sejtelmes keserédes finálé. Ami egy percig nem kérdéses, hogy valós, kár mindenféle magyarázatokat kreálni köré.

Most biztosan sokan csóválják a fejüket, hogy mit akar ez a hülye egy képregényfilmben a hitelességgel. Nos, kérem, ez a legnagyobb baj. Míg a Kezdődik! full fikciónak volt felfogható egy meghatározatlan helyű, kitalált Gotham Cityvel, a TDK-ban csupán csak a hong kongi kitérő volt furcsa, itt ez a mozi valamiért kilépett a képregények világából és a történéseket valós közegbe helyezte. USA himnusz, amerikai elnök, Nemzeti Gárda, manhattani látkép… Miért kellett? Egy fantasy/képregényfilmet hiba nevesíteni, mert akkor sokminden visszájára fordulhat – mint ahogy itt is történt. A valós környezetbe helyezés ugyanis feltételez némi hitelességet is, feltételezi, hogy komolyan kellene venni a mozit. A Batman világának pedig eddig pont az volt az egyik erőssége, hogy kitalált világ volt, amin csak szórakozni kellett… Ez változott – hátrányára.

Szerencsére a kiadványról semmi rosszat nem tudok írni. A kép referenciamunka, ahogy az angol DTS HD MA 5.1 hang is. Valami eszméletlen jól szól, ha lehet, még rátesz egy lapáttal a TDK BD hangzására. Brutális mélyek, erőteljes és jól elosztott effektek, s normálisan kikevert dialógusok. Csillagos ötös. Ami azonban emellett még igazi kincs: a második lemez feliratos extratartalma. Az egy órás film a batmobilokról nagyon szórakoztató, biztos óriási élmény volt, mikor minden eddigi járművet kiállítottak egyszerre. A werkfilmek zseniálisak, legyen szó akár trükkökről, akár karakterekről. Bár nagyjából ismertem Nolan filmkészítési módját, azért magam is meglepődtem, milyen kevés CGI-t használ, mennyi mindent megépíttetett valóságban. A hitelesség kedvéért ugye – egy képregényfilmben… Egy apró hibát véltem csak felfedezni: a felirat gyakran elvész a fehér hátterű képek előtt.


Nos, bármenyire is nem úgy tűnik, a film azért tetszett. Összességében szórakoztató, csak egyáltalán nem szabad komolyan venni. Még ha ő maga azt akarja, akkor sem.

Kosárba!!!



Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jan. 3. - 13:26
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.2/10 volt.
19.
A.I. - Mesterséges értelem A.I. - Artificial Intelligence (2001)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. nov. 1. - 22:37
Mesterséges érzelem
Hogy mi értelme van egy több mint 10 éves moziról írni? Igazából fogalmam sincs. Talán az, hogy mindig vannak ifjú versenyzők, akik később kapcsolódnak be a Nagy Filmkeringésbe, s talán nekik valódi újdonság lehet egy-egy ajánló: mert mindig van, amit érdemes bepótolni, amire érdemes felhívni a figyelmet. Az A.I. pedig tökéletesen egy ilyen mozi.

A nagyon sok látott film közül az A.I. az egyik, amely minden nézésnél képes könnyeket varázsolni a szemembe. Ez már akkor is így volt, mikor még nem volt gyerekem, azóta pedig szinte törvényszerűnek tűnik. Szerintem ebben (természetesen) Spielbergnek elvitathatatlan érdeme van – tulajdonképp Kubrick jól érezte még életében, hogy ezt Spielbergnek kellene rendezni. Aztán a sors úgy hozta, hogy ez be is következett: ami számunkra, filmrajongók számára kész főnyeremény lett. Egy hihetetlenül érzelmes, néha talán icipicit valóban giccses, ugyanakkor többrétű, elgondolkodtató sci-fi, ami minden értelmezési és beleélési szintjén komoly értékeket hordoz, és komoly gondolatokat ébreszt…

Már az első képsorok egy olyan jövőt vizionálnak, amik szorosan kapcsolódnak a mai globális felmelegedéssel kapcsolatos elméletekhez. Ez a vonal - bár a leggyengébb szál az egészben – végigmegy a filmen, s egy vargabetűvel, a kétezer évvel későbbi korban zárul le, a maga jeges valóságában. Aztán ugyebár ott van a morális kérdés, az „Alkossunk egy robotot, amely képes szeretni” gondolata, ami már önmagában is egy kiváló alap lehet bármely sci-fiben. Anno, amikor Kubrick tervbe vette az A.I.-t, elég sok hasonló témájú novellát olvastam – az eltelt közel 30 év azonban a kérdés aktualitásán nem változtat. Beszélni, elmélkedni róla ugyanúgy aktuális ma is.

A mozi legnyilvánvalóbb és legérzelmesebb szintje azonban az anyai szeretet kérdése. Amit Daviden keresztül, pontosabban a tündérmesén keresztül közel két és fél órában átélünk, az még a kemény férfiszíveket is meglágyíthatja. A mecha, a kisfiú-robot története, aki Pinocchio mintájára igazi kisfiú akar lenni, hogy őt is igazi kisfiúkén szeressék, s ezért rengeteg kalandon kell átmennie, keresve a varázslatos Kék Tündért baromi erős érzelmi töltettel rendelkezik. Tulajdonképp az emberi élet majd’ minden korszakában: gyerekként is és szülőként is. No meg ugyebár mindenki volt kisfiú/kislány… Kellett hozzá mondjuk az ártatlan képű, akkor 13 éves Haley Joel Osment, aki ösztönösen kiválóan volt robot-kisfiú, s aki kiválóan hozta a mindent elsöprő szeretet iránti vágyat is.

A film jól elkülöníthetően három részből áll. Az első, egy viszonylag zárt világ, a Swinton család élete, ahova kerül David. Teljesen valószerű környezet, talán csak a járművek utalnak rá, hogy a jövőben járunk. Borzasztó erős az érzelmi kisugárzása, hisz David aktiválásától kezdve, a tesó hazatérésén át, David mellőzéséig millió szívszorító esemény történik. Mikor pl. Monica felolvassa a kódszavakat, s David átöleli, hogy anya… megindító… Nagyon jó az első harmad, a szűk környezet ellenére minden motivációt megkapunk a folytatásra. Ami meg aztán homlokegyenest egy más világ lett…
Gigoló Joe feltűnése, az egész háttér alaposan kiterjeszti és megváltoztatja a mozit. A szülői kapcsolat helyébe a barátság és puszta túlélés kerül, a Mészárcirkusz pedig a maga brutalitásával és mondanivalójával borzongató. Érzelmekben ugyan itt sincs hiány, mégis ez a szakasz inkább az akciókról és a kalandról szól – egy jó adag robot-jövőképpel, no meg némi társadalomkritikával. A mechákat alkalmazó majdani elpunnyadó társadalom, a „mecha vs. orga” ellentét valós, sötét jövő képét vetíti elő, ahol David hite, vágya a szeretetre fénylő csillagként világít…
Így érünk el Manhattanbe, ami toronymagasan az egész film érzelmi kiömlése.. Már azzal is, hogy David szembesül magával, aztán a mélyben talált megoldással – de legfőképp azzal az egy nappal, ami megadatott neki. Borzongatóan gyönyörű lezárás, annak az egy napnak a képei mind-mind csordultig vannak érzelemmel. Ugyanakkor a kétezer évvel későbbi körülmények, David új társainak szerepe a sci-fi vonal kiterjesztése – és egyben méltó befejezése is. Az utolsó harmad elgondolkodtató és félelmetes, szomorú és felemelő, boldog és tragikus egyben. Tökéletes, de Spielbergesen túlfűtött módon érzelem gazdag.

Az egész mozi látványvilága, a történet háttere zseniális. A jövő hangulata nagyon átjön, de egyben nagyon hiteles is. Megnézve az extrákat, félelmetes munka van benn. John Williams dallami ezúttal kissé visszafogottabbak a szokásosnál, de remek hangulatot adnak a filmhez. A színészek maximumot hozták, a fentebb már említett H.J.Osment, aki a Hatodik érzékből lehet ismerős – s akiből sajna nem lett ismert filmszínész – egyszerűen zseniális: s ő maga mondta, hogy egyetlen egyet sem pislogott a film alatt!! Nem kevésbé szenzációs Jude Law Gigoló Joe szerepében, neki is jól sikerült „robotizálnia” magát. Igazi ínyencség a maci szerepe, annak ellenére, hogy csak bábu. Brendan Gleeson, William Hurt is üde színfoltja volt a történetnek – ami azonban egyértelműen David története. A kis srác Oscart érdemelt volna.

A BD-t ugyanakkor semmi másért nem éri meg megvenni, mint a feliratos extratartalom miatt. A kép ugyanolyan homályos, szemcsés, mint a DVD-n volt: de hát nem is lehet más. Kaminski maga mondta, hogy rendszeresen füstöt használ a forgatáskor, ezzel tették szűrtté a felvételt… Ebből pedig soha nem lesz tűéles kép. A hang az DTS HD MA 6.1, de kissé erőtlen, nem sokkal jobb, mint a DVD volt. A valós pluszt az extratartalom adja: ugyanaz, mint a kétlemezes DVD-é, de végre mindenhez jár felirat. Nagyon jó anyag, Kubrick ’84-es ötletétől a Spielberg búcsúbeszédéig gyakorlatilag minden részletbe beavattak minket. Külön jó, hogy mindezt apró, 5-10 perces dokumentumfilmekben teszik, nem pedig egy nagy egészben. Így is több, mint egy óra. Kiváló anyag.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. nov. 29. - 6:31
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.2/10 volt.
20.
Vadászat a Vörös Októberre The Hunt for Red October (1990)  
4.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-29%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


R2-D2
értékelése:
2012. máj. 28. - 22:01
Kétségtelenül van valami varázsa a vízfelszín alatt játszódó filmeknek, a klausztrofóbia és a ránk nehezedő vízoszlop súlya ad egyfajta hangulatot az élménynek. Különösen igaz ez a tengeralattjárós filmekre, hisz egy ügyes operatőr a frászt tudja ránk hozni a szivar alakú hajókban készült felvételekkel – ha ez a célja. De míg pl. a Das Boot-ban ez volt, itt véleményem szerint nem.

A Vörös Október (jé, volt egy ilyen ruhagyárunk is) esetében azonban nem a klausztrofóbia előtérbe tolása a cél. Jelen van, érezni, de a légkör elsősorban attól a politikai feszültségtől terhes, amit kiválóan jelenít meg a film. Aki akkoriban (’84) már rendelkezett öntudattal, bizonyára emlékszik, milyen ideges hangulat volt még mindig a két nagyhatalom között. Egy állítólagos incidens története a mozi, egy könyvadaptáció – a valóságot ugyan soha nem fogjuk megtudni, de amit a képernyőre vittek, az teljesen hihető és életszerű lett. Legalábbis egy laikus (asztrodroid) számára…

A Vörös Október (továbbiakban VO) immár 22 éves film. Abban a korban született, amikor Hollywood ontotta magából a jobbnál-jobb filmeket. Amikor nem a látvány uralta – legalábbis nem elsősorban – a mozivásznakat, hanem a történet és a színészi alakítás. E mérce szerint a VO simán megállja a helyét, hisz tenyérizzasztóan izgalmas történetével, a speciális víz alatti környezetben kiváló színészi alakításokat láthatunk. Ami akár még igaz is lehetett. Nagyon jól megírt kis sztori, aminek van egy kis ideje kitekinteni a világpolitikai helyzetre is. Ezáltal enyhül egyébként a tengeralattjáró klausztrofóbiája, de kell a történetbe a háttérszitu, a történelmi tabló felvillantása is. Attól kerek az egész, a tengerészek tetteire okot is ad. A szovjet csúcs-tengeralattjáró útja az amerikai partok felé közeledve a távolság csökkenésével fordítottan arányosan emeli a film feszültségét. Bár Raimus kapitány (Connery) szándéka elég korán nyilvánvaló lett, sikere tulajdonképp az utolsó percig kérdéses. Ez a film egyik legnagyobb erénye: képes oly módon kétségek közt tartani, hogy ne éljük bele magunkat sem a siker biztos tudatába, sem a túlélők személyébe.

A másik, amerikai oldalon pedig feltűnik egy CIA elemző, Jack Ryan (Alec Baldwin), aki talán Hollywood egyik legszerencsétlenebb marketing fogása lett. Tíz évvel később ebből tuti komoly franchise-t kerítettek volna, fix színésszel, amolyan Jason Bourne módra. Így viszont maradt a következő filmjeire új színész – ezáltal nullázva le a karakter jelentőségét. Baldwin első főszerepét egyébként kiválóan hozza, megalapozva ezzel későbbi karrierjét, ami azonban már olyan lett, amilyen a jó sztori miatt önmagában is egy nagyszerű mozi lenne, de az igazi fűszer, a csemege hozzá a parádés színészgárda. Sam Neil, Scott Glen, James Earl Jones mind „nagy” név – mind emeli a film színvonalát. Nevükkel és játékukkal egyaránt.

A VO így lett egy valósághű, kiváló tengeralattjárós kalandfilm. Régebben egyszer tartottam tengeralattjáró hetet, mikor is sorra néztem a jobb e témájú filmeket, most csak ez volt terítéken. De igazából szívesen belevágnék újból.

A BD remek alkalom volt az ismétlésre. Pláne úgy, hogy az első, feliratos DVD-t cseréltem le vele. A lemez képe – bár nem tesztlemez – szerintem egészen jó, a TrueHD hang meg egyszerűen csodás. Tény, hogy a párbeszéd gyengus kicsit, de a víz alatti effektek ütősen szólnak, a hajó nyikorgása, a szonár hangja, a torpedók robbanása rendesen körbeölel. Extraként a kb fél órás doku tartogat néhány érdekes infót, tartalmilag a feliratos DVD anyaga. A legfontosabb azonban, hogy a magyar felirat már a javított változat – az első DVD-n valóban borzalmas volt.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. nov. 29. - 6:30
A kritikát eddig 9 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.6/10 volt.
21.
Prometheus Prometheus (2012)  
3.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-43%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2012. nov. 12. - 0:49
Däniken után szabadon
Közel fél évvel a mozibemutató után még mindig érdeklődéssel figyelem a Prometheus kapcsán fellángoló vitákat némely fórumon. Talán a túl nagy várakozás, talán a sok feldobott labda, nyitva hagyott kérdés az oka a rengeteg vitának – mindazonáltal ezek jottányit sem változtattak az én hozzáállásomon és értékítéletemen: már júniusban is elvarázsolt a film, meg most is, mikor újranéztem. Pedig elsőre még sok mindennek a jelentőségét fel sem fogtam igazán – pl. rögtön a kezdő képsorokét sem…

A Prometheus zseniális mozi. Többrétű, izgalmas dolgokkal foglalkozó - mély gondolatiságú -, jó karakterekkel és háttérrel operáló kiváló látványvilágú sci-fi. Én minimum három réteget hámoztam le róla, amik mint egy Matrjoska –baba, egymásra épülnek, egymást takarják be. Aztán biztosan van még több is, de nekem ez a három – mivel külön-külön is mindhármat imádom – elég volt az üdvösséghez..

Az első, a külső héj, a felszín, maga a sci-fi. Egy űrhajó legénysége a hiperálomból felébredve leszáll egy bolygón, idegen élet után kutatva. Ahogy lenni szokott, nem azt találják, amire számítottak, s a dolognak csúnya vége lesz. Az egész, ami ezt a történetet körbeöleli, megjeleníti, kiváló. Az elején, ahogy David egyedül van ébren a hajón, az nekem a Holdat idézte, a technika, amit használ, amit később a hajón használnak, hitelesen elképesztő. Minden apró kütyünek örültem, mint a kisgyerekek, a szkennelőgolyók által kivetített 3D-s térkép zseniális volt. De ide tartozik az összes jármű, maga a barlang (piramis), a hajó minden egyes zuga, a túlélőkabinnal az élen. Az idegenek története, a maguk humanoid voltával, a „nem vagyunk egyedül” tézis bizonyításával, a pusztító szerves fertőzés megjelenítése és annak veszélyessége már önmagában, minden további kapcsolódási pont nélkül simán nézhetővé tenné a mozit. Én már csak ezek miatt is szeretném…

„Ha sem Isten, sem Darwin, akkor mi??”

-tették fel néhány hónapja ezt a kérdést nekem… Nos, a választ az én nézőpontomra a Prometheus „második héja” hozza el. Nem új keletű dolog ez, mert már gyerekkoromban Erich von Däniken „csöcsén csüngtem”, Isten és Darwin helyett mindig is a külső beavatkozásban hittem, ezért aztán ez a mozi igazi kánaán nekem. Azt is bevallom, hogy a nyitó képsorok jelentését és jelentőségét csak később, jócskán a film után értettem meg, de a Tervezők/Teremtők szerepe a film későbbi szakaszában úgyis nyilvánvalóvá vált. Nagyon jó volt az egész, ahogy összekapcsolták a barlangrajzokat, ahogy elmentek hozzájuk, ahogy rájöttek az igazságra, minden. Megspékelve az egész finoman a szokásos morális kérdésekkel: az öreg istent játszott David megalkotásával – jogos-e a felsőbbrendűsége? Aztán megérdemli-e egyáltalán az emberiség az életet, aki életet ad, elveheti-e? A hit és a tudomány között a különbség a bizonyíték, elfogyhat-e a hit, ha megvan a bizonyíték? Ennek az egész második héjnak a kicsengése melegséggel öntött el, a távoli bolygón felfedezett, földi életet teremtő intelligencia felfedezése zseniális. Bárcsak tényleg megtörténne. Mondjuk, ha meg nem csak magunkra hagytak, hanem figyelnek is minket, szörnyülködhetnek, micsoda selejt élőlényeket alkottak…

Sokan mondják a bemutató óta, hogy ez nem Alien-film… Hát akkor mi a lópikula??? Milyen nyilvánvaló kapocs kell még, ha a Space Jockey űrhajó, maszk meg a többi finomság nem elég??? Való igaz, ez a legbelső Matrjoska baba, kicsit el van rejtve, nincsenek benne a megszokott kinézetű Alienek, meg mellkasrobbantók, meg arctámadók, meg savas vér, meg satöbbi. De ez a mozi a TÖKÉLETES előzménytörténet kezdete ahhoz az úthoz, ami elvezet majd az LV-426-on lezuhant hajó felfedezéséhez. Az alieneknek még van idejük és lehetőségük fejlődni, az meg, hogy eredetüket tekintve nem önálló lények, hanem kvázi termesztett biológiai fegyverek, az meg egyszerűen zseniális. Valahogy úgy vagyok ezzel az univerzummal is, hogy simán befogadok némi változtatást, ha kell – ha meg ráadásul az eredeti alkotóktól érkezik, akkor meg pláne. Nagyon jó volt minden apró kis részlet, kikacsintás a korábbi filmekre. A robot neve David. Ash, Bishop, Call, David... ABCD… Aztán az elején a hajó, az alvó legénységgel, tisztára, mint a Nostromo. A tervezők hajója részleteiben meg zseniális. Az, hogy az a fej az csak maszk, nagyon tetszett, mint ahogy a kezdetleges arctámadók is. Millió nagyon jó kis kapocs – és millió megválaszolatlan kérdés. Fölösleges is annyit agyalni rajta, bízom benne, hogy lesz folytatása, ott majd megválaszolnak majdnem mindent. Aztán az őskövület fanok hogy vélekednek róla, hidegen hagy: nem ez lesz az első prequel trilógia, amit a nagy többség utál majd, de én szeretni fogok…

Nem lett volna ilyen tökéletes élmény – bármennyire is összetett a film – ha nincs ilyen kiváló casting. Noomi Rapace, az igazi tetovált lány ezúttal jóval komolyabb szerepben tűnik fel, és remekül megállja a helyét. Charlize Theron hideg gyönyörűségében borzongató, mint ahogy Michael Fassbender robotjátéka is élményszámba megy. A kiegészítő karakterek nagyon jól színesítik a sztorit, kedvenceim Janek (Idris Elba), a kapitány és Fiefield (Sean Harris), a geológus – igazi egyéniségek, akik jót tettek a filmek. Guy Pearce bámulatos átalakításon ment át az öreg Weylandhoz, az extrák közt viszont 50 évvel fiatalabb állapotában is megnézhetjük. De a két segédpilóta, az egész társaság fantasztikus… A díszlet, hangulat, háttér egyszerűen tökéletes, a legnagyobb baj csupán annyi, hogy évekkel később majd lényegesen gyengébb technikával repül a Nostromo, a Sulaco és a Betty… De hát a prequelek már csak ilyenek…

Ennyi áradozás után próbálok néhány hibát találni, de nem megy. Elvakult lettem, átsiklok fölöttük: másodjára Shaw műtét utáni futkosása sem zavart, hisz folyamatosan nyomta magába a fájdalomcsillapítókat, s a két eltévedt tudós dilemmája sem: mert hiába az övé a szkennergolyó, ő nem láthatta a térképet… Áh, a fenéket is keresek hibákat. Ez így perfekt, ahogy van.

Ahogy a BD is. A kép egyszerűen lenyűgöző, a mai kor technikájának maximális megjelenítése. A hang meg… csoda. Igazi, valós, qrva jó DTS HD MA 7.1, már az elején a vízesésnél megmutatja, mi is a térhangzás, aztán tovább: a visszhangoknál, a viharnál és még sorolhatnám. Abszolút tesztlemez, ahol a párbeszéd hangereje is tökéletesen illeszkedik a nagy egészbe. Extrák tekintetében még így is el vagyunk látva, hogy ez kvázi az extramentes kiadvány. Kimaradt és bővített jelenetek 36 percben, magyar felirattal: valóban jóval mélyebbre visznek, mint maga a film, különösen Shaw és David finálébeli párbeszéde. A Weyland- anyagban viszont a TED konferencia zseniális, egy mítosz, egy univerzum, egy franchise születése. Nagyon jó, szintén magyar felirattal. A mellékelt booklet ugyanakkor hatalmas meglepetés, köszönjük, Intercom.

Kosárba!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. nov. 22. - 22:41
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.5/10 volt.
22.
Mindörökké rock Rock of Ages (2012)  
2.490 Ft
Listaár: 6990 Ft (-64%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2012. nov. 14. - 22:23
Nincs jobb kor
„ A rock örök és elpusztíthatatlan…”

Bezony… a Rock of Ages című filmhez pedig nem árt egy jó adag ilyesfajta életérzéssel rendelkezni, különben az égvilágon semmit nem fog nyújtani. Pontosabban két dolog ajánlott hozzá: a rock/metál zene ismerete és szeretete, illetve vonzódás a 80-as évek világához. Ez utóbbi lényegesen sikeresebb, ha valaki tinédzser volt azidőtájt….

Annyit elöljáróban megjegyeznék, hogy a 90-es évek közepén Arizona Rock Club néven volt nekem egy kis rockkocsmám, ami tőlünk független események miatt meglehetősen tiszavirág életű lett. Mégis, a közel egy év alatt iszonyat népszerűséget ért el a városban, s azóta is találkozok olyan – immár felnőtt – törzsvendégekkel, akik szívesen vennének egy újranyitást... Nos, ezek után egy cseppet sem kell csodálkozni, hogy a Mindörökké rock hatalmas élmény volt számomra, egy kib**szott időutazás, kedvenc évtizedembe, kedvenc zenéimmel. Valami eufórikus hangulat kerített hatalmába, a nosztalgia mindent legyűrt, átszellemülten hallgattam a zenét, mosolyogtam a poénokon és az évtizeden…

Pedig ha igazán őszinte akarnék lenni, sok okom nincs mosolyra. A film sztorija egy cigisdobozon elfér, a sok idióta zenés-táncos ugrabugrálást – önmagában a musical műfajt – pedig sosem szerettem. Aztán a kezdő dallam, a Paradise City szinte mindent felülírt, még a buszos közös nótázást is. Vitt magával a ZENE, és vitt magával a HANGULAT. Egyre jobban és egyre mélyebben, mígnem a végén szinte ott éreztem magam a Broadway-ben, a csápoló, headbengelő közönség soraiban. Ennyi kellett: míg a Hairben a történet drámaisága szerves része a musicalnek, a Rocky Horrort szinte csak a zene teszi fogyaszthatóvá, addig a RoA (Rock of Ages) bugyuta szerelmi történetét és az ironikus rocksztár önállósodását olyan szinten feltupírozzák az elhangzó dalok, hogy a néző hajlandó szemet hunyni a nagyvonalúan kezelt történet felett is…

A RoA egy azonos című, 2006-os Broadway musical feldolgozása. Gondolom, ez azért meghatározta a történet ívét, valamint a film helyszíneit is: szinte végig egy LA-beli szórakozóhelyen, illetve annak környezetében játszódik. A való életben a korai Sunset Strip volt az a hely, ami anno a klubkoncertek központja volt, a film kedvéért ezért sikeresen rekonstruálták a komplett 80-as évekbeli LA-t, épületekkel, emberekkel, öltözködéssel, hajviselettel, életvitellel együtt. Imádnivaló feeling, az biztos. A karakterek a maguk skatulyáikban valószerűek – jó adag iróniával –, hisz a vidékről a nagyvárosba érkező kislány, a tehetséges, de nem énekelhető pultos srác, a folyton részeg, szexszimbólum rocksztár, valamint a nyájas menedzser is tipikus figura egy átlag (rock) filmben. Az azonban külön öröm, hogy ezeket a figurákat baromi jól megformázták, Stacee Jaxx-et meg egyenesen vagy Axl Roseról, vagy Vince Neilről, vagy Bret Michaelsről mintázták. Vagy mindhármukról…

A gyengécske és giccses love story a film kétharmadánál szinte drámába vált, mikor is főszereplőink életmódot és stílust váltanak. A New Kids On The Block szerű fiúbanda beemelése a sztoriba egyszerre fricska a zeneipar számára és az egyik legnagyobb poén a moziban. Sherrie munkája pedig szintén görbe tükör a nagyvárosba került vidéki lányok érvényesülési lehetőségeiről… Amúgy ebbe az időszakba tehető az egyetlen dolog, ami nem tetszett a filmben, a bárfőnök Dennis és segítője, Lonny kapcsolatának alakulása. Tudom, hogy ennek is volt célja, de nekem sok volt… Azt is itt kell megjegyezzem, hogy egy-két egészen kiváló poén, beszólás is színesíti a filmet, mindenekelőtt a Michel Jacksonos és a Rolling Stone-os, de Stacee majma sem piskóta… 

Amit a színészek nyújtanak, az szenzációs. Mindenek előtt azért, mert minden filmben elhangzó dalt maguk énekelnek.. Tom Cruise olyan zseniálisan hozza a rocksztárt, olyan jól énekel, hogy az ember simán el tudná képzelni valahol frontembernek, Catherine Zeta-Jones gyönyörű ebben dekorban, remekül táncol és énekel, Alec Baldwinra meg szinte ráöntötték a bártulaj szerepét. Ugyanilyen zseniális Paul Giamatti a menedzser szerepében, de ne feledkezzünk meg – elvégre ők a főszereplők – a lányról, Julianne Houghról, és a fiúról (egy mexikói popénekes) Diego Bonetáról sem. Külön ínyencség, hogy az utcai tüntetésnél valódi rockegyüttesek valódi szereplői is feltűnnek a statiszták közt, itt van Sebastian Bach a Skid Row-ból, Nuno Bettencourt az Extreme-ből, Kevin Cronin a REO Speedwagonból, stb… Kicsit olyan volt, mint a The Big Four koncertje, csak mások a szereplők…

S hogy ez a sok nagyszerű ember mit is énekelt? Nos, sokmindent abból a korból. Valós a kritika, hogy néhány dal még nem is jelent meg, mikor játszódik filmünk (’87) - én ötöt számoltam össze a 25-ből -, de véleményem szerint itt a megjelenés dátuma nem fontos. A fontos az volt, hogy illeszkedjen a film szövegvilágába, hangulatába és kész. Utóbbi szempontból meg tökmindegy, hogy a Just Like Paradise című David Lee Roth dal csak 88-as… A HANGULATA a lényeg, az meg azon az egy éven nem múlik, pont odaillik. Óriási kedvenceim csendülnek fel a filmben, mindenek előtt a Guns N Roses és a Twisted Sister, a Scorpions és a Def Leppard. A Dee Snider féle Twisted Sister konkrétan egészen GNR megjelenéséig a világ legjobb zenekara volt nálam, s nem csak a We’re not gonna take it miatt… Az I love rock’n roll-t az Arrowstól illetve a We built this city-t a Starshiptől meg asszem senkinek nem kell bemutatnom... Mindegyik színészek által énekelve!!!

Még ha érzem is, hogy filmileg kissé gyenge lábakon áll a RoA, egyszerűen nem tudok rá haragudni. Ilyen volt az az évtized, amit legjobban szeretek, s mikor felcsendülnek a dallamok, átengedem magam a nosztalgiának. Az meg külön öröm számomra, hogy sikerült az egész „sex, drugs, rock’n’rollt” családi köntösbe öltöztetni, simán megmutathatom a gyerekeinek is: minden tekintetben visszafogott lett a film. Pozitív.

A BD minden pénzt megér. A kép gyönyörű, a hangzás meg bámulatos. Sokszor olyan, mint egy koncert blu-ray, baromi jól szól a zene. De nekem az extratartalom miatt külön is megérné: rengeteg interjú kedvenc zenészeimmel, egy nagyon jó kalauzolás a film készítésébe, meg az összes filmben elhangzó dal csokorba szedve. Mindenhez van magyar felirat, az extrák nekem majdnem akkora élményt nyújtottak, mint a film...

Nem merem mindenkinek ajánlani, de aki a bevezetőben említett feltételeknek megfelel, nyugodtan tegyen vele egy próbát!!

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. nov. 22. - 22:41
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
23.
Csatahajó Battleship (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. okt. 7. - 1:36
Kolumbusz és az indiánok
Ez volt az a film ebben az évben, ami az előzetes várakozásaimat, elképzeléseimet toronymagasan túlszárnyalva – jókora meglepetésemre - egy igazán szórakoztató mozi lett. Valójában egy nagy bacaság egész, egy vérbeli blockbuster, ami talán a csomagolása, a szerethető karakterei, meg néhány sablonmentes megoldása miatt ragadt meg a szívemben…

A kezdése, bármennyire is lopott ötlet, engem szórakoztatott. Sokáig persze nem is tudtam, honnan van a csirkés burito sztorija, de valójában nem is számít. Illett a moziba, tökéletesen bemutatta Hooper karakterét – és megalapozta az egész szitut, amibe utána került. A maga mókás módján mosolyra fakasztott, jó alapot adott a folytatásra… ami meg bizonyos szempontból lenyűgözött. A hajógyakorlat már önmagában is látványos és érdekes lenne, a harc a három idegen géppel meg egyszerűen csúcs. Mert ugyanazt a feelinget sugallja, mint amit a Skyline-nál éreztem…

„Ha valaki fogja ezt a jelet, és onnan idejön, akkor az olyan lesz, mint Kolumbusz és az indiánok. És mi leszünk az indiánok…”

Hát erről van szó!!! Ami Hooper kezének érintése után történik, az zseniális. Az a technológiai fölény, az a pusztulás – és annak megvalósítása is – lenyűgöző. Akár egy vérbeli, hibátlan inváziós mozi lehetne, ha az lett volna a cél. De itt nem az volt: átmegy a teljesen szokásos „megmentjük az emberiséget” típusú filmbe, s így bizony könnyen giccsessé és sablonhalmazzá válhatna az egész. Jöhetne a nagy USA haditengerészet és szétlőhette volna az idegeneket. De nem: egy érdekes elgondolással 1 hajó legénysége veszi fel a harcot, s arat győzelmet. Ami azonban a legérdekesebb: többé-kevésbé hitelesen és szerethetően teszi. A torpedójáték beleszövése a filmbe kimondottan jó húzás volt, mint ahogy a napfelkelte hatása is. Én legalábbis nagyon élveztem az egészet, kellően fordulatos, izgalmas és fájdalmas hülyeségektől mentes másfél óra akció volt.

Mindazonáltal tény, hogy ha jobban belekukkantunk a nagyítóba, szinte kiszúrja a szemünket néhány baromság. Az egyik mindenképp az időtényező, valahogy az a napfelkelte-reggel-8.43, az egy örökkévalóság volt. Olyan volt, mint a Polar expresszben: „ Á, nem késünk le semmiről! Itt mindig 5 perc múlva éjfél van”
Továbbá azt sem értem, miért nem indult vadászgép a sziget ellen, s biztos van olyan hajózási dolog is, amitől meg a beavatottak hajukat tépték. Ezek ellenére a film működik: szerethetőek a karakterei, s a végére megadja a blockbusterek kötelező epikus fináléját: lehet és tudunk is örülni a győzteseknek. Bármennyire is sablonos az egész.

A színészgárdára nem igazán lehet panasz: a korábbi John Carter (Taylor Kitsch) játssza Hoopert, nekem valahogy bejött ez a bohém, szabályokat leszaró katona. Társai a hajón jó fejek, Nagata kapitány, Vadállat Lynch, de még Raikes (Rihanna) is. Apropó: mivel nekem fogalmam sem volt előtte ki is ő, sokáig összekevertem a Battlestar Galactica Dualla hadnagyával. Csak később tudtam meg, hogy ez valami énekes – nos, a minimumjátékot igénylő szerepben megállta a helyét. Liam Neeson admirálisként nem sok vizet zavar, és a láb nélküli néger csóka is jó fej volt. Egyedül talán Sam, a szőke csaj volt idegesítő p*csa. Mintha a TR3-ból lépett volna át ide…

Aztán van még valami, ami megfogott: az AC/DC. Jött a széles vigyor, mikor megszólalt a zene, a hangulatomat simán a plafonig emelte. Remekül ültek a poénok, s a lassítás sem vágta agyon a mozit. Az egész film látványvilága hibátlan, a CGI brutálisan jó. Stílusát tekintve olyan, mint egy vízi Top Gun és Independence Day keveréke – azok minden hibáival és erényeivel, plusz néhány eredeti gondolattal. Semmivel nem jobb vagy rosszabb, mint az ID4, vagy akár az Armageddon. Viszont nem is vártam mást.

A BD-től viszont csúcsminőséget vártam és meg is kaptam. Kép gyönyörű, az eredeti hang meg fenomenális. De a magyar DTS sem vall szégyent, s kimondottan jó a szinkron is. Egyedül azt sajnálom, hogy Gesztesi ebben is benn van. Mindenhonnan Shrek beszél… Az extrákra viszont nem jutott felirat, de majd végignézem őket. Ezért az új BD árért jó vétel.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. okt. 9. - 15:46
A kritikát eddig 5 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.4/10 volt.
24.
Bosszúállók The Avengers (xpave) (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. szep. 3. - 11:34
Szórakoztatás felsőfokon
2012 kétharmadánál járva megállapíthatom, hogy számomra eddig a Bosszúállók az év legszórakoztatóbb filmje. De könnyen lehet, hogy év végén a legjobb film trónjára is felkerül, hacsak addig nem látok valami elemi erejű, földbe döngölő komoly alkotást…

Ugyanis a Bosszúállók minden, csak nem komoly. De nem lehet az, hisz nem is szánták annak, csupán csak egy vérbeli popcorn-mozinak, a Marvel képregényhősök első közös kalandjának. Messze túlteljesítette célját, baromi sikeres lett, még tán szakmailag is elismerték világszerte. Mint képregényfilm, túl sok korlátja nem volt (a gyártási költsége leszámítva), csupán arra kellett figyelni, hogy a szereplőket megfelelő módon és súllyal dobják a megfelelő súlyú akcióhalmazba… Sikerült. De még hogy! Nem tudom, mikor láttam én ez előtt ennyire – egyszerre - látványos, izgalmas és vicces filmet.

Nagyon tetszettek a kütyük, a technikai ötletek, amiket használtak a filmben. A repülő erőd fenomenális ötlet, de megjelenítése, megvalósítása is. Stark majd’ minden kütyüje egészen kiváló és kreatív, már ahogy besétál a lakásba az is csúcs, de a legújabb páncél felvétele sem kutya. A komplett Stark lakás és a komplett hajó technikája egy külön felfedeznivaló kaland…
Nagyon tetszettek a karakterek. A már korábban feltűnt figurák tökéletesen hozták szerepüket, sokkal több jutott az Özvegyből meg Sólyomszemből, ami jót tett a filmnek. Legjobban Hulkra voltam kíváncsi, és meg kell állapítsam, ez volt eddig a legjobb, leghitelesebb Hulk, amit valaha láttam. Egyszerűen Mark Rufallora van írva ez a szerep, ha valaha is lesz reboot belőle, remélem, ő fogja játszani. De a többi színész is remek, szerintem látszik rajtuk, mennyire élvezték az egészet.
Nagyon tetszett a karakterek egymáshoz való viszonya. A részben öntelt, nagyképű figurákat így összehozni, ennyire eltalálni az arányokat és a poénokat – az szerintem forgatókönyvírói bravúr. A párharcok pedig egymás köz, nos, egyszerűen zseniálisak. Szóban és bunyóban egyaránt. Talán a legjobb a Thor vs. Vasember, de a Hulk vs. Thor se kutya. Látványban, poénban, mindenben…
Nagyon tetszett az egész képi világ, a látvány. Az utóbbi évek egyik legjobb filmje eddig látványban, közelíti a csúcstartót, a tavalyi TR3-at. Igaz, az ILM, ez meg WETA… anyám, hova fejlődött a kis ausztrál cég, amit a Gyűrűk Ura digitális trükkjeire hoztak létre…

Nagyon, nagyon tetszett a humor, amit becsempésztek a filmbe. Már a karakterek egymáshoz való viszonyában, a csipkelődésben is ott van, aztán Vasember Black Sabbathos pólóján, de igazából a fináléban teljesedik ki. Konkrétan három olyan dolog van, amin térdemet csapkodtam: a Hulk vs. Loki, amikor Hulk kinyújtja bal kezét Thor felé, no meg a Vasember fuvarja a háztőre Sólyomszemmel. Pontosabban, amit ott mond… Egyszerűen zseniálisan van megoldva az akció és a humor aránya, a mozi szabályosan lüktet tőle. Hol szájtátva bámulsz, hol a hasadat fogod. EZ az igazi szórakoztatatás…

Hogy mi nem tetszett? Tulajdonképp nem igazán van olyan. Loki azzal a két szarvval komolytalan és röhejes volt, a nagy csata az bizony erősen emlékeztetett a TR3 végére, amikor meg a kapun át először jöttek a chitaurik, s potyogtak le, az meg kicsit olyan volt, mint Zion ostroma. A „droidvezérlő kampeca” effekt itt is feltűnt – valami eredetibb is jöhetne már -, a zene néhol a Gyűrűk urára emlékezetett, de pl. mikor Loki Németországban kijön az épületből, az meg egy az egyben Kamino témája a SW II-ből. Más nem. Ezek sem rontják a filmélményt, csak olyan, mint amikor kicsit túl csípős a halászlé. Attól még finom, de enyhén zavarhat.

S még valami, ami akár mehetne a technikai részhez is. Óriási, klassziskülönbség van a szinkron és a felirat között. Kicsit játszadoztam a hanggal közben és akkor jöttem rá, hogy zseniális munkát végeztek a szinkronizálók. Az egy dolog, hogy maguk a szinkronhangok is jók, de a szöveg, amit szájukba adtak, nagyon jó. Sokkal jobb, mint az eredeti, illetve sokkal jobb, mint ami a feliraton megjelenik.. És sokszor a lényeg veszik el: a feliratban Sólyomszem és Fekete Özvegy végig magázza egymást… Könyörgöm, pont az ő barátságuk az egyik lényeg! A feliratban ez totál elveszik!!!! Úgyhogy 7.1 ide, vagy oda, ezt szinkronnal érdemes nézni.

A BD, ahogy A. V. Helsing kolléga is írta, közel tökéletes. A kép mindenképp az, ahogy a hang is. Sőt. A DTS HD MA 7.1 mellett a magyar DD 5.1 olyan szinten megállja a helyét, hogy magam is meglepődtem rajt. Talán kicsit hangosabbra is tették, de ha simán átkapcsolsz, szinte észre sem veszed a különbséget. A szinkron miatt viszont érdemes átkapcsolni. Az extrák közül a 47-ik tárgy aranyos kis sztori, de sok értelme nincs (talán csak annyi, hogy Logan elnök játszik benne a 24-ből), a kimaradt, kibővített jelenetek viszont valós tartalmat hordoztak. Érdekes, hogy a komplett Hill ügynök szálat kivágták… A bakiparádé aranyos, mint ahogy a nyúlfarknyi kisfilm is. Legalább felirat van mindenhez. A menü szép, animált (néha ennek is örülni kell), a stáblista közepén is van egy jelenet, meg a végén is…

Apropó, aki járatos ebben a világban: ki a fene az a pirospofájú valaki, aki visszafordul a pótjelenetben???

Kosárba!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. szep. 28. - 17:53
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
25.
Tortúra Misery (1990)  
4.990 Ft
Listaár: 7290 Ft (-32%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2012. szep. 26. - 23:51
Misery nem halhat meg!
Böngészve a netes adatbázist, úgy tűnik Rob Reiner rendezőnek 1990-92-ben volt az aranykora. Túl sok filmet ugyan nem láttam tőle, de a szerintem két legjobbat igen: a Tortúrát és az Egy becsületbeli ügyet. S ha már utóbbi nemrég átesett az újranézésen, nem kerülhette el sorsát előbbi sem.

Nos, az élmény ugyanaz, mint korábban. Ugyanaz minden alkalommal – s úgy gondolom, valahol ez is az igazán maradandó film mércéje. A Misery minden alkalommal elvarázsol, a most látott nagyobb felbontás pedig csak rásegített erre az élményre. A tényekhez azonban az is hozzátartozik – különösen a fórumban lévő társalgást olvasva -, hogy nem ismerem Stephen King művét, úgyhogy nem tudom és nem is akarom a könyvhöz viszonyítani a mozit. Nekem ez anélkül kitűnően megáll a lábán, kissé régimódi, ámde vérbeli thriller, egy egészen kiváló (megérdemelt Oscar-díjas) női- és egy szimplán csak kiváló férfi főszerep alakítással.

Értéküket külön növeli, hogy önmagában a sztori nem egy nagy eresztés, de legalábbis nem egy eseménydús akcióorgia. A sikeres író autóbalesete után bekerül rajongója oltalmába, aki messze nem az, mint aminek mutatja magát. Minimálfilm az egész, ha a sajtótájékoztatót leszámítom, alig van benn 6-8 szereplő, helyszínnel pedig ugyanígy szűkében vagyunk: elsősorban ugyebár a ház, aztán a kisváros, a hegyi út meg néhány new yorki szcéna. Miután nincs akció, nincs pörgés, nincs látvány, a rendezőnek kiváló alkalma van megmutatni a filmezés igaz varázsát: amikor is a színészek játékukkal, a forgatókönyvíró az okos feszültségkeltéssel, a rendező meg a kiváló beállításokkal, teljesen hagyományos módon készít remekművet. James Kahn (Sheldon, az író) majdnem végig kiszolgáltatottan, sérülten egy szobában tölti idejét, játéka által totál át lehet érezni szenvedését, ez a szitu máshol akár a hátán is vihetné az egész mozit. Itt azonban mégsem róla beszél(t) a világ, hanem Kathy Batesről (Annie Wilkes, az ápoló): amit ebben a félőrült ápolószerepben nyújtott, az tette számomra emlékezetessé az egész mozit. Az „Ó, Paul!” - féle lágy, szeretetteljes ápolása után ez első hirtelen dühkitörése megdöbbentő, s az azt követő őrület nemkülönben. A férfi-nő erőszerep felcserélődik, az ágyban fekvő, kiszolgáltatott férfi így lesz prédája a kedves, ámde felmérgesített nőnek…

Valahol az említett első dühkitöréstől egyre izgalmasabbá válik a mozi, ahogy haladunk előre, úgy válik egyre kilátástalanabbá és feloldhatatlanabbá a helyzet. S bár a rutinos filmnéző kitalálhatja a végét, addig azonban két-három jelenet mély nyomokat képes az emberben hagyni. Míg a sheriff szerepének vége „csak” megdöbbentő, addig Annie büntetése Sheldonon az valami brutális. Akárhányszor látom, megborzongok bele… De ide tartozik még az írógép szerepe is a fináléban.

Az egész mozi, de különösen a második fele szikrázik a feszültségtől az izgalomtól, a házban való bóklászással számomra a nyolcvanas évek krimijeit/thrillereit idézték meg. Jó a díszlet, jó a fényképezés: a néha bevágott gyönyörű havas tájak tök jól enyhítenek a szorításon. Ha van is a filmnek hibája – biztos van, mindegyiknek van –, én nem vettem észre sokadik nézésre sem. Keresni meg nem keresem egyikben sem.

A BD képe csodálatos, tűéles, a hófödte tájak meg szinte megdermesztenek. A hang már nem ennyire csodás, nincs nagy különbség a korábbi DVD hangja és e között: már az sem volt rossz, ez viszont csak tartja azt a szintet. Ugyan süvít a szél, meg minden, de alapban olyan üres, kissé steril hangzása van. A magyar hang erősen túlvezérelt, hangosabb, mint az angol – igaz, minden csak a centerből jön. Viszont a Misery itt legalább nem Tortúra… Extra egy szál se, még csak nyoma sincs. Én azt mondom, talán teljes árat nem ér, de ha belekerül egy akcióba, gondolkodás nélkül:

Kosárba!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. szep. 28. - 17:53
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7/10 volt.
26.
Apollo 13 Apollo 13 (1995)  
3.990 Ft
Listaár: 5990 Ft (-33%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2012. szep. 26. - 23:49
A sikeres kudarc
Azt hiszem, a „megtörtént események alapján” című marketingszöveg talán egyetlen játékfilmre sem illik jobban, mint erre a mozira. Utánanézve ugyanis a történet valóságtartalmának, már-már dokumentumszerű hitelességet tapasztalhatunk, de Ron Howardnak és stábjának mégis sikerült a nyers tényeket és az űrhajózás száraz világát érzelemgazdag, nagyközönség számára fogyasztható köntösbe öltöztetni.

Az Apolló-programmal a Végtelen szerelmesei című HBO TV-sorozat kiemelkedő minőségben és alapossággal foglakozik, Kennedy 1961.05.25-én mondott programindító beszédétől kezdődően egészen az űrprogram 1972-es befejezéséig. Ez idő alatt 11 űrhajó indult emberrel a Hold felé, amiből 6 le is szállt annak felszínén. Így összesen 12 ember volt az emberiség történetében, aki elmondhatja magáról, hogy holdsétát tett… A hat sikeres holdra szállás mellett még egy további repülés volt, amely elérte a Holdat, ám egy majdnem végzetes hiba miatt a leszállás meghiúsult és a repülés minden idők egyik legbravúrosabb mentőakciója lett. A film példaértékű módon állít emléket a NASA legsikeresebb mentőakciójának, megőrizve az eredeti történések hitelességét és kibővítve a filmes történetmesélés eszköztáraival.

A film gyakorlatilag az Apollo 11 küldetésének TV közvetítésével indul (leszámítva a pár másodperces bevágást az Apollo 1 tragédiájáról), Armstrong és Aldrin holdraszállásával. Az, hogy ez egy buliban történik, rögtön fel is oldja picit a tudományos, dokumentarista jelleget, egyben be is mutatja nekünk a főszereplőket – egy jeleneten belül minden megvan: a hitelesség s az alkotói szabadság, ami végig követhető egyébként az egész mozin. A korabeli tv-bejátszások, kétségkívül segítik a korszakba elmerülést, az egész hangulat átélését – no meg nem utolsósorban a hitelesség fenntartását. Az egy éves készülődés az útra, a családi háttér, a szimulátorok, a kilövés nagyon jó lett: amellett, hogy képes a feszültséget fenntartani, jut idő a szereplőkhöz való kötődés kialakítására is. Mindenkit meg lehet (és kell is) valamiért szeretni, s szinte nekünk is fáj, mikor Ken kikerül a csapatból. Egyébként még ez a kanyaró-dolog is igaz, a fő események tökéletesen vannak rekonstruálva.

Az űrben meg… minden sci-fi rajongó álma. A legnagyobb erénye a mozinak – az egésznek, de itt hatványozottan - a VALÓSÁG, vagy legalábbis a valóság totális illúziója. Együtt utaztunk velük a Holdra, együtt lélegeztünk, fagyoskodtunk a három pilótával. Az ominózus mondat szinte kívánkozik a moziba, mintha magunk is az Odüsszeián vagy a holdkompon lennénk. Remek képsorok, jó ütemben adagolt problémák és kiváló színészi teljesítmény, fönn is és lenn is. Apropó: kiválóak a váltások a család/NASA/űrhajó között, pont olyan ütemben, hogy minden helyszín élvezhető legyen, és mindenhol lehessen valakiért szurkolni: akár a nagyiért is. A film legnagyszerűbb jelenete egyébként számomra a széndioxid-szűrő elkészítésének módja és sikere volt… Mert az is tény, hogy akkor, a valóságban, akinek bármi köze volt az űrrepüléshez, az benn volt a központban. S még valami, ami – ha igaz volt – szemet szúrt nekem: USA-ban már a hetvenes évek elején működött a katasztrófahíradó, a negatív hírek sztárolása, ami nálunk még csak az utóbbi években öntött elszomorító mértéket. A 40 év lemaradás ebben is látszik – az űrutazásban meg ki sem tudnám számolni mennyi, mert felforrósodnának áramköreim.

Az Apolló 13 a kilencvenes évek egyik legparádésabb szereposztásában készült el. Szerintem külön jó, hogy nincs benn olyan „nagyon nagy” sztárszínész, sokkal homogénebb, egyenrangúbb így a társaság, sőt még korban is közel azonosak voltak. Talán csak Tom Hanks emelkedik hajszálnyival a többiek fölé – no de ő már futott egyet előző évben Forrestként… Mindenki, kivétel nélkül nagyszerű, mai szemmel nézve pedig kész sztárparádé. A mozi amellett, hogy a szükséges érzelmi töltetet magában hordozza, mégsem válik giccsessé, vagy hatásvadásszá, végig a realitás talaján marad. Örök és emlékezetes mementó egy küldetésről, amit a NASA utólag „sikeres kudarc”-nak aposztrofált. Szerencsére a mozgóképről ezt nem kell elmondanunk.

A BD példaértékű. A szokásos félkör alakú animált Universal menü, kiváló kép és kiváló hang jellemzi, az angol DTS HD MA 5.1 erőteljes és részletgazdag. A rakéta indulásakor majdnem a szoba is felszáll. A magyar hangra sem lehet panasz, belehallgattam, tisztes munka az is. Van bőven extra is, csak pont a magyar felirat nem jár hozzájuk. Kár.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. szep. 28. - 17:53
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
27.
9.990 Ft
 

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. szep. 10. - 0:38
Az oroszlán meg a bajsza
Csodálattal és tisztelettel olvasom Adam Van Helsing kolléga írását a Drive-ról… Szinte süt belőle a rajongás, az átélt, mindent elsöprő katarzis élménye. Ismerem ezt az érzést én is, más filmeknél át is éltem már többször is, ez esetben azonban elkerült. Elsőre messze, most, másodszorra ugyan már nem annyira, de hogy én ezt a filmet nem fogom a padlás legmagasabb pontjára költöztetni, az biztos… Mert a Drive számomra épphogy csak egy átlagosan jó mozi lett. Semmiképp nem az év filmje, meg hasonló közhelyek, szimplán csak egy hatásos képekkel és eseményekkel operáló, jó bosszúfilm. Lehetett volna tökéletes, meg elsöprő, meg minden, de akkor nem ez a dán fenegyerek rendezte volna…

Kezdjük az elején. A nyitó képsorok a rablással, a meneküléssel egyszerűen zseniálisak. Mindig is bírtam az ilyen reális, okosan kitalált egérutakat, e tekintetben az első 5-10 percben simán megvett a film. Ráadásul a csak belső nézőpont újdonság volt, egy ígéretes és újszerű beállítás, ami alapot adott rá, hogy végre egy igazán érdekes és eredeti filmet lássak… Ami aztán sajnos elmaradt. A következő kb. fél órában az egész iszonyat leül. És itt most nem feltétlenül az a bajom, hogy nincs benn akció: az egész szerelmi kapcsolat töketlensége, illetve maga a Sofőr jelleme zavart. Igen, jöhet a megbotránkozás: ennyire unalmas mimikájú, bárgyú pofájú főhőst rég láttam. Egyaránt idegesített az egyszer érzéketlen képe, meg a máskor semmitmondó mosolya is. Olyan volt az egész, mint egy altató – ebben viszont sajnos nagy szerepet tulajdonítok Gosslingnak. A beszéde meg… Atyaég… Hanglejtés, érzelem nulla, mintha csak a nyolcvanas évek hangalámondását hallottam volna - még szerencsére, hogy a film nem a dialógusokra épül, ebből sok párbeszédet nem fogunk idézni később…

Annál inkább néhány képet és eseményt. A mozi tulajdonképp a börtönből hazatérő férj feltűnésével (de legfőképp eltűnésével) indul be igazán, onnantól szerencsére felpörög. A Sofőr végre mutat némi indulatot is, a hangját is felemeli néha, de még mindig nem ettől szerettem meg a mozit. Hanem a különféle sokkolóan brutális eseménytől, pontosabban a szenzációs ritmusváltásoktól. Az üldözés úgy-ahogy elmegy (már megint hátrafelé menekülnek), többé-kevésbé hiteles. A hátsó szélvédőn át látott borulás viszont tetszett, egy pillanatra felvillant a filmkészítői zsenialitás, hogy aztán egy újabb fa-hangon történő „kikérdezés” romba döntse. Szerencsére később már nem igazán van megállás, a töketlen love story átmegy egy vérgőzös bosszúfilmbe. Az átmenet legjobb leképzése a lift, még akkor is, ha én azt borzasztóan túljátszottnak éreztem: szinte fájt az a lassított jelenet és csók Irene és a Sofőr közt, totál életszerűtlen és oda nem illő volt. Pláne a következő események tükrében. Hatásvadász kettősség, de legalább a második fele működött…

A finálé, mindamellett, hogy sablonos és kiszámítható, nem rossz. A két gengszterfőnök karaktere nagyon tetszett, a borotvapengés jelenet borzongatóan jó volt. Viszont Nino (Ron Perlman) esete a repülő autóval ismét csak hiteltelennek tűnt számomra, ráadásul életszerűtlennek is. Tudom, hogy a kolléga azt írta, hogy a „legyőzhetetlen szikla annyira be van szarva, hogy a sötét tenger felé menekül” – de mitől is?? Egy zsebre tett kezű, 70 kilós szép mosolyú fegyvertelen fickó elől?? Úgy néz ki, amik mások számára a filmek kulcsjelenetei, nekem pontosan azok működtek fordítva. Sem a plátói szerelem, sem a fél lift, sem Nino esete nem nyűgözött le. Érdekes, hogy rengetegszer - és ismét - látom fordítva a dolgokat, mint a nagy többség, de hát nem vagyunk egyformák…

Szerencsére a Drive-ban még így is túlsúlyban vannak a maradandó képsorok, amiket nem felejtek, amik miatt érdemes újranézni a mozit. Amik miatt mégiscsak a JÓ FILM kategóriába helyezem kis memóriámban. A látványra nem lehet panasz, a mellékszereplők kiválóak. Rendben van a hangulat is, talán ez az elektronikus zene még, ami nagyon távol áll tőlem. A dán rendező korábbi műve, a Valhalla rising sem volt egy egyszerű darab, de abban is meg lehetett találni a fogódzkodót. Lassú, unalmas képek és vérgőzös jelenetek abban is voltak, a Drive igazából ezek esszenciája. Természetesen ez lényegesen fogyaszthatóbb, de ha nem lett volna ilyen enervált a főszereplő mimikája és hangja, még jobban tetszett volna (pont, mint a Capote esetében: ott egyszerűen a falra másztam a főszereplő nyávogásától, itt csak szimplán zavart a közönyös hangvitel). Ami nem jobb a magyar szinkronban sem, sőt még egy árnyalattal rosszabb…

A BD Digibook-nak viszont örülök. Valóban exkluzív, úgyhogy érdemes volt rá beruházni. A lemez képe példaértékű, mint ahogy a hang is: az angol DTS HD MA mellé magyar DTS HD HR-t kaptunk!!! Egy árnyalattal talán gyengébb, mint az eredeti, de amikor kell, jól szól ez is. Ami még meglepett, mert ilyet még nem láttam: az összes extra DTS 2.0-ban van a lemezen… Apropó, extra. Az első, 40 perces közönségtalálkozó érdekes tanulsággal szolgált. Nicolas Winding Refn, a fiatal dán rendező vagy iszonyat nagyképű, és szimplán hülyére vette a publikumot, vagy simán kettyós… Én inkább utóbbira tippelnék, az megmagyarázna sok mindent filmjeivel kapcsolatban. Még elvagyok vele, de nem lenne jó, ha nemzettársa mellé őrülne… A többi nyúlfarknyi kisfilm, interjú erősen PR anyag, a film készítésének rejtelmeibe nem igazán avat be. De legalább mindenhez van magyar felirat. Példaértékű kiadás!

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. szep. 14. - 13:27
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
28.
A szakasz Platoon (1986)  
4.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-29%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2012. aug. 30. - 21:52
A dzsungel mélyén
A legelső, ami a film újranézésével kapcsolatban két nap után eszembe jut, az sajnos a bosszúság… Ugyanis ez az anyag minden, de nem HD minőség. Sem képben, sem hangban… Kár érte, ugyanis a film az egyik legjobb a hasonló témájúak között, ami igazán megérdemelte volna a tisztességes kiadást, ill. felújítást.

Oliver Stone részben saját tapasztalatait vitte vászonra, mikor is elkészítette a Szakaszt, a nyolcvanas évek egyik legmeghatározóbb (vietnami) háborús filmjét… Akkor, ez a mozi nagyot szólt, új volt, friss volt, mert talán elsőként ötvözte sikeresen a popularitást, nézhetőséget a háború őrületével. Egészen kiváló kortársai és követői mellett ennek a filmnek sikerült talán a legszélesebb réteghez eljutnia, mert talán ez a film egyensúlyoz legjobban a háború és az ember közt – úgy szól Vietnamról, úgy szembesíti USA-t a saját böszmeségével, hogy közben végig az emberekre koncentrál. Mert a háborút emberek vívják, katonák, akiknek ott, akkor a 365 napos szolgálatban egyetlen céljuk lehetett: túlélni…

„… Ahogy utólag visszagondolok, úgy érzem, hogy nem is az ellenséggel harcoltunk, hanem saját magunkkal. Az ellenség bennünk volt…”

Azt hiszem, az egész filmnek ez a két mondat a kulcsa. Az egész Szakasznak tulajdonképp nem is Vietnam és a vietnami háború a lényege – persze szomorúan „aktuális” volt és kiváló háttér volt a történethez -, hanem a csapat, az egyén viselkedése a szakaszon belül, az egyén viselkedése az őrületben. Amit már sokszor láttunk máshol is: mi van akkor, ha egy maroknyi embert számára idegen, veszélyes és stresszes közegbe helyezel… A horrorfilmek kitűnő alapszituja Oliver Stone keze alatt háborús mesterművé vált: mini polgárháború egy osztagon belül, ahol igazából mégsincs tisztán jó és rossz, a két őrmester rivalizálása, a melléjük felsorakozott katonák tettei a maguk érzelmi szemszögéből mind létjogosultsággal bírnak. Az egész mozi egy kis pszichológiai tanulmány az EMBERRŐL, aki embertelen helyzetbe kerül…

Az embertelen helyzet megmutatására ugyanakkor mi más lehetne jobb, mint egy háború, esetünkben a vietnami háború (bár igazából a helyszín mindegy). A film odavarázsol minket a dzsungelbe, nézés közben magunk is tökig ázunk, érezzük a hangyákat a nyakunkon. A feszültség a bevetéseken tapintható a szobában is, s bizony talán még majdnem be is lehet szívni a srácokkal együtt. A brutalitás, a vér sem hiányzik a Szakaszból, de ez sosem csap át öncélú sokkolásba - ennél sokkal keményebb és brutálisabb háborús filmek készültek később. Minden adott hát, hogy átérezzük azokat a körülményeket, amik hatottak kis csapatunk szereplőire: és ettől az egész működik. Mindezek mellett még szenzációs szereposztás is segíti a beleélés élményét, ami ráadásul különleges érték is, hisz ma már csillagászati összeg lenne Deep, Whitaker, Berenger, Dafoe együtt szerepeltetése, akkor meg még nagyjából pályájuk elején voltak. De hát immár 26 éve az egésznek…

Nem is igazán látom értelmét tovább fényezni a Szakaszt, mert oldalakat lehetne róla írni. Ezt egyszerűen látni kell, ami ugyan első pillantásra csak egy 80-as évekbeli (meghatározó) háborús mozinak tűnik, valójában azonban betekintés az emberi pszichébe. Oliver Stone módra…

S már vissza is térhetünk a kezdő bekezdéshez. Ez a lemez csak azért tud jobb lenni a korábbi DVD-nél, mert már az is kritikán aluli volt. Akkor az VHS szint volt, akkor ez most a DVD szint. A kép tényleg jobb, mint korábban, de messze nem szép. A tűz pl. úgy néz ki, mintha a fiam festette volna narancssárga temperával. A hang meg… Áááá… Siralom. Ugyanaz a dobozhangú, mély nélküli, majdnem kizárólag az első három hangfalra épülő hangzásvilág, szinte egy az egyben az, mint a DVD volt. Botrány, nem HD. Az extrák valamelyest kárpótolhatnak – már ha valaki megnézi őket magyar felirat nélkül. Az egész hóbelevanc messze nem ér annyit, mint amit kérnek érte – ugyanakkor sajnos egyelőre ez belőle a legjobb kiadvány, amíg egyszer tényleg fel nem újítják…

A film viszont kiemelkedő alkotás, talán az egyetlen érv a vásárlás mellett...


Kosárba!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. szep. 3. - 14:11
A kritikát eddig 5 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8/10 volt.
29.
1.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-72%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2012. júl. 17. - 1:20
Sötét erők ébredése
Ilyen az, amikor a padawanok Mester nélkül maradnak, s nem tudnak mit kezdeni az Erővel. Ilyen az, mikor a Sötét oldal magába szívja a Jedi tanoncot, s Sith tanítvány válik belőle... pontosabban az sem, mert Sith Nagyúr sincsen… vagy mi is van? Ja, hogy ez nem Star Wars EP VII??? Akkor bocsi…

Igazából iszonyatosan le kellene húznom ezt az egész mozit. Borzasztóan bárgyú és izzadtságszagú, tele logikai és látványhibával. A srácok néha idegesítőek, és ésszerűtlenül cselekednek. Emelgetik a tárgyakat, mint Anakin, repülnek, mint Neo meg a Superman. Az egész egy mai környezetben, hiteles háttér előtt. Fájdalmasnak kellene lennie, ki kellett volna kapcsolnom, szenvednem kellett volna – de aztán meg legnagyobb meglepetésemre helyenként még élveztem is…

No de azért ez korántsem lesz az év mozija. Totál nyúlás az egész: a három gimis kölök képességei bántóan hajaznak a SW világára, egy ponton olyan, mint a Neo vs Smith harc a Mátrix 3-ból, de Superman légi kalandjai is eszembe jutottak közben. Ráadásul az egész az eredetinek semmiképp nem nevezhető kézikamerás filmek közé tartozik – minden ok meg lenne az elutasításra. Mégis, valahol van egy hangulata, ami vagy megérint az elején, vagy nem. Az egyik kulcs a karakterekben rejlik. Már az elején érdeklődéssel figyeltem Andrew, a főszereplő srác szenvedéseit, s bizony nagyon jól meg volt csinálva, hogy rám is rám ragadt, bennem is felgyülemlett mindaz a düh, amit ő átélt. Érzelmileg legalábbis működött az egész. A film igazából róla szól, a kicsit szerencsétlen, de alapvetően jóindulatú srác jellemének változásáról, aki a rá szakadt hatalommal nem igazán tud mi kezdeni (vártam, szemei mikor lesznek frodósak, de az szerencsére elmaradt)… S picit el is gondolkodtam, mit kezdenék én ekkora Erővel... A másik két karakter, Matt és Steve szintén jól eltalált figura, hiteles és valószerű az az érdekbarátság, szomorú sorsközösség, ami Andrewhoz köti őket. A három srác egyébként jól leképezi korunk középiskoláinak szűk keresztmetszetét is – a később képbe kerülő szerelmi vonal pedig tökéletesen illeszkedik a történetbe. Talán pont ezekért is lett a film sikeresebb, mint gondolnánk róla: illúziót és csodát adott a kamaszoknak.

Ami azonban engem teljesen levett a lábamról az a kamera. Alapban nem szeretem ezt a stílust, de itt egy zseniális húzással vágták ki, ami engem zavart volna. Ugyanis az Erővel a főszereplő körül lebegetett kamera felvételei totál kiküszöbölik a remegős-futkosós hibákat, s új perspektívákat nyitnak. Úgy lett az egész egy kézikamerás mozi, hogy közben nem az, hanem egy sima, ötletes beállításokkal megtűzdelt mezei film. És nekem ez a húzás biza’ nagyon tetszett.

Az mondjuk már kevésbé, hogy jó néhány baki van a moziban. A hófödte hegyek előtti kilehelt pára hiánya még csak hagyján, de hogy is lehetett nézi a barlangban hagyott kamera felvételeit??? S még sorolhatnám. Ezeken átlépve azonban a 27 éves elsőfilmes rendező szépen megoldotta feladatát. Készített egy érdekes ötletre épülő, a maga nemében izgalmas filmet, ami a 12 millió dolláros költségvetésének már a tízszeresét hozta. A szűk forrásokhoz képest még látványos is, az ismeretlen (eddig zömében TV sorozatban szereplő) fiatal srácok pedig kimondottan jól játsszák szerepüket. Valahogy klappol az egész – akkor is, ha bacaság. A középiskolás korosztálynak akár kultfilm is lehet belőle. Nekem azonban nem, én már túl öreg vagyok, túl sok jó filmet láttam…

A BD úgy összességében jó. Nem tudom még, mi a különbség a mozis meg a bővített változat közt, ha egyszer odáig jutok, majd megírom. Kép, hang, rendben van, az extratartalom viszont meglehetősen nyúlfarknyi. A néhány kimaradt jelenet, pár perc animációs ökörség számomra nem képvisel valódi tartalmat. Bár tény, hogy még így is több, mint a DVD. Már csak a két változat miatt is.

Nem merem teljes áron ajánlani, de legalábbis vétel előtt érdeme megnézni.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. szep. 2. - 19:01
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.8/10 volt.
30.
A Rettenthetetlen (2 BD) Braveheart (1995)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. aug. 30. - 2:07
Egy szabadságharcos útja
Három órás filmet nem néz mindennap az ember. Sőt, minden hónapban sem… Akkor sem, ha a nevezett film már fél éve a polcon lapul az új formátumon, és szinte kiált az ismétlésért…

Háromórás filmhez hangulat kell. No meg idő. Félbehagyni ugyan lehet, de nem érdemes – mint azt a bizonyos másik dolgot sem -, mint ahogy annak sincs sok értelme, hogy esetleg fáradtan, vagy az agyad teljesen máshol járva ülj le megnézni egy ilyen filmeposzt. Annak bizony bealvás lesz a vége. Érdekes, évekkel ezelőtt pont ennél a mozinál jártam én is így, a második nekifutásra gyűrtem le (talán harmadik nézést). Most azonban minden adott volt egy jó kis varázslathoz, már délutáneltökélten készültem Skóciába – s a BD-n tett utazás végén újfent egy hatalmas élménnyel keltem föl a fotelből…

Pedig már láttam. Már tudtam, mi fog történni, tudtam előre az örömteli és a szomorú eseményeket is. Mégis – ahogy a jó filmek általában – képes volt úgy hatni rám, mintha először láttam volna. Mel Gibson második rendezése elrepít az 1200-as évek végének Skóciájába, megismertet egy szabadságharcossal, akiről e film nélkül én sem, de a skótokon és angolokon kívül a világ nagy része semmit sem tudna (már csak ezért is volt értelme a mozinak). Teszi ezt úgy, hogy bármennyire barbár és kegyetlen a világ, amiben Wallace és a többiek küzdöttek, angol szempontból bármennyire is megkérdőjelezhetőek a skót hazafi tettei, mégis az első percektől mellette állunk. No persze, hisz Gibson egészen ügyesen játszik az érzelmekkel… A kissé hosszú, de korántsem unalmas felvezetés jó alapot ad egy bosszúfilmhez, amit utána egy rövid, de intenzív love storyval és egy férfiak számára szívhez szóló barátsággal tetéz meg. Aztán meg ami utána történik, mikor is Wallace világa összeomlik – nos, az meg egy kiváló, bosszúból építkező, de azon jócskán túlnövő történelmi, háborús eposz lesz… bocsánat, dráma…

Nem igazán akarok spoilerkedni, hisz biztosan van, aki még nem látta a Braveheartot. Inkább csak annyit, hogy aki belevág, nem bánja meg. A hosszú játékidő ellenére a film kimondottan feszült és izgalmas. ’95-ben, CGI nélkül készültéhez képest meglepően látványos, nagy és helyenként egészen véres csatajelenetekkel, egy nagyon jó történelmi háttér/tabló előtt. Itt szokták megkérdőjelezni mindig egy film történelmi hitelességét, és én itt szoktam ezeken a kérdéseken mindig mosolyogni… Egy játékfilm célja elsősorban a szórakoztatás és valamilyen élmény kiváltása, a hitelesség az maradjon egy másik filmes műfajnak. Mindazonáltal Wallace körül inkább legendák és mítoszok keringenek, mintsem valós történelmi tények, e tekintetben az alkotóknak viszonylag szabad kezük volt. Szabadságukat pedig remekül kihasználták, kiszínezték a sztorit, szerethetővé, izgalmassá, fordulatossá tették azt. S amit pedig korrajzban és díszletben produkáltak – nos, én simán elhittem, hogy ott és akkor vagyok, ahol és mikor is mondták. Az 1300-as évek elején, a koszban, a hidegben, a félig barbár Dél-Skóciában… Az a skót akcentus meg, különösen az elején, az külön király volt, de persze a hangulat fokozásában a skót népzene és a skót szoknya is szerepet játszott…

Amit még mindenképp ki kell emelni a filmmel kapcsolatban, az az egészen kiváló színészgárda - az csak egy dolog, hogy a karakterek valójában nem túl bonyolultak, ennek a színészgárdának ez gyerekjáték lehetett. Gibson mellett ugyebár itt van az akkor már befutott gyerekkori szerelmem, Sophie Marceau, továbbá Brian Cox (Wallace nagybácsi) Patrick McGoohan (Nyakigláb) de több fiatal, vagy akkor még kevésbé ismert, főleg skót színésznek is lehetőséget adott... Így itt van pl. a későbbi Gladiátorból Cicero, Tommy Flanagan, vagy a későbbi Rémszem Mordon, Brendan Gleeson. S még sorolhatnám. Jó volt őket 17 év után újra látni, tudva, hogy azóta hova eljutottak…

Nem állítom, hogy minden szempontból hibátlan lenne a mozi, de ebben egyszerűen nincs kedvem nagyítóval keresni őket. Talán első gondolatra a néha suta humor nem jött be, mindenekelőtt a szoknyát fellebbentő katonák látványa – no, nem a kivillanó ormányok miatt, hanem az időzítés miatt… Más nincs. Ha meg van is: egy ekkora monumentális és nagyszerű alkotás simán elbírja…

A BD közel tökéletes. Tartalmilag mindenképp, hisz a két lemez már önmagában ritkaság. A kép összességében gyönyörű, bár néha kicsit túl élesnek és színesnek éreztem, máskor meg talán kissé opálosnak: de engem ezek nem igazán zavarnak. Még az sem zavart, hogy a hang az „csak” DTS HD HR. Az már inkább, hogy főleg az első hangszórókat dolgoztatja meg, minimális a mélynyomó feladata, valamint a hátsó hangfalakra is csak ritkán téved effekt. Az összkép még így sem rossz, a HR tisztességesen szól így is, de maradt hiányérzetem. Az extra lemezzel kapcsolatban viszont nem: az igaz, hogy az első, a csatákkal foglakozó dokun nincs felirat (vajh miért??), de a többi anyagon mind van. Közel két óra cucc. A valóság és a film összevetése kifejezetten érdekes, a történelmi hűséget keresők kötelező anyaga (30 perc) A második doku (20 perc) viszont övön aluli volt: én az író helyében nem nyilatkoztam volna ki büszkén, hogy amikor írta a forgatókönyvet, fogalma sem volt, miről ír. Mindent csak az elkészülte után ellenőrzött le… Ehhez képest egészen kiváló a mozi. A harmadik, 50 perces filmben a 94-es, a 95-ös és a 2007-es Mel Gibson emlékezik a film készítésére – bizony, néha eltérő módon. Mindenesetre iszonyat munka volt, amit a másodrendezős Gibson nagyszerűen levezényelt. És még van 15 perc archív interjúcsokor is, az is jópofa.

Kosárba!!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. aug. 31. - 10:53
A kritikát eddig 5 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.6/10 volt.
31.
Holt Költők Társasága Dead Poets Society (1989)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. aug. 22. - 19:47
A Lázadók Szövetsége
No, ezzel a mozival ugyanúgy vagyok, mint mondjuk a Remény rabjaival voltam… Akkor is azt mondtam, sosem árt egy igazán jó filmnek a dicsérő szó, mert a köztünk felcseperedő ifjú filmrajongók bizony átsiklanak egy-egy több mint húsz éves film fölött: ósdinak, értéktelennek gondolván azt. Különösen az ő figyelmükbe ajánlom ezt a mesterművet – ha már az iskolamozikból kikopott…

Valahol én mindig is lázadó voltam. Egész gyerekkoromtól kezdve próbáltam szembe menni a világgal, szüleimmel, szabályokkal, mindennel. Ez hol a zsilettel megvágott farmerben, hol a felnyírt hajban, hol a motorozásban, hol pedig az ellenforradalom napján hordott fehér ünneplőben nyilvánult meg. S bár akkor, melegében nem rémlik, hogy láttam volna a HKT-át (már ki a fene is néz 18 évesen filmet a költészetről???), de később, mikor kapcsolatba kerültem vele, tudtam, hogy ez az én filmem. Mert olyan hatást, elsősorban érzelmi hatást volt (és azóta is) képes kiváltani belőlem, ami csak kevés mozinak sikerül. A film egész feelingje, az első 90%-ának mondandója, eseményei mind-mind nagy megelégedéssel töltenek el – még ma is. Élj a mának! – bizony, még ennyi idősen is simán képes vagyok vallani ezt, s lehetőségeimhez képest teszek is érte. Aztán persze a film utolsó 10%-a meg minden alkalommal a földbe döngöl, s bár mára, többszöri nézésre könnyeim elfogytak, de a tanulságot minden alkalommal jól megjegyzem…

Tulajdonképp nem igazán szerencsés mélyen belemenni a film dialógusaiba és gondolatiságába. No, nem azért, mintha nem lenne egytől-egyig zseniális, hanem mert jócskán elcsépelt közhelyeknek tűnnek: Keating mondatairól mindenki csak beszél a valóságban, azonban változni, megvalósítani kevés ember meri őket. Pedig kell, változni kell, őrültségeket kell csinálni. Mert tényleg nem tudni, mikor teszi le az ember a kanalat. Volt egy Jonnie Walker reklámfilm régen, annak volt a szlogenje „Élj úgy, hogy ha lepereg előtted az életed filmje, érdemes legyen végignézned!” – ez egy az egyben lehetne a HKT ars poeticája is. És az enyém is. A fiúk találkoztak valakivel, aki kinyitotta nekik az ÉLET szelencéjét, s a fiúk megtanultak élni, szembeszállni félelmeikkel, korlátaikkal és szüleikkel. Ez már önmagában is remek alapanyag lenne, kiváló párbeszédekkel, idézetekkel, sokrétű és nagyon jól megírt karakterekkel. A srácok, Williams, de még az igazgató is nagyon jól eltalált figura, amikre nagyon jól eltalált szereposztást párosítottak… Sajna Mr. Perryvel az élen…

A csodás, kellemesen csordogáló, kimondottan szerethető kis kamaszfilm utolsó negyed órája-benni események emelték ugyanis a filmet a klasszikusok közé. Mr. Perry viselkedése, az általa képviselt világnézet hatása, s tetteinek következménye emelte a klasszikusok közé. Az események láncolata annyira mellbevágó és egyben zsebbicskanyitógató, amit ugyancsak kevés filmnél érez az ember. A faszit már az első találkozásnál szíve szerint képen törölné az ember – hogy aztán a végére a komplett TV-t a fejébe húzza. Ugyanakkor az is tény, hogy nem egy különleges figurája lehetett ő korának, minden bizonnyal családok tucatjai éltek hasonló szigor és rend szerint az 50-es években. Itthon is és kint is. Most már szinte elképzelhetetlen ez – azonban a tanulságai a mában is aktuálisak. Nagyon bízom benn, ez a mozi képes volt néhány apát, családot más útra téríteni…

Az 50-es évekbeli középiskola hangulata ezzel a titkos társasággal visszarepít gyerekkorom ifjúsági regényeibe, a titkos kilógások, cigizések, piálások, csajozások pedig a korabeli (építő) táborok és egyáltalán, a gimnázium világába. Az egész mozi hangulata, díszlete, háttere egyszerűen magába szív. Az iskola, az evezősverseny (ezek szerint tényleg olyan fontos sport ez ott – ld. még Közösségi háló), a korabeli ruhák, frizurák, erkölcsök nagyszerű filmes munkát takarnak. Néhány egészen csodálatos kép a felrepülő madarakról, néhány nagyon jó zenei dallam (Keating füttye, illetve a Kongós dal), s néhány emlékezetbe égő jelenet (utolsó osztálytermes) teszi maradandóvá a filmet.
A kezdő színészpalánták totál átéléssel alakítják a lázadó kamaszt, a diri a maga szigorával tisztára olyan, mint Umbridge a Potterből (a mostani újranézéskor amúgy is sokszor eszembe jutott a Potter) Keating pedig, az örök mosolygós Keating a zseniális irodalomtanár. Akkor is – amit szerintem valahol ő is érez a végén, s a film is sugallja – hogy az eseményekért tényleg felelősség terheli. Sőt, megkockáztatom, a nézők, elemzők legnagyobb részének a film fő tanulsága is az, hogy a felelőtlen lazaság lásd, hova vezet… De nekem nem. Nekem az, hogy lázadni kell!!

A BD tulajdonképp kiváló. Kép szép, az angol hang korához képest kimondottan jó. Talán egy picit halk a párbeszéd, de a zene s az effektek totál körbeölelnek. Ritkán csinálom, de ezúttal viszonylag sokat hallgattam a mono magyar hangot: nos, amellett, hogy értelemszerűen az effektek jó része elveszik, amellett, hogy egy picit valóban zajos, egy teljesen élvezhető és tisztességes hangkeverést kapunk. Gond nélkül végig lehet vele nézni a filmet. A kb. egy órányi extra mind magyar feliratos, s van közte jó pár érdekes info. Az operatőri gyorstalpalón személy szerint leakadtam, még ennyi film után is meglepődök, mi munka van egy-egy jelenetben. A lemez tartalma és minősége miatt is minden pénzt megér.

Kosárba!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. aug. 27. - 14:01
A kritikát eddig 5 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.2/10 volt.
32.
Sherlock Holmes 2. - Árnyjáték Sherlock Holmes: A Game of Shadows (2011)  
2.490 Ft
Listaár: 6990 Ft (-64%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. jún. 20. - 2:06
Sakk - matt
Emlékszem, ez nekem már a moziban is tetszett. Már akkor is azt mondtam, hogy simán felér az elsőhöz, és most, újranézve csak megerősödött bennem az érzés. Az Árnyjáték úgy lett egy (remélhetőleg) többrészes franchise második darabja, hogy a nyitó epizód eredményeit maximálisan tiszteletben tartva, arra szépen ráépülve bővítette az univerzumot, s közben a sajnos kötelező „még nagyobb, még látványosabb” elv mellett meghagyta azt is, aminek egy filmnek a legnagyobb szüksége van: a sztorit is.

Lehet – sőt kell is – vitatkozni azon, mennyire tett jót a mozinak az „akciósítás”. Mennyire történt ez a nyomozós szál kárára. Én viszont inkább kifordítanám a dolgot: nem lehet, hogy az első epizódban szimplán csak nem jutott erre elég idő? Nem lehet, hogy ez a valódi új Holmes világa? Nem lehet, hogy az első epizódban a szereplők megismerése, a környezet, a történet elhelyezése az adott háttérben szimplán csak elvette az időt az akció elől?? Ugyanis itt ilyenekkel már nem kellett foglalkozni..
Sokakkal ellentétben nekem már a nyitó képsorok is tetszettek. Bele a közepébe, jó kis bunyóval, s az új főszereplő képernyőre kerülésével. Mindenképp erős kezdés – az események ismeretében meg pláne -, ezek után nem csoda, hogy a többség számára kissé leült a mozi. De engem repített magával a kellő arányban adagolt humor, az akció és a rejtélyek tárháza. Legyen az akár legénybúcsú, akár vonat, akár cigánytábor. Valahogy minden klappolt a végjátékig - amit meg, a többiekkel egyetértve én is zseniálisnak tartok. Minden tekintetben.

A kaland számomra első osztályú volt, összetett, jó csavaros sztorival, egy Holmeshoz máltó ellenféllel. S mivelhogy a film a színészek által kel életre, itt kell külön kitérnem a castingra: újfent zseniális. Vannak karakterek és vannak a tökéletes megformálóik. A tökéletes párosítás. Nos, nekem Robert Downey Jr. a tökéletes újkori Holmes figura, azt sem bánnám, ha mást már nem is játszana. A zsenialitása mellől pontosan az a ripacskodás hiányzik, ami miatt a Vasembert nem igazán szeretem. Jude Law a tökéletes Watson, de ami miatt e sorok íródnak, az a négy új fő karakter. Noomi Rapace nagyon jó, valami ösztönös módon hozza a cigánylány figuráját, a Tetovált lány alakítása nem volt véletlen. Teljesen megérdemelten nyíltak ki az Álomgyár kapui előtte. Holmes bátyja, Mycroft (Stephen Fry) hihetetlen jó figura, s hozzá fűződik a film egyik legpoénosabb jelenete is. Moran, a mesterlövész (Paul Anderson) kiváló, a hideg profizmus és a szolgai kegyetlenség csak úgy süt belőle. De a csúcs, Moriarty (Jared Harris) – nos, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Mind a karakteréről, mind a színészről magáról. Ő Holmes negatív kópiája, valahogy úgy, mint Neo és Smith a Mátrixban. A tökéletes, a szükséges ellenfél, a szimbiózis másik fele. Nagyon tetszett.

A korabeli 1891 megjelenítése ismételten lenyűgözött, ahogy az elsőben a Tower, itt most a Trafalgar tér késztetett szájtátásra. Voltam ott, láttam most milyen – nos, borzogató látvány volt a 120 évvel ezelőtti állapot. De mondhatnám, Párizst, Dovert, Svájcot: hibátlan korrajz – aztán az meg nekem édes mindegy, hogy érték ezt el, CGI-vel, vagy anélkül. A másik dolog, ami újfent megfogott, az a film brit jellege. Legékesebb példája Mycroft, de az egész filmről süt az angol akcentus. Kiváló! No persze eredeti nyelven…

S még két dolog: az egyik, a megfelelő időpontokban, megfelelő súllyal adagolt humor. Az „Elől – hátul életveszélyes, középen meg gonosz” beszóláson még ma is röhögök, Mycroft fehér valagú fellépése kiváló, a Holmes/Watson párbeszédek remekül működtek ebben a filmben is, s a végjáték feszültségének feloldása meg egyszerűen pazar. A másik dolog, hogy ez így már egy vérbeli Guy Ritchie mozi lett. A jobbik fajtából – egy kosztümös Guy Ritchie mozi. A lassítások, a poénok a karakterek, minden. Nem lepődnék meg, ha a következőben Vinnie Jones is feltűnne…

Úgy gondolom, az Árnyjáték maximálisan teljesítette a küldetését. Elsősorban egy blockbuster mozi, annak minden hozadékával együtt, ami azonban építve a korábbi részre - azt sok tekintetben túlszárnyalva azt, megmaradt egy agyas, jól felépített detektívtörténetnek is. Nézőpont kérdése, de az eladhatósághoz szükség volt ekkora felhajtásra (akcióra). Így kerek a történet – ezt így lehet, vagy nem lehet szeretni. Én előbbit vállalom.

A BD közel hibátlan. Egy lentik urális slipcase-nek ugyan örültem volna, de mindegy. A kép csodás, abszolút nem zavaró a CGI látványa. A hang gyönyörű, rengeteg akció, lövöldözés miatt él a szoba. Csupán csak az olyan finomságokat hiányoltam belőle, mint az első részben, mikor Blackwood hangja körbemegy a szobában… Az extra tartalom is példás, 35 perc doku, no meg a maximális mozi élmény. Mindenhez van felirat, s mind tartalmas, jó anyag.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. aug. 22. - 10:33
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.8/10 volt.
33.
John Carter John Carter (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. aug. 12. - 22:32
Van élet a Földön kívül is
Nemrég olvastam egy értekezést a hazai filmes magazinban, hogy átok ül a Mars-filmeken: (anyagi) bukás bukás hátán… Némelyiket elnézve azonban nem igazán átoknak érzem ezt, hanem a pocsék munka megérdemelt jutalmának. Valami megmagyarázhatatlan módon a John Carter is belekerült ebbe a kalapba, pedig nem való oda. Igazából nem. Ugyanis egy kifejezetten kellemes nyári blockbuster mozi lett, messze nem hibátlan ugyan, de a nagyérdemű emelt már ennél sokkal rosszabb filmeket is box-office listák élmezőnyébe…

Mikor először láttam a moziban, kétségkívül volt hiányérzetem. Valahogy az egész nem állt össze történetté, s bizony pofátlan másolásokat véltem benn felfedezni. De a hangulata, a látványa már valahogy akkor is megfogott, így hát kérdés nem volt a nagyfelbontású újranézés. Amikor is helyére került minden, a káosz a sztoriból eltűnt (mert már tudtam, mi is akar lenni a képek egymás utánja), az addig semleges szereplők megteltek élettel, s a nagyon erős SW utánérzést is fel tudtam már dolgozni.

Egyébként másodszorra úgy gondolom (amit először még nem is tudtam hova tenni), hogy kimondottan elcseszett üteme, dramaturgiája van a filmnek. Az első jelenetek a Marson egyszerűen lógnak a semmiben: bármennyire is látványosak, csábítóak és kiválóak – totál értelmetlenek. Mert fogalmunk sincs, ki kicsoda, ki mit miért csinál – aztán meg utána már jön is a vágás. Jön Virginia. Ha innen indultak volna, sem lett volna egyszerű a keretes szerkezet, a naplós visszaemlékezés, az önmagában zseniális csavarral !!!, de lényegesen érthetőbb és folyamatosabb lenne a mozi. A Marsos kezdés viszont felborított mindent, zavart okozott a történetben – és a fejekben is…
A századvégi USA jelenetek szerintem kimondottan jók, hangulatosak, poénosak, pont megfelelő arányban vannak jelen, pont megfelelően vezetik fel a lényeget: a Barsoom kalandjait… Amibe illik a legnagyobbat belekötni. Ami érdekes módon a legnagyobb ellenszenvet váltotta ki. Csak nem egészen értem, miért..

Hisz ez egy fantasy. Egy látványos, családi sci-fi…és itt a családin van a hangsúly - mi más lehetett volna a Disneytől?? Ebből kifolyólag nem kell rendelkeznie túl mély tartalommal, elég bele egy meseszerű kis történet hercegnővel meg lovaggal, kell bele néhány szerethető, szimpatikus és néhány utálnivaló karakter, kell bele némi poén, no meg a mai kor elvárásainak megfelelő látvány. Azt hiszem, ezek itt mind megvannak, és azt hiszem, a maga kategóriájában, a maga értékrendjében működik is. Talán az elvárások voltak túl nagyok – én inkább valahova a Narnia filmek mellé tudom társítani, kb. az a célközönsége. Ugye milyen más a helyzet, ha más az elbírálás szempontja???

A karakterek egyszerűek, de jók, a látvány frenetikus. A színészekkel nekem speciel semmi bajom nem volt, hiába is tartják néhányan „sótlannak” őket, én képes voltam szeretni Cartert. A kaland valóban nem egy eget rengető történet, de simán kiszolgálja a filmet. Ami még egyébként engem első körben zavart, az a nagyon erős SW EP II feeling. Az aréna, a tharkok, mind-mind a Geonosist juttatták eszembe…Totál lemásolták azokat a képeket… Aztán megtudtam, hogy ez a könyv jóval korábban volt, inkább merített Lucas ebből ihletet, azért a hasonlóság. Egy esemény, kétféle vizualitás. Másodjára már efogadtam a tharkok népét, az egész digitális háttérvilágot, amit teremtettek nekik. Másodjára már kiválóan szórakoztam rajta. Kétségkívül szerencsésebb lett volna, ha ezt a stúdió máshogy promotálja, talán akkor nem lett volna belőle 80 millás bukta, de semmivel nem rosszabb film ez, mint néhány társa a Disneytől – és itt a Disneyn van a lényeg…

A BD mellől valóban eltűnt az ajándék DVD, de nekem ez a kisebbik bajom. A kép az én mértékemben kiváló, viszont azt nem értem, a hang miért csak DTS HD HR 7.1??? HR… egy ilyen filmnél. Egyszerűen hiányzik belőle az az erő, az a dinamika, amit egy ilyen látvány mozitól elvárhat az ember. Ok, éjjel néztem, nem tudtam igazából megküldeni, de ugyanazon a hangerőn néztek a gyerekek DVD-t előttem, és az sokkal jobban szólt… Olyan, mintha direkt családbarát lenne, nehogy a gyerekek megijedjenek Zodanga dübörgésétől… A kb. egy órányi extra viszont mind magyar feliratos, érdekes anyag, talán HD-ben, de erre nm esküszöm meg.

Vérbeli családi sci-fi/fantasy. Ezt figyelembe véve:

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. aug. 14. - 14:26
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.8/10 volt.
34.
Hadak útján War Horse (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. júl. 24. - 0:00
A lovakat lelövik, ugye?
Töredelmesen bevallom, ha ezt a filmet nem Spielberg rendezi, meg se nézem. Teljesen hidegen hagynak a lovak, soha életemben nem kerültem közelebbi kapcsolatba eggyel sem. Ménessel már annál inkább – de az motorba volt zárva… Ebből kifolyólag a legkevésbé vártam, hogy egy ló története lekössön, csupán a direktor miatti rajongásom okán tettem vele egy próbát – ami viszont így egy egészen különleges és meghatározó filmélmény lett.

De kezdjük is az elején. Sokakkal ellentétben nekem az égvilágon semmi bajom nem volt a kissé hosszúra sikerült felvezetéssel. Élmény volt az angol tájon, a tanyán időzni, egyszerűen a táj és a légkör magával ragadott. Gyönyörű beállítások, kiváló korrajz a század elejéről. Joey, a ló és az őt megvásárló család története az ingerszegény környezetben számomra megfelelően izgalmas volt – no persze ehhez kellett Spielberg és az ő végletekig kiélezett érzelmi hatásvadászata is. De hát mi más legyen egy Spielberg-mozi??? A szántásos jelenet bármennyire is sablonos és kiszámítható, totál hatásos lett és működött. Nálam legalábbis. Mint ahogy Joey elkerülése is otthonról… Másrészt úgy gondolom, kellettek ezek a képek, hogy megfelelő kontrasztot alkossanak majd a film végével: a színes zöld, békés táj vs. a szürke, sivár háborús pusztítással.

A háború kezdetével minden megváltozik. A film Joey road-mozija lesz, és én is úgy gondolom, hogy a War Horse alapban nem egy háborús film, még ha abban a közegben is játszódik. Nagyon jó volt a ló útján keresztül kapcsolatba kerülni a különféle emberekkel. Joey, mint egy stafétabot vonul keresztül a filmen, lesz különféle emberek tulajdona. Különféle emberek, karakterek, nációk: mégis a lóhoz mind szeretettel képesek viszonyulni. Ez már feltűnt nézés közben is, de az extra kerekasztal beszélgetésében külön kiemelik, hogy Joey valahogy mindenkiből a jót hozza elő. Legyen az német, holland, vagy angol. Nem is tudok külön kiemelni senkit, mindegyik szereplő kiváló volt, s talán még sorsuk meglehetősen tragikus volta is ráerősít a szimpátiára. Ugyanakkor – bármennyire fura is – a ló mellett a másik főszereplő egy ló. A fekete paripa, a két ló barátsága valódi mélységet ad a filmnek, s komolyan elgondolkodik az ember, hogy lehet-e őszintébb dolog az életben, mint két állat barátsága…

Mindig állítom, hogy az igazán jó filmek egyes jelenetei beleégnek az agyunkba. Nos, itt számolni sem tudom, mennyi van: az ágyúvontatás a dombra, a lovasroham lovassal és a nélkül, a senki földje, az elforduló és kitakaró szélmalomkerék, no meg a legeslegemlékezetesebb: a két katona találkozása a senki földjén… Az egyszerűen zseniális. Az egész ötlet, a környezet, a dialógus, az ok, amiért ott vannak: számomra a film csúcspontja. S bármennyire is Joey a film központja, mégiscsak az emberi kontaktus a vérzivataros időben nyújtotta számomra az igazi katarzist… S lehet szidni sok mindenért Spielberget, de egy valamihez nagyon ért: az érzelmek kiváltásához, felnőtt fejű nézőkből is a könnyek előcsalogatásához…

A Hadak útján úgy lett az emberi psziché tanulmánya, hogy közben egy ló road-movie-ja is, mindez pedig egy világháborús tabló előtt. Érdemes egyébként a már említett kerekasztal beszélgetést meglesni (csak 20 perc), mert a film nézése közben megfogalmazódott gondolatokat remekül szavakba öntik a készítők. Spielberg pedig, aki még sosem rendezett lovakat, remekül megoldotta ezt a feladatot is. Pont olyan Spielbergesen. A fene sem gondolt volna, hogy valaha egy lóért fogok izgulni…

Igazából, ha szőrszálhasogató akarok lenni, azért van valami, amit lehetett volna máshogy: sokkal jobb és hitelesebb lett volna az egész, ha bevállalják a többnyelvű filmet. Engem zavart az angolul beszélő német katona és holland lekvárkészítő. Ahogy Tarantinonak a Brigantikban, Spielbergnek is fel kellett volna vállalni a német szöveget. Pláne, hogy a háttérben a duma úgyis német. Na, mindegy, szerintem jobb lett volna a hangulat. Ráadásul a devoni srácok angol akcentusa viszont ki is van emelve…

A BD közel tökéletes (több háttéranyaggal tökéletes lenne). Először is van hozzá egy DVD, amit az adtalap nem ír. Azon van egy 6 perces doku, ami a BD-n nincs, ráadásul annak animált a menüje. A BD egy 20 perces és egy 3 perces extra anyagot tartalmaz, magyar felirattal. Erősen ajánlott anyag. A kép egyszerűen csodás, pláne a film elején a devoni tájon. De a legcsodásabb a (szerencsére egyre gyakoribb) DTS HD MA 7.1 hang. Már a zene is gyönyörű, de a háborús jeleneteknél maga a kánaán. Tesztlemez.

Kosárba!!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 25. - 12:13
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.2/10 volt.
35.
Ómen 3. Omen III: The Final Conflict (1981)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. ápr. 4. - 1:18
Az Antikrisztus történetének befejező epizódját talán méltatlanul szidják oly sokan oly sok helyen, pedig messze nem annyira szörnyű, mint be vagyon állítva. No persze, lehet, hogy ez a trilógia leggyengébb darabja, de egyben Sam Neil felemelkedése Hollywood egén – ez pedig már önmagában sokat ér.

Az Ómen 3 talán jobban próbál igazodni az első részhez, nevezetesen hogy kevesebb benn a látható erőszak és több a sejtelmesség. Viszont jóval több benne a vallási vonatkozás, összefüggés, a 33 éves főhős cselekedeti pedig sokkal inkább kiszámíthatóak. E tekintetben korántsem annyira feszült, izgalmas, félelmetes ez a mozi, mint elődjei – de hát a történetet valahogy le is kellet zárni. Ha meg már eljuttatták Damient a (anti)krisztusi korba, valóban ez lehet a legjobb mód. Ugyanakkor én azt érzem, kicsit túl sok lett a misztikum, meg az alkotói szabatosság, művészi megjelenítés. Gondolok itt mindenekelőtt a padlásszobára.. Valahol kicsit ki is fulladt a kreativitás az írókból, mikor is ezt írták. Az egész környezet, amibe Damient helyezték, tán picit még hiteltelen is volt számomra. Biztos akkor még nem tűnt egyértelműnek, de ha ma megkérdeznének, mely szektorban lehetne a Sátán fia vezető, kapásból a gyógyszer-olaj-fegyveripar-bankszektort mondanám. Sőt, ahogy elnézek a világ történésein – a Fenevad már rég köztünk él…Az USA elnöke jó és látványos szerep, de korántsem hatásos: az élet azóta bebizonyította, hogy csupán egy híres bábu…

Ugyanakkor mindig is azon a véleményen voltam, hogy egy film akkor jó, ha van mire emlékezni belőle – akár évek, évtizedek után is. Ha van benn olyan hatásos jelenet, ami beleég az emlékezetedbe. Nos, ilyen itt is van bőséggel, jó Ómen szokás szerint: a nagykövet halála (újból kutyával - biztos elpusztult a hollójuk), a szerzetesek halálai (rókavadászat), meg persze mindenekelőtt a csecsemők balesetei. Valóban kicsit felületesebbek, kidolgozatlanabbak a halálesetek, meg kevésbé véresebbek, mint korábban, de talán a jó/rossz, II. Megváltó/Antikrisztus „harca” lett a központi témája a mozinak – nem pedig Damien térnyerése. Javaslom inkább elfogadni, mint siránkozni rajta.

Mindenestre az Ómen trilógia sötétséget adott a Damien névnek, sokkal szélesebb körben megismertette a világot az Antikrisztussal. S kiváló alapot nyújtott a később készült horrornak – akkor is, ha manapság a látvány, sokkoló képek és hangok előtérbe kerültek a klasszikus hangulattal szemben. De meríteni mindig jó ezekből a filmekből, mert arra emlékeztetnek, különösen az első rész, milyen is egy igazi horror valójában.

A BD lemezre ugyanazt tudom írni, mint a másodikra. Szépen felújított kép, zömében 3.1, de erőteljes, tiszta HD MA hang, extra jóformán semmi. És ugyanúgy csak a feliratos DVD-t cserélném (cseréltem) le.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 23. - 9:58
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
36.
Ómen 2. Damien: Omen II (1978)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. ápr. 4. - 1:17
Érdekes, hogy kevés olyan franchise van, aminek második fejezete felér az elsőhöz – nos, ez itt sem sikerült. A sorozat szempontjából érzékeny változás volt mint a rendező, mint a forgatókönyvíró cseréje, szerintem a világ jobban járt volna, ha Donner ezt csinálja meg a Superman helyett. Az Ómen2 ennek ellenére egész jó kis mozi lett, csak az a sejtelmesség, hangulat veszett ki belőle, ami az elsőt oly félelmetessé/naggyá tette..

A fim ugyebár Damien öntudatra ébredése. Minden ezzel járó sajnálatos és rémisztő eseménnyel együtt. Lehet, az is a baj, hogy itt már a srác (aki egyébként telitalálat, mert remekül viszi tovább kinézetre a karaktert, s jól is játszik) tettei a végén tulajdonképp kiszámíthatóak és logikusak. Épp ezért kicsit kevesebb a feszültség, kicsit több talán a hatásvadászat (pl. lift) – szerintem az alkotók azt érezték, hogy többet kell nyújtani az első résznél. És ahogy azóta már rengetegszer itt is beleestek abba a hibába, hogy a kevesebb néha több lett volna…Az akkori korhoz képest mindenképp. Mert ugyan hatásos a madár szerepe, de kb. a rendezőcseréhez tudom hasonlítani. Egy rotit cserélni egy hollóra… néhány emlékezetes jelenet akad így is, a korcsolyás, a már említett liftes, a vonatütközős (ennyi idő után már kicsit mosolyogtató), illetve természetesen a múzeumos. Azonban a sejtelmesség, a kétértelműség, ami az egész első filmet kitöltötte, nos, az itt már csak nyomokban van jelen. Valahol viszont keményebb, sokkolóbb talán tőle a mozi (lift vs. fejlevágás)

A casting itt is jó, a már említett srác jó választás volt. De jók a nevelőszülei, s védelmezői is. Az ifjú „Bishopot” meg külön élmény volt látni – már el is feledtem, hogy szerepel benn. A díszlet, háttér talán még fel is dobja a kicsit laposabb sztorit, s végül is csak el lehet merülni az Antikrisztus megerősödésében… Tenni ezt ráadásul úgy, hogy igazából nem lehet Damient
gyűlölni – e tekintetben a kettősség megmaradt. Ahogy azonban nő föl a Sátán fia – nos, úgy veszik vele a misztikum is.

A BD a kép, hang tekintetében teljesen hozza az első résznél megszokott színvonalat. Szépen felújított kép, zömében 3.1-ben, de szépen, tisztán szóló MA HD hang. Viszont a kiadó extra tekintetében minden puskaport ellőtt az első filmnél, mert ezen jóformán semmi sincs. És a menü valóban spanyolul jön be, ahogy Dömi írta. A véleményem az, mint az első esetében: a régi, feliratos DVD kiadást megéri cserélni, az újabb szinkronosban már nem vagyok biztos.

Kosárba!

Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 23. - 9:58
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
37.
A leleményes Hugo Hugo (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. júl. 16. - 1:43
A mozi hőskora
„ A film varázslat. A rendező, meg a színészek pedig a varázslók”

Nos, a tökéletes ars poetica e gondolatban fogalmazódott meg a Hugo kapcsán. Ez a film egy tökéletes varázslat volt, egy csoda, amit csak ritkán él át az ember. Elvarázsolt látványával, történetével, s színészeivel, zenéjével – mindennel.

A cím, mint ahogy a film első fele/harmada mindazonáltal nagyon becsapós. A kezdő képsorokban, az állomásra berepülő kamerában én talán kevesebb zsenialitást véltem felfedezni, mint kellett volna – minden bizonnyal a 3D alaposan felturbózta az élményt – de utána a kissrác története teljesen magával ragadott. Teljesen ifjúsági regény szaga volt a sztorinak, beugrott Tom Sawyer, Huckleberry Finn, de Nemecsek Ernő és Timur és csapata is. Biztos a korrajz, meg a térdnadrág/zakó páros tette, de iszonyat hangulatos volt. Ahogy Scorsese beavat az állomás mindennapjaiba, ahogy a mellékszereplőkön elidőzik, ahogy flasbackekben megismerjük Hugo múltját, az mind nagyon tetszett. Az egész környezete, az állomás ahol él, az órák nagyon jól megcsinált háttér – térben és időben egyaránt. Kiváló korrajz az 1930-as évek Párizsáról, szinte fizikailag képes volt oda varázsolni. Egy csodálatos utazás egy elfeledett világba – a két háború közti törékeny béke világába. Idilli, néha tán már kicsit giccses világ, de nekem nagyon bejött. Hugo történetét, küzdelmét nagybátyjával, az órákkal, s feladatának (az automata megjavítása) végrehajtását is simán elnéztem volna órákig. Mert a varázslat működött…

Pedig aztán nem is ez volt a lényeg. De nem ám. A lényeg, az egész film alfája-ómegája, hogy Scorsese – bár nem egészen saját kútfőből, hanem egy könyvből adoptált forgatókönyv alapján – emléket állít a mozi hőskorának (ahogy legutóbb Spielberg és J.J. Abrams tette a super 8-as filmezésnek).Zseniális. Gyönyörű, érzelmes, hiteles és hihető módon eleveníti fel a mozgókép első két évtizedét, kiválóan beleszőve Hugo Cabret életébe: a film tulajdonképp George Melies, a múlt évszázad eleje egyik legnagyobb rendezőjének története. Az ő emléke által pedig a filmkészítés kezdeteinek története. De még hogy!! Tele archív bevágásokkal, újraforgatott, archivnak tűnő képekkel. Az igazi filmrajongó, filmértő közönség számára abszolút csemege, sőt bátran állíthatom, tananyag. Mert bár az Utazás a Holdba című filmet 1902-ből jómagam is ismertem, készítőjét, készültének módját eddig nem. A film által megismerhettem a bűvészből lett rendezőt, trükk mestert, színészt. A férfit, aki az illúziót kitalálta a vásznon. A varázslatot… S itt kell megjegyeznem egy nagyon finom utalást: Scorsese több alkalommal is bevágta a legelső film képsorait: nevezetesen a Vonat az állomásra érkezik. Nem érzitek úgy, hogy az akkori reakciók mennyire hasonlóak egy-egy jól sikerült mostani 3D jelenettel??? Varázslat 100 év múlva…

A varázsló, Scorsese tökéletes alázattal levezényelte hát a csodát, azonban természetesen nem lehetett volna ez a többi varázsló, a színészek nélkül… Nos, egészen kiváló gárda egészen kiváló alakításokkal. Az élen természetesen Hugoval (Asa Butterfield) és Meliessel (Ben Kingsley). A kölök sokra viheti még. De ne feledkezzünk meg a többiekről sem, akik remekül színesítik, árnyalják az egész történetet. Sacha Baron Cohen számomra első fellépése meglepően jól sikerült, még a korábban nem igazán bírt Hit-Girl, Chloe G Moretz is tetszett. Jude „Watson” Lawnak és Christopher „Sarumán” Leenek ugyan kevesebb szerep jutott, de elmondhatják magukról, hogy egy egészen különleges mozi élményben vehettek részt. Legnagyobb örömünkre részt vettek benne. S még valami. A zene. Óriási húzás, hogy szinte az egész film alatt szól, s ami szól: tuti szerepet játszott, hogy visszarepültem 1931-be. Ráadásul valami módon olyan némafilmes hangulatot is árasztott. Scorsese a zenében is megidézte a filmkészítés hajnalát…

A BD minden igényt kielégít. A kép egyszerűen gyönyörű, bár én néha már-már túl életszerűtlennek és rajzfilmszerűnek éreztem – de ez legyen az én bajom... Viszont a hang!! A DTS HD MA 7.1!! Az hibátlan. Már a főcím alatt majd magam alá eresztettem, mikor az órák ketyegése és az állomás hangjai felváltva szóltak a hangfalakból (ilyet utoljára egy Pink Floyd SACD-n hallottam). Kánaán. De később is gyönyörű hangképe volt az egész filmnek: bár az Oscart én továbbra is a TR3-nak adtam volna, el kell ismernem, ez is kiváló volt. A szinkronról nem tudok nyilatkozni. Az extrákról viszont igen: valódi tartalmú érdekes kisfilmek, a leghosszabb kb. 19, a legrövidebb 3 perces. Minden magyar felirattal.

Ha valaki vacillál a két formátum közt, nos ez esetben a mérleg egyik nyelvében egy egészen kiváló BD van.

Kosárba!

Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 17. - 8:48
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.8/10 volt.
38.
Fertőzés Contagion (2011)  
2.490 Ft
Listaár: 6990 Ft (-64%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. már. 31. - 21:34
Mikor én ezt anno a moziban láttam, a lehető legstílusosabban tettem: 38 fokos lázzal, náthásan. Persze nem szándékosan, de így jött össze: maradhattam volna ugyan otthon is, de gondoltam, legalább hangulatilag alkalmazkodok a történethez.. Aztán a lószart... A betegség inkább elvett a mozi élményből: ebből kifolyólag elsőre nem is tetszett igazán a film… nos, újranézve bizony más a szitu.

Ha ez megtörténne, ez nagyjából így történne. E felől ezek után cseppnyi kétségem sincs. Ugyanakkor ez a kijelentés magában hordozza a film legnagyobb erényét, s egyben legnagyobb hibáját is. Bár a kezdeti rosszallás alapjaiban változott meg, mégis, a hiányérzet megmaradt...

Sokszor éri a vád Hollywoodot a túlzott szentimentalizmusért, az érzelmektől csöpögő történetekért, a hatásvadász, megalapozatlan fordulatokért, a semmiből feltűnő, különlegességre semmi okot nem adó főhősökért. A Fertőzés mindezeket teljesen hanyagolja. A film annyira életszagúnak, valóságosnak és hitelesnek tűnik, hogy elveszti legfőbb jellegét, a történetmesélést, és az abból következendő esetleges katarzist. Megmarad csupán egy kegyetlenül jól megcsinált dokumentum jellegű mozinak, ahol fontosabb a háttéranyag, a hogyan, az eredménynél. Nincsenek túldramatizált pillanatok, nincsenek könnyindító veszteségek. Gyakorlatilag bármelyik karakter semleges érzelmileg, mintha szándékosan nem szabadna kötődnünk senkihez sem. Itt nincsenek a megszokott hollywoodi klisék, nincsenek a vírus terjedését hatásvadász módon bemutató világtérképes (pontosabban egy villanásra csak) képsorok. Csak az érzelemmentes realizmus van, rengeteg szakkifejezéssel, tudományosan megalapozott információval. Viszont számomra ez túl steril lett így….

Nekem hiányzott a hatásvadászat. Hiányzott az érzelmi indíttatás a moziból. Hogy együtt örüljek a végén a túlélőknek, örüljek, hogy apuka megmenti gyermekét, örüljek a kínai klaszter megmenekülésének, a fődoki és felesége életben maradásának. Ebből a szempontból az egyetlen érzelmileg értékelhető esemény a kissrác beoltása volt. Ott, akkor éreztem valamit - többi rész viszont érzelmileg tök üres…

Ugyanakkor a maga nemében zseniális mozi. Elvisz a WHO világába, megmutat olyan dolgokat, amiről keveset tudunk. Aktualitását a tavalyelőtti influenzahisztéria, a korábbi H1N1, a gyógyszeripari lobbi napjainkban felsejlő ereje adja. De rávilágít az internet korlátlan hatalmára, annak minden veszélyével együtt: kiemelve a sok-sok internetes elméletet, ami napjainkat is jellemzi. Felvillant néhányat az emberi természetre is káosz esetén. Ugyanakkor nem stilizálja túl az ilyenkor fellépő törvényszerű korrupciót, sem az esetleges élni akarásos brutalitást sem. Sőt, még az emberrablós szál is totál hitelesnek tűnt, simán elhiszem, hogy adott helyzetben megtörténhetne. Egyszerűen, amit mutat, az hibátlan. Ahogy mutatja, hibátlan. Steril, de hibátlan.

Karakterei szintén azok, átlagemberek számunkra idegen, számukra átlagos helyzetben. Vérprofik, akik maximálisan tudják és teszik dolgukat. Tulajdonképp lehet, pont itt hiányzik számomra valami: a különlegesség a karakterekből. Pár szóval feltétlenül ki kell térni a castingra is: ritka színes és nagyszerű színészgárdát sikerült összehozni. Én speciel bírom az olyan filmeket, ahol sok ismert színész szerepel, ez pedig pont az a mozi. Ugyanakkor jó, hogy nincs senki kiemelkedő egyéniség, nincs sztárolva senki. Egyforma mindenki – egyformán jó. Legjobban tán Mal feltűnésének örültem az Eredetből…

Mindezek mellett a film legjobb része az utolsó 5 perc. Az ütött rendesen – ahogy szerkezetileg a végére illesztették azt a napot a denevérrel meg a malaccal –, az zseniális. Dramaturgiailag is, meg történetileg is.

A kiadványról ellenben az a véleményem, hogy csak minimális a különbség a BD javára. A kép biztosan szebb, de nekem tökmindegy, a hangban viszont jóformán egyetlen olyan effekt nincs, ami csúcskategóriás hangért kiáltana. A zene mondjuk – ami kiválóan idegesítő – nagyon szépen és tisztán szól, de csak hanghatás miatt nem éri meg a BD-t választani. És az extrák miatt sem: a három darab kisfilm közül az első 12 perces és a második 5 perces doku is azzal foglalkozik, mennyire realista a Fertőzés (nagyon). Ennyi a plusz a DVD-hez képest (a harmadik 2 perces van rajt a DVD-n is – az viszont kalap szart sem ér).
Ha nem jutottam volna hozzá annyiért, amennyiért hozzájutottam, bőven jó lett volna a DVD is…. Mindenestre a film:

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 4. - 23:03
A kritikát eddig 10 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.9/10 volt.
39.
Star Wars IV - Egy új remény Star Wars IV - A New Hope (1977)  


A TERMÉK KÜLÖN
NEM KAPHATÓ!
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. okt. 4. - 0:34
Réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban…”


A Csillagok háborúja. Az alap. Mindennek a kiindulópontja. A Ground Zero. A SW univerzum időszámításának 0-ik éve… Az első, megismételhetetlen SW élmény számomra – a függőség kezdete. Az általam legtöbbször látott film – szokás szerint kissé rendhagyó értékelésben….

Akkor

- Azt a qrva! Basszus! Nézd, mekkora űrhajó! Ez állat! Vonósugár?? Ki ez a fekete szörnyeteg, aki felemeli azt a katonát?? Jéé, robotok!! De qrva jó! – ezek a gondolatok, mondatok záporoztak valamikor a nyolcvanas évek elején, az első nézésnél. Hatalmas, megismételhetetlen élmény volt, ekkora léptékű űrmesét, ilyen látvánnyal még nem láttam addig. Mohón ittam a képeket, s bár az első fél órát ( kb Solo feltűnéséig) már akkor is unalmasnak éreztem, de a „csodát látok” élmény mindenen átsegített. Nem tudhattam mi lesz ebből, ki kinek a micsodája – csak a FILM volt.

Most

- Aha…ezek a csillagrombolók voltak már az EP II. végén is. Ja, persze, 19 év telt el Luke és Leia születése óta. Aha, 3PO memóriáját tényleg törölték, de Artuét nem.. Persze, akkor onnan tudja, ki is ez a Kenobi. Milyen jó nő lett Leiából. Csak azt nem értem, az apja miért nem érzi benne az Erőt.. Aha, Owen meg Beru. Ugyanott laknak, mint rég. Ben Kenobi? Basszus, de megöregedett… És miért mondja azt, hogy ezt a nevet már születésedkor sem használtam?? Meg hogyhogy nem emlékszik Artura meg Thripiora?? Én is elmentem volna Luke helyében, miután kiirtják a családom…

Akkor

- Tök jó ez a homoksikló…Meg ez a város! Mos Eisley, vagy, hogy is hívják. Mit is csinált az öreg? Hisz a fehér páncélos katonák azt mondták, amit ő sugallt… Tetszik ez a bolygó a két nappal. De jó ez a kocsma is! S mennyi fajta élőlény.. Én mindig mondtam, hogy nem vagyunk egyedül a Galaxisban. Basszus, levágta a kezét azzal a lézerkarddal! Egy picit vérzik csak.. Jéé, egy óriásmajom. Jó fejnek tűnik ez a srác, ez a Solo. Ki ez a furcsa csápos zöld lény? Mindegy, már meg is halt. Ki ez a dagadt gyík? Jabba, a hutt. Ezt megjegyzem. Apám, de f*sza ez a Millenium Falcon!! A fény másfélszeresével megy? Basszus… Az az űrállomás meg felrobbantott egy bolygót!! Azta… Ezeket meg elkapta. Na, ebből hogy jönnek ki?


Most


- Hehe, mit akarnak azok a rohamosztagosok, Obi-Wan simán levágja őket, ha akarja. De nem, csak egy elmetrükk. Mintha meg lenne öregedve. Milyen jó, hogy ilyen mozgalmas ez a Mos Eisley is.. Jó ez a kocsma.. Mennyi fajta élőlény, amiket még sosem láttam.. De hol van Wattoo meg Sebulba? Ja, az Mos Espában volt… Na végre, Obi-Wan kardozik. De miért van vér? Jó fej ez a Solo. Meg itt van Csubi is!! Király. Ezek szerint túlélte a klónháborút. Jé, itt van Greedo is! Hopp, már meg is halt. Na, felszálltak. Hiperűr, s mindjárt ott vannak. Milyen kezdetleges Jedi gyakorlatok. De Luke-ban ott van az Erő. Tényleg, vajon Obi-Wan fog szólni Yodának, hogy Luke elindult? Itt van Vader meg Tarkin. De hol van Sidious? Biztos a Corusanton. Aha, fel is oszlatta a Szenátust. Jó sokáig várt vele. Ezek a parasztok felrobbantották az Alderaant. Organa szenátorral együtt…Na, elkapták Obi-Wanékat.. Ááá, nem kell félni, ő egy nagy Jedi, majd kivágja magát…


Akkor


- Jó ez a Halálcsillag. Basszus, mekkora! Ez a Solo milyen pénzéhes. Na, de legalább elindulnak a hercegnőért. Micsoda lövöldözés!!! Király! Bele a szemétbe, mondhatom, jó ötlet! Persze, a két robotnak kell megmenteni őket. Bírom ezt az Artut. Ügyes!! Milyen jót röhögtem megint Solon meg Csubin! Jé, Leia megpuszilta Luke-ot! Biztos szerelmesek lesznek egymásba… Na, az öreg találkozik ezzel a Darth Vaderrel. Ő ölte meg Luke apját. Kardoznak!!!! De jó!! És meghal az öreg… De hova lett? Mintha feláldozta volna magát.. Szegény. Nem sok szerep jutott neki. De legalább a vonósugarat kikapcsolta. Megmenekültek! Bár, biztos követik őket..

Most

- Jó ez a Halálcsillag. De hisz ennek a terve volt Dookunál az EP II. végén!! Csak megépítették.. Na, Solo átvert mindenkit. Obi biztos kikapcsolja a vonósugarat, neki ez gyerekjáték. Luke meg megmenti a tesóját. Szép.. De ez a Solo!! Őrület, amit művel. Eddig egyetlen filmben sem volt ilyen jó karakter. Poénos, vagány, belevaló srác. R2 megint kihúzza őket a sz*rból. Mint mindig. Jé, Leia megpuszilja a bátyját!! Ezek nem tudják, hogy testvérek!! Obi miért nem mondja el?? S hol van már Yoda? Meghalt? Na, végre. Obi-Wan találkozik Anakinnel. Micsoda öreguras lézerkardpárbaj…. Hú, ezekből elszállt az Erő. Persze, Obi sem fiatal már, de hát Yoda sem volt az, mikor Sidioussal harcolt. Meg miért ilyen bénák azok a lézerkardok? És miért szólítja Obi-Wan Vadert állandóan Darth-nak? Hisz az csak egy Sith elnevezés. Basszus, Vader ilyen könnyen elintézi Obi-Want.. De hova tűnt? Soha, egyetlen Jedi sem tűnt eddig el… Na mindegy, Luke maradt Leiával utolsó reménynek. Új reménynek. De Vader hogyhogy nem érezte Luke jelenlétét?? Irány a Yavin holdja…


Akkor

- Mennyi űrhajó! Milyen jó ez a Lázadók Szövetsége! Ide belépnék én is. Persze pilótának! Tök jó lehet a világűrben száguldozni. Na, Solo elmegy. Kár, mert tök jó fej volt. És magával viszi az óriásmajmot is. Ideért a Halálcsillag! Harminc perc és lőtávolban van. Gyerünk, induljatok már! Aztaqrva!!!! Micsoda űrcsata!! Basszus, ezt hogy csinálták… Az a szemét Vader kilövi az űrhajókat.. Csak Luke-ot ne! Ujjé!!! Visszajött Solo! Komolyan, még a könnyeim is kijöttek!! És Luke belelövi! Tényleg vele van az Erő…Talán még lesz folytatása.

Most

- Jó ez a világ is. Nagyon jók az X-szárnyúak, hasonlóak, mint az EP II. elején. Basszus, Solo meg lelép. Pedig tök bírom. Na, kezdődik a csata. Nézd csak vannak Y-szárnyúak is. Jól meg van csinálva ez az űrcsata is. Mondjuk, nem tudom, a csillagrombolók hol vannak. De mindegy. Vader jó pilóta, el is kapja az Y-szárnyúakat. Kíváncsi vagyok, a fiával boldogul-e. Ujjé! Visszajött Solo!! Komolyan, még a könnyeim is kijöttek! És Luke belövi. Hát persze, hogy belövi, hisz vele van az Erő… Vader meg mehet a Mesteréhez, összeszedni magát. Király volt ez a rész is. Kicsit lassabb, minta az első három, de király!!

Minden hátsó szándék és kritika nélkül újfent csak azt próbáltam érzékeltetni, hogy az EP IV-re is többféleképp lehet tekinteni, akár csak az EP I-re. Én ezen nőttem föl, amikor a nyolcvanas években vetítették, állandóan megnéztem. Imádtam, imádom most is. De mivel Lucas kreált hozzá előzménytörténetet, SW rajongóként magamat köpném szembe, ha azokat elutasítanám. Sőt. Az első három fényében az EP IV kimondottan visszalépés, dramaturgiában, látványban, mindenben. Ezen sajnos az a rengeteg csodás és szükségszerű bővítés sem segít, amit az elmúlt évtizedekben illesztettek be a filmbe. Viszont Han Solo karakterével az egész sorozat egy új szintre lépett, ami még a mai szemmel is kiváló húzásnak tűnik. Bár, tudjátok: nekem mindegy, mit csinál Lucas, én minden SW-t szeretni fogok.

A BD komoly meglepetés. Simán hozza az első három színvonalát. Kép elképesztően gyönyörű, néhány űrhajós jelenetnél szebb és tisztább, mint akár az EP III. De legjobban a hangnak örülök. Az első belenézéseim alkalmával nem tűnt fel, de qrva jól szó az egész!!! Persze nincs az a részletgazdagság, mint az előző filmeknek, de pl. mikor Vader fullasztja azt a tisztet a Halálcsillagon, remeg az egész szoba a mélyektől. A Tie vadászok, a Falcon, a lézerkardok, minden úgy szól, ahogy kell. Tökéletes, pláne, ha a film korát is figyelembe vesszük.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 2. - 9:54
A kritikát eddig 5 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.4/10 volt.
40.
Lopott idő In Time (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. már. 3. - 0:22
Sajnálom, de nem. Másodszorra sem tetszett... Több nézés meg nem lesz…

Már a bemutatókor gondjaim voltak a moziban, de gondoltam, adok neki még egy esélyt. Néha változik a véleményem, általában az otthoni körülmények szoktak javítani a tetszési indexen – de most nem jött be. Annyival volt jobb, amennyivel jobban képben voltam az eseményeket illetően.

Valahogy úgy tudnám jellemezni ezt a mozit – legalábbis amit számomra jelent -, mint mikor egy gyengén közepes nőt profi sminkesek feltupíroznak estére, hogy kinézzen valahogy. Aztán másnap reggel, mikor smink nélkül ébred mellettünk az ágyban, akkor látszik az igazi valója. Mint mikor a csontvázra ruhát adunk, kapucnis pulcsit, sálat meg napszemüveget – hogy aztán ezeket leszedve ott legyen a kopár valóság... Nos, a Lopott idő ilyen. A ruha itt az idő, amit ha lehámozunk a történetről, a nagy semmi marad. A legrosszabb sablonos mesetörténet, a legrosszabb hollywoodi panelekből építkezve. Mintha egy Grimm/Andersen mesét néznénk modern köntösben, ahol a szegény fiú segít az álruhás királyfinak, cserébe jutalmat kap, aztán elveszti a szerettét, ezért elmegy a gonosz királyhoz bosszút állni és tönkretenni azt. Persze beleszeret a gonosz király elnyomott lányába, aki szívesen fellázad apja zsarnoksága ellen – s együtt megleckéztetik az öreget. S boldogan élnek, míg meg nem halnak…

Az alapötlet zseniális. Az idő alapú társadalom vakító újdonsága azonban csak addig működik, míg el tudunk vonatoztatni a pénztől… Ha behelyettesítjük az idő helyére a pénzt, a film minden varázsát képes elveszteni. Ezért ettől direkt próbáltam eltekinteni, kitartottam a koncepció mellett – amíg bírtam. Csak sajnos sok olyan jelenet van, ami ezt hátráltatja. Az nagyon tetszett, hogy mindenki 25 évesnek néz ki, Salas anyun sem fogott a kor. Ugyanígy jó poén volt, mikor Weiss bemutatta a családot: anyám, feleségem és lányom… Jó volt a számláló a kézen is, s jó volt a fizetés az idővel. Két dolog azonban már itt is zavart: ha én adok időt valakinek, akkor ugye én döntöm el mennyit adok. Függ a szándékomtól. Ha nem akarom, akkor hogy tudják elvenni?? Vagy ha el tudják, akkor a sima adásnál mi a garancia, hogy akinek adok, nem lesz túl mohó?? Másrészt ez a kicentizős dolog…. Ha túl sokat alszok – mondjuk egy átmulatott éjszaka után – akkor lehet, hogy közben lejár az időm? Érdemes legalább tizenkét órával lefeküdni… Ráadásul Salas anyu futása és az ott történtek nem tudom melyik hollywoodi sablonfiókban hevertek, de nagyon szegényes fantáziára vallottak…

De ezek csak picit zavartak – a nagyobb bajom a New Greenwichi eseményekkel volt. Az időzónák ötlete még tetszett is, azonban ami ott történik az klisé klisé hátán. Mintha valami kertévés akciófilm lenne, a film eleji gondolkodós-újszerű alkotás átmegy sima akciófilmbe. Pont, mint mikor a Szigetben kijönnek a valóságba: ott is az agyatlan akció hazavágta a jó ötletet. Több bajom is volt, de a legjobban az autós üldözés idegesített. Kedves készítők! NEM megy egy autó sem gyorsabban hátrafelé, mint előre. Tehát. Ha valakit üldöznek, az tolatva NEM lesz gyorsabb, mint előre menet… Miért nem lehet ezt megérteni? Az ilyen jelenetektől kész vagyok… A sportkocsival a folyómederbe esés meg szó szerint iszonyat gagyi volt…. Elsétálni a páncélszekrényhez túl egyszerűnek tűnt, mint ahogy a lóvét – bocsi az időt – kiosztani is. Milyen baromság: ellopok valahonnan x időt, közben meg bármelyik pillanatban meghalhatok. Mert olyan balfasz vagyok, hogy SEMMI tartalékot nem teszek magamra…. És ezzel el is érkeztünk a film legbacább jelenetéhez: az időrendőr kapitulációjához. Komolyan, felröhögtem a moziban. Annyira kínos, banális, ötlettelen jelenetet…

A karakterek, színészek viszont kimondottan jók. Cillian Murphy egyik kedvencem, de Timberlake sem vall szégyent. A többi figura is tetszett, mint ahogy végül is az egész film stílusa: díszlet, hangulat rendben volt. Kicsit sok volt benn a futás, de a rohanó időt ugyebár valahogy érzékeltetni kell.

Legalább a kölcsönzős BD tetszett. Egészen kiváló kép és eredeti hang – figyeljétek csak, mikor Salas meg Hamilton beszélget a csarnokban, visszahangzik az egész szoba -, s van némi extratartalom is. A minőségre nem lehet panasz – kár, hogy nekem a filmre annál több..

Boltban marad…


Ui: Magas sarkú cipőben hogy a f*szba lehet így rohanni???
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 2. - 9:54
A kritikát eddig 8 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.6/10 volt.
41.
Tintin kalandjai (BD+DVD) The Adventures of Tintin (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. ápr. 10. - 18:21
Ez a film egy csoda… S nem csak feltétlenül attól, ami élményt képes nyújtani – mert bizony szőrösszívűen nézve talán vannak gyenge pontjai -, hanem attól, ahogy, és akik által készült. Ez most itt kb. olyan, mint mikor Senna/Prost volt a McLarennél, vagy mikor Stallone/Schwarzi egy filmben szerepel, vagy ha Messi/Ronaldo egy csapatban játszana… Peter Jackson és Steven Spielberg párosa filmtörténeti mérföldkő, ők, s Jackson cége, a WETA, új mércét teremtett. Amit majd vélhetően James Cameron fog átlépni legelőször…

/ Egy barátommal mindig szoktunk azon viccelődni, hogy ezek a „nagy” rendezők milyen viszonyban lehetnek egymással. Mondjuk, egy telefonbeszélgetés hogy néz ki?? Így?
„ - Hello, George! Van egy új ötletem!
– Ok, Steven, gyere át a Ranchra.. Itt van már Peter meg James is.
– Az szuper, pont egy új filmes technológián töröm a fejem. Szerintem csináljuk együtt!!!”
Aztán a poénkodás mögött meg a valóság van. Legalábbis a Tintin esetében. /

De térjünk rá a filmre, koruk két meghatározó rendezőjének közös gyermekére. Én nem vagyok Tintin mágus, de az extrákból megtudtam, hogy a történet tulajdonképp három kis képregény összefűzéséből jött létre, márpedig azért, hogy Haddock kapitány, mint Tintin hű társa is bekerülhessen a képbe. Az egész film: szerkezete, története nagyon hasonlít egy Indy filmre, kaland, akció, rejtély, izgalom - ugyanakkor más is. Más, mindenekelőtt a megjelenítés módjában, no meg a főszereplő stílusában, karakterében. A kortalan gyerek újságíró, s társa, az okos foxi, Milu kalandjaiban Tintin mindig az események után megy, egyfajta oknyomozó riporterként fejti meg az eseményeket, kedvenc régészprofesszorunkat viszont hatalmas tudása (no meg a szerencse) segíti kalandjai folyamán. Ezáltal ez a film, ha lehet spontánabbra sikeredett, ráadásul a kutyával nem egy, hanem rögtön két főszereplőnk és nézőpontunk is van. A sztorin nem látszik a három könyv összeollózása, gördülékeny, izgalmas, ahogy kell. A korrajz, a látvány első osztályú (ha eltekintünk a rajztól, akkor is), a sok és jó poén igazán ül a filmben. A mellék-karakterek is kiválóak, még a zsebtolvaj is az, a két gyagyás rendőrről meg nem is beszélve. Lényük önmagában már egy komikum. Tulajdonképp egy apróság van, amibe bele tudok kötni – ezt simán Spielberg számlájára írom – a túlzott látvány és akciós megalománia. Konkrétan a marokkói résznél, mikor menekülnek, ott már sok volt. Pont, mint az Indy4 esetében, az őserdőben… A kevesebb lehet több lett volna itt is... No, de hát igazából ez egy rajzfilm, egy mesefilm, itt jobban belefért…

Apropó rajzfilm. Nekem a gyerekek első látásra egyszerűen nem hitték el, hogy az. Az arcrögzítéses technológiával készült mozi a WETA munkájával olyannyira életszerű lett, hogy megszólal. Látványában, tökéletességében jelenleg nincs párja. Jó, hogy a színészek minden jelenetet eljátszottak, jó, hogy a díszletet alumínium vázból megcsinálták nekik, s jó, hogy a WETA két évig animálta a filmet. Azt mondta az egyik faszi, hogy az elején egy kis team (6-8) fő dolgozott a filmen, a végén már 900!! Állítólag 3-4 óra volt egy filmkocka animálása, másodpercenként meg 24 volt belőle… Lehet számolni… A színészgárda - még ha nem is az ő arcukra lett készítve a mozi - maximálist nyújtott. Úgy is, hogy e tekintetben mindegy, hogy néz ki a színész, a rajzban tuti más lesz hisz igazodni kell Hergé képregényeihez. Végeredményt látva ez maximális alázattal sikerült is. S új mérföldkő született…

Ha a filmnek vannak is gyenge pontjai, azokon maga a mese kell, hogy átsegítsen. Tény, hogy néha kissé unalmas, néha kissé túlzó, de hát mese. Felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. És ha már itt tartunk. A gyerekek miatt a szinkronnak a felnőtteknél is felértékelődik a szerepe: egészen kiváló lett, a régi korokat idézi. Külön jó pont, hogy a magyarban a kutya nem Snowy, hanem Milu – ahogy a belga eredetiben is olt. Biztos valami Tintin rajongó készítette a fordítást…

A BD ről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Ez az ötezer forint végre egy normális induló BD ár, az ajándék DVD értékével meg pláne az. Csak legyen általános. Az nem meglepő, hogy a kép az tesztminőség, de a magyar hang is közelít hozzá – hát még az eredeti. Igaz, „csak” HD MA 5.1, nem 7.1, de akkor is (nem tudom, a borítóra a DVD adatablakába hogy került a DTS HD MA 7.1 jelzés, de az ugye alapban hülyeség). Ami azonban az igazi kincs, az az extra tartalom. Másfél órányi anyag, minden magyar felirattal. Qrva jó, informatív anyag, az első pohárköszöntőtől végigkíséri a forgatást az utolsó búcsúkkoccintásig. Már csak Spielberg és Jackson párosa miatt is megéri megnézni. Az ILM helyett a WETA jó választás volt, az új technika meg, amit most tökélyre fejlesztettek, véleményem szerint mozi történelem.

Ahogy a film is az.

Kosárba!

Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 1. - 20:28
A kritikát eddig 7 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.6/10 volt.
42.
3.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-43%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. jún. 29. - 1:21
Volvo helyett Mercedes
David Fincher megcsinálta. Megint megcsinálta. Igaz, semmi értelme nem volt, igaz, semmi szükség nem volt rá, de a mester újfent egy kiváló mozit hozott össze. A klasszikus (s immár lassan kultikus) svéd eredeti mellett egy tisztességes krimit kreált Stieg Larsson regényéből, ami önmagában kiválóan megáll a saját lábán. S véleményem szerint még az összehasonlításban is megáll, egy apró szépséghibával: magával a tetovált lánnyal…

Nos, az tény, hogy aki ezzel a mozival kerül először kapcsolatba, ugyanolyan mély gyomrost kap, mint a svéd változattól kapna. Ez a film – nemhiába, jó az írott alapanyag – ugyanúgy elvezet az emberi természet legsötétebb bugyraiba, ugyanúgy a szexuális erőszak és a szadizmus adja a film sava-borsát. S mégis lágyabb, könnyedebb az egész, teljesen lerí róla, hogy Amerikának készült. Bizonyára sok elsőnek ezt látó néző döbbent meg a film egyes jelenetein - jómagam is még mindig képes voltam a gyámon megborzongani -, bizonyára sokan szisszentek fel a filmbeli náci vonalra illetve Gottfried tetteire, de mégis nekik az javaslom, feltétlen nézzék meg majd a svéd mozit is. Valahogy nekem keményebbnek tűnt (de lehet, csak mert azt láttam először)…

Nem szívesen hasonlítgatom a két filmet - bár valahol elkerülhetetlen a viszonyítgatás -, mert nem igazán látom értelmét. Olyan az egész, mint mikor egy témáról több féle festmény, alkotás készül, a művészek egyedi látásmódja szerint. Fincher filmje sokkal jobban kidolgozott, simább, lágyabb: szépen csordogál a történet, kibővítve néhány szállal, enyhítve kicsit a svéd tél képét, ismert és remekül játszó színészekkel. Lényegesen folyamatosabb, zökkenőmentesebb, érthetőbb film, mint a néha kissé darabos, nyers svéd mű. Mindkettőnek megvan a maga varázsa – ennek meg már alapban a jobb technikai speckók a BD miatt is -, mindkettő egy kiváló alapanyag átirata. Fincher bővítései kétségkívül a történet előnyére váltak, de valahol nekem hiányzott az a nyers erő, ami az eredeti tetkós csajban volt. Akkor is, ha az sokszor leült közben. Mármint a film…

A legeslegnagyobb különbség és emiatt az örök második hely számomra a lány karaktere volt. Egyszerűen Noomi Rapace A TETOVÁLT LÁNY számomra, valahogy ő sokkal jobb, hitelesebb volt a szerepben. Nem rossz Rooney Mara sem, máskor, más filmben leborulnék a játéka előtt, de ezúttal alaposan alulmarad az összevetésben. Általa pedig a film is. És itt akkor nem is beszélek arról, hogy a lényegi, hacker dolog kevesebb szerepet kap itt, hanem a lány lénye (kinézete, viselkedése, kisugárzása) gyengébb. Ja, és a motor…. Erre kényes vagyok. Nos, ha valaki motorral megy egy találkára, sisakban, akkor utána NINCS punk frizurája. Ugyanakkor, ha meg egy autót kerget, sisak nélkül, akkor meg NINCS lenyalt haja… Ennek a Lisbethnek mindkettő így sikerült…
Érdekes, a film többi karaktere, színésze viszont jobban tetszett, mint az eredetiben, Craig zsigerből hozza zseniálisan a kissé amerikanizált Bloomkvistet, de Christopher Plummer és Stellan Skarsgard is meggyőzőbb volt, mint svéd kollégáik. Az is igaz azonban, hogy ott meg az ismeretlen arcok varázsa volt nagy élmény. De ez aztán végképp nem kell, hogy elemzési pont legyen. Adott filmekben a mellékszereplők a maguk módján kiválók.

A film főcíme tökéletesen Fincheres, megidézi a Harcosok klubja, Közösségi háló ötletes és izgalmas képsorait. Szintén Fincheresen gyönyörűen van fényképezve ez a mozi is, bár lényegesen kevesebbet időzik a kamera a svéd tél képén, de a rendező kiváló kameramozgatásai, beállításai hiánytalanul megvannak. (Ugyanakkor néhány cserét nem értettem: minek kellett a Volvot Mercire cserélni??? Na mindegy ez nem von le a film értékéből.) Egy nagyszerű alkotás így is, önmagában is kiemelkedő. Kár, hogy nem volt rá szükség… Kár, hogy volt előtte Oplev filmje…Mert ha csak ez lenne, ettől méltán lehetne elájulva az egész filmes világ. Ezért hát bátran ajánlom minden filmrajongónak, krimiszeretőnek, David Fincher-fannak, s mindenkinek, akár olvasta Larsson könyvét, akár nem.

Csak utána tessék megnézni a svéd verziót is. Már csak a két zseniális folytatás miatt is.


A BD-ről viszont semmit nem kell írnom. Adam Van Helsing kollega írásához egy szót sem tudok hozzáfűzni: technikailag tökéletesen kivesézte a lemezeket.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 1. - 20:28
A kritikát eddig 7 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.9/10 volt.
43.
Star Wars I - Baljós árnyak Star Wars I - The Phantom Menace (1999)  


A TERMÉK KÜLÖN
NEM KAPHATÓ!
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. szep. 26. - 0:56
„Réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban…”

Réges-rég terveztem én ezt, de egészen eddig a kiadásig hiányzott belőlem az a plusz, ami egy ilyen gondolatsor megírására inspirált volna. De most, hogy (sokadszor) újranéztem az EP I-et, ezúttal a BD-n– nos, most megtört a jég..

Prológus:

970 év telt el azóta, hogy Darth Bane ármánykodása nyomán a Sötét Testvériség megsemmisült. 970 éve mondatott ki először a Sithek alaptörvénye: a Kettő szabálya. Azóta tartott a folyamatos rejtőzködés, kivárás, hogy egyszer uralmuk alá hajtsák a Galaxist… és most, Bane öröksége beteljesedni látszik. Eljött Darth Sidious ideje, hogy a sötétségből előreküldje tanítványát, a második számú Sithet, Darth Mault, hogy a hatalom átvételének fondorlatos útján az első lépést megtegyék….

E példából is remekül látszik, hogy A baljós árnyakra sokféleképp lehet tekinteni. Aki mély, elvetemült SW fan, annak csupán egy több ezer éves történelem egy darabja, a Sithek újbóli felemelkedésének egy fejezete – a különlegessége a megfilmesítés. Aztán pl. a fiamnak, az új generációnak egy jól sikerült, 6 részes filmeposz első fejezete, Anakin Skywalker felemelkedésének kezdete. Aztán meg a megrögzött, 70-es, 80-as évekbeli ős- SW rajongóknak?? egy mítosz lerombolása.. Tulajdonképp én mindenkit meg is tudok érteni, jómagam nagyjából az első és a második csoport határára tájolnám magam. Még akkor is, ha korban a harmadikba illenék.

Az kétségkívül nem szerencsés dolog, hogy ez egy előzményfilm. Az meg végképp nem volt az, hogy 16 évet kellett rá várni (bár az okokkal azért nagyrészt mindenki tisztában van). Egyrészt az akkor gyermek generáció szégyenszemre felnőtt lett, s rajongása tárgya maradt ugyan a régi SW világ, de ezzel egyben egy kultikus falat is emelt köré. Mintha gyerekkorát körbezárta volna bástyákkal – a világ meg elment mellette. Így ragaszkodva a klasszikus (mily ostoba megfogalmazás) trilógia mítoszához, náluk törvényszerű volt az EP I. bukása. Másrészt a 16 év mérhetetlenül felfokozott várakozást eredményezett – s valljuk be, mindannyiunk fejében zakatoltak a fogaskerekek, mi is jöhet a filmen, a moziba. Úgy, hogy tudtuk a végkifejletet. Hát persze, hogy sok embernél megbukott a film. Mást szerettek volna, máshogy képzelték. Felnőttebb fejjel - gyanítom, ezek közül sokan még az első kategóriába is beletartoznak. Én nem. Én úgy voltam vele, ennyi idő után bármi ami SW film, jöhet. TÖKMINDEGY, mi az. És kiürítettem az elmémet, és befogadtam az új világot. És hihetetlenül élveztem akkor - meg ma is.

Mert újra űrcsatát láthattam. Meg lézerkardpárbajt, új, csodás bolygókat. Imádom a SW bolygóit. Újra a Tatuinon lehettem, meglát hatattam a Corusantot – amit Lucas egyébként a későbbi könyvek nyomán illeszthetett bele a filmbe – s megcsodálhattam egy gyönyörű új világot, a Naboot. A látvány az első percektől a székbe döngölt. Akkor, ’99-ben ez volt a csúcs – mint ahogy az EP IV. is volt a maga idejében. Nem volt még Avatar, Gyűrűk Ura, Mátrix, Transformers. Semmi, csak Lucas műve. Maga a csoda. Minden kockája maga volt a varázslat. De ez nem csak a látványról szól. Parádés szereposztásban indul útjára az előzmény sztori, hisz McGregor, Neeson, S.L. Jackson, Portmann mind-mind kiváló színészek, s örömmel adták nevüket ehhez a világhoz. Ide sorolnám még a kis Jake Lloydot is, aki aztán sajna azóta eltűnt a süllyesztőben Remek új karakterek, végre egy csomó Jedit megismerhettünk – még ha csak a Tanácsban is ülve. És igen, sokak számára a legfájóbb pont: imádom Jar-Jar-t, ahogy a többi ecebóca szereplőt is. Wattoo-t, a gungen királyt, mindenkit. Ez így kerek – kellett ennyi játékosság, gyerekség, móka a történetbe. Mint ahogy ez korábban is megvolt. Érdekes, később a szőrös, két lábon járó szörnyeteget miért fogadta el fenntartások nélkül mindenki?? Meg az ewokokat….Nekem semmi bajom nincs a szereplőkkel. Szeretem én ezt az egészet annyira, hogy magamat köptem volna szembe, ha fikáztam volna akkor – s fikáznám most. Helyette maximum hangerőn döngettem itthon a filmet, s huszonvalahányadik nézésre is izgultam, örültem, könnyeztem. Mert fontos nekem ez a mai napig.

Mint ahogy a filmtörténelemnek is fontos része. Bár technikailag mára már túlszárnyalták - meg bevételileg is -, mégis néhány jelenete egészen maradandó élmény. Természetesen a fogatverseny mindenekelőtt – milyen jó, hogy beleillesztették a VHS-ről lemaradt második kört -, de Darth Maul és a Jedik párharca, vagy akár a droidsereg életre kelése szintén borzongató, akárhányszor nézem. No meg Qui-Gon halála… Egyébként szerintem az egész film leggyengébb jelenete, mikor Obi-Wan kiugrik, s kettévágja a Sithet. Annyira gyermeteg az a koreográfia… Addig meg annyira jó volt….Ami még külön tetszett és ötletes, azok a finom kis „megágyazások”, kapcsolódások a későbbi részekhez, pl. R2 és C-3PO kapcsolata, Greedo, stb… S bizony milyen jó, hogy erre a kiadásra kicserélték Yodát. Nevetséges és kezdetleges volt a bábu az eredeti moziban, különösen az EP II. és az EP III. fényében, inkább egy rokkant öregúrnak tűnt, mint egy nagy harcosnak. Tudom, sokan morognak miatta, de ez így van rendjén. Így kerek, így tökéletes. Mint ahogy a korábban szintén sokat szidott zene is. Szerintem a Duel of the Fates a második legjobb SW téma a Battle of Heroes után s a Main theme előtt.


Azt nem vitatom, hogy rengeteg mindenbe bele lehetne kötni. Dialógusok, túlzott meseszerűség, stb. Ugyanakkor azt a tényt is illene elfogadni – különösen a második trilógiát istenítőknek - hogy ez a film egy új történet kezdete. Egy új történeté, új nézőkkel. S nekik a régi trilógia az égvilágon semmit nem jelent, s ahogy telik az idő, egyre többen lesznek ők, akik itt fogják felvenni a történet fonalát – a most károgók meg mehetnek majd zsémbes öregúrnak. Vagy megszeretik ők is ezt is.

Írásom apropója ugyebár a BD lemez, amikről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. A kép egyszerűen gyönyörű, abszolút nem érezni a CGI túlélességét. Tartottam tőle, de nem. Csodás a színvilága, részletgazdagsága, minden. Ahogy a hangja is. Kezdjük ugye a kellemetlen hírrel, miszerint nincs rajt angol HD hang. Jómagam, amíg nem tudom, az milyen, maxi el vagyok ájulva ettől is. Az angol DTS ES brutálisan jó, SW még soha nem szól ilyen jól!!!. Ami mélyek előjönnek mindenhonnan, amennyit a hátterek dolgoznak, az beszarás. A Skywalker Sound kitett magáért. De van egy jó hírem is. A magyar szinkron hangzása alig marad el az angoltól, kiváló keverés az is. Sőt, a német HD hang meg csak minimálisan übereli (ha übereli egyáltalán) az angol DTS-t. Úgyhogy aki tartott HD hang hiányától, megnyugodhat. Az qrva jó lett így is. Extra gyanánt a kommentár akár érdekes is lehet – majd egyszer, ha sok időm lesz, meg is nézem.

Kosárba!


Folyt köv….
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 30. - 14:26
A kritikát eddig 5 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.4/10 volt.
44.
A rítus The Rite (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. júl. 20. - 20:50
Érdekes, e filmben minden adott volt, hogy maradéktalanul bejöjjön, de végül mégis csak egy eléggé langyos és felejthető élmény lett belőle. Kár… Még szerencse, hogy nem vettem meg látatlanban, bármilyen formátumon..

Pedig olyan jól indul.. Üdítő változatosság és frissesség a boncasztalon kezdeni egy filmet. Jómagam meg is döbbentem rajt rendesen. Bármennyire is halott a halott, mégsem szívesen mosdatja, öltözeti az ember. S nem is nézi ezt szívesen.. Önmagában ezek a jelenetek voltak tán legijesztőbbek és leghatásosabbak az egész filmben.. Még a hitetlen pap - ami nekem különösen szimpi volt, bírom a hitetlen papokat – karaktere is jó lett, tetszett az egész légkör, hangulat, ahogy eljut Rómába, és amit ott tapasztal. Érdekesen alakult a film – egész addig, míg nem találkozunk Hopkins papával.. Onnantól ugyanis egy hatalmas kliséhalmazt kapunk, az Ördögűzőre hajazó, ámde valamilyen módon azt megújítani is kívánó mozit, ami két dologban sikeresen le is hagyta Friedkin ’73-as művét: képben és hangban.. Másban sajnos nem..

Mert miben is újítaná?? Adva vagyon egy gonosz által megszállt csaj (terhesen – akinek ezesetben inkább a terhes patológián lenne a helye, nem egy macskákkal teli udvar házában, de ez most lényegtelen), szóval adva van egy terhes csaj, egy öreg, rutinos pap, meg egy hitetlen papnövendék. Hát persze, hogy az öreg rávezeti a fiatalt a hit útjára, közben elmormog egy csomó „okos” dolgot az ördögről, hát persze, hogy az a gonosz nem akar kimenni a testből, s hát persze, hogy a fiú megtalálja elveszet hitét. Az ördögön át…Arra az axiómára építve, hogy ha van ördög, akkor van isten is. Jééé… S persze, hogy ezek után sikerül neki a gigaördögűzés is öt perc alatt, ami az öregnek hónapokig nem ment… Nem hiába, tanítvány legyőzte mesterét, idilli képsorok, pap templomba, öreg a macskákhoz. Kész. Kicsit leegyszerűsítettem, de kb. ez a lényeg. Az első háromnegyed óra lassú, de hangulatos felvezetése egy néha már-már nevetséges (telefoncsörgés) bohózattá fajul, amin nem segít még a vörös szemű öszvér sem. Meg sajnos Hopkins sem, de ő legalább jó volt, mint mindig. Ugyanis a másik srác csak addig volt hiteles, míg hitetlen volt. Mikor hinni kezdett, hiteltelené vált a karaktere….

Én valami katolikus thrillert/horrort vártam ettől, egy hányás és fejforgásmentes Ördögűzőt. Utóbbit meg is kaptam, de előbbiben még mindig a Stigmata a király..

A BD viszont mindent megtesz, hogy az a kevés moziélmény azért élvezhető legyen. Kiváló kép, de mindenekelőtt első osztályú eredeti hang. Kib**szott jól szól, az „akciójeleneteknél” él az összes hangfal. Néha egészen borzongató effektek jöttek hátulról, sőt egyszer meg is kellett állítanom a filmet, mert azt hittem, valamelyik családtag jön le a lépcsőn. Aztán pedig csak a démon motoszkált. Külön kiemelném a kétnyelvű filmet, jó, hogy az olasz és az angol nyelv váltakozik. Extra is van bőven, bár kölcsönzős lemez révén, azokba nem néztem bele…

Azt állítják az elején, hogy a film valós eseményeken alapul.. Ezek szerint vannak hasonlóan komikus ördögűzések. Meg van Ördög. No, én akkor benne már talán tudok hinni..


Egyszer nézhető
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 25. - 18:11
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
45.
A következő három nap The Next Three Days (2010)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. jún. 30. - 1:45
Prison Break – főszerepben Russel Crowe. Ez jut róla először az eszembe. Meg hogy kb fél órával hosszabb, mint kellene..

Épp csak belepillantottam az extrákba, s ott szembesültem vele, hogy ez is egy remake. Egy bizonyos francia filmé, Pour Elle a címe. Ennek tükrében már korántsem tartom annyira eredetinek és ötletesnek az egészet – bár a francia filmet nem láttam. Csak olvastam róla, hogy ez szolgamód másolja azt, s Haggis maga mondta, hogy amerikanizálta, kibővítette az egészet. S talán az lett a film legnagyobb hibája. A bővítés.

Már a film szerkezete is érdekes. Az első képsorokhoz eljutunk majd még egyszer, kb másfél óra múlva. Addig belecsöppenünk egy totál átlagos és egyszerű tanár életébe, akinek pont lecsukták a feleségét. A dolog lényege az átlagoson van, a rendező nagy hangsúlyt fektet John Brennan (Russell Crowe) karakterére: szerencsétlenkedése a film első felében azonban éppoly bosszantó tud lenni, mint amilyen hiteltelen a film második felében a szerencsésen kivitelezett szöktetés a szerájból. Nekem legalábbis nem passzolt össze a két véglet.. A sok topázás az elején teljesen aláássa az akció sikerének hitelességét.
Amíg viszont eljutunk odáig – nos, az helyenként maga a dögunalom. Néha-néha ugyan történik pár érdekesebb esemény, főhősünket többször palira veszik, de feszültségnek nyoma sincs. Az ezen időszak egyik legkiemelkedőbb eseménye Liam Neeson cameoja – viszont itt valóban óriási ziccert hibáztak azzal, hogy nem Wentworth Millert kérték fel a szerepre. Amilyen ötletesek voltak a Resident Evil 4 írói, itt annyira bakot lőttek a készítők. Szinte adta magát a szitu…Már eleve az egész film egy erős Szökés utánérzés, de abban a konkrét jelenetben nem tudtam volna jobb színészt elképzelni… Kár.

Azért valahogy eljutunk – ha nem alszunk be rajt – a szökéshez. Az viszont nagyon jó. Bár kissé nagyvonalúan elintézett, de többé-kevésbé realistának tűnő menekülés, hideg verejtéket okozó izgalmakkal. Számomra a legzseniálisabb a közúti ellenőrzés volt, majdnem hogy a film érzelmi csúcspontja is. De a többi egymáshoz kapcsolt esemény megtervezése is profin kigondolt munka. Scofield sem csinálta volna jobban. Annyi szépséghibája azért persze van az egésznek, hogy Brennan a semmiből, internetes segédlettel kupálódik ki tökéletes bűnözővé – és ezen a paradoxonon az sem segít, hogy azért esendő mivoltát érzékeltetendő a bankrablás nem megy neki. De ez még a film első, gyengébb részében van.

Valahogy úgy érzem, kár volt az eccerű amerikai közönség részére ezt a filmet így lebutítani. Kár volt a karaktereket így kifesteni, a történetet ennyire kibővíteni. Feszesebb tempóval (különösen a film első felében) akár hibátlan is lehetne, mert még így is kellemes utóíze van az utolsó fél óra miatt. Három nap múlva viszont nem biztos, hogy emlékezni fogok rá.

A BD viszont majdnem példaértékű. Ez volt az első magyar 7.1-es korong a kezemben, dicséretes dolog a három!!! (angol, magyar, cseh) DTS HD MA 7.1 hangsáv. Angol felirat valóban nincs, nekem nem hiányzott, de el tudom képzelni, hogy valakinek hiányzik. Kép szép, hang eredetiben mikor kell, nagyon jól szól, az extrák magyar felirattal ellátottak. Igényes kiadvány, egy átlagos, vagy annál picit jobb filmmel. Ha nem láttam volna a Prison Breaket, még jobban tetszett volna.

Így egyszer láttam, elég is volt.

Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 24. - 22:31
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
46.
A Kaptár - Túlvilág Resident Evil: Afterlife (2010)  
1.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-72%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2011. feb. 7. - 1:31
Én egy cseppet sem bánom/bántam, hogy a Kaptárból egy ilyen terebélyes franchise kerekedett. Valahol élveztem eddig minden részt, s érdeklődéssel várom majd az ötödiket is. Mégis, azt kell mondjam, hogy bizonyos szubjektív nézőpont szempontjából messze ez sikerült a legkevésbé.. De még így is bőven nézhető.

Már a mozi után is, meg most is, az újranézés után is azt gondolom, hogyha az első 15, meg az utolsó 10 percet levágnánk, akkor a legjobb epizód lehetne. Ugyanis engem ez a két rész annyira zavart, hogy legközelebb azokat már át fogom pörgetni. Az eltúlzott, nyakatekert akciók és látványok sosem voltak szívem csücskei – itt pedig bőven van belőlük.

A film egyébként onnan folytatódik, ahol az előző abbamaradt: ötletes, jó kezdés Tokió, s a vállalat helyszíne is. Csak mikor Alice-ék megjelennek.. nos az egyszerre volt mátrixos a rosszabbik fajtából, meg a manapság divatos agyonlassított-bugyuta akciómozis egyben. Komolytalan, 3D-re kihegyezett jelenetek, teljesen feleslegesen felturbózott látvány. Aztán utána szerencsére visszatér a Kaptár feeling, Alice utazásával, majd a börtönben. Az a rész, a középső több mint egy óra maga a tökély. Jó karakterekkel, baromi jó helyszínen. Rengeteg zombival, rengeteg látványos népirtással ( bocsi, zombiirtással). Jó, itt is van néhány lassítás, de valahogy nem éreztem annyira zavarónak. Elvitt az érzés, hogy végre újból egy RE film sűrűjében vagyok, visszatért a korábbi filmek hangulata.
A középső etap két kiemelkedő jelenetet tartogatott számomra: az egyik egyértelműen a baltás óriás feltűnése illetve a küzdelem vele. S bár a moziban hatásos volt a vászonról kirepülő balta látványa, itthon mégsem éreztem annyira a 3D hiányát. Jól megkoreografált, öldöklő harc lett belőle, tetszett.
A másik viszont az egész film legnagyobb húzása: W. Miller feltűnése. Anno a fél terem felröhögött, mikor meglátta, de nekem még másodszor is mosolyra derült a szám. Egyszerűen zseniális húzás volt ott, úgy őt beletenni. Annyira jó, annyira illik így a történetbe, hogy ez majdnem plusz egy csillagot ér. Persze a nagy hatást akkor tudja kiváltani, ha valaki látta a Szökést – anélkül talán csak egy buta katona szerepkört tölt be. De ez a poén / tisztelgés mindent vitt. Egyébként az eddigi RE filmekben is tetten érhető néhány korábbi alkotás előtti tiszteletadás, itt a Mátrix és a Szökés rögtön beugrott. És jó ez így.
Jó hát, egész addig, míg el nem jutnak a hajóra. Pontosabban annak is a belsejébe. Kimondottan hangulatos, remek díszlet a hófehér csarnok, meg minden – csak hát azok a szétnyíló fejű dobbermanok már végképp nem kellettek volna bele. Meg az a verekedés… jaj. Agyonlassított, hatásvadász felesleges képsorok.

Azon gondolkodom, hogy érdekes, a filmnek azon részei nem tetszettek, mikor az Umbrella főnök a képen volt. Amikor Alice és a többiek csak maguk harcoltak, az valahogy olyan visszafogottabb, hitelesebbnek tűnt. Már ha egy ilyen filmnél lehet hitelességről beszélni…. A fickó karaktere egyébként nem rossz, kellően idegesítő és unszimpatikus és a másik oldal, Alice-ék csapata szintén remekbeszabott szereplőkből áll. A három-négy főbb helyszín hangulata is kiváló, nagyon jó a díszlet, illetve a CGI. Nem nagyon tudok belekötni a látványba, leszámítva a néhol felesleges lassítást. Minden jó, csak az eleje meg a vége nem. De ha azt meg levágnánk, meg a lassításokat normál módra tennénk, bizony csak egy nyúlfarknyi zombiirtás jönne ki belőle..

A BD kölcsönzői darab volt, ugyanis ennyi pénzt egyszerűen nekem nem ér meg ez a film. Majd DVD-n bezsákolom, de azért ha már lehetőségem volt rá, kíváncsi voltam a nagyfelbontás által nyújtott élményre.. Ami lenyűgöző. Csodálatos kép, tűéles, részletgazdag és egészen a végéig elkerült a BD rajzfilmszerű mellékhatása. A legvégén viszont, mikor a kamera távolodik a hajóról, na, ott iszonyatosan rajzoltnak tűnt a hajó. Persze, mert az is volt. De ezt leszámítva csodás élmény volt nézni – különösen a hófehér háttérben a fekete ruhás jeleneteket. A DTS MA hang szintén első osztályú, már amennyire egy 5.1 az lehet. Összességében egy nagyon picit erőtlennek éreztem ugyan (kivétel mikor a baltás döngeti a kaput), de ez annak tudható be, hogy kénytelen voltam tekintettel lenni kiscsaládomra – úgyhogy nem tudtam igazán megküldeni a rendszert. Ami hiányzott: az 5.1 miatt néhány átúszás a háttérben pár tizedmásodperces szünetet rejtett, a hátsó középső hangfal bizony néma maradt. De ez sajnos betudható annak az ostoba BD trendnek, hogy a kihasználható maximális nyolccsatornás térhangzás helyett csak 6 csatornára kevernek. Kár. A lemezen jó sok extra is volt – de mivel vissza kellett vinnem, azokra már nem futotta.

7000-et nekem nem ér.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 19. - 22:38
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
47.
Ómen (1976) The Omen (1976)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. jún. 8. - 20:45
„Woe to you, oh Earth and Sea, for the Devil sends the
Beast with wrath, because he knows the time is short...
Let him who hath understanding reckon the number of the beast, for it is a human number, it’s number is Six hundred and sixty six." - Iron Maiden: The number of the beast


Ahogy a kezdő idézet is mutatja, több szálon kötődöm gyerekkorom óta ehhez a számhoz, illetve a komplett mitológiához. Így az is törvényszerű, hogy az Ómen az első megtekintésétől kezdve (ami bizony nem ebben az évszázadban volt) egyik kedvenc mozim, egy újabb olyan franchise, aminek bármelyik folytatását bármikor szívesen újranézem. Igen, ebbe beleértve a 2-ik,3-ik, sőt a 4-ik részt is. No persze az első rész toronymagasan a legjobb az összes közül..
Most, hogy végignéztem az összes epizódot, plusz az ezen lemezen található összes extrát – most már nagyjából értem is, miért. Az első rész stábja, élén Richard Donner rendezővel 1975-ben valami különlegeset alkotott: a megfoghatatlan, elemi gonoszt egy kisfiú képében. Egy hiteles karaktert, a gonosz mindenféle túlzásoktól mentes megjelenítési formáját, ahol a körülötte történő események simán értelmezhetőek (a naivak számára) szerencsétlen véletlennek is. A Jelenések könyve ihlette történet kettőssége elsősorban rendezői szándék volt, ami maradéktalanul teljesült. Donner inkább thrillerként tekint a mozira – arról meg nem ő tehet, hogy időközben az egyik leghíresebb kulthorrorrá nőtte ki magát filmje.

Teljesen megérdemelten. A különféle rejtélyes halálesetek Damien körül még manapság is sokkolóak tudnak lenni, pedig közel 30 év után azért ez jelent valamit. Ugyanis a szűkös költségvetés (2,8 millió dollár) miatt inkább a kamera beállításokkal, jó vágással operáló alkotók megmutatták a filmkészítés lényegét, nevezetesen, hogy nem minden a látvány: egy film hangulati elemei, sejtelmessége, a félelem valami nálunktól hatalmasabbtól sokszor hatásosabb, mint a vér és különféle testrészek látványa… És többek között ezért is vannak különösen az első Ómennek feledhetetlen képsorai: a bébiszitter halála, Damien biciklizése a galérián, az út a templom felé, a szafari park, a temetős rész, a fotoriporter fejvesztése.. Apropó: azt is az extrákból tudom, hogy még arra is képesek voltak a készítők, hogy direkt hosszabbra vágják ezt a jelenetet, hogy az is lássa, aki ösztönösen szeme elé teszi a kezét.. Nagy húzás volt Gregory Peck szerepeltetése is, ismerve a lelkiállapotát, de mellé/általa felnőtt a többi színész is. Így lett a casting csillagos ötös – a kis Damiennel az élen.

Valahogy minden sikerült ebben a moziban. Adva volt egy, a témából jól felkészült forgatókönyvíró, aki remek munkát végzett, egy nagyszerű munkát végző csererendező, akinek határozott elképzelései időtállónak bizonyultak, no meg egy hihetetlenül remekbeszabott és hatásos zene, meg a nagyszerű színészi teljesítmény.. Mindezek a tulajdonképp minimális trükkökkel és díszletekkel eredményezték azt, hogy az Ómenre ( eredeti cím: Az anyajegy) generációk múlva is úgy lehet tekinteni, mint a horrorfilmek egyik mérföldkövére. Ráadásul, ha mondjuk, tíz évvel később készül, lehetett volna Iron Maiden is a végefőcím alatt…

A BD (tekintetbe véve a film korát is) véleményem szerint tökéletes. Én igazából csak az első kiadású, feliratos DVD-hez tudom viszonyítani (aminél vélhetően a második, kétlemezes kiadás jobb), de ahhoz képest ez a lemez kánaán. Gyönyörű kép, végre normális angol hang. Még akkor is, hogyha az első effekt, mi hátulról jön, az egy páviánüvöltés a szafari parkban, a zene és a film gyönyörűen, tisztán szól MA HD-ben, nagyrészt 3.1-ben. Itt már van magyar szinkron is, ami sose baj. De a lényeg: az extrák. Közel négyórányi, kiváló, informatív anyag. Néhány doksi korábbról már ismert volt, de azokon kívül a teljes Ómen Legacy ezen a lemezen van. Majdnem mindenen van magyar felirat, talán az egyetlen, amin nem találtam, az egy Donner-interjú. Qrva jók ezek a dokumentumfilmek, s bár kb húszszor hangzik el a „Damien, it’s all for you” bevágás a bébiszitter lógásával, akit picit is érdekel a háttér, annak nagy élményt nyújt.

Azt nem tudom, az új kiadású, szinkronos DVD-t lecseréltem volna-e. De a régi, feliratost mindenképp megérte.

Kosárba!



Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 19. - 13:10
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
48.
127 óra 127 Hours (2010)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. aug. 9. - 1:25
Igazából akkor lenne stílusos, ha 127 perces lenne a film…Az már persze más kérdés, hogy ezt 127 percig élvezni lehetett volna, de úgy meg Aron szenvedése szinte beköltözött volna a nappaliba…

Stílusosság ide vagy oda, ez így közel tökéletes. Danny Boyle ismét nem hibázott, még úgy sem, ha erre a filmre nem elsősorban a rendező miatt fogunk emlékezni – hanem a főszereplő srác miatt. Zseniális alakítás, egy szinte hibátlan filmben. A pici, nagyon pici kis zavaró tényező meg természetesen elkerülhetetlen egy ilyen stílusú mozinál, ugyanis bármennyire igyekeztek az alkotók, egy picit leült a film a közepe táján..

De ne szaladjunk annyira előre. A felvezetés nagyon jó, Aron készülődése, útja a szorult helyzetig minden igényt kielégít. Egy kis jellemrajz, gyönyörű képek, laza hangulat. Szinte együtt tekerünk vele Kanyonország felé, együtt ugrunk a vízbe a csajokkal. Hogy aztán a 16-ik percben jöjjön a film címe… Zseniális. A főcím, mikor megjelenik, onnantól 127 óra.. Apró, de qrva jó ötlet volt oda vágni… Ami onnantól következik, az meg maga a brutális valóság. A bezártság, kilátástalanság nagyon jól átjött, mint ahogy Aron bizonyos mértékű megőrülése is. Helyenként ugyan egy picit unalomba fordulóan, hisz azért nem egyszerű egy 5 napos rabságot mozgalmassá, nézhetővé tenni, de a film egészét tekintve ez inkább csak vékony fátyolfelhő a tűző nap előtt... Klausztrofóbiából mindenesetre jeles – ugyanakkor a nyomasztó hangulatot nagyon jól oldják a viccesebb videofelvételek, illetve a képzeletbeli utazások.. Mert ezek nélkül bizony eluralkodhatna rajtunk is a kétségbeesés – minden adott hozzá: a fényképezés, Franco játéka, s mindenekelőtt a valós alapok.. Apropó. Nem vagyok kényes típus, de kétszer is felszisszentem a film alatt. Egyszer, mikor víz helyett mást volt kénytelen inni Aron, másodszor, meg mikor „előkészítette” a kezét a műtéthez. Brrr.. Ahogy roppant ott a csont, az valami borzalom volt. Így érünk el ugyebár a „nagy eseményhez”, a film legdrámaibb részéhez: amit mindenki tud, ami miatt az egész elkészült… A „műtéthez”.

Nem tudom én képes lettem volna-e rá. Nem tudom, az életösztön mire bírna rá. Talán soha nem kell megtapasztalnom. (sziklamászás közben biztos nem), de ha egyszer is szorult helyzetbe kerülök, biztosan eszembe fog jutni ez a mozi. S akkor már óriási értéket képvisel. Továbbá az is valószínűsíthető, hogy számot vetnék magammal, mint ahogy Aron is tette. S biztos, hogy az öt napban esetleg én is átmennék némi jellemfejlődésen – s igen, talán meg fogom ezentúl mondani itthon, merre megyek motorozni. Ha tudom..
Mert – s itt picit kapcsolódok a DVD fórumában kialakult társalgáshoz – szóval szerintem Aron egy kib*szott jó fej. Laza, vagány, bátor. Nagy ívben tesz a világra, a pillanatért, kalandért él. Én nagyon bírom az ilyen alakokat, a kispolgári léttől oly messze eső gondolkodással és mentalitással. Az meg, hogy ebben a konkrét szituban hogy járt, s azt hogy oldotta meg – nos, az első része benn van a pakliban, a második része meg becsülendő. Pláne az, hogy utána ugyanúgy folytatta az életét. Mint ahogy Erőss Zsolt a műlábbal, vagy én, gerinctörés után gipszben a motoron…

James Franco zseniális. Amit a srác alakít, az minimum Oscart érdemelt volna. Az egész film róla szól, kicsit a Moon és Sam Rockwell jutott az eszembe. Négyszemközt a kamerával – új tananyag kezdő színészeknek.. Igaz, nagyban segítette munkáját a meglevő valós háttéranyag, egy profi rendező, aki hagyta kibontakozni, illetve a teljesen élethűen felépített díszlet. De így, a tökéletes csomag részeként is egyértelműen ő a film sztárja. No meg a történet eredeti hőse, maga Aron Ralston, aki a BD extráiban fel is tűnik.

A BD, hasonlóan a filmhez, tökéletes. Gyönyörű kép, a tűző nap a sziklákon szinte megvakít, a szakadékban készült közeliek meg borzasztó élethűek. A hang csodás, a zene, az effektek rendesen megdolgoztatják a rendszert. Sőt, néha oly erővel és hirtelen zúdulnak ránk, hogy az ember ijedtében a távirányítóért kapkod, halkítás céljából. Az igazi – ámde picit rövid ideig tartó – „kánaán” az extrák. A 15 perces dokufilm a keresésről nagyon jó, s jó benne megismerni az eredeti beszorultat is. Mint ahogy jó a fél órás werkfilm, ahol is nem egymást fényezik, hanem a forgatásba engednek bepillantani. A kimaradt jelenetek érdekesek, a vallásos talán tényleg túl giccses lett volna a filmben, de az al-ternatív befejezés nekem jobban bejött. Amikor vége lett eredetileg, pont azokat a képeket hiányoltam, amik abban voltak. S még van egy kisjátékfilm is- de a lényeg: minden magyar felirattal!! Kimondottan örültem neki, mert költséghatékonyság céljából én ezt nem itthon vettem, kicsit tartottam is tőle, mégis mindent megkaptam, ami a hazai kiadáson is van.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 19. - 13:10
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
49.
1.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-72%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2011. okt. 24. - 1:19
Nna, most tényleg gondban vagyok. Az még csak hagyján, hogy nekem megint olyan tetszik, amit a nagyközönség elutasít, de ha őszintén leírnám, miket is gondolok a filmbéli viszonyokról, sok embert képes lennék megbántani. Úgyhogy ezt nem teszem…

Nagyon bejött. Rövid, pörgős, látványos, posztapokaliptikus, vámpíros-kaszabolós mozi. Már a város az elején is nagyon jó, de ahogy a Pap kilép a sivatagba, onnantól minden percét élveztem. A turbinás motor, a karakter megjelenítése, a négy szobor, amik közt elhajt – nagyon tetszettek.. Az egész világ, a pusztulás utáni világ nagyon bejött. Nekem tökmindegy, hogy mi pusztítja el a világot, alapból szeretem az ilyen mozikat. Nagyon jók a helyszínek, a rezervátum, a fészek, s Jericho is. Mindehhez kiváló zene társul. A vámpírok inkább hasonlítanak a Legenda vagyok mutánsaira, de nekem mindig is jobban bejöttek a brutális, gyorsan mozgó vámpírok/zombik, mint mozgássérült korábbi társaik. Egyébként, ha már filmcímek jönnek föl, valóban erős Equlibrium (egyik hatalmas kedvencem), Penge és Underworld érzés kísért. Semmi baj nincs ezekkel, mert a Pap inkább csak átemel bizonyos dolgokat, felhasznál hangulati elemeket, de a posztapokaliptikus környezetbe helyezve új értelmet kap az egész. Akkor is, ha néha bizony erősen eltúlzottak az akciójelenetek – ld. vonat a végén -, de hát az ilyen stílusú mozikban miért is ne lennének azok??

A karakterek nagyon tetszettek. Ez a tetkó a szemek közt, a Pap és a Papné :-) remek figura, nagyon jó fegyverekkel és képességekkel. A fiatal seriff kölyök is tetszett, de a kalapos főgonosz (mily későn jöttem rá, ki is ő) szintén telitalálat. Bár főgonosznak van más is a moziban…. A harcok koerogrifája kimondottan jó, semmivel több hülyeség nincs bennük, mint egy-egy manapság divatos akciófilmben. Azzal a különbséggel, hogy itt a környezet utopisztikus, ezáltal lényegesen nagyobb a tűréshatár látványilag.. Az érzelmi motiváció is működik, mindkét oldalról is: a család elvesztése és a lány megtalálása oldaláról is, de a korábbi munkaadóban történő csalódás oldaláról is. Ami számomra a tulajdonképp a legfontosabb, legmotiválóbb volt az egész filmben.
„ Ha szembeszegülsz az Egyházzal, akkor Istennel szegülsz szembe.
Akkor hát szembeszegülök Istennel” - Yesss!

A film már a moziban is qrva jól szólt – nos ezt most BD-n hazavihetjük. Eredetiben nagyon állat, mikor kell, s van is rá lehetősége bőven. A 3D egyáltalán nem hiányzik, a kép szerintem gyönyörű, pláne a sivatagos részeknél. Az extrákon sajna nincs magyar felirat, s még nem jöttem rá, a BD live meg a Movie IQ miért nem működik. De hamarosan úgyis rá fogok jönni. Ugyanis ez a film a rövidsége miatt pontosan azt a szerepet fogja nálam betölteni, mint az AVP 1: gyakran fogom betenni, ha este meló után valamit nézni akarok, amin nem kell gondolkodni, s még kajánul is mosolyoghatok néhány mondatán…

„Isten megvéd. Az Egyház megvéd” – hát persze.

Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 18. - 17:40
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
50.
Star Wars II - A klónok támadása Star Wars: Episode II - Attack of the... (2002)  


A TERMÉK KÜLÖN
NEM KAPHATÓ!
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. szep. 28. - 0:58
„Réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban…”

Corusant: a galaxis fővárosa, a Magvilágok tán legfontosabb bolygója. Leginkább a Földhöz hasonlít a maga 12240 km átmérőjével, a 24 órás nappalával és a 368 napos évével. Négy természetes holdja van, az ötödik már megsemmisült. Hőmérséklete szabályozott, lakóinak száma kb. egy trillió, aminek 78%-a humanoid. Az egész bolygó egy hatalmas város, ahol az évszázadok alatt több száz méter magasra nőttek az épületek, a gazdagságot, hatalmi pozíciót szimbolizálva. Ezáltal egy többszintes populáció jött létre, a bolygó közvetlen felszíne, vagy az az alatti csatornarendszerek a legszegényebb, míg a csúcsfelhőkarcolók a leggazdagabb rétegek élőhelyét jelentik. A közlekedés az először a bolygóra érkezőknek maga a káosz, azonban valójában egy jól szervezett, szintekre osztott légiközlekedést jelent A Jedik székhelye, a Szenátus székhelye. A Sithek székhelye…
Minden képét imádom. Eszméletlenül színes, változatos látványvilág az épületek, a járművek, a bolygó populációja terén. Igaz SW védjegy, a sorozat sava-borsa: Lucas stábja élénk képzelőerejének intenzív kivetülése. Hasonlót Del Toro szokott művelni – kevéssé monumentális keretek közt. Dex kocsmája és figurája nagyon jó, de a Jedi templom könyvtára, illetve az üldözés közben feltűnő helyszínek is mind-mind kiválóak. Apropó üldözés: már első nézéskor is kicsit túlzónak éreztem a hajszát a levegőben, s most sem gondolom másképp: lehet, a kevesebb több lett volna. Rengeteg kikacsintás a többi rész felé
(fogatverseny közvetítés Dexnél, a dugok a járműben és nála, a kocsmás jelenet, stb.), illetve néhány easter egg ( Lucas és az E.T-k a Szenátusban – bár az EP I.)
Nagyon jó filmkezdet, remek alaphang a későbbiekre. És igen, sokaknak fáj, de számomra egy nagyszerű választással a kamasz Anakin szerepére: Hayden Christensennel.

Naboo: a középső peremvidék határán található, Föld szerű bolygó, három holddal. Mérete, légköre, hőmérséklete szinte megegyezik Földünkével. A bolygó 85%-a víz, lakói 72% gungen, 27% ember, 1% egyéb élőlény. Gyönyörű, tájakkal, csodás épületekkel. A béke és a szerelem szigete…
Úgy gondolom, telitalálat volt a szerelmeseket a Naboora vinni. Valahogy ez a világ a maga csodás képeivel illik a hangulathoz. Az első (bűnös) csók helyszíne. S a film talán legbénább jelenetének, a puffasztott tehénen való lovaglásnak a helyszíne.. No meg egy újabb easter eggnek: a leszállópálya bal alsó sarkában parkoló Milleneum Falconnak.

Kamino: A Viharok Bolygója. A külső peremvidéken található, felszínét víz borítja. A Földnél nagyobb, 19270 km átmérőjű, három holdja is van. A nap és az év is hosszabb, mint nálunk, 27 órából áll egy nap, és 463 napból egy év. Lakói a kaminóiak, ezek a vékony, hosszú nyakú lények – a klónozás mesterei..
Zseniális. Az egész, úgy ahogy van. Már ahogy Obi-wan belép a légkörbe az is ütős, de nekem leginkább a belső fehérség, sterilitás tetszett. Tényleg, mint egy laborban. No meg a klónok – mikor legelőször láttam a filmet, azt hittem, ezek már a rohamosztagosok… Jango Fett qrva jó karakter, s a színész is az, akit erre a feladatra találtak. A kis Boba szerepeltetése tán kicsit erőltetett, de kikacsintásnak mindenképp elmegy. S nagyon jó volt a rövid összecsapás a jedi és a fejvadász között. A film közepére ennyi pont kellett.

Tatuin: a külső peremvidék egyik homokkal borított bolygója, felületének mindössze egy százalékát borítja víz. Földünknél kisebb (10456 km átmérőjű), különlegessége a két napja (Tatuin 1 és 2). Három holdja is van, klímája sivatagi: nappal forró és száraz éjszaka hűvös. Bár a Huttok irányítása alatt van, a lakosság 70%-a emberi. Akik a néhány főbb űrkikötő ( Mos Espa, Mos Eisley, Mos Gamos, stb) környezetében illetve a vidéki farmokon élnek.… A SW filmek központi bolygója, innen ered Anakin története. És itt kezdődik bukása is.
Valahol törvényszerű is volt, hogy itt kezdődjön. Hisz annyi minden történik itt. Később is. Egyébként nagyon jól van ábrázolva, ahogy elveszti anyját, illetve amit tesz érte: tulajdonképp teljesen együtt lehet vele érezni. Az átlagember is így tett volna. Abszolút jogos és helyén valónak éreztem – lám, belőlem sem lehet már Jedi. Owen és Beru szerepeltetése nagy húzás, mint ahogy a lecsúszott Watoo-é is. S a filmet nézve valóban úgy érzed, ahogy Ani is mondta: utálom a homokot…

Geonosis: kb Föld méretű, gyűrűs bolygó, 15 holddal. Száraz világ, talán ha 5% vízfelszín van rajt. Rövidebb ideig kering (256 nap) az Ea nevű napja körül, viszont saját forgási ideje hosszabb: mintegy 30 óra. Lakói, ezek a rovarszerű lények kb. 100 milliárdan vannak, s mint láttuk, előszeretettel rendeznek gladiátor viadalokat – idegenekkel.
A kedvenc részem a filmből. Ennyi Jedit egyszerre harcolni eddig és azóta sem láttam. Emlékszem, mikor az első trailert néztem rég – betárcsázós neten!!!! – már akkor el voltam ájulva látványtól. Az arénás rész lélegzetelállító, kegyetlenül jól megkomponált, az utána lévő földi csatát pedig csak a Hoth rendszerihez lehet hasonlítani. A robotgyár sem piskóta, ott talán sikerült is a felesleges túlzások előtt megállni. Okos és aranyos poénok ( a két robot zseniális), s talán Jango halála volt kissé összecsapott. A végkifejlet meg: a nagy lézerkardpárbaj Dokuu és a többiek közt – nos, kisebb fenntartásokkal hibátlan. És nem, nekem nem Yoda-val van bajom. Ő úgy jó, ahogy van, elsőre kicsit mosolyogtató, de nála pont nem kell adni a látszatra – mint tudjuk. Bajom nekem Obi-Wan túl gyors vereségével illetve Ani kézlevágásával van. Mintha csak tartotta volna, hogy vágják le… No, persze, kellett a műkéz Vaderhez, de akkor is. Mindegy, Yoda kárpótolt mindenért….

A corusanti zárókép, a felemelkedő rombolókkal meg hatalmas tiszteletadás az EP V. felé…


A BD-ről ugyanazt tudom elmondani, mint az EP I-nél. Tökéletes kép és hang, falat rengető DTS ES, azt megközelítő magyar hang. Legnagyobb sajnálatomra azonban a szeizmikus töltet még most sem szól akkorát, mint anno a moziban. De ez csak a tér hiánya… A kép gyönyörű, bár egy kicsit itt már néha szembetűnőbb volt a CGI határa. Főleg az arénában. A tipikus BD betegség, amitől mindig is ódzkodtam – szerencsére bőven tűréshatáromon belül. De azért feltűnt.


Kosárba!


Folyt köv…
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 17. - 11:05
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.7/10 volt.
51.
Star Wars VI - A Jedi visszatér Star Wars: Episode VI - Return of the... (1983)  


A TERMÉK KÜLÖN
NEM KAPHATÓ!
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. okt. 10. - 17:20
„Réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban…”


Egészen pontosan a yavini csata után 4-ben, Han Solo befagyasztása után egy évvel. Abban a Galaxisban. Ebben, a miénkben meg a hajdani mozibemutató után 28 évvel… A történet vége, akár 6, akár 3 részként tekintünk rá. Ideje hát egy kis mérleget vonni. Elfogulatlanságot „bátor, ámbár botor tett” lenne rajtam számon kérni, sőt ez esetben tisztán az érzéseim fognak vezérelni…

Ugyanis rájöttem valamire. Kellett hozzá ez az újranézés is, hogy rájöjjek - pontosabban, hogy megfogalmazódjon bennem -, mitől is tekintettem mindig a Jedi visszatért a legjobb SW filmnek… Az érzelem az. A könnyek, amik még ma is képesek kijönni, ennyi évvel az első látás után, ennyi nézés után, ennyi idősen. A könnyek. Ebbe filmbe ugyanis több érzelem szorult, mint a korábbi ötbe összesen. Volt korábban is, minden filmben egy-egy jelenet, de egyben ennyi még sosem. Mintha ebben Spielberg keze is benne lenne a háttérben, nem tudom, de itt egyszerűen minden működött… Alapban, amikor a jó győz, akkor jó érzés örülni, de itt már az elején, Solo kiszabadításakor, mikor Luke leugrik a pallóról, majd visszaröppen, kezében a lézerkarddal – nos, már ott összeszorult a szívem. Attól tekintsünk most el, hogy ahogy ott harcol, az 20 évvel azelőtt még a padawan szintet sem vitte volna át, de maga az ÉRZÉS, hogy harcol és győz, az csodás… A következő könnycsepp a Dagobahoz kapcsolódik. Az az ÉRZÉS, amikor Yoda mondja, hogy van még egy Skywalker, majd meghal, újra simán könnycseppeket okozott. Pedig hányszor hallottam már!!! S itt meg attól tekintsünk el, hogy a hajdani Jedi Tanács utolsó élő tagja, a Galaxis egyik legnagyobb jedije eléggé jelentéktelen és szánalmas módon búcsúzik a történettől. Ágyban, párnák közt halni meg – nem igazán egy nagy harcosnak való. Ráadásul tudása nagy részét vagy elfelejtette, vagy a sírba vitte, s szomorú módon ebben a moziban sem tudja Luke-on kívül senki, hogy egyáltalán létezik..

Amikor a flotta összegyűlik, s a nagy csapat (Solo, Leia, Luke, Csubi, R2, 3PO) összeáll – már az összeállás is - hogy elinduljon, az az ÉRZÉS, a győzelembe vagy bukásba indulás érzése számomra újfent könnyfakasztó. Mint ahogy a Lázadók Szövetsége flottájának hiperűrbe indulása és onnan megérkezése is. Magának az űrcsatának kezdete, a flotta látványának ÉRZÉSE az öröm könnyeinek okozója, mint ahogy az Endoron a két testvér búcsúja is tele van érzelemmel. Ez még úgy is átjön, hogy tök egyértelmű, hogy testvérek. Az ÉRZÉS a dialógusból maradandó… Innentől gyakorlatilag minden… A teljesen sablonos dramaturgiai építkezés, miszerint a csata veszni látszik – fordulat – győzelem tökéletesen működik. Minden egyes fordulat után melegség önt el, ez az ÉRZÉS többször is megismétlődve simán megkönnyeztetett. Csubi a kis lépegetőben, a pajzs kikapcsolása, Lando mondata, hogy „ Mondtam, hogy Han kikapcsolja a pajzsot!”, s Luke küzdelmében is…

Erre viszont kicsit bővebben kitérnék. Míg nem volt az EP I, Obi/Qui-Gon vs Maul, addig egyértelműen EZ volt az etalon. A világ legjobb kardpárbaja. A csúcs, a trilógia, a történet csúcsa. Nos, bár ez az eredmény mára megfakult kissé, de még mindig teljesen vállalható. Igaz, hogy Luke favágó módon aprítja Vadert, de az ÉRZÉS, amit ezek a képsorok még mindig eredményeznek, leírhatatlanok. A SW világ egyik legfontosabb elemét, a lézerkardpárbajt láthattam – közben külön élmény volt párhuzamosan a másik legfontosabb dolgot látni, az űrcsatát. Az öreguras Obi vs. Vader párbajnak nyoma sincs, itt már érzékelhető az Erő használata. Korántsem annyira, mint a régi időkben, de érzékelhető. A filmben Luke messze nem lett akkora tudású Jedi, mint korábban bárki, Vader meg csak megöregedett, s félig gépként messze nem olyan mozgékony, mint volt. Palpatine is vén f*sz már, de az Erő-villámokat még bőszen tudja szórni, no meg Luke kezéről leveszi a bilincset – de a Szenátusbeli hatalma a múlté. De az ÉRZÉS, hogy győz a jó, mindig felemelő. Egy valami azonban nem hagy nyugodni: Miért nem mondta senki szegény Luke-nak, hogy a lézerkarddal ki lehet védeni az Erő-villámokat????? A fináléra meg, mikor bevillannak a bolygók és ledöntik Palpatine szobrát – nos ott ismét elragadott a ÉRZÉS, a könnyes győzelemittasság érzése…


Aztán lehet, hogy másból ezek a jelenetek szimplán közönyt váltanak ki, kell az effajta gyermeki rajongás is a dolgokhoz. Mivel nekem ez bőven adott, ezért számomra teljesen egyértelmű az események hatása. Mint ahogy az is totál egyértelmű, hogy én minden változtatást gond nélkül befogadok, sőt örülök bárminek, ami a Lucasfilms berkeiből kijön. Egyrészt a nyilvánvaló illesztési hézagokat befedendő, másrészt a filmet az aktuális technikai színvonalra emelendő jelenetek látványa, azok felfedezése külön élmény. Bár most lényegesen kevesebb van belőlük, mint a ’97-es változatban, de annak a kevésnek is tudok örülni. Mert ez az én világom, folyamatosan változik, s én, ahogy változik, úgy szeretem. Például Vader szerepe így, hogy üvöltve dobja le a császárt, sokkal hitelesebb és érzelmesebb. De ahogy hiányoltam az EP IV-ből Sebulbát, itt megkaptam: egy másik dug bevonulása Jabba palotájába jó poén. Végig érezni Lucas részéről az összefésülési szándékot, s nem lennék meglepődve, ha a 3D-s bemutatókra már az EP I-II-III-ba is belenyúlna. Megteheti, ő az atyjuk, s ha folyamatosabb, logikai buktatóktól mentesebb lesz tőle a 6 rész egyben, akkor hajrá…

Amúgy az én szerény véleményem is az, hogy nem kellett volna ezt a két trilógiát így fűzni. Sokszor túlerőltetett, logikátlan és zavaros az egész, néha meg zseniális mondatok, kikacsintások a kettő között. Mégis úgy gondolom, hogy egyáltalán kár volt az előzménytrilógiát (így) csinálni. Így, hogy Anakin története lett, pont azok a dolgok vesztek el, amik esetleg a régi filmeket feledhetetlenné tették. Vader félelmetessége, no meg az én vagyok az apád jelentősége. De mint SW filmek, külön is, meg egyben is az igazi rajongók kedvencei kellenek, hogy legyenek. Mert ők úgyis tovább látnak három, esetleg hat filmnél – aminek kereteibe egy kicsit bepillantást engedtem korábbi írásaimban.

A BD ugyanaz, mint a IV-V volt. Tűéles kép, kiváló hang (bár ez a hang még „régigenerációs”, messze nem olyan összetett, mint az első három filmé). Ugyanakkor itt jegyzem meg, amit minden esetben megtehettem volna: a DVD kiadás azóta is egyedülálló menüje itt már sajna nem köszön vissza. Igazi unikum volt a véletlenszerűen betöltődő bolygó-menü, kár, hogy ezekre a lemezekre ilyen már nem jutott.


Epilógus

Az Kiválasztott egyensúlyt hozott tehát az Erőbe. Jedi gyensúlyt, ami a jedik téves értelmezése alapján a sithek eltüntetését jelenti. Évszázadok óta gyűjtötték a sith emléktárgyakat, a Templom mélyébe rejtve őket, hogy minden nyomot eltüntessenek, s ironikus módon tulajdonképp egyikük sem érhette meg a számukra dicső kifejletet. Ahogy a Sith Testvériség megsemmisült a Russuani csatában, úgy tűnt el majd’ az összes Jedi a 66-os parancs következtében…. De a Rend újra épül, 7 év múlva Luke Jedi-Akadémiát alapít, ifjakat képez az Erő használatára. S törvényszerű, hogy ahol a Világos Oldal és Jedik vannak, ott a Sötét Oldal is teret nyer előbb-utóbb, s feltűnik majd néhány Sith is. A Kettő szabályát meg majd évszázadok múlva felváltja az Egy Szabálya…

Ugyanis egyik sem élhet a másik nélkül. Amíg lesznek jedik, addig lesznek sithek is. Ez a Lucas Galaxis rendje. Igaz, vannak, voltak még ún. Sötét Jedik is, átmenetek a kettő közt, de a Jó és a Rossz, a Jin és a Jang, a Világos és a Sötét oldal örök küzdelme a Jediken és a Sitheken alapul. Erről szól a SW univerzum – erről szólt ez hat film is.

Kosárba!

Vége
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 17. - 11:05
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
52.
Tron: Örökség Tron Legacy (2010)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. ápr. 27. - 17:12
Valahol bíztam benne, hogy ez mégsem lesz annyira rossz, mint ahogy az beállítva vagyon néhány helyen – mindenesetre a trailer számomra elég izgatónak tűnt – a kölcsönzéshez. Mert a zsákbamacskát sajna nem mertem bevállalni, de most már látom, simán megtehettem volna..

Sokkal jobb, érthetőbb, élvezhetőbb, mint a kultikussá vált első rész. Ezáltal persze kommerszebb lett, ami viszont egyértelműen a film előnyére vált. Talán csak egyszer vesztettem el benne a fonalat, mikor is a gépen belül zajló eseményeket magyarázták, amúgy kimondottan szórakoztatott: egy látványos, széles közönség számára készült, ízig-vérig sci-fi kalandfilmet láttam. A kulcs valószínűleg a „széles közönségen” van – s talán emiatt is fanyaloghatnak annyira a kritikusok(?): az első rész minden tekintetben formabontó, kísérletezős jellege egy szimpla látvány ( de milyen látvány!!!) és akcióorgiává silányult az ő szemükben. Még szerencse, hogy én a saját szememmel látok, és annak is hiszek. Csak annak….
Nekem nagyon tetszett az egész. A kezdő képsorok a vagány sráccal, no meg a Ducati-val adtak egyfajta vidám, fiatalos hangulatot a filmnek, ami jól érezhetően végig is vonul rajta, ugyanakkor mellette tisztelettudóan kapcsolódik is a múlthoz, az első mozihoz. Jó a játékterem újbóli felfedezése, s bizony jó újból a gépben lenni. Jobb, mint korábban. Lélegzetelállító képi világgal jófajta kalandok: diszkoszvető bajnokság, fénymotorverseny, stb. Csalódás, egymásra találás, no meg a szokásos végső harc. Valóban, nem túl bonyolult szkript – de szerintem itt nem is volt most az a cél, hogy egy intellektuel mozi készüljön. Hanem hogy tisztelve a ’82-es filmet, annak emlékén, alapjain egy új világ születhessen, egy új, friss, digitális világ. Ami akár leporolva később is alapot nyújthat majd egy folytatásra.

A már említett fiatal srác, Garret Hedlund (Sam) szerintem telitalálat volt a szerepre. Simán viszi a hátán az egészet, frissessége lendületet ad a mozinak. A nagy öreg, Jeff Bridges karaktere részben remek kapcsolódási pont az első mozihoz, részben meg ugyebár duplázódásával egy érdekes csavar is egyben. Hogy egyértelmű legyen ugyan a 30 év tisztelete, de értelmezhető, érzékelhető is legyen az új világ szele is. Pont, ahogy a filmben magában is, s ahogy a film maga is.

Aztán lehet persze fogást találni ezen a filmen is - melyiken is ne lehetne, de én amondó vagyok, hogy ez is csak szórakoztatásra készült, akként is kell rá tekinteni, akként meg kiválóan működik. Semmi többet nem kell tőle várni, de ha valaki mélyelemzést készít ehhez, hát lelke rajta. Én nem vesztem el az élményt, amit e film képes nyújtani. Egy digitális utazás élményét a PC belsejébe. Ja, és tudom, hogy ott nem egy város van, emberekkel, utcákkal és stadionokkal – szimplán szeretem jól érezni magamat.

Ehhez a BD minden segítséget megad. Bármilyen nehéz is elképzelni, engem cseppet sem hátráltatott a korábban felvetett képmizéria – én észre sem vettem, mikor milyen volt a képarány. Mint már egyszer máshol említettem, a filmet nézem, nem a film szélén a fekete csíkot/nem csíkot.. Ha nem mondjátok, nem is tudom, hogy van ilyen. A kép minősége meg ugyebár nem is lehet más, mint tökéletes, már csak a CGI miatt is, de az igazi kánaán viszont a hang… DTS HD MA 7.1!!! Juj, ez nagyon jó volt. Azon vettem észre magamat, hogy a kanapén állok a film közben a 6. és 7. hangfalaknál, és hallgatom, milyen hangok jönnek elő belőlük… Zseniális hangkeverés (a hangvágás-Oscar jelölés megérdemeltnek tűnik), ezek fényében nem is kérdés, melyik formátumba ruházok be. Végre normális anyagot kapok az árért – ellentétben néhány korábbi, inkább csak marketingBD anyaggal..

Kosárba!

Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 17. - 11:05
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
53.
Star Wars V - A Birodalom visszavág Star Wars V - The Empire Strikes Back (1980)  


A TERMÉK KÜLÖN
NEM KAPHATÓ!
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. okt. 8. - 18:50

„Réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban…”



Az Episode V. És nem II. A sokra tartott folytatás, ami egy történet ötödik része. Valóban sokkal jobb, nagyobb, látványosabb, mint elődje, megérdemelt rajongói és kritikai fogadtatással anno. De én speciel soha nem szerettem igazából, mindig is a Jedi visszatér volt a kedvencem – s ehhez most, újranézve is tartom magam. Nem szeretem, ha ennyire nem a jó győz. Ráadásul a hatrészes Anakin-kaland újabb illesztési problémáival kellett szembesülnöm..


Luke Skywalker

Született BBY ( Before the Battle of Yavin – a Yavini csata előtt) 19-ben. A tékozló Jedi, Anakin Skywalker és az exkirálynő Padme Amidala gyermeke. A fiú, aki felrobbantotta az első Halálcsillagot. A parasztfiú, aki homoki patkányok levadászása után sikeresen beletalál egy kétméteres lyukba egy száguldó X-szárnyúról.. A fiú, akivel a saga ezen epizódja kezdődik: hatásos, látványos és izgalmas kezdet a fagyos Hoth-rendszerben, nem kevésbé izgalmas folytatással. Luke már rég elszakadt a tatuini múltjától, a Lázadók Szövetségének oszlopos tagja. A fiú, akiben ott van az Erő, akárcsak az apjában volt. Aki Jedi akar lenni, aki elmegy egy idegen világba, hogy a Köztársaság idejének egyik legnagyobb jedijétől, Yodától tanuljon. S aki veszít a számára legfontosabb harcban…. És itt el is érkeztünk az ominózus pillanathoz. A film legfontosabb pillanatához, filmtörténelem 80-as évekbeli egyik legnagyobb csavarjához: „Luke, én vagyok az apád!!”

Értem, átéltem, tudom, ez mit jelentett. Akkor. De most már nem több üres szólamnál. SEMMIT nem jelent annak, aki most kapcsolódik be. Hát persze, hogy az apja. És??? Igaz, nekünk derült égből villámcsapás volt. Hisz még az Új reményben sem lehetett sejteni – szerintem a kezdetekkor még Lucas sem tudta. Az idő elszállt, generációk jönnek-mennek, s az akkori élmény egyre kevesebb kiválasztott emlékében él majd csak tovább…így vész el egy film kulcsjelenete.

A fiú, aki az egész saga egyik legfontosabb szereplője lesz. A yavini ütközet után 11 évvel, megalapítja az Új Jedi Rendet, s Erő-érzékeny fiatalokat kutat fel szerte a Galaxisban. A Yavin 4. holdján létrehozza a Jedi-akadémiát. Megnősül, felesége Mara Jade lesz, fiuk pedig Ben Skywalker…. Rengeteg csatában vesz részt, megjárja majd a sötét oldalt is, de sikerül legyőznie önmagát, tovább építi és védi az Új Köztársaságot.

Leia Organa

Született Leia Amidala Skywalker, BBY 19-ben. A Felkelők Szövetségének kulcsfigurája – ahogy ennek a filmnek is. Határozott, erős jellemű nő, aki mindig tudja, mit akar. S akit ebben a moziban kezdenek el igazán gyengéd szálak fűzni Solohoz. Az ő viszonyuk a film egyik történetszála, de szerencsére nem a romantikus, nyáltól csöpögő módon, hanem zseniális csipkelődésekkel. Egyik SW filmből sem hiányozhat a humor, de úgy gondolom, az összes közül talán itt a legkifinomultabb. Szegényem még mindig semmit nem tud valódi énjéről, tán csak Luke megmentésekor futhat át valami kósza kötődés az agyán. Ugyanakkor tudatlansága nem zavaró, az alderani Bail Organa szenátor lányaként hiteles és szerethető karakter. Ráadásul Carrie Fisher kimondottan jól nézett ki a filmben – mégha a forgatáson voltak drog és alkoholproblémái is.

Az Új Köztársaság egyik alapítója, később Han Solo felesége. Három gyerekük született, az ikrek, Jacen és Jaina, valamint Anakin Solo. Sajnos közülük kettőt idejekorán elveszít, de gyakorlatilag minden konfliktusban, harcban szerepet válla testvére oldalán. S nem csak a lézerpisztollyal, hanem a fénykarddal is remekül bánik…


Han Solo


A klasszikus trilógia és e film főnyereménye. BBY 29-ben születet Corélián, 10 évvel Luke-ék előtt. Gyerekkorától egyedül él, tolvajnak használták, majd megszökött, s csempész lett. Megjárta a Birodalmi akadémiát, de már első szerelme, Bria Tharen is a Lázadókhoz tartozott. Viharos kapcsolatuk után Han többek közt Jabbának is dolgozott, s egy ellenőrzéskor meg kellett szabadulnia a fűszer- szállítmányától… Ugyebár ez a jellemének mozgatórugója, kalandjainak kiindulópontja. Kifizetni Jabbát. Hogy aztán elképesztő vakmerőségével a lehető legnagyobb kalandokra vigyen minket. Kétségtelenül ő a klasszikus trilógia, és az EP V egyik emblematikus figurája. Egy olyan laza, vagány srác, aki minden fiú példaképe is lehet. Nélküle üres lenne a második etap… még úgy is, hogy annak egy részét fali díszként tölti karbonitba ágyazva. Ha valamiben, akkor abban egyet tudok érteni a prequel trilógiát elutasítókkal, hogy abból hiányzik az ilyen karakter. Bár akkor még más idők jártak. Harrison Ford egyik legtalálóbb és legtesthezállóbb szerepe, s ugródeszkája a hírnév felé…

A yavini csata után 8 évvel vette el Leiát. Az Új Köztársaság rengeteg ellenségének felszámolásában vett részt, folyton úton volt, Luke-kal vagy Csubival. ABY 25-ben a köztársaságot idegenek támadták meg, a háborúban Solo elvesztette legfőbb társát, Csubit, s legkisebb gyermekét, Anakint. Később pedig fia, Jacen átállt a sötét oldalra, Darth Caedus lett belőle – amit családi összefogással kellett megfékezni… Igazán remek forgatókönyvalapok, nem????

Yoda

Kínos. Roppant kínos. Egyszerűen nem kellett volna Yodát azzá tenni az előzménytrilógiában, amivé tették – nevezetesen a legnagyobb Jedivé – mert amit itt produkál, az bohózat. Különösen a nyitójelenet a bottal, a kajával. Az EP III. után ez a név meggyalázása. OK, hogy ez volt előbb, de akkor meg kár volt azért, ami később készült. Ha már az mind CGI, akkor legyen ez is az (bocs, Frank Oz). Mert ez egy nevetséges, zöld törpe ripacskodása a vásznon. Utána, Luke kiképzésénél már jobb valamivel, s valóban értelmesebb s komolyabb a viselkedése is, de köze nincs ahhoz a nagy tudású, BÖLCS Jedi mesterhez, akitől elváltunk az EP III végén. Ráadásul Obi-Wan sosem volt Yoda tanítványa, amint az ebben a részben elhangzik. Az ő padawanja Dokuu volt… És igen: remélem Lucas a 3D-s bemutatatókra megváltoztatja a szövegeket is a filmekben. Mert ez így varrás mentén reped…

Amúgy régen nagy élmény volt a kis manó nagy tudása, ahogy kiemeli a hajót a vízből, az tényleg maradandó élmény. Mint ahogy mondatai is: Tedd! Vagy ne tedd! De ne próbálkozz! Tekintve, hogy történetünk idején már csak ő az egyetlen képzett jedi, így a jedi-lét, annak jelentősége az ő szerepén keresztül kellett, hogy akkor átjöjjön. Nos – ismerve az előzményeket – vajmi kevés, amit az Erő felhasználásáról továbbad Luke-nak. Mintha már egyáltalán nem lenne a régi. Mintha önkéntes száműzetésében egy csomó mindent el is felejtett volna….


Darth Vader

Született BBY 42-ben, Anakin Skywalker néven. A Sith rend második számú embere, a Tanítvány. Az örökös tanítvány. A Kiválasztott, akinek egyensúlyt kellett volna hoznia az Erőben. A bukott jedi, aki Sidious ármánykodása következtében átállt a sötét oldalra, hogy mentse szerelmét. Luke és Leia apja. Hát persze, hogy az. Sajnálatos módon az EP IV-ben erről még fogalma sincs. Mármint, hogy van gyereke. Meg hogy volt szerelme. És egyáltalán arról, hogy ő egy Sith – egy szóval sem említik ezt, sem a IV-ben, sem az V-ben…

Érdekes. Néhány felmérés alapján a leggonoszabb karakter a filmtörténelemben. Nos, ez komplett baromság. Az EP IV szerint egyáltalán nem, de az EP V. alapján se nagyon. Azért, mert megölt két hibázó birodalmi tisztet?? Ugyan már… Csak egy vezér egy háborúban. Talán ez addig elgondolkodtató is lehetett, amíg nem tudtuk, ki van a fekete maszk alatt. Ugyanis ahogy a 10 éves Anakin előkerült – nos, onnantól elé nehéz csupán egy fekete maszkos szörnyetegre gondolni. Az első három film után Ani arca van a maszk alatt – bármennyire is fáj ez egyeseknek. Vader legendás gonoszsága azonban meghatározza az EP V egészét, annak megítélését, utóéletét. Minden hozzá kötődik, a zene, az egész film. Valahogy ő testesíti meg a Birodalmat. Az Imperial March pedig Vader legendás témája lett – még ha nekem sosem lett a kedvenc témám. Sem pedig Vader, sem a film. De ez az én bajom.


A Császár

Született BBY 82-ben a Naboo-n, az egyik leghatalmasabb Sith Lord a Galaxis történetében... Az EP V-ből ugyan mindez nem derül ki, de Darth Vader érezhetően tart tőle. A gonosz tart valakitől. Akkor az ki is lehet? – nos ez az EP V. egyik nagy talánya. Holografikus kivetítőn ugyan néhány esetben megjelenik, meg tart a Skywalker névtől, de ennél többet ebben a részben nem tudunk meg. Még szerencse, hogy láttuk az EP I-II-III –at

Chewbacca (Csubakka)

Wuki, a Kashyyyk bolygóról származik. Született BBY 200-ban, Han Solo hű társa és barája. Az egész filmsorozat egyik megahatározó alakja, Solo mellett a humor kiapadhatatlan forrása. Kiváló harcos – egész életében az volt -, gyengébb szerelő, ugyanakkor hű barát. Solo kiiktatása után Leiáé, majd miután majdnem kiszorítja a szuszt Landoból, az övé. Később a Solo család barátja marad, ABY 25-ben, Anakin Solo megmentése közben hal meg.

Lando Calrissian

Született BBY 32-ben, Socorron. Életpályája hasonlít Soloéhoz, bár korántsem annyira emlékezetes karakter lett belőle. Árulása meghatározó a történetünk szempontjából, miatta végződik úgy a film, ahogy végződik. Épp ezért én sose kedveltem meg igazán – bár akkor még nem tudtam, milyen fontos szerepe is lesz később az egész SW történelemben.


Talán nem lett annyira unalmas ez az egész. Ugyanazt próbáltam érzékeltetni ezzel, mint már korábban az EP IV-nél: a hatrészes történet illesztési hézagai a karaktereken is levezethetőek. No persze nem az EP V. tehet erről, hanem a később készült korábbi forgatókönyvek – de mivel a hibák itt jelentkeznek, elsősorban erre a filmre vetnek árnyékot. Hozzáteszem: mint a saga egy epizódja, ugyanúgy szívem csücske, izgalmas, látványos, qrva jó film ez is.
De van élet ezen kívül is.

A BD képe elképesztően szép. A Hoth rendszeri csata már DVD-n is csodás volt – itt még annál is szebb. Az angol hang ismét kellemes csalódás, sokkal jobb, mint a DVD volt. Az angol semmivel sem marad el a német HD-től, de a magyar is jól szól – valóban Vader szuszogása nélkül..

Kosárba!

Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 17. - 11:05
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.7/10 volt.
54.
Mátrix The Matrix (2001)  
1.990 Ft
Listaár: 7000 Ft (-72%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


R2-D2
értékelése:
2011. nov. 20. - 23:33
R2! The Matrix has you…

Bizony, immár 12 éve. Mai napig élénken emlékszem arra a kora őszi estére, amikor is egyik barátommal beültünk egy totál ismeretlen és névtelen filmre. A Mátrix – mi a p*csa lehet az? Valami sci-fi, nézzük meg… Aztán bő két óra után szinte szótlanul jöttünk ki a moziból. Szótlanul a megdöbbenéstől, mert olyat láttunk, amit még soha. És olyan hatása volt ránk, aminek már nagyon régóta nem. S azóta is kevés film vágott így mellbe a mozibemutató idején.. Beültünk az autóba, s szinte együtt mondtuk: „ Az autó nem létezik.”

Rég volt már, s azóta legalább tucatszor láttam a filmet – folytatásaival együtt. A BD formátum egyik elvitathatatlan előnye, hogy az ember néhány filmet akkor is újranéz, ha épp szűkös az ideje. Újra átéli az ÉLMÉNYT, a vitathatatlanul jobb minőség pedig csak rátesz egy lapáttal. Így voltam én is most: sokadszorra is majd’ minden percét élveztem Neo felemelkedésének..

Az alapötlet zseniális. Tán még nem is túl eredeti, mert biztosan sok másik alkotás is foglakozott ’99 előtt is a valóság/nem valóság viszonyával, de így, akciófilmbe öltöztetve szerintem még nem tették meg. Ami akciófilm már önmagában is forradalmian újító elemeket vetett be - a „bullet time” nevű technológia azóta bizony rengeteg filmben visszaköszönt -, de a karakterek, színészek és egy egyszerű, ámde kivételesen látványos történet által baromi széles közönséget volt képes megszólítani. Hogy ez mennyire szerencse, illetve mennyire szándékosan a Wachowski testvérek koncepciója, azt nem tudom – én az utóbbira tippelnék. Önmagában egy kiválasztott megtalálása, öntudatra ébredése illetve győzelme nem lenne épp egy forgatókönyvi bravúr – de ötvözve a Mátrix elképzeléseivel kétségkívül hatásos és zseniális. A film „filozófiája, gondolatisága”, nevezetesen mi van, ha mi is egy Mátrixban élünk – nos, az első megmosolyogtató gondolatokon túl akár érdekes beszélgetési téma lehet. Barátok között – nehogy az ismeretlenek komplett hülének nézzenek.

Rengeteg jelenet és rengeteg kép, ami az emlékezetbe vésődött. A gép előtt ébredő Neo, Trinity belépője és menekülése, a piros és kék kapszula, a végtelen mezők, ahol az embereket termesztik, a Nabukodonozor, a kiképzőprogram(ok), a bélszínevős éttermes rész Cypherrel, a Deja Vu, Morpheus vs. Smith, a fegyverropogás az aulában, a helikopter becsapódás, Neo vs. Smith a metróban, majd a végén a megállított golyók…. Csak ízelítőként emeltem ki néhányat: ha egy filmből ennyi jelenet beleég a memóriámba, az már csak jó lehet.
Rengeteg dialógus az emlékezetbe vésődött. „Az emberei halottak” „Kopp-kopp Neo” „Mi az a Mátrix?” „ Minek telefon, ha nem tud beszélni?” „Két kapszula van…” „Mezők, végtelen mezők…” „Nincs kanál” „Tudok kung-fuzni!” „Elsőre mindenki leesik” „Deja Vu!” „Most mit csinál? Elkezd hinni” „Ezt védd ki!” … Csak ízelítőként emeltem ki néhányat: ha egy filmet majdnem kívülről tudok, az csak jó lehet.
Rengeteg kiváló karakter, kiváló színészek tolmácsolásában. S még ha nem is váltak későbbiekben karakterük rabjává, Fishburne nekem örökre Morpheus marad, Reeves pedig Neo. Weavinggel már gondban vagyok, néha Elrond, néha Smith, de Carrie-Anne Moss egyértelműen Trinity lett.. De Dozer, Tank, Apoc, Egér, Switch, Cypher, az Orákulum is nagyon jó és jól megformált karakterek. Majdnem az összest felsoroltam: ha egy film majd összes szereplőjét tudom kívülről, az csak jó lehet..

A Mátrix akkor sok tekintetben forradalmian új volt. Technikailag mindenképp meghatározó lett, akárcsak az akkortájt készült Gyűrűk Ura (Kb. ennyi is az összevetés alapja – nem is érdemes ezen elmélkedni többet). Képi világa egyedi lett, a rengeteg lassítás, a Mátrix zöldes és valós világa kontra a valóság rideg, koszos-szegényes világával párban nagyon jó. A Nabukodonozor, akár egy űrhajó – kiváló ötlet a Föld alatti közlekedésre. A napszemüveg kollekció külön fejezetet megér – a 2-3 ban ez pedig csak kiteljesedik. Mint ahogy a telefon is, itt a Nokia 8110, később pedig Samsungok.. A nyilvánvaló párhuzam a mesevilággal – Dorothy meg Alice -, a nyilvánvalóan vallási vonatkozás a megváltóval egy kőkemény és látványos akciófilmben nagyon jó eredményt hozott.. Ez is azon filmek egyike lett a történelemben, amit majd’ mindenki látott. Amiről majd’ mindenkinek van véleménye. Ezt pedig csak kevés filmnek sikerült elérni. A 63 millió dolláros költségvetés pedig végül 463 milliós bevételt hozott – amivel nyereségesség tekintetében is előkelő klubba kerülhetett. Megérdemelten.

Egyvalamivel nem tudtam azóta sem kibékülni (mégha érteni is vélem célját): Neo feltámadásával. Mert a két világ közti különbség miatt a Mátrixban történt hihetetlen dolgokkal ugyan azonosulni tudok, de a halott az halott. Itt is, ott is. Most is, később is. Kár. Ez ugyan semmit nem ront az összképen, ettől még csillagos ötös, de én nem így csináltam volna…

A BD kiváló. Gyönyörű kép, és első osztályú hang. Gondban voltam, mert moziban kb. 6-7szer láttam ezt a filmet, és a szinkron hozzám nőtt – de ki akartam próbálni a TrueHD-t is. Nos, qrva jól szól eredetiben, a magyar hangban rengeteg minden elveszik. Az angolban nem annyira erős a párbeszéd, gyönyörűen el van osztva minden effekt, hanghatás. Azonban mégis csak magyarul néztem: Smith és Morpheus szinkronja kitűnő lett. Kicsit túlvezérelt center, hézagosabb effektekkel, de szerintem jobb, mint DVD-n volt. Vagy csak jobbnak akartam hallani... extrákkal nem foglalkoztam, anno végignéztem a 10 lemezes kiadás összes extráját – az elég is volt.

Kosárba!!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 16. - 12:04
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
55.
Mátrix újratöltve Matrix Reloaded (2003)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. nov. 20. - 23:34
Seraph, Niobe, Link, Mifune, Merovingi, Az Ikrek, Pershepone, az Építész…

Ha semmit nem bonyolítottak volna az egész történeten (pedig de), már csak ezek miatt az új karakterek miatt is érdemes volt megnézni. Kb. 10-szer… a végét meg 20-szor. Sokan mondják, hogy rosszabb, gyengébb, szarabb – amikkel egyáltalán nem tudok egyet érteni. A 2-3 részekkel számomra a Mátrix is azon trilógiák közé emelkedett, amelyek minden része egyformán fontos és egyformán szívem csücske. Amik kellenek ahhoz, hogy az egészre egy nagy, kerek meseként tudjak tekinteni…No persze igazából az Animátrix sem hiányozhat a sorból, az ad külön fűszerezést az Újratöltvé-hez.

Zseniális. Ugyanúgy, ahogy az első. Kivételesen egy olyan folytatatás, aminek jól áll, hogy nagyobb, látványosabb, mint elődje. Rengeteg új ötlettel, új szereplővel, új helyszínekkel. Kitágult a való világ, kitágult a Mátrix is. Neo „felnőtt”, s csodákat művel: qrva jó áll neki a legyőzhetetlen harcos (azt a hüle Supermanos repülését leszámítva). Élmény nézni már az első „edzését” az ügynökökkel, de aztán a sok Smithszel a parkbéli csata, vagy a Merovingi házában a fehérlépcsős verekedés is kiválóan megkoreografált küzdelem. Teljesen rendben van, kiválóan érzékelteti, Neo mennyire is uralja a Mátrixot, mennyire is azt csinál, amit akar. Ezzel válik az egész karaktere hitelessé, beteljesítve a kiválasztott szerepkörét… De minden akció ellenére nem ez lényeg. Hanem a Mátrix. Pontosabban annak elpusztítása. Minden ennek van alárendelve, az egyes akciójelenetek és dialógusok mind ezt a célt szolgálják.

Apropó, dialógusok. Akárki is írta a szövegeket, külön díjat érdemelne. Újra idézhetnék sorokon át - mert újfent tudom majdnem kívülről -, de igazából három dologra kell koncentrálni. Az első az Orákulum és Neo beszélgetése a padon, második Smith és Neo beszéde a csata előtt. Azokban van elrejtve (alaposan) a Mátrix megértésének kulcsa. De az i-re a pontot az Építész beszéde tette föl. Nos, számomra az a filmes monológok csúcsa. Képtelen vagyok szóról-szóra megtanulni, de Helmut Bakaitis előadásában valami hihetetlen hatása volt rám: millió hivatkozással azóta is (Probléma: A döntés). A Mátrix trilógia egyik csúcspontja, a legfontosabb jelenet. És ha már monológ: a Merovingi hasonlóan hatásos előadást tart az étteremben…

Akárki is írta az új szereplőket, az külön díjat érdemelne. Seraph (Collin Chou) zseniális, a keleti figura abban a fehér kabátban a kimértségével nagyon tetszett. Sőt, Neo után a második számú kedvencem. Niobé (Jada Pinket Smith), mint Morpheus exe már ebben a részben is nagyon jó, de igazából majd a harmadikban bontakozik ki. Az Ikrek (Adrian és Neil Rayment) elképesztően jók: jól is vannak megcsinálva a képességeik de qrva jó lett a kegyetlen érzéktelen figurájuk. A csúcs azonban a rossz oldalon a Merovingi (Lambert Wilson)… Csak évekkel később jöttem rá, hogy szerepelt egy másik kedvencemben, a Házibuliban is, itt, ahogy a felsőbbrendű, dúsgazdag és érinthetetlen ripacsot játssza, az első osztályú. A castingosoknak is csillagos ötös, hogy ezeket a remek színészeket megtalálták. Rajtuk kívül Trinity, Morhpeus és Smith karaktere is tovább fejlődött, egy-egy verekedésük látványa élményszámba megy.

Akárki is írta az új helyszíneket, az külön díjat érdemelne. Zion külön csoda, hatalmas, mégis egyszerű; gépies, mégis barátságos; modern, mégis kőkori… Az autópályás rész zseniális, az addig készített legnagyszabásúbb ilyen jelenet. Külön megépítették ezt részt a film kedvéért, minden egyes ütközést centire megterveztek. Az ütközések nagy része valós, a kameramozgás (pl.a kamionok alatt) egyszerűen zseniális. Trinity motorozása ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, de átlag nézőnek nagy élmény lehet. Az meg, hogy az autók rendszáma bibliai vonatkozásokat rejt – nos az csak a DVD extrák megnézése után tűnt föl. Az ajtók, amik mindig máshova nyílnak, ezóta a film óta a kedvenceim. Önmagukban zseniális ötletek – és ki is használják ezt. De gyakorlatilag nem tudok mondani olyan helyszínt, ami irritáló lett volna… Irritáló számomra a repülésen kívül mindössze az újabb halál és újjáélesztés volt – immár Mátrix védjegyként.


Akárki is írta ezt az egészet, megérdemelné a dicséretet. Négy évvel az első elvitathatatlan sikere után sikerült egy látványos, összetett, elgondolkodtató scriptet írnia. Sajnos a film kritikai és közönségfogadtatása tán pont az összetettsége miatt eléggé vegyes lett. A 160 milliós költségek ugyan 750 milliós bevételt hoztak, ámde az általános vélekedés szerint koránt sem lett jó a film. Pedig de.

Ahogy a BD is. Technikailag ugyanaz, mint az első: kiváló kép, kiváló TrueHD eredeti hang. Az akciórészt gyakran néztem így, de a film zöme a remek szinkron miatt újból magyarul pörgött.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 16. - 12:04
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
56.
Star Wars III - A sith-ek bosszúja Star Wars: Episode III - Revenge of t... (2005)  


A TERMÉK KÜLÖN
NEM KAPHATÓ!
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. okt. 2. - 2:44
„Réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban…”


„ Mester, itt van előttünk Grievous tábornok hajója. Megismerni a keselyűdroidokról…”

Emlékszem, mikor a moziban, az éjféli vetítésen először megláttam az EP III nyitóképeit, majdnem felsikítottam örömömben. Űrcsata!! Igazi, nagy űrcsata!! Amire az ember egy SW filmben mindig is vágyik. Elképesztő látványvilág, addig vásznon tán még soha nem látott monumentalitással, pörgő, izgalmas és mozgalmas képsorokkal. Kiváló CGI-vel – a tökéletes nyitány. S bár egy kicsit elhúztam a szám, mikor is az első negyed órában a kelleténél több volt az idétlenkedés – de hát sajnos a kis névadó robotom csak pontosan betartotta az ecebóca forgatókönyv utasításait. Ennek ellenére vérbeli SW filmet láttam, egy meglepő, de kiváló új karakterrel, a köhögő kiborggal, Grievoussal…

„…Remek. Ha nagyobb a büszkeség, nagyobb a bukás…”

Azaz Dooku vs Jedik. A másik, amire egy fan mindig is vágyik: lézerkardpárbaj. Már a 12-ik percben!! És az összecsapás, amire a második rész óta vártunk. Az összecsapás, aminek végén szerintem Anakin sorsa megpecsételődik – de csupán folytatva a Tatuinon megkezdett utat. Megjegyzem egyébként, hogy a film leggagyibb jelenete is itt van, amikor is Obi-Wanra ráesik az a híd. Ott, akkor annyira látszik, hogy bábu. Ettől eltekintve a párbaj zseniális – s akkor még hol volt a vége!! A kancellár kiszabadítása, a rövid csata Grievoussel, majd a landolás remek képsorok, látványos, izgalmas jelenetek. S még csak túlzást sem éreztem rajtuk – valahogy tökéletesen illettek a sztoriba. Ezek nemes befejezése, a fogadóbizottsághoz való visszatérés meg egy újabb easter egg színhelye. A Milleneum Falcon is épp akkor száll le…

„…Csodálatos dolog történt. Ani, gyerekünk lesz…”

A második rész érzelmi vonala folytatódik, de ugyanekkor ez a bejelentés két szemszögből is fontos. Egyrészt ugye, Luke és Leia szempontjából, másrészt hivatkozási alap a későbbiekre, Anakin viselkedésére, útjára. Így, sokadik nézésre persze gond nélkül elfogadom, de elsőre az egész szerelmi szálat, vívódást, álmokat lassúnak, unalmasnak találtam. S bár most már tudom, hogy a történet szempontjából mekkora jelentőséget kreált köré Lucas – mégis, én tán máshogy vezettem volna át Anakint sötét oldalra.

!… A Tanács nem fogadja szívesen kinevezésed hírét… A Tanács tagja vagy, de a mester címet nem adjuk meg neked…”

A másik kulcsjelenet (a kémkedésre kéréssel együtt) – Palpatine ármánykodásának újabb sikere. Újabb szeg Anakin képzeletbeli Jedi koporsójába – a törvényszerű bukás egyre látványosabb előkészítése. Mert ez a film egyértelműen a bukásról szól, Anakinéről, és a Jedi rendéről Minden ennek van alárendelve, csak sajnos a játékidő nem igazán alkalmas minden logikus és érzelmileg megalapozott lépés bemutatására, így sokszor érzi az ember azt, hogy lóhalálában végigrohanunk az ifjú Jedi Sithé válásának útján. Pedig az az út nem is oly egyszerű…

„… Elsajátítható ez a képesség?
- A Jediktől semmiképp...”

Nos. Itt van még egy kulcs. Ez talán az eddigi leghitelesebb. Okosan ötvözi Anakin szerelmét naivságával – sőt, a néha bosszantó butaságával. Darth Plagueis egyébként Sidious mestere volt, úgyhogy a kancellár igazi mélységében ismerte a történetét. Ja, meg újabb easter egg: az opera páholyának bejáratánál Lucas álldogál…


„… A lakosság húzódjon fedezékbe. Ha vannak katonáid, hívhatod őket!...”

És elkezdődik. A csata. Igazi nagyban. Több helyszínen, rengeteg rohamdroiddal, klónnal, Jedivel. Kiváló kiegészítői a filmnek, ezekért a képekért már csak önmagában megéri megnézni filmet. Az ILM tökéleteset alkotott, legyen az az Utapau sziklarendszerében, vagy a Kashyyk óriás fái között. A küzdelem Obi-Wan és Grievoius között egy picit talán elnyújtott, túlzó, ugyanakkor indokolatlanul rövidre zárt (kicsit olyan volt, mint az Indy 1-ben korbács vs fegyver jelenet), de tény, hogy elképesztően látványos. A Kashyyk meg – nagyon rég olvastam már róla, épp ideje volt betenni a filmbe. A kis kikacsintás Csubakkával meg – zseniális. És újabb két világot ismerhettünk meg. Imádom.


„… Tanulj tőlem, és meglátod, nagyobb hatalmad lesz, mint bármelyik Jedi lovagnak. Ismerd meg az Erő sötét oldalát…”

A hitvallás ideje. Igazából egyetlen egy dolog miatt emelem ezt ki: abba gondoljon bele mindenki, ez a jelenet mit jelent egy SW szűznek. Aki életében először látja a sorozatot. Annak igazán ütős és meglepő – nekünk, öreg motorosoknak csak a bejelentés ideje volt kérdéses, de pl. a fiamnak nagy élmény volt ez így.

„… A Köztársaság Galaktikus Szenátusa nevében letartóztatom önt, kancellár!
- Ezt vegyem fenyegetésnek, Jedi mester?....”

Kettős érzelmeim vannak az egész eseménysorral kapcsolatban. A négy Jedi és Sith nagyúr harca iszonyatosan elnagyolt és összecsapott. Sidious az első három Jedit azok védekezése nélkül, egy vágással elintézi. Oké, hogy Winduval utána hatalmasat küzd, de az eleje túl simán ment. Vagy a Jedik voltak bénák, vagy az adott szituban Windu túl erősnek ábrázolva. Azt is tudom, hogy S. L. Jackson dicső halált kért magának, de akkor is. Anakin és Padmé képsora viszont remek lett, az a szomorú, visszafogott zene telitalálat. Aztán, ahogy Anakin megérkezik – nos az utolsó pont, hogy visszafordulhatott volna. Hülyeség, de akárhányszor újranézem, mindig abban reménykedem, hogy akkor, ott nem a kancellár mellé áll. És el is érkeztünk a film legértelmetlenebb pillanatához, Darth Vader kinevezéséhez. Az első perctől kezdve túl gyorsnak, összecsapottnak éreztem az egész jelenetet, komikus Sidious gumimaszkja, az egész annyira hiteltelen. Még így is, hogy Lucas mindent megtett, hogy egy filmbe sűrítse a bukáshoz vezető utat- azonban véleményem szerint túl nagy léptekkel haladt – az eredmény pedig maga ellen beszélt. Nem ez lesz a kedvenc jelenetem a filmből, s nem is ez lett a film legerősebb jelenete, még ha annak is kellene lennie.

„… elérkezett a pillanat. Hajtsa végre a 66-os parancsot!”

Hanem ez. Majdnem könnyfakasztó a Jedik kiirtása, történetileg zseniális húzás. A sok különféle világon a sok Jedi halála megrázó – de mint tudjuk, a sztori szempontjából sajnos törvényszerű. Ugyanakkor Yoda reagálása pozitív szempontból emlékezetes: ebbe a kb. 5 percbe több érzelem szorult, mint az film többi részébe összesen. S ehhez még a padawanok lemészárlását is beleértem..

„ Ha nem állsz mellettem, az ellenségem vagy.
- Csak egy Sith tárgyal végletekben.
- Megteszem, amit kell.
- Meg próbálod!...”

Zseniális. Minden idők legnagyobb, leglátványosabb legjobb lézerkardpárbaja. A jövő kulcsa. A Mustafar tüzes felszíne ugyan néha megkérdőjelezi az egész hitelességét – de ki a fenét érdekel, mikor ezt látja. Ráadásul a szerintem legjobb SW zenével aláfestésnek. Minden percét imádom, az egész sorozat egyik csúcspontja – pláne tudva későbbi jelentőségét.



„… Ha olyan nagyra vagy az erőddel, mért futsz el?...”

No, ez meg a másik csúcspont. Amit minden rajongó várt, a 80-as évek óta. Yoda vs Sidious. Erre mit is mondjak? Talán még a szemeim is könnybe lábadtak. Fájt a végeredmény, meg szerintem jobb lett volna az al_ternatív jelenet a filmbe, de hát valahogy ki kellett hozni döntetlenre. Amúgy nekem Yoda erősebbnek tűnt a harcban – és mindig azt is várom, hogy ő győzzön.

„… Te voltál a Kiválasztott! Az volt a dolgod, hogy elpusztítsd a Sitheket, nem hogy közéjük állj! Hogy egyensúlyt hozz az erőbe, nem hogy sötétségbe taszítsd!!!..”

Hát megtörtént. Anakinből Vader lett fizikailag is, Obi-Wan eltette Luke kardját. A maszk felkerül, a halálcsilalg épül, a kiválasztottnak meg harminc évig kell még várnia, míg egyensúlyt hozhat az Erőbe. A záró képsorok egyébként szintén zseniálisak, remek kikacsintásokkal és lezárásokkal. Lucasnak nagyjából sikerült a feladat: elvarrta a szálakat, bár néhány inkább csak el van vágva. Mégis, ezek után az Új remény hordozza azt a folytonosságot, ami kell. De szerintem soha nem fog egy ekkora univerzumhoz még egy előzménytrilógiát forgatni.

A BD minősége ugyanaz, mint az első kettőé – az prequel trilógia szépen összeillik. Minden tekintetben.

Kosárba!!!




Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 16. - 12:03
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.7/10 volt.
57.
X-men - Az elsők X-Men: First Class (2011)  
2.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-57%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2011. okt. 31. - 1:16
Kedves Mindenki, aki előzményfilmet tervez! Tessék alaposan megnézni az X-men ezen részét, mert valahogy így kell csinálni. Ha már egyébként értékelni szokták a legjobb folytatásokat, akkor ugyanúgy lehet értékelni a legjobb előzményeket is. Kérem szépen, ez a film biztos dobogós…

Nagyon tetszett. Már moziban is, de ott ugyebár az ember első csodálkozásában hajlamos nem mindent észrevenni. Most, hogy újranéztem, még nagyobb tiszteletem van az alkotók felé: zseniális mozit csináltak. Maximálisan illeszkedve a korábbi filmekhez, de mégis teljesen új színt vittek a franchise-ba Hibátlan kapcsolódási pontokkal, remek karakterekkel, poénokkal, látvánnyal remélhetőleg egy új sorozat születésének lehettünk tanúi.

Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok az a megrögzött Xmen képregényfan. Kapcsolatom Magnetoval meg X professzorral az első filmmel kezdődött, s kimondottan élveztem a kalandokat a rengeteg különféle képességű mutáns között. Az X filmek mindig is elsősorban a karaktereknek köszönhették sikerüket, no meg tán Brian Singer rendezőnek, az első kettő esetében. Az ő gyermeki rajongása biztos tett hozzá a forgatáshoz. Hogy aztán a harmadik rész nélküle már picit haloványabb legyen, míg a Farkas meg majdnem, hogy kínos (bár bőven nézhető). Az Elsők esetében azonban visszatért, s producerként aktív szerepet is vállalt az elkészítésben. Tán jó is, ugyanis Matthew Vaugh rendező engem korábbi művével, a Ha/ver-ral egyáltalán nem győzött meg..
Forgatókönyv, karakterek, látvány, zene. Igazából ezek jelentik nálam a film sikerét, nem Vaugh úr személye – bár valamilyen szinten valóban van elvitathatatlan érdeme, az biztos.

A forgatókönyv zseniális. Ilyen ügyesen és hitelesen felépíteni a két későbbi ellenség kapcsolatát, s megalapozni a későbbi filmek karaktereit – nos, ez minden elismerést megérdemel. Ráadásul belehelyezni egy konkrét korba, összefűzni egy konkrét eseménnyel – nos, ez nem mindig sül el jól. Itt azonban igen. Imádom az ilyet, a Transformers 3 legjobb pillanatai is azok voltak számomra, amik Csernobilhoz és a Holdra szálláshoz kötődtek – itt pedig az egész film a 60-as évekbe helyezése, a világpolitikai események, hőseinknek abban való aktív részvétele nagyon jó lett. Akkor is, ha a korrajz tán nem is tökéletes, de a feeling még így is visszajött. Mondták is az extrákban, hogy a 60-as évek James Bond filmjeit próbálták megidézni – jelentem, ez hibátlanul sikerült.
Sikerült – a karakterek/színészek és a látvány által. A casting az csillagos ötös. Mindenki. Kivétel nélkül. Eric és Charles megformálására szerintem nem nagyon lehetett volna jobbat találni, kinézetre, viselkedésre tökéletesen megidézik Magnetot illetve Xaviert. De Raven, Beast és a többiek is hibátlan figurák, és itt volt kedvenc 24-es elnöki testőröm is Henry ezredes szerepében. A főnyeremény azonban azt hiszem, Kevin Bacon megnyerése volt: kegyetlenül jól állt neki a főgonosz szerepe. Nagyon jó színésznek tartom már a Flatliners óta, itt is tökéleteset alakít – legyen náci jelmez, vagy gazdag mutáns. De igazából nem is kellene kiemelnem senkit. Az egész egy nagy, hibátlan csapatmunka, ahol mindenki nagyon is tisztában volt szerepének jelentőségével – s mindent meg is tett a maximális eredményért

Képregény filmként a látvány mellet sem mehetünk el szó nélkül: a csatát leszámítva kimondottan visszafogott, a stílusához képest hiteles képek, egyedül a tengeralattjárós részt éreztem túlzónak. Amit meg a korrajz érdekében tettek, az első osztályú. A rengeteg felépített díszlet, tökéletes CGI meghozta a gyümölcsét. Elhittem, hogy abban a korban járunk. Abban a korban ölel körbe a zene. Ugyanis itthoni nézésnél figyeltem csak fel az egészen kiváló zenére is. Jó, hogy az egész Magneto témájára alapul, de az már önmagában olyan zseniális, hogy a vállán viszi az egész filmet ( a menü alatt az hallható). Úgyhogy gyorsan meg is rendeltem a filmzene CD-t. S még valami, ez is csak itthon tűnt fel. Mivel hogy itthon már eredeti nyelven néztem a filmet (mint ahogy minden BD-t), szóval iszonyatosan jó, és rengeteget tesz hozzá a soknyelvűség. A táborban a német szöveg, majd a bankban a francia, Argentínában a spanyol, no meg közben gyakran az orosz. Nagyon jó és dicséretes ötlet volt ezzel színesíteni és hitelesebbé tenni a mozit.

A BD – ahogy a film is – egészen kiváló, maximálisan megéri az árát. Szerintem gyönyörű a képe, mint ahogy a hangja is. Van alkalma nagyot szólni HD MA-ban, és meg is teszi. Az extra szintén kiváló: önálló zenei hangsáv ( kánaán!!), celebros mutánstájékoztató ( a korábbi filmek szereplő is), 1 óra 10 perces doku, meg kimaradt jelenetek – magyar felirattal. Remek kiadás.

A jegy: Kitűnő. Második osztályba léphet.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 16. - 12:03
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.7/10 volt.
58.
Alien 4. - Feltámad a Halál Alien Resurrection (xp66) (1997)  
2.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-57%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2012. jún. 13. - 1:10
Betty
Valami miatt az Alien 4 nekem mindig is személyes kedvencem volt. Reálisan nézve pedig nem kellene annak lennie, hisz az egész valahol valóban egy, már kihűlőben lévő történet újramelegítése, a saga megerőszakolása, felesleges folytatás. De mégis, az egésznek volt egy olyan hangulata, ami az első perctől kezdve magával ragadott – s talán az utolsó tíz percet leszámítva végig kitartott.

No de kezdjük az elején. Ugyebár Ripley 200 éve halott, a Fiorán talált szövetmaradványaiból azonban sikerült klónozni. Persze nem Ripley miatt, hanem a testében levő királynő miatt – a nő teljesen felesleges másodtermék. Az alapötlet tehát ugyan erőltetett – már a sztori újraindítása szempontjából – de mégis valahol kiváló. S aktuális. Rengeteg lehetőséget hordoz magában, amiket egyfajta magas labdaként a film sorban le is üt. Először is maga Ripley szerepe: a klón, aki először semmit nem tud a világról és magáról, a film során fedezi fel saját múltját. Érdekes és néha egészen groteszk szál. Ugyanakkor a gondolat a gének keveredésére szerintem zseniális. Létrejött az a szuperkatona, amit tenyészteni akartak, csak nem Alien formában, hanem ember formában…
A másik dolog, ami kiváló, maga az Alienek „idomítási” kísérlete. Kb, mintha T-Rexeket próbálnánk idomítani: kéjes vigyorral vártam a kudarcot és a halottak számának drasztikus emelkedését. Valahol azonban mégsem ez volt a legmegdöbbentőbb az egészben, hanem a Betty rakománya: ekkora kegyetlen parasztságot eddig csak a Weyland-Yutaniból néztem ki. Az idő telik, de az emberei természet nem változik…

Apropó Betty. Számomra az Alien 4 – de talán az egész saga - legjobb húzása. A legénység az eddigi legeltaláltabb karakterhalmaz: ilyen jó, különleges, vagány és egyedi csapat egyik moziban sem volt. Abszolút telitalálat mindenki, s abszolút telitalálat a casting is: Ron Perlman egyik legjobb szerepe a Hellboy mellett, Michael Wincott rövid hajjal is zseniális, de a gyerekképű Winona Ryderre sem lehet panasz. A csapat közös jelenete Ripleyvel a kosárpalánknál meg szerintem a film egyik legjobb fejezete. S így ebben a moziban valahogy nem csak a vérengzésre jut idő, hanem ténylegesen fel vannak építve a karakterek is. Ezáltal nem elsősorban töltelékként kell tekinteni rájuk, hanem kedvelhető szereplőkként. Akik elvesztése akár még fájhat is.. Ráadásul Call újfent meglepetés szereplő, akárcsak az első észben Ash… ABC… Ash, Bishop, Call, - és D, mint David..

Az egész mozi számomra visszakanyarodás az Alien 2-höz. Míg a három inkább az egyes előtt tisztelgett, ez inkább a kettes előtt. S nemcsak a katonák meg a fegyverek miatt, hanem a bázis, s a sok dög miatt. Egyértelmű a párhuzam – kár, hogy ennek viszont nagyon elcseszték a végét. Az ugyanis a fehér hibriddel kifejezetten idegesítő, ötlettelen és gagyi baromság volt. Eleve az egész ötlet, de ahogy meg Ripley elintézi – nos, az a legnagyobb gáz az egész sagában… Teljesen kár ezért a tíz percért, ha az nem lenne, simán 100% lenne a film.

Mert egyébként minden klappol. Látvány, díszlet, karakterek, sztori, színészek minden. A bázis nagyon jó, a dögök szintén. Néhány jelenet olyan emlékezetbe égős (víz alatti úszás, létra, alien és a pavlovi reflex, de pl a whiskykocka is). Vérbeli sci-fi, amihez a bővített változat kellően sokat tesz hozzá: a nyitóképek nekem jobban tetszettek így. Csak az a fránya fehér troll ne lett volna…

A BD viszont hibátlan. Gyönyörű kép és igazán gyönyörű hang. Ahogy végre egy Alien filmnek szólnia kell. A negyedikre ezt is megértük. Extra szokásosan kevés, de a lemez szokásosan megy a kilenc lemezes digistackbe. Abban meg van elég extra – amit már egyszer, a megjelenéskor végig is néztem.

Hogy hova jutottunk a Prometheusról…

Kosárba!

Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 16. - 11:37
A kritikát eddig 8 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.4/10 volt.
59.
Alien 3. - A végső megoldás: Halál Alien 3 (xp66) (1992)  
2.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-57%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2012. jún. 13. - 1:09
Fiorian Fury 161

*** Nem tudom, hogy történt. Nem értem. Én is figyeltem, Ripley is figyelt, de valami hiba csúszott a számításokba. A Queen valami úton reprodukálta önmagát – bár fogalmam sincs, hogy lehetett – s befészkelte magát. A hajó megsérült, a kapszula lezuhant, mi meg ott voltunk azon a bolygón. Fiorian Fury 161 – így hívták. De hisz az adatbázisom szerint ez egy börtönbolygó!!!

Az volt. A zuhanást csak Ripley élte túl, no meg megint egy facehugger. Gondoltam, hogy ebből aztán baj lesz – de gondolta ezt Ripley is. Már csak azért is, mert a környezet, ahova kerültünk, minden volt, csak nem ideális. Koszos, sötét, kegyetlen, ugyanilyen emberekkel megtömve, akik aztán nem ijednek meg saját árnyékuktól.. De az kevés volt. Én tudtam. Mint ahogy kevés volt a tengerészgyalogos különítmény a Hadley’s Hope-on, tudtam, hogy itt is kevés lesz. Akármilyen fenegyerekek is vannak bezárva ide. Pedig néhányuk még talán szimpatikus figura is volt: Clemens, a doki mindenképp, de Dillon, a vezetőjük is. A környezet meg? Hát nem droidnak való vidék, az biztos. Mintha baromira visszamentünk volna az időben – ennél sokkal modernebb körülmények között szoktam járni. A telep elhagyatottsága, törvényen kívülisége mindenestre minden sarkon érezhető volt. Érezhető volt, hogy ismét új Ura van az Univerzumnak, egy fiatal direktor, bizonyos Fincher. Ez ugyan rég volt, de ez az ember később sokra vitte – más világokban is sikerrel ténykedett.

Ugyanakkor teljesen úgy éreztem magam, mint az első Alien kalandomnál. Vissza a gyökerekhez. Mert itt is csak egy lény volt, nem is tudom már, miből kelt ki: kutyából vagy ökörből. A végeredmény azonban borzalmas volt: az első rész 7 fős legénysége helyett itt 26 fős közösséget irtott ki. Kegyetlen egy bestia volt ez is, talán kegyetlenebb, mint elődjei.. Nincs fegyver, nincs hadsereg. Csak a rabok meg a Halál. Az egy lény hajkurászása a szűk folyosókon tökéletesen megidézte a néhai Nostromo emlékét – egy droid meg ugyebár egyébként sem felejt. Csak ha törlik a memóriáját.

Azt azonban sokáig nem értettem, csak sejtettem, Ripleyt miért nem bántotta. Emlékezetes kép, mikor a nő arcához ér a dög – sok fényképet csináltam róla a memóriámnak. Néhányat fel is használtak poszternek a holoneten… Ekkor valahol már csodáltam a hadnagyot: Ripley harmadszor is felvette a harcot a lény ellen. S harmadszor is győzött. Nagyon jó és ötletes volt az elintézési mód, ahogy ki akarták nyírni a dögöt. Az a sok, rohanó kamera, mintha csak a lény szemszögéből néztük volna nagyon jó volt. Öngyilkos küldetés, de igazából egy ilyen kalandban úgysem kellett senkiért izgulni: tudtam, hogy a rabok csak áldozatok. Egyedül a hadnagyért kellett izgulni, hogy túlélje. Aztán mikor megjelent az a rohadt Cég, képviselőjükkel az élen, legszívesebben magam löktem volna bele őket az olvasztóba. Ripley döntése teljesen logikus és következetes volt – ha a droidok tudnának könnyezni, biztosan megkönnyeztem volna. Így azonban kalandom a hadnagy búcsújával véget is ért, a telep bezárásával én is kivonultam az Alienek univerzumából. Nem tudom, érdemes lesz-e valamikor visszatérnem, de a borzalom és izgalom, ami az utóbbi kalandok alatt ért, most mindenképp valami regenerálódást igényel. ***

Az Alien 3 BD-vel én maximálisan meg voltam elégedve. Bár Argento szerint a képet nem újították fel olyan mértékben, ahogy kellett volna, nekem nem volt vele bajom. Valahogy az egész képminőség illett a hangulathoz – még ha nem is volt teljesen szándékos. Ugyanakkor a hangnál itt éreztem először a valós, normális, ütős térhangzást, a hajkurászás az folyosókon meg egyszerűen csodás. Extra itt sincs sok: kétségkívül a legértékesebb dolog a film kétfajta változata. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a „bővített” mindenben jobb, de hosszabb és így tovább lehetünk az Alien-univerzumban. Ez mindenképp jó. S nekem ez a mozi teljesen egyenértékű a kultikus első résszel.

Kosárba!



Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 16. - 11:37
A kritikát eddig 8 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.2/10 volt.
60.
Aliens - A bolygó neve: Halál Aliens (xp66) (1986)  
2.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-57%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2012. jún. 13. - 1:08
Sulaco
*** 57 évig lebegtünk az űrben Ripley-vel, míg ránktaláltak. 57 évig. Addig ki voltam kapcsolva. S mikor ránktaláltak mi történt??? Mi?? Szegény nőt megbüntették, meg lefokozták, mert felrobbantotta a Nostromot - pedig nem tehetett mást -, mert senki nem hitt neki. Na persze, engem meg sem kérdeztek… Mondjuk mindegy, mert ebben az univerzumban úgysem tudták volna lefordítani, amit fütyögtem volna nekik.

Más. Ez a kaland merőben más volt, mint az első. Időközben az Univerzum Urának személye megváltozott. Eddig valami Scottnak hívták, most meg Cameronnak. Azt hiszem, ez a kulcsa az egésznek. Annak az őrületnek, amit csendes szemlélőként átéltem. Ami memóriám kitörölhetetlen részét képezi, az összes ezen Univerumban tett kalandom közül a legmaradandóbb lett. Az új úr úgy rendezte a dolgokat, hogy Ripley visszamenjen a Halál közelébe. Én? Én meg hát persze, hogy mentem vele!!! Tudtam, hogy engem nem bánt…
Ez a Cameron egyébként kész akciófilmet kreált a visszatérésből. Fantasztikus egy akciófilmet! Tele voltunk dögös, amerikai katonákkal, szuper fegyverekkel. Az új hajó, a Sulaco ugyanolyan szuperul kivitelezett járgány volt, mint a Nostromo korábban - kamera itt is ugyanúgy végigvezet a hajón, megmutatja azt. És megint nem én csináltam… Az egész felszerelés nagyon tetszett, különösen az a lapos autó, a csapatszállító. Aztán az Acheronon meg tele voltunk alienekkel (én már csak így hívom őket, mégha a korabeli feljegyzések következetesen Halálnak is nevezik ). Ennyi szörnyet, ennyi vérszomjas fenevadat én még egy rakáson eddig nem is láttam. A helyszín, ahova vitt a csapat, egyébként baromi jó volt, az elhagyott bázis, a több szint, az üres folyosók hihetelen nyomasztó és feszült érzést tudtak kelteni. No meg tényleg: a lény vére. Amit már a Nostromon is láttam.. Az a savas vér mindent kilyukasztott… Még szerencse, hogy nem csöppent rám – az bizony kiégette volna az én kis borításomat is.

A tengerészgyalogosok csapata is nagyon tetszett. Igazi vagány, belevaló srácok, de talán Vasquez, a csaj volt a legszimpibb. Gorman meg Burke meg a legunszimpibb. Burke későbbi tette egyébként megbocsájthatatlan. Ismét csak a Weyland-Yutani érdekei, a Cég mindenek felett. Teljesen megérdemelte, amit kapott. Hickset meg Bishopot is bírtam – és itt már rögtön az elején lehetett ugye tudni, hogy Bishop is android. Félig kolléga… Azt ugyan gondoltam, hogy a küldetést nem élheti mindenki túl, de ami a pincében történt, az első bevetésen, az bármilyen háborús felvételben megállná a helyét (a Holoneten keringenek ilyen képek). A csapatból épp hogy csak páran értek vissza hozzák a járműbe – de ez még mindig nem volt a vége.. Kapkodtam a fejem rendesen, annyira pörögtek az események. Ez a Cameron biztos nem tudta, mit csinál: túl kicsi volt a csapat a szörnyekhez képest. Pedig Ripley, Hicks, Bishop mindent megtett. De csak nem fogytak…Egyébként volt egy rész, ami nagyon tetszett: voltak ezek a kihelyezett sorozatlövő „őrszemek”. No, azok aztán brutális fegyverek voltak. Bizseregtek ármaköreim, mikor a többszáz golyó irtotta a dögöket. Akartam számolni is őket, de feladtam. Nekem úgy tűnt, mintha összességében több lett volna, mint ami a 158 telepesből kifejlődhetett volna. De mindegy, biztos elszámoltam magam. Olyan egyformák voltak.

Minden jó, ha a vége jó. Ezt a kalandot is megúsztam, mint ahogy néhányan. Sőt, találtunk egy kislányt is – mindig izgalmasabb a történet, ha gyerek is van benn. Sikeresen megmentettük Newtot – no persze nem az én érdemem. Hanem megint csak Ripley-é, aki a Sulacon újra szemtől szemben megküzdött egy Aliennel, ezúttal a legfőbbel, aki a tojásokat rakta, s amelyik végig követte őt, a Quennel. A sarokból figyeltem, meg sem mertem csippanni. Nagyon tuti küzdelem volt – ezt a rakodógépet és ennek továbbfejlesztett harci változatait meg már azóta láttam más felvételeken a Holoneten. ****

A BD képének értékelésekor újfent Argentora hivatozok: szerintem is gyönyörűen felújított cucc. A hang érezhetően jobb, mint az első részé, de még mindig nem úgy szól, ahogy ez egy ma forgatott filmnél szólna. Néha még mindig kissé üresnek éreztem, a fő effektek mellé hiányoltam a támogatást. Viszont így is jobb, mint a DVD volt. A lemezen – a DVD-hez hasonlóan mindkét változat rajt van – jómagam utóbbi időben csak a rendezőit nézem. Jobb lett az. Extra viszont ezen a lemezen sincs sok, még szerencse, hogy a BD a korábbi digistackben landol, ott meg van még öt extralemez..


Kosárba!

Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 16. - 11:37
A kritikát eddig 8 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.2/10 volt.
61.
Alien - A nyolcadik utas: a Halál Alien (xp66) (1979)  
3.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-43%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2012. jún. 13. - 1:08
Nostromo

„Azt mondják, az asztrodroidok, különösen az X-szárnyúakban szolgálatot teljesítők, világutazók. Világűrutazók. Nem tudom, de tény, hogy rengeteg univerzumot bejártam már, most elmesélem, milyen volt, mikor egy teherszállító hajón valami furcsa lény minden élőlényt meg akart ölni… Még a macskát is. Szerencsére a droidokat nem bántotta, így nyugodt szívvel nézhettem az eseményeket…” – egy asztrodroid naplójából.

*** 2122-ben épp a Nostromo űrhajó fedélzetén voltam: a Weyland-Yutani Társaság űrhajója a Föld felé haladt, rakománya – pontosabban vontatmánya - 20.000.000 tonna ásványi érc és a finomító. Hét fős legénysége mélyálomban feküdt: Dallas kapitány, Kane első tiszt, Ripley altiszt, Ash tudományos tiszt, Lambert navigátor, Parker főgépész és Brett gépésztechnikus. És ott van még Jones, a macska... nos, e díszes társaság mellett voltam épp, mikor megtörtént a riasztás és Anya, a computer – elég kezdetleges masina, hmm... – felébresztette a legénységet a hibernálásból. A felvétel elején a hajón végigvonuló kamera, illetve a sisakokon visszaverődő szöveg amúgy kegyetlen hatásos és hangulatos, jómagam sem rögzítettem volna jobban, minden dicséret a kamerát irányító kézé érte…Szóval megkaptuk a jelzést, mindenki fölkelt, de hamar kiderült, nem otthon vagyunk... Mesze nem. A Zeta II Reticuli rendszerbe kerültünk, ahol Anya egy vészjelzést fogott… Igazán sajnáltam, hogy a nagyszájú barátom, C-3PO nincs itt, ő kapásból lefordította volna az üzenetet… Azonban a fiúk/lányok elsőre ezt nem tudták megtenni, ezért leszálltak a jel forrására, az LV-426 számú bolygóra. A fene se tudja, én nem mentem volna, ha emberből vagyok. Talán valami droidot küldtem volna, ha lett volna a hajón…(menjen a droid).

Egyébként meg csak pislogtam: olyan gyorsan történtek az események, hogy eddig nem is volt igazán idő megismerni a karaktereket. Felébredtek, meg már le is szálltak. Legjobban talán Dallast, meg Ripleyt bírtam, de a többi űrhajós is szimpatikus alaknak tűnt. Kiváló karakterek, kiváló megformálásban. Már ha ez persze szerepjáték lenne…Na, mindegy, csak azért furcsa volt az a néhány semmitmondó párbeszéd köztük. – de gondoltam, ők régóta ismerik egymást, így félszavakból is… Viszont amit azon a bolygón találtak, az nem semmi: baromi nagy és újszerű az a hajó, nem is láttam még olyat, pedig jártam már néhány helyen. Egyúttal mondjuk Kane jobban is vigyázhatott volna magára, aztán akkor nem szedte volna össze az arcára azt a fertőzést, vagy mit. Le se lehetett szedni. Pedig jól felszerelt volt a Nostromo is. Tényleg. Kimondottan igényesen megcsinált kis hajó, látványilag, technikailag minden rendben volt vele. S még mekkora terek is voltak benne, élvezet lesz barangolni benn - gondoltam még akkor.

Amikor a baj megtörtént, én épp már kikapcsoltam magam, mert már mindenki a hibernációhoz készülődött, úgyhogy csak felvételről láttam az egészet. Mondhatom, ütős jelenet volt, talán az összes addigi vászonra vitt jelenet közül a legütősebb. Ahogy kijött ez a mellkasrobbantó Kane testéből, az brutális volt. Akkoriban még nem volt ám ez divat!! Ilyen felvételeket megőrizni!! Szegény legénység meg tiszta vér lett – állítólag valóban nem is tudták, hogy ennyi vér lesz a helyszínen. Azok a felvételek örökre rögzültek a memóriámba… Pedig az őrület aztán még csak most kezdődött…

Egyébként eddig néha kimondottan unatkoztam. Olyan „nem történik semmi” érzésem volt, kicsit talán a 2001 Űrodüsszeiás kalandomhoz tudnám hasonlítani. Eddig a pontig, mert aztán innentől jött a pokol. Mint már mondtam, kimondottan örülök, hogy csak kívülálló voltam, s a lény engem nem evett meg, vagy még rosszabb, nem dezintegrált. Mert amit itt szegény személyzettel művelt, az örök emlék mindazoknak, aki valaha megnézik a felvételeket. A legénység – 7 utasnak nevezik őket, de hát ők nem is utasok, nem tudom, ki találata ki ezt a baca címet – azt hitte, könnyű dolga lesz. De nem: Kane után először Brett veszik oda. Kimondottan véres körülmények közt. Az a lény pedig!!! Apám!! Sok helyen jártam már, de ennyire vadállatot még nem láttam. Egyszer olvastam valami Giger nevű fazonról, az rajzolt ilyeneket.. Na, basszus, ez tisztára olyan volt!! Gyors, kegyetlen, brutális. A Halál maga. (Aha, a baca cím második fele – ezek szerint ő a nyolcadik utas. Miért nem én???? Én előbb voltam a hajón..)

Sorban hullt a legénység. A parancsnok, Dallas, Ash, Parker, Lambert… Apropó: Ash, mint android először nagyon meglepett. Kiválóan rejtegette a dolgot, valódi csavar volt, mikor kiderült. S ráadásul áruló is… Mindig vannak olyan cégek, akik emberéleteket nem kímélve, saját profitjuk miatt bármire képesek lennének. Ennek jó példája ez a sztori is – de azért mindennek van határa. Ezt a lényt a Földre vinni??? Hát mit képzetek ezek? Mit képzelt Ash? Ez a lény pár óra alatt kinyírta a teljes személyzetet, Ripleyt leszámítva. Nagyon izgalmas és hatásos volt a keresése, a mozgásérzékelő műszernél jobbat én sem tudtam volna kitalálni. A szűk szellőzőjáratok kellően klausztrofóbok voltak, a lángszóró meg kellően hatásos lett volna, ha tudták volna időben használni. De nem tudták. Igazából Ripleynek igaza van. Hogy robbantott. Szerencsére még előtte átmentem a mentőkabinba…

Ripley végjátéka meg egyszerűen kiváló volt. Éreztem, hogy gond lesz, ilyen könnyen nem szabadul meg attól a dögtől… De Ripley kemény egy csaj volt. Kemény, és milyen fiatal...Még beszállás előtt utánanéztem, a Galaktikus adatbázisban eredeti neve Sigourney Weaver. Mindenestre megjegyeztem, biztos ami biztos. Ez a mentőkabin egy ideig úgyis elsodródik, legalább tudom, kivel utazom - gondoltam. ***

A BD bármennyire is vártam, engem nem győzött meg maradéktalanul. A képet valóban gyönyörűen megcsinálták, Argento értékelését csak alátámasztani tudom, de én a hangtól sokkal többet vártam. Jó, jó, az eredeti HD MA, de messze nem az igazi. A legjobb kifejezés rá, hogy üres. Abszolút érezni rajt a film korát, túl steril, szegényes hangzásvilág. A meglevő mastert keverhették föl, de gondolom 33 éve nem készült a mai viszonyoknak megfelelő, összetett, részlet gazdag hangsáv. Ez így kicsit dobozhangú, olyan öreges. Nem vitatom, hogy klasszisokkal jobb, mint a DVD, de az összes közül a leggyengébb. Ez persze semmiben nem befolyásolja az értékelést, aminek vége:

Kosárba!!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 16. - 11:37
A kritikát eddig 8 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.5/10 volt.
62.


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. feb. 13. - 22:29
Megmondom őszintén, nekem már évek óta a polcomon figyelt a Sin City Recut, DVD formátumban – igaz, azon semmiféle magyar vonatkozás nem volt. Bár megtehettem volna, nem igazán volt kedvem megnézni, mindig csak halogattam, várva az esetleges hazai megjelenést. Ami el is jött, de sajnos jó hazai szokáshoz híven, nem hozta azt a felhőtlen örömöt, amit kellett volna ( ld. még fórum rész). Ugyanis ez a kiadvány is azon abnormális kiadói trend része lett, miszerint néhány film csak BD-n jelenik meg, nagy ívben lesz**rva a hazai DVD vásárlói réteget (ami eddig mondjuk eltartotta a T. Kiadót)… És nem is olcsón.

Ennek ellenére, vagy talán inkább a választás lehetőségének hiánya miatt, megvettem. Arra gondoltam, szeretem én ezt a filmet annyira, hogy áldozok rá – és tulajdonképp nem bántam meg. Valóban maximumot kaptam az áráért – akkor is, hogyha gyakorlatilag ez az egész cucc, ami ezeken a lemezeken van, külföldön már rég elérhető volt. Semmi más nem történt, minthogy pár évvel később magyarítottak mindent. Akárcsak a kétlemezes Ponyvaregény, Alkonyattól pirkadatig és Jackie Brown esetében. Csak ott van ésszerű a_lternatíva a gyűjtők számára. No de vissza BD-hez. Az első lemez a korábbi,
moziváltozatként ismert filmet tartalmazza, tökéletes képminőséggel, angol és magyar DTS HD MA hanggal. Csak belehallgattam, de meg kell mondjam, a hangzás maga a tökély. Magyarul is. Már az első kiadásnak is jó hangja volt, csak míg ott a magyar hangsávot hangosabban kellett hallgatni, itt erre nem volt szükség. Ugyanolyan jó mindkettő. Ráadásul véleményem szerint a szinkron nagyon jó lett – így minden további nélkül kitűnő élményt nyújt magyarul is. Extraként rajt van három audiokomment is, a korábbi magyarral együtt.

Az igazi kincs tartalomban azonban a második lemez. Akkor is, hogyha két átverés is van. Egyrészt a lemez menüje jelzi a magyar hangsávot, de az nincs a lemezen (igaz, az adatlap sem írja), másrészt meg a kb. 20 perc, amivel a film hosszabb – nos, annak 80%-a vége főcím.
A filmet négy részre szedték, Hartigan, Marv, Dwight történetére, illetve a negyedik epizód a korábbi nyitó- és a zárójelenet Josh Harnettel. Ez így négy rész, s mindegyik után kb. 3-4 perces vége főcím van. Igazán értékelhető plusz jelenet Marv látogatása a szülői házban, komikus párbeszéde anyjával, s néhány kibővített Hartigan börtön és kórházjelenet. Meg még gondolom néhány apró bővítés – azonban azokat én nem is vettem észre. Nem volt rossz a négy epizód külön, de valahogy az első vágás, amikor az események kvázi párhuzamosan zajlanak, s a kocsmában kapcsolódnak egymáshoz, nos, nekem az jobban tetszett. Érdekesebb, izgalmasabb volt úgy. A karakterek, események továbbra is zseniálisak, mint ahogy az egész képi világ. S továbbra is csodálom ezt a rengeteg nagyszerű színész összehozását egy filmben. Akkor is, ha azóta már volt hasonló…

Az extratartalom példás. Rengeteg kisfilm, minden magyar felirattal. Nem is tudom, mi tetszett a legjobban, de a CGI nélküli, Green City nagyon jó volt, illetve Rodrigez ételsulija: kedvet kaptam egy kis mexikói kajához.. A kép ez esetben is szenzációs, mint ahogy az angol hang is. Van alkalma bizonyítani – és le is teszteltem alaposan, tekintve, hogy egyedül voltam itthon. Mi tagadás, qrva jól szól. S a végére megszoktam az eredeti hangokat is.

Tartalomban, minőségben valóban példaértékű anyag. Talán még az árát is megéri – de nem megy ki a fejemből ez az erőszakos nyomulás a DVD ellenében. Kár..

Kosárba!



Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 13. - 15:19
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.2/10 volt.
63.
Kopogó szellem 2. – A túlsó oldal Poltergeist II: The Other Side (1986)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. jan. 20. - 1:20
Anno a nyolcvanas években egymást érték az akkori mértékkel jobbnál-jobb horrorfilmek (trilógiák). Ezekek dicső példánya a Poltergeist II is, ami ugyan az első részt messze nem éri fel, mégis azt kell mondjam, simán megállta a helyét akkor – s valahol megállja most is.

No persze a mai szemmel, amikor már annyi mindent láttunk a vásznon ez a film bizony gagyinak és nevetségesnek is tűnhet. Pontosabban a mai fiataloknak annak tűnhet. De ezt is helyén kell kezelni, vissza kell menni kicsit az időben – és élvezni Carol Ann második kalandját a „Másik oldalon”. Ez a film ugyanis teljesen lineárisan ott folytatódik, ahol az első abbamaradt. A család elköltözött, de az új helyen természetesen újra kezdődik minden. A kapcsolódást jó néhány flashback is segíti, felelevenítendő az első rész eseményeit. Minden főbb szereplő, majdnem az egész család itt van, sőt újra feltűnik a spirituális törpe hölgy is. Akinek a karaktere (színésze) és hangja oly zseniális volt már az első részben is... Ráadásul kapunk két új, nagyszerű szereplőt. Az indián és Kane, mindkettő hihetetlenül eltalált figura, mindkettő más szempontból. A film motorja, félelmetességi faktora mindenképp Kane, de az indián is nyújt valami borzongató hangulatot – no meg a film humorát.
Kicsit lassabb, kicsit vontatottabb talán az indulás (pláne az első rész őrült utolsó órájához képest), de aztán Kane feltűnése és a valóság megismerése után felpörögnek az események. Ahogy Remo is írta (egyébként hibátlan) ajánlójában, talán kevésbé félelmetes, kevésbé izgalmas ez a rész, de elvégre egy folytatásról van szó: márpedig kevés folytatás üti meg az előzmény szintjét. A pap jelenléte és története, és a poltergeist jelenségek azonban biztosítják a megszokott hangulatot. Talán valóban kicsit túl sok lett az innen-onnan felbukkanó szellem/csontváz, talán az apa metamorfózisa kicsit túldimenzionált, talán valóban nevetségesnek tűnik néhány gép tette, de ez így, akkor, 16 évesen nagy élmény volt. S maradt is.

Mivel ez az első BD lemezem – meg első BD „kritikám” - talán kicsit elfogultabbnak kellene lennem, de sajnos nem tudok. Az első rész DVD kiadásánál ugyan mérföldekkel jobb ez az anyag, de sajnos nemhogy a BD korlátait nem éri el, hanem még DVD-n is csak tisztes iparos munka lenne. Apropó: ebből a szempontból aztán végleg pofátlanság volt ezen a formátumon megjelentetni – nem nyújt többet, mint egy normálisan megcsinált DVD. A kép felemás: a színes, napfényes jeleneteknél gyönyörű, éles, tiszta, azonban sok sötétben játszódó eseménynél homályos, élettelen az egész. Nekem eszembe sem jutott ezt magyarul nézni, egyszerűen Tangina (a törpe nő) hangja valami fenomenális ehhez a szerephez (egyébként most nézem, majdnem egy éve hunyt el szegény, RIP). A DTS MA hangsáv helyenként valóban brutálisan jó, sokszor „él” a ház, de szerintem ennél jobb DVD hangsávok is vannak. Persze, tekintettel kell lenni a film korára, ahhoz képest valóban szép munka (néha érződik ugyan a dobozhang), de attól függetlenül ez az egész nem más, mint egy szemét marketingfogás. Ennyi anyag elfért volna a régi formátumon is. Pláne, hogy extra összesen egy db előzetes.

Nem tudom, kinek éri ez meg az újkori árát. Talán rajongóknak.



Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 10. - 20:50
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
64.
Transformers 3. Transformers: Dark of the Moon (tf3) (2011)  
3.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-43%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2011. nov. 28. - 1:22
Az első anno annyira nem tetszett, hogy csak jóval később, akcióban vettem meg… A második anno első nézésre nem tetszett, de a gyerek miatt megvettem megjelenéskor.. Aztán minél többet néztem őket, annál jobban elfogadtam az egész TR univerzumot – hányadik világ is ez a kis processzoromban, te jó ég – és időközben mindkettőt BD-re cseréltem… A harmadik meg már annyira tetszett, hogy rögtön megvettem a költségesebb lemezen…

Ezek szerint lassan érő vagyok Transformers terén. Erről azonban már a moziból úgy jöttem ki, hogy képes volt elvarázsolni. Szerelem első látásra, akkor is, hogy néhány jelenete, de főképp karaktere könnyfakasztóan bugyuta volt. De én nem azokra figyeltem – s azóta sem azokra figyelek. Ahogy a film kezdődik, az az én értékrendemben kimeríti a zseniális fogalmát. Alapban bírom, mikor egy nyilvánvalóan fikciót valós események közé helyeznek (ld még X-men Elsők), és itt bizony rögtön kettő dolog is volt: az egész űrprogram Kennedyvel, a holdra szállás Armstronggal, a Hold sötét oldala, no meg Csernobil… Zseniális. A korabeli bevágások, maga az ÖTLET, a megvalósítás nagyon tetszett. Azt kell mondjam, a harmadik részre végre lett történet is. Nagyon jó az egész háttér a robotok mögé, a rendfenntartó szerep, minden. Kimondottan élveztem a film elejei akciókat – hogy aztán Sam új csajának a segge lelohassza a lelkesedésem.
No, nem annak látványa miatt, hanem mert egyszerűen ki nem állhatom az ennyire p*csás nőket. Buta, szőke p*csa. Mint karakter is nagyon béna, de a modellből lett színész, Rosie Huntington-Whiteley játéka jócskán hagy kívánnivalót maga után. Tán jobb lett volna egy nem elsőszerepes dekoratív csajt keresni a TR3-ra, mint ezt a dekoratív amatőrt… Végig borzasztóan idegesített a karaktere és játéka. Ahogy a szülők újbóli feltűnése is. Szerencsére nem több pár percnél, de sosem értettem, mi szükség van ökörködésükre….
Szerencsére az egyéb figurák megmentették a filmet. Ajaj, de még hogy!!! John Malkovic csak hab a tortán, inkább a „régiek” újbóli felbukkanásának tudtam örülni. Kiváló, szerethető figurák, Lennox, Simmons, Epps, stb.. Az új igazgató undorító ugyan, mint Umbridge a Potterben, de kellett, valamint Dylan (Patrick Demsey) is hiteles gonoszként. Kicsit nyálas ugyan, de hiteles.. Aztán ugyebár itt van a komplett Autobot társaság, szokás szerint újakkal kiegészülve. Nem tudom, itt mennyi robot volt a vásznon, de a TR2-nél 45 volt. Itt érzésem szerint jóval több….

És el is érkeztünk lényeghez. Ugyanis a széria továbbra sem a bonyolult történetéről, esetleg a drámaiságáról híres. Sosem arról szólt, hanem a látványról
Kérem szépen, ez 2011-ben a filmkészítés csúcsa. Hiába volt az idén Potter 7.2, a közelébe sem ért ennek. Sőt ki merem jelenteni, a mai napig semmi. Majd biztos jön Avatar 2-3, meg a Hobbit, de eddig a TR3 a csúcs. Amit itt összehoztak 195 millió dollárból, az elképesztő. Ekkora csatákat, üldözéseket még nem láttunk. Ráadásul LASSÍTVA!!! Nekem spec. mindig is az volt a bajom a korábbi filmekkel, hogy olyan gyors volt a vágás, hogy nem bírtam követni, ki kicsoda. Nos, itt már fel merték vállalni a lassítást. Zseniális. És nem érdekel, Bay felhasználta-e a Sziget képsorait. Azt csinál a saját filmjével, amit akar. Már az autópályás üldözés is csúcs volt, de a vége meg, az utolsó háromnegyed óra meg maga a Kánaán. Chicago apokalipszisa, Sokkoló rombolása, a három robot harca kisebb fajta elélvezés volt. Tökéletes. Ugyan több film érzése is beugrott közben, de kit érdekel? Itt és most ezt nézem, ez varázsol el – ha jó valami, akkor az ember nem keresi, mire hasonlít. Az maradjon meg az unalmas filmekre…

Kegyetlenül élveztem. Vérbeli blockbuster, Michael Bay munkásságának csúcsa. Technikailag veri a mezőnyt, s bevételileg is előkelő helyen áll. Ennél több meg véleményem szerint Baynek nem is kell: csinált egy igazán szerethető mozit, ami ráadásul pillanatnyilag egyedülálló és mindenekelőtt baromira nyereséges. Sikerült. Egy barátom azt mondta: „Ezt a filmet nem a Földön készítették” – nos, ha nem tudnám, hogy de, akkor én is elgondolkodnék rajta..

A BD-nél egyik szemem sír, másik nevet. Sír, mert az eddigi leggyengébb extratartalmú kiadást kaptuk az összes TR film tükrében. Oké, tudom, később lesz jobb, de csak egy extra lemezért nem fogok még egyszer ennyi pénzt adni. Ugyanakkor a lemez képe és eredeti hangja tökéletesen illik a filmhez. Gyönyörű kép és csodás TrueHD 7.1. Üzenem a DTS HD MA után síróknak, hogy ez semmivel nem rosszabb, mint az lehetne. Intenzív, részletgazdag, mind a 8 hangfalat kihasználó, néha már-már brutális keverés. Ezért érdemes rendszert venni.

Meg a filmet.

Kosárba!!

Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 10. - 19:42
A kritikát eddig 7 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
65.
Ismeretlen férfi Unkown (2011)  
1.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-72%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


R2-D2
értékelése:
2011. aug. 16. - 16:46
Mióta Jack Bauer utoljára belenézett a műhold kamerájába és végleg eltűnt a képernyőről, meg mióta Jason Bourne sem keresi már önmagát, érdeklődéssel fogadok minden hasonló témájúnak vélt akcióthrillert, hátha valamelyik képes kitölteni a két kedvencem után támadt űrt… Ez eddig talán leginkább az Elrabolvá-nak sikerült, így hát Liam Neeson miatt már vártam ezt a mozit is. Aztán ami ugyan egy – szerintem - nagyszerű film lett, de mégsem illeszkedik tökéletesen a felsoroltak közé. Sőt, megkockáztatom, ha nem Neeson a főszereplő, eszembe sem jutna a párhuzam. Inkább valamiféle Hálózat csapájában, Őrület, picit Bourne rejtély féle identitásvesztéses-összeesküvős akciófilmhez áll a legközelebb. Sőt egy ideig még a Játsz/ma is felsejlett…

Igazából két dolog az, ami ezt a filmet tartósan polclakóvá tette. Az egyik a sztori, a nagyon jól megírt forgatókönyv. Látjuk mi történik, ismerjük a kirakós minden darabját, érezzük, hogy a főhősnek igaza van, de ahogy megyünk előre a filmben, teljesen el tudunk bizonytalanodni…Kiválóan vannak adagolva az információmorzsák, a feszültség egy percre sem csökken. Üresjárat szinte semmi, a filmbeli „csavar” (bár én inkább magyarázatként tekintek rá) - egyszerűen zseniális. Abszolút nem kitalálható, mégis teljesen logikus és mindent megmagyaráz. Tökéletes. Végig izgultam, nehogy valami bacaság legyen, valami túlvilági vagy álombéli történet és nem az lett. Kiváló. No meg miután itt még csak a film háromnegyedénél tartunk – érdekes és izgalmas lesz a lezárás is. További pozitívum a helyszín, ismét Európa, ezúttal Berlin (mégiscsak kis párhuzam Bourne-nel), ehhez kapcsolódóan a többnyelvű film. Néhány pillanatig a német társadalom sokszínűségére is jut idő, bár ez elég felületes – de nem is lehetett célja ennek a filmnek mélyebbre ásni. S szerencsére a kötelező szerelmi vonal sincs túllihegve benne…

A másik dolog, ami egyébként a film néhány teljesen nyilvánvaló hibáját is jótékony feledésbe burkolja, az a színészgárda és azok karakterei. Liam Neeson ismét csúcsformában, mindamellett, hogy sok más szerepben is nagyokat alakított már, ez az akcióhős figura is jól áll neki. Bár Diane Krugerre továbbra is inkább szépsége, mint játéka miatt fogunk emlékezni - sőt, talán túl kikent is volt a csóró szerepben -, a két másik főszereplővel, January Jonessal és Aidan Quinnel együtt tisztességes munkát végzett: a szerep, amit vállaltak életre kelt általuk. A legjobban azonban két mellékszereplőnek örültem: Frank Langella hóna alól már csak a Doboz hiányzott, Bruno Ganz pedig – számomra a legjobb Hitler figura – annyira él a Stasi ügynök szerepében, hogy öröm nézni. Vártam, mikor üti majd az asztalt, hogy Nein, Nein, Nein!! Kettejük rövid közös jelenete meg pont az i-n.

No persze nem lehet elmenni szó nélkül a bosszantó hibák mellet sem. Ami majdhogynem kizárólag az akciójellegből adódnak – megint a sok erőltetett túlzás. A más filmekben már hitelesebben látott autós üldözés még nagyobbá, még hosszabbá tétele nem tesz jót egy ilyen „intellektuelebb” mozinak, a hátrafelé menő taxi vs. jeep küzdelme pl. nagyon gáz volt… Amíg csak a rejtély után mentünk, semmi gond nem volt, kár volt azért autóba ülni. Szerencsére annyira nem „fájt” ez a jelenet sem, hogy a filmélményt elrontsa, csak magamban jegyeztem meg, hogy kár volt érte. A film tökéletes lehetne, meg egy csomó pénz is megmaradt volna.

A kiadás képére és hangjára nem lehet panasz. Az eredeti hang állatul szól, mikor kell – lásd pl. a fentebb említett autós jeleneteket, de engem az MRI vizsgálat kattogása vágott mellbe… Nagyon jól megoldották, én feküdtem ilyen kütyüben, a fejem majdnem szétment a hangtól. No, azt kb. visszaadja a film is. Az extrákra nem lehet büszke a kiadó, két erősen PR szagú doku, 2x5 percben, igaz, magyar felirattal. Ráadásul az állóképes menü iszonyat: apró kis ikonok, mint régen az MGM DVD-ken. Találd ki, mi micsoda… Szerencsére egy segítő e-mail követketében megvilágosodtam: ha a lejátszót átállítjuk angolra, akkor az angol menü jön be, ahol rendes szöveges ikonok vannak.

Hogy erre mi szükség....

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 10. - 19:41
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.7/10 volt.
66.
Super 8 Super 8 (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. dec. 25. - 20:51
Háát.. Igaza lett a már sokat emlegetett barátomnak, aki korábban látta ezt a mozit, s állította, nem ez az év filmje. Ez sem az. Úgyhogy a nemes cím számomra továbbra is egy tavasszal moziban látott alkotásé – s kevés az esély, hogy az év hátralévő pár napjában ez a vélemény megváltozzon…

Aranyos. Talán ez a legkifejezőbb szó a Super 8-ra. Abszolút ifjúsági film, megfűszerezve egy kis UFO beütéssel, no meg egy kis tini love-val. Így összességében teljesen nézhető és szerethető alkotás – akár többször is – de a várt, igazi, zsigerig ható élmény ezúttal elmaradt. Tulajdonképp a film nézése közben nem is igazából értettem készítésének célját és okát, olyan semmilyennek tűnt. Mert hát én az idegenre, a titokra fókuszáltam, azt hittem – a promo is arról szólt – az a lényeg, s csak az extrák nézése közben jöttem rá, hogy egyáltalán nem is az volt a cél. A cél egyfajta időutazás volt, az alkotók gyerekkorának felidézése, amikor még J.J.Abrams, Spielberg, Giacchino és a többiek saját super8-as filmjeiket forgatták. Ennek állítottak emléket, gyerekkorukat láttatták újra a vásznon – erősen nosztalgikus érzésekkel. Azonban ez még önmagában nem történet, ezért jött létre az alien vonal- több-kevesebb sikerrel…

Persze nem állítom, hogy rossz lenne. A fentebb említett okok miatt nyilvánvalóan minimum két rétege van a mozinak. Az egyik, a kölkök és filmforgatás szintje nagyon jó. Még úgy is, hogy nekem picit idegen volt - én már a videokamera korszak használója vagyok – s nem igazán tudtam azonosulni a super8-as filmkészítés problémáival. Mint filmrajongó azonban érdekelt és izgalmas volt nézni a srácok forgatásait, a sminkkészítést, mindent. És e tekintetben nagyon jó, hogy a vége főcím alatt le is megy a demo zombifilm. Jó karakterekkel, az amatőr gyerekek szimpatikus és tehetséges játékával ( Elle Fanning akárcsak nővére, de a srác, Joel Courtney is szép jövő előtt állhat), egy kis kamasz szerelemmel, az eseményekre adott hiteles reakciókkal, jelenetekkel pörgő ifjúsági filmet látunk. A családi hátterek, a csonka családok problémái szintúgy kiválóan megjelenítettek, J.J Abrams önmegvalósítása azonban kevés lett volna egy átütő és sikeres blockbusterhez – ezért jött hát a képbe az 51-es körzet és az idegen története.

Sokan hasonlítják az E.T-hez, pedig semmi köze hozzá. Hacsak nem a kisvárosi hangulat. Én inkább itt is Rejtélyek városa feelinget éreztem, a sok titokzatossággal, a jól felépített, de néha túlnyújtott feszültséggel. A téma már ezerszer lerágott csont, manapság elszaporodtak az inváziós, idegen lényes filmek, hát muszáj lett volna valami újat hozni bele – de legnagyobb sajnálatomra nem sikerült. A vonatbaleset, film egyik kulcsjelenete a legjobb és a legrosszabb is egyben... Jó ugyan az összefonás a másik szállal ( tényleg, mint a Zapruder-felvétel), jó a probléma kirobbanásának körülménye is, azonban hiteltelenségével haza is vágja az egészet. A legjobb kritikus újból a fiam volt, aki két kérdést tett fel: „Hogy lehet ekkora baleset, robbanás egy sima autóval való ütközésből? Az a sofőr abban a furgonban, hogy élhette ezt túl???” Az eltúlzott látványú ütközés, a lény kiszabadulása után azonban egy egész jó kis sejtelmes történetet látunk, klisészerű módon mindig picit többet láttatva az idegenből. A végére a feszültséget azonban csak nem sikerül megfelelő módon oldani: az érző szörnyeteg és az újjáépített űrhajó szintén hiteltelen, mi több, komikus. Mintha nem sikerült volna megtalálni a határt az ifjúsági film és a komoly sci-fi között. Így lett belőle a fantasztikus filmek rajongóinak csak egy délutáni matiné, ámde a kiskölyköknek meg egy remek szórakozás.

Egyénként korrajz kiváló, hangulat kiváló. Casting, ahogy fentebb említettem egészen kiváló - a felnőtt szereplők esetében is. A CGI jó, a baleset túlzott töménysége, sok vágása jótékony hatású, de a lény kidolgozottsága is egészen jó. Valahogy minden jó, de nekem a film két hangulata nézés közben nem mindig került összhangba – most viszont, hogy láttam az extrákat, simán megadom a maximumot: már értem, mi miért van így, s így már lehet remek alkotás. Ha nincs dokufilm, akkor viszont max 80 % lenne... ez viszont sajnos egyértelműen hiba. A moziban ugyanis csak a filmnek kellene működnie..

A BD egyik hatalmas előnye az extratartalma. A 8 részből álló, több mint másfél órás dokufilm gyűjtemény, ami mindent megmagyaráz. Hogy készült, miért készült, kikkel készült. Kiváló anyag, minden magyar felirattal. Aztán vannak kimaradt jelenetek, audiokommentár, meg egy interaktív vonatbaleset néző (utóbbiakon nincs felirat). Jó, informatív anyag. A kép szerintem kiváló, de a lényeg számomra ugyebár – itt is – a hang!! Kérem szépen, a TrueHD 7.1 bombasztikus. Amit művel a vonatbalesetnél, vagy a busznál meg a kisvárosi lövöldözésnél, az mesés. Egyébként is, legnagyobb örömömre újból egy 7.1-es film - szerencsére egyre több van belőlük. Érdemes volt ilyen rendszert építeni..

Jó film, remek körítésben. Kicsit mást vártam ugyan, de még így is az.

Kosárba!


Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 10. - 19:41
A kritikát eddig 7 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.4/10 volt.
67.
Kill Bill - 2. rész Kill Bill - Volume 2 (2004)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. jan. 22. - 22:30
„..Ez a nő megérdemli a bosszút..
Mi pedig… mi pedig megérdemeljük a halált..”

Ezek a mondatok Budd (M.Madsen) szájából hangzottak el, de úgy gondolom, a legjobban jellemzik ezt az egész kétrészes őrületet. Akár a Kill Bill filmek alcíme is lehetne, annyira eltalált és lényegre törő gondolat – egy halálraítélt szájából.

A Menyasszony ebben a részben ott folytatja ahol az elsőben abbahagyta – gondoltam, mikor először beültem a moziba, 8 évvel ezelőtt… Aztán a lószart. Más, nagyon más lett az egész film, mint azt első rész alapján várni lehetett. Lényegesen komolyabb, hitelesebb, ugyanakkor lassabb, sokkal kevésbé véres. Tarantino egyúttal tovább is bővítette a filmkészítés tárházát bemutató tanulmányát: rengeteg flashbackkel operál, magyarázva, kiegészítve a történetet. Azt a történetet, ami végre értelmet ad az első rész hézagos és véres eseményeinek, megmagyarázza a motivációkat, még jobban kitágítva a már megismert és az új karakterek profiljait.

Tulajdonképp logikus és tökéletes ez így. A lista nyomán a Menyasszony megy tovább, ördögi csapdák közt, egyre nehezebb küzdelmekkel ér el Billhez – hogy aztán a legjobb thrillerekhez hasonlóan egy remek csavarral bonyolódjon a szitu. Közben ismét csak maradandó képsorok - gondolok mindenek előtt a koporsós részre, a komplett Tai Pei részre, de ide sorolhatom még a lakókocsi jeleneteit, akár Budd és Elle közt, akár a szemgolyó lábujjak közti szétplaccsanását, meg a végső dumát Billel – amik örökre beleégnek az emlékezetbe. A második rész dialógusokban egyébként simán az első fölé nő, azok mennyiségében és minőségében egyaránt. Néha kis poénokkal – „Kicsit túlreagáltam” – néha talán egyszerűbb és bugyutábbnak tűnő párbeszéddel, de a film jellege miatt sokkal több társalgással. Méltón Tarantinóhoz – ugyanakkor valahogy eltérő módon: a vulgáris beszéd szinte teljesen hiányzik, egyszerűen nem is illik ide.


A stílusok keveredése ezúttal is tetten érhető, hisz ugyanúgy vagyunk kung fu kiképzésen Kínában, mint valahol egy amerikai sziklás völgyben, aztán meg autózunk vidéken, belvárosban. Tán a határok, a megjelenítések nem oly extravagánsak, mint az elsőben, a kétségkívül hangulatos háttér és körítés mellé igazi drámákat és feszültséget kreált a rendező. A koporsós rész pl. sokáig iszonyat nyomasztó tudott lenni - még később is, mikor csak rágondoltam

A karakterekre azt hiszem, ebben a részben sem lehet panasz, hisz a korábban már felvillanó Elle, Budd meg Bill lényegesen több teret kapott – e részben Budd volt a kedvencem, alapban is bírom Madsent –, de az új csoda Tai Pei volt. Az a kínai figura, sokadszorra is mosollyal kevert hidegrázást váltott ki belőlem. A Menyasszony szerepe a végére meg átalakul (az igényesebb műértők még jellemfejlődést is felfedezni vélhetnek), a körülmények ismeretében logikusan, sőt első pillanatra akár a lényeg, a bosszú elmaradása is bevillanhatna agyunkba – hogy aztán minden visszazökkenjen a normális kerékvágásba. Érdekes és merész dolog lett volna amúgy Tarantinotól, ha a végén még csavar egyet az egészen, s akár egy közös gyereknevelési projektet bedob, de akkor meg a Menyasszony útja tűnt volna feleslegesnek. Mert ez a film, az egész túljátszott, túldimenzionált alkotás ez esetben nem a megbocsájtásról szól, hanem a bosszúról… Megbocsájtásról meg szóljon más mozi.

A BD-ről szívesen mondanám azt, mint az elsőről. A DVD-hez képest egyértelműen jobb kép, valamivel jobb hang. S bár tudom, hogy normál emberi érzékkel nem hallható a különbség, de a tudat mégiscsak elszomorít, hogy az eredeti hangot DTS HD HR-re sikerült butítani (néhány külföldi kiadáson pl. PCM angol hang van). Félreértés ne essék, ez még így is nagyszerű, a koporsós résztől a hátamon még mindig feláll a szőr, csak így a távolság a DVD és e lemez között talán még csekélyebb. De lehet csak azért, mert az erősítő megmondta - különben soha nem vettem volna észre. Ettől függetlenül jó áron érdemes beszerezni.

Kosárba!


Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 10. - 19:41
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.5/10 volt.
68.
Kill Bill - 1. rész Kill Bill - Volume 1 (2003)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. jan. 22. - 22:29
Az eredeti bemutatóhoz képest bizony alaposan megkésett írás lesz ez, de hát ahogy elnézem, mára már nincs is nagy tolongás Kill Bill elemzés ügyben. Amúgy meg újra az az eset állt fenn, ami mostanában nem először: az új formátum által keltett érdeklődés és újranézés gondolatokat ébresztett – s talán ez esetben nem is baj, hogy a moziba kerülés óta eltelt annyi év…

Arra, hogy a Menyasszonnyal hogy kerültem 9 évvel ezelőtt kapcsolatba, már nem emlékszem. Vélhetően már csak a DVD megjelenéskor – de a találkozás hatásos lehetett, mert a második részt már moziban láttam, ez biztos. Az akkori első benyomásos érzéseimet az azóta eltelt idő, no meg a második epizód nyilvánvalóan és szükségszerűen felülírták – de mivel nem is emlékszem rájuk, ezért nem is bánom. Ma meg már a Kill Bill első részének értékelésénél képtelenség eltekinteni a második résztől, s - a filmtörténelemben nem egyedi módon - egy félbevágott, hosszabb történet első felvonásaként értékelni. Persze ettől még kell állnia a saját lábán, ami nem utolsósorban a kissé különc rendező, Tarantinonak köszönhetően sikerül is..

A kulcs abban van, hogy nem kell komolyan venni. Az egészet. Ha ezt nem tartjuk be, már az elején gondban lehetünk: a menekülés a kórházból hiteltelen és nevetséges, 13 órán át várni a nagy lábujj megmozdulását a meggyilkolt faszi autójában egy nyilvános parkolóban – nos, ez minden, csak nem életszerű. Mint ahogy később, a szamurájkarddal való repülőzés, illetve természetesen a komplett tokiói éttermes jelenetsor a 88 eszementtel.. Abszolút nevetséges és bárgyú képsorok lennének egy e tekintetben önmagára valamit is adni kívánó moziban. Azonban itt nem. Itt pont a – így utólag tekinthetjük zsenialitásnak – rendezői koncepció által mesteri módon megszerkesztett stílus kavalkád aktív részesei….

Mert ami eddig kevés filmnek sikerült, az a Kill Billnek – és Tarantinonak – hibátlanul bejött. Kivételes érzékkel összerakott stílus kavalkád, ahol a mű minden egyes kockája hatalmas tiszteletadás a rendező kedvenceinek, mindez úgy, hogy közben egy igazi kultfim is született. A spagetti western, a szamuráj- és kung fu filmek, a bosszúfilmek legtipikusabb zsánereit úgy keverte meg Tarantino időrendben, hogy alkalmazza hozzá a fekete/fehér és az anime megjelenítései formáit is. Sok film próbálkozott már hasonlóval (általában ugyan csak kettő stílussal), de kevesen találták el az arányokat. Úgy érzem, itt minden stimmel. Nem zavaró az időrend cserélgetése, kellő mértékben vannak a különböző stílusok, igazi élmény lovagolni köztük. A brutalitás pedig, ami az akkori bemutatató kiemelt csábítási szlogenje volt, ügyesen van tompítva egyrészt a színek elvételével, másrészt pedig a harcok pont azzal a hiteltelenné tevésével, ami ezáltal a komolytalanság egyik legnagyobb erényévé válik. Tömören: úgy fröcsög itt a vér, hogy tudjuk, hogy vér az, ami fröcsög, de nem fordul ki tőle a gyomrunk, mert bár röhögni kellene rajta, ahogy fröcsög, csupán csak széles mosollyal nézzük végig és közben nem váltunk szadistává. És közben még azt is érezzük, hogy valami nagyon jó született..

Valóban az. De önmagában az egész nem működhetne a mozi kiváló karakterei nélkül. A Kill Bill másik kulcsa ugyanis: a szereplői… Mert ugye szőrösszívűen tekintve, ha a sztori nem egy nagy eresztés- itt pedig nem az -, akkor célszerű a karaktereken át közvetíteni a lényeget. E tekintetben pedig a Kill Bill zseniális lett. A Vipera halálosztag minden egyes tagja egészen kiváló figura, egészen kiváló megjelenítéssel. A Menyasszony ellenfelei közül mondjuk, itt csak kettőt ismerünk meg behatóbban, de Green, meg O-reen Ishii is remek figurának tűnt. Mellettük Hattori Hanzo, no meg örök kedvencem, a kis Gogo marad emlékezetes karakter. Emlékezetes figurák emlékezetes jelenetekkel emlékezetes filmhez vezettek: a késpárbaj közben hazatérő kislány, Gogo láncos buzogánya, O-ren Ishii hatalomátvétele a tanácsban, a „88 eszement” eszement ugrabugrálása, de még az elejéről a majdnem nekrofil jelenetek – mind olyan képsor, amit soha nem felejtek el. És számomra egy film maradandóságát a soha el nem felejtett képsorok jelentik.

Meg a zene. Tarantino mindig is profin válogatott zenét moziijaihoz, de talán itt tette ezt a legsikeresebben. Az azóta beszerzett OST néhány dallama mára klasszikussá vált, a fütty telefonok millióin lett csengőhang. Mi más bizonyíték kell egy film kulttá válásához???

A BD elsősorban kedvező ára miatt került a DVD helyett a polcra. Ugyanis anno már a DVD egészen kiváló kiadás volt, jó képpel, de mindenekelőtt nagyon jó hanggal. Akkor is már a légy zümmögése a szobában teljesen valós élményt adott – értsd: film megállít, légy keres -, s most sem volt másképp. Ugyan érezhetően tisztább, kicsit jobb a BD HD MA hangja, de ennek tükrében értékelődik csak fel a DVD hangzása. Kategóriájában az jóval átlag feletti volt, ez csak átlagos. A zene gyönyörűen szól, minden effekt helyén – mégis én azt mondom, hogy akinek csak a DVD van meg, becsülje azt meg nagyon. Hangilag mindenképp. A kép természetesen sokkal jobb ezen, extra ugyanannyi. Ha valakinek fontos a váltás, jó minőséget kap a pénzéért.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 10. - 19:40
A kritikát eddig 7 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.4/10 volt.
69.
Mátrix - Forradalmak The Matrix Revolutions (2003)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. nov. 23. - 1:32
„- És ha elbuksz?
-Nem fogok…”

Neo megmondta. És igaza lett. A Forradalmak még a folytatásokat fikázók közt is nagyobb tetszést aratott, mint elődje – s azért a ráköltött 110 millió dollárból is csinált 410 milliót… nem bukott el. Nálam meg aztán végképp nem, már bemutató idején sem. Apropó: ha jól emlékszem, a Mátrix folytatások voltak az első „szétvágott” filmek, amiket elsősorban marketing szempontjából eltérő időpontban mutattak be. Azóta ez divat lett, de talán itt még elfogadható volt a kb fél éves eltérés is. Mindenesetre a Wachowski tesók forradalmat csináltak – minden tekintetben.

Minden percét imádom. Ugyanúgy, mint a többiét, a karaktereket, a dialógusaikat, a magyarázatokat. Ezt a filmet is majdnem kívülről tudom, azt is tudom, hogy akkor 5-ször néztem moziban. Már az elején jól indul, Neoval az állomáson, (a Vasutas kiváló karakter), de utána, mikor Trinityék elmennek a Merovingihez, az az egyik kedvencem. Az a jelenet, azokkal a karakterekkel egyszerűen csúcs. A korábbi orákulum, Gloria Foster szomorú halála miatt kicsit át kellett dolgozni a forgatókönyvet, de úgy érzem, ezt is kiválóan oldották meg. Mary Alice kitűnően viszi tovább a jósnő szerepét, s az ő szájából hangzik el az egyik örökérvényű mátrix-idézetem is: „Aminek kezdete van, véget is ér egyszer,Neo.” Kevés időhúzás – főleg a Kalapácson zajló eseményekre gondolok – után aztán olyat kaptunk, amit addig vásznon még nem nagyon... Egy közel egy órán át tartó, elképesztően látványos csatát, részben Zion védelméért, részben meg Neo és Smith között. Az igaz, hogy abban az évben már túl vagyunk a Helm szurdokbeli ütközeten, meg a fehér város ostromán is, de időben talán a kettő együtt sem volt ennyi… Zseniális. Minden. Az őrszemek, a fúrógépek, a PSZ-ek, minden. S hogy a nagy mesterre, Cameronra is hatással lehettek a PSZ-ek, ékes példa, hogy az Alien2-ből eredő, itt továbbfejlesztett gépek tökéletesített utódai feltűnnek az Avatarban is.. Kiváló karakterekkel: Mifune és a kölyök, Zee, Lock, Niobé, Morpheus, stb.. Apropó, Niobe: sokkal nagyobb szerepe van, mint az előző részben és ez sokkal jobban is áll neki. Nagyon jó az egész jelenetsor, ahogy leviszi a Kalapácsot Zionba – ezt tán csak Solo tudná még a Falconnal.. :-)
Az egész csata nagyszerű, nincs benn az a sablonos ritmus, hogy vesztésre állunk, aztán nyerünk. Mert nem nyerhetnek.. Esélyük sincs. Hogy is mondta Morpheus: „Miért? Pontosan így gondolkodnak a gépek. 250 ezer őrszem, minden egyes zioni férfira, nőre és gyerekre egy..” A csata végkimenetele egyáltalán nem kérdéses, és ez a képernyőről is lejön.. Csak Neoban bízhatnak.

Aki mint jó kiválasztott, beteljesíti a sorsát. Persze, én is látni vélem a vallási párhuzamot - pláne a kereszt alakú fénnyel a döntő ütközet után – de egy percet sem gondoltam arra, hogy ezt bárkihez is kössem. Sőt első nézésre még könnyeim is kijöttek, mikor az áldozat megtörtént.. Apropó. Könnyek. Jómagam hajlamos vagyok túlcsorduló érzelmekkel nézni egy-egy kedvencemet, annyira beleélni magam, hogy bizonyos jelenetnél kicsordulnak könnyeim – akár az örömtől, izgalomtól, bánattól.. Nos, itt sem volt másképp: mikor Niobé mondta, hogy:„Az előbbi szónoklata után nem merészelje megkérdőjelezni, mit csinálhatok a hajómmal”, mikor kinyílik a kapu, mikor a Kölyök mögött feltűnik Zee, vagy mikor Morpheus mondja: „Neo. Értünk harcol” Tulajdonképp az egész harc tele van érzelmi gócpontokkal – csak szeretni kell hozzá a filmet, hogy előtörjenek. A harc mellett ugyan Neo útja, küldetése is rejt ilyeneket - tetézve az út végével -, mégis erről a vonalról nekem a legemlékezetesebb rész nem valami érzelgős esemény ( pedig van néhány), hanem a Neo vs Smith harc vége. Az árokban (milyen jó kis zene megy a harc kezdete alatt), mikor is Smith lenyomja talán az egész film legjobb monológját „Miért mr. Anderson? Miért … Miért kel föl?” Erre Neo:” Mert így döntöttem” Nos, nekem ez is egy roppant fontos mondat lett életemben. Mikor is már unok valamit magyarázni a néhány hülyének, aki körülvesz, jó mondani: „Mert így döntöttem.”

A film vége meg zseniális. Ahogy a Mátrix újjáépül, és az Orákulum meg az Építész pár szót vált – kiváló lezárás.

Persze, mint minden filmben, ebben is lehet hibákat keresni és találni. Az egész trilógiában lehet. Néha valóban túl egyszerű, néha túl bonyolult párbeszédek néha félbehagyott, elnagyolt cselekményszálak (azt mondjuk megnéztem volna, mikor a Merovingit Smithesíti Smith), Neo supermanes képességei, a két visszatérés a halálból… Ugyanakkor a Mátrixok filmtörténelmi jelentőségét ennyi idő távlatából már illik objektívan megítélni, akkor is, ha valakitől nagyon távol áll ez az egész világ. Lassan 10 éve lesz már a 2/3 rész bemutatójának is, és a filmek nem tűntek el, benn vannak a köztudatban. Nálam mindenképp.

„- És ha elbuksz?
-Nem fogok…”

No, ez meg a másik dolog, ami miatt örökké fogok emlékezni a filmre. Immár több mint 10 éve házimozizok (az első DVD-m pont a Mátrix volt), de ahogy ezek a mondatok a Deus Ex Machina szájából megszólalnak, azt azóta sem hallottam sehol sem. Ilyen iszonyatosan jól eltalált, összes hangfalból egyszerre mély hangon jövő dörmögést 10 év alatt sem hoztak össze sehol. Olyan elementáris erő és sötétség van benn, hogy én néha speciel csak ezért a hangért beteszem a lemezt. Amúgy a BD ez esetben is tökéletes. Kép gyönyörű, eredeti hang szintén. Az akciót eredetiben, a beszédeket magyarul néztem – hisz a korábban megszokott remek szinkron itt is kitartott. Az extrák viszont a 10 lemezesen már szerepeltek. Ami még így érdekes, a három filmet megnézve, hogy a lemez betöltése után nálam rögtön indult a film s nem is a legjobb hangsávval. Külön elő kell szedni a menüt.

Kosárba!

Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 10. - 19:40
A kritikát eddig 7 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.6/10 volt.
70.
Végső állomás 5. Final Destination 5 (xpfd) (2011)  
2.490 Ft
Listaár: 6990 Ft (-64%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. jan. 24. - 17:36
Őszintén kíváncsi voltam, működik-e a film itthon is, működik-e a történet teljes ismeretében, ugyanis a moziban a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetését láttam ettől a filmtől. Részben mert felélesztette a már megfáradt Végső állomás franchise-t, részben meg természetesen a befejezése miatt. Ami az utóbbi évek egyik legjobb csavarja lett…

Hatalmas gratula a készítőknek mindkettőért. De legfőképp azért, hogy semmi nem szivárgott ki arról, mi is ez a mozi valójában. Úgyhogy engem (is) sikerült meglepniük – a komplett sagat meg egy zseniális módon lezárniuk. Ezek után remélem nem lesz már több rész, olyan szép kerek lett így az egész. Még akkor sem, ha teljesen nyilvánvalóan kifogyhatatlan a katasztrófák és a halálesetek tárháza – s lehet, néhány új ötletet még élveznénk is. Ezt a lezárást kár lenne elrontani… Abba most természetesen nem megyek bele, mi is ez, aki még nem látta, élvezze a tudatlanság jótékony homályából előtörő meglepetést.

Az ötödik epizód számomra majdnem a legjobb lett a sorozatban. Talán csak a kettes tudja überelni, talán az volt jobban kidolgozva halálesetileg és karakterileg egyaránt. Itt a híd leszakadása lenyűgözően megcsinált jelenet, magában hordozza mindazokat a borzongató véletleneket és gyomorforgató brutalitást, amiért is szeretjük ezeket a mozikat. Utána pedig, az egyes halálesetek – nos, öt rész fényében kimondottan jó lettek. Sőt, az első jelenetsornál kétszer is csontig hatoló fájdalom jött a vászonról. Csak a Fűrésznél éreztem eddig ilyet – itt a sportcsarnokos eseményeknél bizony felszisszentem. Nagyon jól kidolgozott, a véletleneket remekül egymásra építő, a feszültséget végletekig fokozó halálok, talán a negyediktől van kis változás, onnantól érezni egy kis leegyszerűsítést. De brutalitásban talán minden eddiginél jobbak. Ráadásul az új „menekülési útvonal” is nagyon tetszett – annak minden morális vonzatával együtt. Mert ha csak pár percben is, de erre is jut idő a filmben.. A kötelező szerelmi szál jelen van ugyan, de nincs túllihegve, s szerencsére ebben a moziban elővillanó cicikre sincs szükség az eladhatósághoz.

A lényeg a sztori, a balesetek meg a szereplők. A karakterek bizony nem mindig erősek a Végső Állomás mozikban – legalábbis többségükben – itt azonban egész jól kidolgozott, szerethető/utálható figurákkal van dolgunk. Végre az arc mögé is látunk egy picit, a jellemekre is van egy kis idő, még a korábban elhalálozó emberkéknél is. A halottkém (William Kampókéz Bludworth) újbóli feltűnése nagy öröm, emeli a film színvonalát, Sam és barátja pedig kiváló figura lett, ráadásul Samet (Nicholas D’Agosto) nézve egyfolytában Jensen Ackles jutott eszembe, Peter (Miles Fisher) pedig kiköpött Tom Cruise. Totál életszerűen viselkednek, az eseményekre hitelesen reagálnak – legalábbis egy ilyen, eleve túlfeszített, elsősorban látványelemekre épülő mozihoz képest. . Külön öröm és pozitívum – ami egyébként mindegyik rész jellemzője volt – a finom kis kikacsintások a korábbi részek felé. Még akkor is, hogy ha a második rész ebből a szempontból ez esetben is hanyagolva volt

A moziban látott 3D nem hiányzott annyira itthon, mint mondjuk a 4. epizódnál, bár kétségtelen, hogy néhány jelenet itt is ordított a térhatásért. De szerencsére ezt a filmet nem csupán a 3D-ért készítették, megáll saját lábán: jó történet, jó halálok, remek CGI és maszkok. Nagyszerű lezárása egy franchise-nak, bárcsak más alkotók más mozijait is sikerült volna lezárni így.


Ha valaki ezzel kezdi a BD korszakot, és úgy jár, ahogy én, lehet megbánja az egészet. Ez a lemez az egyik legnagyobb szívásom volt eddig: egyszerűen nem volt hajlandó beolvasni a lejátszó. Első alkalommal csak kb huszadikra, később már negyedik-ötödikre befogadta a játékos a lemezt. Nem értem, miért…. A menü borzalmas, ugyanaz az idióta ikonos megoldás, mint hajdanán az MGM-es DVD-ken volt. Igénytelen, utálom. Kép kiváló, mint ahogy a DTS HD MA eredeti hang is. Iszonyat jól szól, mikor kell (pl. hídleomlás), de végig érezhető az erő, a dinamika a kiváló keverés mellett. Mondjuk ez nem újdonság, eddig mindegyik FD film nagyon jól szólt. Extra ellenben nem sok van rajt, talán a legérdekesebb a híd-, illetve repülőjelenet kész film vs. forgatási képsoros párhuzamos (osztott képernyőn) bemutatása.


Kosárba!

Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 10. - 18:37
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
71.
Egy becsületbeli ügy A Few Good Men (1992)  
1.990 Ft
Listaár: 8990 Ft (-78%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2012. máj. 28. - 1:57
Az igazságot akarom hallani!!
„ Ki a fasz ez a William T. Santiago közlegény??”

William T. Santiago amerikai tengerészgyalogos közlegény, aki a Guantánamói katonai támaszponton szolgál, s „mindenkit levelekkel bombáz, hogy kieszközölje az áthelyezését”. A tábor parancsnoka szerint azonban „a srác függelemsértést követett el és bemártotta egysége egyik tagját, nem beszélve arról, hogy amerikai tengerészgyalogos és nem tud elfutni innen idáig, anélkül, hogy össze ne essen, mert nem bírja a hőséget” – nos, ez történetünk kiindulópontja. William T. Santiago közlegény az áldozat, aki egy balszerencsés megrendszabályozás következtében meghal, gyilkosai pedig bíróság elé kerülnek. A 90-es évek egyik legjobb filmje erről a tárgyalásról szól…

„-Tom!
-Igen, uram!
- Hívja föl nekem az Elnököt jó? Feladjuk pozíciónkat Kubában!
- Igen uram!
- Egy pillanat, Tom! Ne hívja föl az Elnököt, talán jobb lesz, ha még gondolkodunk rajta egy keveset…”

Nathan Jesupp ezredes (Jack Nicholson), a bázis parancsnoka. Az atyaúristen, akinek szava szent és sérthetetlen. Kissé pszichopata katona, aki szerint a gyenge tengerészgyalogos nem áthelyezést, hanem nevelést és büntetést érdemel. Az egész film kulcsfigurája, a legjobb és legtartalmasabb dialógusok szócsöve. Sőt, bár a filmet Tom Cruise filmjének tartják, mégis Jesupp figurája az, ami végérvényesen maradandóvá tette. Nicholson tolmácsolásában..

„-És mi a szabály?
-Osztag, hadtest, isten, haza!
-Hogy mondta?
-Osztag, hadtest, isten, haza! Uram!...
…Nálunk ez a törvény, uram!”

Harold W. Dawson tizedes és Louden Downey közlegény – a tettesek. A két katona, akit az Egyesült Államok kormány emberöléssel gyanúsít. A két katona, aki parancsot teljesítve csupán meg akarja borotválni társukat, de az belehal. A két katona, aki meg van győződve róla, hogy semmi rosszat nem tett. Érdekesség, hogy Dawson, a néger srác a totál amatőr színész, ad hoc került be a filmbe, a rendező feleségének rokonságából…

„-Kendrick hadnagy, úgy hiszi, Santiagót meggyilkolták?
-Kapitány, én Istenben hiszek, meg Jézus Krisztusban és mert így van, csak annyit mondhatok, Santiago közlegény meghalt, s ez tragédia. Azért halt meg, mert nem tartotta be a szabályokat. És Isten tudta ezt”

Jonathan Kendrick hadnagy (Kiefer Sutherland), a tipikus törtető, paraszt tiszt. Kegyetlen, érzéketlen állat, aki valami korcsosult módon bújik Isten meg Jesupp ezredes mögé. A megrendszabályozás közvetlen elrendelője, az ezredes csicskája. A Flatliners után Kiefer újabb tündöklése, ifjúkori színész pályafutásának egyik csúcsa. Mikor még nem az alkohol volt az élete…

„-Tudja, most jut eszembe. Ő a rangidős, Danny!
… Nincs a világon annál kéjesebb dolog édes uraim, mint egy nő, akinek reggel szalutálnunk kell. Azt mondom, léptessék elő mind, mert ez az igazság. Ha az embert sosem szopta le a felettese, higgye el, a legnagyobb élményt hagyta ki életében.”

A nő, JoAnne Galloway kapitány (Demi Moore). A bírósági tárgyaláson az ügyvédi triumvirátus egyik tagja, lényegesen tehetségtelenebb és ügyetlenebb, mint ifjú társa, de a történet motorja egyben: nagy szerencsére a love story mellőzésével, egyfajta múzsaként sikerül Dannyt a film végére oda juttatni, ahova való. A tárgyalóterembe. Nem mellesleg Demi gyönyörű, s az ő karrierjének is egyik legjobb és legfontosabb alakítása.

„- Csak egy valamit kérek. Hogy álljon elém abban a fehér, buziknak való egyenruhában és a Harvardon tanult kibaszott jólneveltségével beszéljen velem. Kérje tőlem szépen!!!”

A fehér egyenruhás Daniel Kaffee hadnagy (Tom Cruise), a védő, akinek gondjaira bízták a két srácot. A védő, akinek fel kellene mentenie a két vádlottat. A védő, aki halott apja nyomdokain járva, egészen a film végéig keresi önmagát. A fiú, aki kilépve apja árnyékából, saját kezébe veszi sorsát – ami a filmtörténelem egyik legjobb bírósági tárgyalásában teljesedik ki.

Mellesleg a fenti két idézet Jesupp szájából a film második legjobb jelenetében. Az a kerekasztal az ebéddel Guantánamóban egyszerűen zseniális. Minden tekintetben. S csak azért a második, mert a legjobb a film utolsó húsz perce, a tárgyalótermi dráma és dialógus Jesupp és Daniel között. A Becsületbeli ügy, sőt az egész évtized legjobb dumája, Nicholson sziporkázó előadásában. Minden mondata, gesztusa kincs, hozzá mérhetőt ritkán hall és lát az ember. Amúgy is, az egész film kibaszottul erős szövegben. Tulajdonképp egy jól sikerült színházi átirat, aminek állítólag egy majdnem halálos kimenetelű megrendszabályozás volt az alapja. Kegyetlen jól megírt forgatókönyv, minimális gyártási költséggel. Egy egészen parádés színészgárda – itt kell megemlítenem még Kevin Bacont is, aki szintén pályájának csúcsán volt – egészen parádés alakításokkal. Nem hiába, ha valami jól meg van írva, előadni is könnyebb. De nem kisebb a rendező, Rob Reiner érdeme sem, aki a Tortúra után ismét jó érzékkel nyúlt egy kiváló alapanyaghoz. Mondom mindezt annak ellenére, hogy a sokadszor bevágott Dicsőség-szobor és az egész film patriotizmusa néhány néző számára idegesítő lehet….

Az idézetáradatot órákig lehetne még folytatni, különösen a tárgyalással, de inkább nem teszem. Remélem, aki nem látta még – van ilyen??? – annak kedvet csináltam hozzá, aki viszont rég látta, az gyorsan nézze újra. Ja, még valami. Ritkán, nagyon ritkán ragaszkodom egy film szinkronjához, de itt ez történt: a magyar szöveg jobb, mint az eredeti, különösen Nicholson esetében.

Szerencsére a BD-re is az eredeti magyar szinkron került, 5.1-ben. Meglepően jól szól, nagyon jó vele a film. Az angol PCM más dimenzió, effekt híján nagy durranásra nem kell számítani, viszont a zene, a párbeszédek annyira tisztán és életszerűen szólnak, hogy élmény volt belehallgatni. Ráadásul sokszor teljesen más a csatornák elosztása, mint a magyarban. A kép gyönyörű, szépen felújított. Az extrákon sajnos nincs magyar felirat, pedig a 34 perces interjúfilm érdekes, mint ahogy a forgatókönyvíróval készített 13 perces riport is. Egyedül Nicholson nem tűnik fel benne – igazából nem értem, miért nem..

A 90-es évek egyik (szerencsére több is volt) kiemelkedő alkotása.

Kosárba!!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 9. - 18:02
A kritikát eddig 8 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.5/10 volt.
72.
Pitch Black - 22 évente sötétség Pitch Black (2000)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. máj. 28. - 1:57
22 évente a sötétség… Egy újabb teljesen felesleges magyar címkiegészítés, ami ugyan tökéletesen lefedi a mozi sztoriját, ámde az eredeti címhez sok köze még sincs… Kétségkívül nem túlságosan fájó, meg zavaró, ettől még nyugodtan lehet aludni – csak az évek múltával szembetűnő lett logikátlansága.

Persze, anno 2000-ben nem lehetett még tudni, hogy Riddick története trilógiává fog terebélyesedni, mint ahogy azt sem, hogy Vin Diesel talán legjobb karakterszerepére lelt rá e filmekben. Legalábbis véleményem szerint. Mert lehetett ő ezen kívül Dominic Toretto a Halálos iramban mozikban, vagy akár Xander Cage az Xxx-ben, valahogy úgy érzem, hogy egész lénye, fellépése, hangja, minden mozdulata alapján Riddicknek született. S való igaz, színészileg különösebben itt sem kellett brillíroznia, a neki kreált karakterbe annyi életet és egyéniséget varázsol, ami pont elég ahhoz, hogy más ne lehessen többé Riddick…

A Pitch Black azonban nem csak Vin Diesel és Riddick miatt lett kiváló film – bár kétségtelen nagy szerepe van benn. Önmagában, mint sci-fi is nagyszerűen megáll a lábán, ami viszont a nagyrészt a forgatókönyvnek, s annak vászonra vitelének köszönhető. A felütés a balesetet szenvedő űrhajóval minden scifirajongó álma lehet - s bár a zuhanás hitelessége hagy némi kívánnivalót maga után -, utána, ami az idegen bolygón történik, az közel hibátlan. Hibátlan, mert egyrészt az ismeretlen, kietlen, forró és száraz bolygó látványa arcba mászóan valós, jut némi idő a karakterek kibontására is, kellően feszült és izgalmas az események lassabb folyása, de legfőképp a forgó makett és annak értelmezése, ami zseniális. A 22 évente sötétség… Ott, mikor másodszor is megforgatják, mikor minden értelmet nyer – ott illik csettinteni minden fantasztikus filmrajongónak. Eltekintve az összes többi – történet felturbózását szolgáló akcióelemtől. És hamarosan jön a sötétség – jön a mozi horroros, véres, akciós mivolta. Nekem borzasztóan tetszettek a repülő őslakosok, a madarak, egyszerűségükben és brutalitásukban példátlanok lettek. Ha jól belegondolok, még túlságosan is, hisz a rájuk ruházott képességek mellett kissé valószerűtlen a kanyonon átkelés. De mindegy, ha már megtörténik, kétségkívül hatásos és hangulatos képsorok – a történet végére pedig egy kis moralizálás is belefér. S a pozitív üzenet, hogy mindenkiben van valamennyi jó.

Lehet, hogy önmagában a sztori nem egy nagy szám - bár a már említett makett ötlete jócskán dob rajt -, nekem mégis kellően izgalmas és szórakoztató, helyenként ijesztő és borzongató volt. A képi világ magával ragadó, legyen az akár a fény, akár a sötétség ábrázolása. A figurák, annak ellenére, hogy jó horrorhoz illően zömében töltelékek, kimondottan jól sikerültek. Mikor először láttam, pl. a „lány vérzik” kijelentéstől majd hanyatt vágtam magam, de a pilóta csaj, az imám is kiváló karakter… Ráadásul ugyebár a következő kalandban „csak két ember tudta, hol vagyok..”, így az egész lezárás plusz értéket hordoz…

A BD lemez képe szerintem egyszerűen gyönyörű. Különösen a világos részeknél, ahol néha az én szemet is égette a három nap fénye, de a sötét képeknél is szépen teljesít. A hangról is csak pozitívumokat tudok mondani, az eredeti HD MA hang ütős, mikor kell, erőteljesebb, mint a DVD DTS-e volt, mindazonáltal hiányzott belőle az a csoda, ami maradandó, feledhetetlen hangélménnyé tette volna. Szimplán csak ötös, csillag nélkül. Az extratartalom is több, mint a második DVD-n volt, de sajna felirat itt sem jár hozzá – kár érte. Ennek ellenére érdemes megfontolni a cserét, bár én inkább azt javaslom, hogy akinek még nincs meg, inkább ezt a formátumot válassza. Megéri.

Kosárba
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 9. - 18:00
A kritikát eddig 8 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.8/10 volt.
73.
Rocky Horror Picture Show The Rocky Horror Picture Show (1975)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. máj. 28. - 22:00
Bevallom őszintén, kicsit gondban vagyok. Mert akárhányszor nézem ezt az alkotást, mindig is inkább csak a zenéjét élvezem igazából, nem is magát a filmet. Azt ugyanis sokadik megtekintésre sem értem…

Azt meg végképp, mitől lett ez kult. Na mindegy, nem az én dolgom ezen rágódni. Kicsit utánajártam, mi is akar ez lenni, tudok a kirúgott rendező bosszújáról, karakterszerepéről is. Értem, hogy ez egy horror- paródia-musical, azonban a színpadi alkotás mozifilmre vitele sajnos több sebből vérzik. Ez így nagyjából olyan, mintha egy színdarabot néznénk, a néhány kültéri felvétel meg egyenesen Monty Pythonos. A nagybetűs FILM-hez igazából nincs köze, csupán egy színházi előadás lefilmezése.

Persze, attól még lehetne jó is. Számomra azonban túlságosan szürreális, elvont lett az egész. Stílusilag is, díszletileg is – karakterileg is. Az egész egy kib*szott drogos látomásnak tűnik, amit tiszta fejjel elég nehéz értelmeznem. A színészekkel egyébként nincs bajom, O’Brian pedig különösen jót játszik púpos szolgaként. Valahol az egészből az értelmet hiányolom, a történetet magát, a jelenetek közti kohéziót. Valahogy úgy vagyok vele, hogy ez megint csak azért lett kult, mert túl elvont. Nem értjük, hát imádjuk alapon…

Ami miatt azonban mégiscsak meg tudom nézni, sőt kimondottan kedvelem az egészet, az a zenéje. A zene hamarosan 40 éves lesz, s én közel 30 éve imádom. Már régóta megvan a CD, rengeteget hallgattam is már, de a BD DTS HD MA 7.1-e új dimenziókat nyitott. Ezért már megérte megvenni, eddig úgysem volt meg filmben. A képminőség is pazar, a színvilág miatt van alkalma a formátumnak bizonyítani. A legnagyobb hiba azonban az, hogy a dalok nincsenek feliratozva, ami bosszantó. Minap ment valamelyik adón a TV-ben, ott voltak. Érdekes, a BD-re már nem futotta. Az extrákat kicsit átdolgozták, frissítették a korábbihoz képest, úgyhogy annak is nyújt újdonságot, aki vérbeli fanatikus.

Én nem vagyok az, de a zenéjét egyszerűen imádom. A zene miatt jár a negyedik csillag, s mivel a szerencsés esetben a CD meg a BD ára akár egyforma is lehet, akkor már inkább a BD-t:

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 9. - 17:59
A kritikát eddig 8 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.6/10 volt.
74.
Vasököl Real Steel (2011)  
1.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-72%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. már. 17. - 21:19
Vasököl – avagy Vasrocky… De tényleg, mekkora ötlet lett volna ezt Rocky 7-ként bemutatni. Mondjuk Rocky fia lett volna Charlie Kanton ( Hugh Jackman), unokája meg Max. S mondjuk Rocky tanította volna anno a fiát bokszolni (nem pedig a csaj apja), aki flashbackekben emlékezne vissza Ivan Drago meccsére, az unoka meg újságcikkekből idézné fel a nagypapát… S ez esetben a nagyon erős Rocky feeling is helyére kerülne..

Minden negatív fennhang ellenére nekem tetszett. Lehet, hogy tegnap csak jó passzban voltam hozzá, de egy kimondottam szórakoztató, látványos filmet kaptam, aminek az érzelmi síkja – bármennyire klisés is - bizony képes volt rám hatni, képes voltam az utolsó meccsen a közönséggel együtt számolni, s képes voltam azokra a bizonyos örömkönnyekre is, szintén a szereplőkkel együtt. S bár maximálisan elismerem, hogy a film több sebből vérzik, milliószor láttuk már ezt a sztorit, a karakterek tényleg egydimenziósak, láttunk már sokkal drámaibb bokszoló filmeket, s a robotok is bénák voltak az Autobotokhoz meg az Álcákhoz képest – mégis, gyakorló apaként valahol megérintett.

- Apu csúnya, önző ember, apu elhagyta a családot. Apu szarban van, anyu meghal. Apu megörökli fiát, akiből így pénzt próbál csinálni. Fiú okosabb, mint apja. Kaland, izgalom, kis robot kerül elő a roncstelepről. Apu megszereti fiát, fia megszereti apját. Kis robotot apu bokszolni tanítja, fiú táncolni. Kis robot legyőzi nagy robotot. Apu, fiú, egész csarnok örül. Vége az első résznek -

No. Kb ez a film. Ugye mondtam, hogy ezt már láttuk, nem is egyszer? Mégis, talán a nem túl távoli jövőbe helyezett, robot boksszal felturbózott lapos történetet sikerült olyan szeretettel megtölteni, ami elcsábította a szívemet. S nem éreztem szükségesnek a hibák keresését, csak szimplán átadtam magam az élménynek. A mélyből felemelkedés, a siker élményének. Mint már annyiszor más filmekben… Valahol megszerettem a szerencsétlen, lúzer Charlie Kantont, akinek csak nem jön össze a győzelem, s bukik mindig mindent.. Megszerettem a fiát, Maxot, aki új életet képes vinni kiégett apjába, aki gyermeki lelkesedésével visszatérítette a jó útra. Bármilyen keveset szerepelt, megszerettem Kate-ot a Lostból, nagyon örültem, mikor újra megláttam. S legfőképp megszerettem Atomot, a kis robotot, a Dávidot, aki szembeszállt Góliáttal…

Persze, ha úgy vesszük, az egész film egy nagy koppintás. Mindenekelőtt Rocky – ha nem robotok bokszolnának, simán lehetne Rocky film is -, aztán ezt az apja által elhagyott, majd megtalált fiú története is lerágott csont. Amikor Kanton pl. becsöngetett, az olyan volt, mint amikor A világok harcában Tom Cruise hazaér… A másolás azonban itt nem öncélú, a robotboksz nyújt annyi újdonságot, ami egyedivé tudja tenni a filmet. Aki forradalmi újdonságot várt a mozitól, bizony keserű szájízzel állhat föl a fotelből, aki viszont elfeledve mindent képes beleélni magát a történetbe, annak ez a családi mozi remek élmény lesz. Családi mozi – itt a lényeg. A brutalitást a robotok verekedése nyújtja, vér helyett kifolyó olajjal. Trágárságnak, erotikának híre-hamva sincs, valódi közösségi élmény lehet apának és elveszett fiának… Tulajdonképp egy dolog volt, aminél meg kellett erőszakolnom magam, hogy szemet hunyjak fölötte: az árnyékboksz a végén. Érzelmileg baromi hatásos, azonban felveti a kérdést, hogy Atom hogy a francba láthatta minden pillanatban Kantont…

Nem ez lesz az első film, ami valami megmagyarázhatatlan ok miatt bejött. Látvány, hangulat kiváló, karakterek szerethetőek. Most másra nem vágytam

A BD egészen kiváló. Ugyebár van ajándék DVD is – miről bármennyire próbálnak meggyőzni, feleslegesnek tartom. A kiadvány ára kimondottan baráti, ebből kellene rendszert csinálni. Kép első osztályú, ahogy a hang is. A DTS HD MA 7.1 brutális – különösen a harcoknál, de a zene is gyönyörűen szól. Kivételesen a magyar hangzásra sem lehet panasz, ha nem is annyira tisztán, de dübörög rendesen. Minden extrán van felirat, ha nem is sok, de jópofa anyag. Az interjúfüzér jó kis csemege, érdekesen színesíti a sztorit…


Kosárba!!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 9. - 17:40
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.2/10 volt.
75.
A Dolog (2011) The Thing (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. máj. 10. - 1:27
Három évtized nagy idő… Ennyi telt el a második Dolog film óta, ami köszönhetően elsősorban a rendező Carpenter és a maszkmester Rob Bottin munkájának, kultikus magasságokba emelkedett. Így hát kimondottan merész és buta ötletnek, illetve nehéz feladatnak tartottam a feldolgozás gondolatát – egyben félve is vágtam bele az új kalandba…

Egyáltalán nem bántam meg. Jómagam egyaránt tudok rá remake-ként és prequel-ként tekinteni, de még az is lehet, hogy a végén reboot lesz belőle. A lehetőség mindenestre adott… Szóval ez a mozi úgy lett előzményfilm, úgy kapcsolódik a ’82-es mozihoz, hogy gyakorlatilag újrajátssza azt. Érdekes és tiszteletreméltó elgondolás, ami szerencsére profi kezek munkája nyomán jól sült el. A kulcs ebben számomra mindenképp a ’82-es HANGULAT volt. Mert a legnagyobb megdöbbenésemre ez a mozi olyan lett, mintha ’82-ben forgatták volna – csak mondjuk a kópia hibátlanul maradt volna fenn. Érezni a filmen azt a maximális tiszteletet és alázatot, ahogy Carpenter művéhez viszonyultak, ugyanakkor nem voltak gyávák kibővíteni kicsit az univerzumot, kicsit kilépni az Antarktiszről (film eleje), s pl.nőket hozni bele.

A norvég bázis története, ahogy szembekerülnek a Dologgal gyakorlatilag ugyanaz, mint az amerikaié pár nappal később. Talán itt kissé kevesebb paranoia, kevesebb emberi feszültség tűnik fel, de ez lehet a fentebb említett, kissé kinyitott történeté is. Mindenesetre a lény megtalálása nagyon jó, kiszabadulása és „működése” hatásos. A emberek fogyóeszközök, igazából az utolsó percig nem lehet tudni, túléli-e valaki (visszagondolva ’82-re, meg pláne). Az apró kis frissítések, változtatások nekem tetszettek. A vérteszt helyett a fogteszt nem kevésbé feszült – valahol a feszültség csúcspontja ebben a filmben is itt van, a végső leszámolás meg egyértelműen nagyobb és látványosabb. Az, meg ami a végén a hójárműveknél történik, az magában hordoz egy esetleges orosz bázisos The Thinget – erre írtam a reboot ötletét. A félelmetesség faktor megfelelő, azonban ennyi idősen itt is inkább csak mosolyogtam a Dolog különféle megnyilvánulásain, mint féltem tőlük - bármennyire is randák voltak. Talán kissé több hatásvadász, parásabb jelenettel operál a mozi – ja, kérem ez viszont az idő szava. Lélektanra kevesebb jutott, viszont a 2011-es horroros elvárásokra több. Rendben van ez így.

Természetesen nem lehet elvonatkoztatni a prequel jelleg miatt a korábbi film kapcsolódási pontjaihoz. Nos, majdnem tökéletes. Ha lassítva nézném újra, biztos találnék benn sok apró hibát, de inkább nem keresem. Ahogy anno MacReady átjött a bázisra, itt „megágyaznak” a felfedezéseinek, ahogy kiássák a jégkockát, hogy a helyét később megtalálják, az zseniális. De sorolhatnám a kapcsokat tovább... Talán az űrhajó elhelyezkedése nem stimmelt így első gondolatra, no meg a legvége – ami ugyebár önmagában kiváló kapocs –, tűnt kissé lerövidítettnek.

A szereplőgárdára sem lehet panasz, a norvég-amerikai vegyes vágott jól működik. Többnyire ismeretlen arcok, akik ugyebár előbb-utóbb groteszk arccá váltak. Ismét jó volt a vegyes nyelvezet, igazi mélységet tud adni a mozinak. Az átalakult figurák megjelenése nagyon hasonlít a korai filmhez, a CGI-t abszolút a korai hangulat megteremtésére használták. Véresebb, nyálkásabb, gusztustalanabb formák, amik viszont jól betöltik szerepüket: egyszerre nyújtanak friss élményt és nosztalgiát is. Igazából itt sajnálom a kiadás szegényes voltát, simán megnéztem volne egy dokut a trükkökről…

Valahogy minden összeállt. Ez vérbeli The Thing film, ugyanakkor igazodik is a mai trendekhez. Sokat megőriz az eredeti szellemiségéből, de bátran bele is nyúl. Még zeneileg is: felhasználja ugyan a klasszikus dallamot, de nem épít rá. Ahogy egy vérbeli remake/pequelnek kell…

A BD képe gyönyörű, ahogy a hangja is. Azon kevés hazai kiadások egyike, amin a magyar hang is HD, azonban így csak DTS HD HR lett mindkettő. Kissé sajnálom, mert tisztán hallható minőségi különbség van az angol javára, ha viszont nem tudták hozni az eredeti hang színvonalát, azt meghagyhatták volna HD MA-nak, a magyar meg lehetne DTS. Na mind1. Ráadásul a két HD sáv miatt – gondolom – extra egy másodperc sem jutott. Sajnos.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 8. - 18:04
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.5/10 volt.
76.
Silent Hill - A halott város Silent Hill (2006)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. máj. 20. - 22:34
Első lépésben megkövetem magam, ugyanis 2006-ban, mikor először láttam a filmet, túlságosan negatív voltam vele szemben. Bocsáss meg, Alessa…

Nos, azóta eltelt 6 év, s nagyot változott a világ. Kellett ehhez az új formátum is, ami az újranézésekkel képes felszínre hozni bizonyos elsikkadt érzelmeket, képes más színben láttatni az adott alkotást, képes alaposan átértékelni a filmeket. Valami ilyesmi történt a Silent Hillel is. Ezúttal kifejezetten élveztem minden percét, a Halott város hangulata az elején megfogott, s ezúttal nem is engedett el. Az a véleményem nagyjából mostanra is megmaradt, hogy az események közti kohézió kissé szegényes, meg talán a történet lehetne kevésbé zavaros/elvont, de túllépve ezeken egy csodálatosan megcsinált világba csöppenten.

Már az elején, mikor is Rose a kislányával eljut Silent Hillbe, s magához tér, az a hamueső fergeteges. Valahol onnantól ragad magával az egész, követjük a kétségbeesett anya úját a lánya után, szürkeségben, meglepő, helyenként borzongató lényekkel övezve. A sötétség eljövetele kimondottan jó lett, kicsit Pitch Blackes feeling, de van benne egyediség. Izgalmas, remekül beállított képek – amik legeslegnagyobb hibája itt még, hogy nem igazán értjük, mi miért is van. Rose csak elájul, s mire magához tér, minden más. Nem segít ezen a közben a képbe belépő férj sem, sőt, mikor ő is belép a városba, végképp érthetetlenné válik az egész. Mindamellett nagyon tetszett az iskolaudvari „közös” jelenet – mégha nem is teljesen értettem, mire is megy ki a játék. De hangulatara nagyon is rendben volt. Aztán valahol a 101-es szoba után kezd tisztulni a kép. Az új szereplőkkel és helyszínekkel nagyjából helyére kerül minden, vérbeli horror történetté alakul, innentől nem lehet panasz a filmre. A flashbackek jót tettek a sztorinak, megjelenítésük pedig kiválóan illeszkedik a képbe. A lezárás meg a maga nyugtalanító mivoltában kétségbeejtően zseniális, meg valahol szép is.

A mozi kétségkívül egyik legnagyobb erénye a képi világa. Kegyetlen jól eltalálták a szürke világot a hamuesővel, a kihalt várost, a lények nagy részét. A lepusztult épületek félelmetessége itt is működik, az iskola, a szálloda remekül megcsinált helyszín. Ezúttal elfogadtam a kissé ecebóca kinézetű „szörnyeket” is, mint ahogy a piramisfejű kaszást is. S ha már a lényeknél meg kaszásnál tartunk, az emberi szereplők mellett sem mehetünk el szó nélkül. Mindenekelőtt Rose mellett, akinek karaktere fokozatosan változik át, a kezdeti magabiztosságból az őrületbe, majd a bizonyosságba. Az anyaösztön ugyan végig jelen van, de az adott időben mindig más formában. Ráadásul az extrában mutatták - nekem fel sem tűnt -, ez jórészt a ruházatán keresztül is van ábrázolva. A rendőrnő nemkülönben kiváló figura, s ő is nem keveset formálódik a film alatt. De a csúcs számomra Alessa. A kiscsaj egész megjelenése, zenei témája - ld topik – a mozi kincse. Kinézete akár csak az Átok japán lányáé, természete meg akár Damien Thorn barátnőjévé tehetné…

Kiváló szórakozás – és borzongás – a Silent Hill. Annyira talán nem is félelmetes, mint várni lehet, de egy egyedi hangulatú mozi, az biztos. Talán ha már az elején jobban beavatnának a film lényegébe, még jobban lehetne élvezni. Így én először, hat éve sokáig csak értetlenül bámultam a képernyőt, s az újranézés kellett hozzá, hogy igazából megérintsen.

No meg a BD kellett hozzá. Már a DVD is kiváló alapanyag volt, de ez még rátesz egy lapáttal. Kép első osztályú, a hang meg osztályon felüli – ld. topik 35. hsz. Abszolút tesztlemez.

Kosárba!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 8. - 18:02
A kritikát eddig 5 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.6/10 volt.
77.
Rohanás Faster (2010)  
1.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-72%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2011. jún. 30. - 1:44
Állítom, előbb volt meg a főszereplő, mint a forgatókönyv. Úgyis mondhatnám, ezt a filmet Dwayne Johnsonra írták…

De ez egyáltalán nem baj. Így legalább az ember pontosan tudja, mit fog kapni az időért és a pénzért, amit erre a filmre áldozott. Én is így ültem neki, s a végén még jobban is éreztem magam, mint terveztem. Dwayne „ The Rock” Johnson a szokásos értelmes nézésével és a kissé majomra emlékeztető mozgásával végigveri/öli az egész mozit, aztán jön a végefőcím. No persze ez egy nagyon lesarkított nézőpont, közben azért történik egy s más, de a lényege valahol mégiscsak ez.

Nyomokban SPOILERES lehet!


Alapban ugyebár egy bosszúfilm, ahol is a főhős kiszabadul a börtönből és módszeresen levadássza azokat, akik kinyírták a tesóját. Felütésnek nem is lenne rossz, de már rögtön az elején megbicsaklik azzal a futással… Az iparos elfut!! a letakart autójához.. Áááá…Aztán a következő bicsaklás az, hogy simán bemegy egy munkahelyre, s fejbe lövi azt az embert. Senki nem is próbálja megállítani, megkérdezni tőle, uram, maga mit is keres itt?? Nem, ő csak megy és lő. Puff! Aztán kisétál… S a bukfenceket sorolhatnám még, hisz tele van velük a mozi, a legjobban tán az zavart, hogy abban a 3-4 napban, míg a Sofőr gyilkolászik, senki nem ismeri fel, sehol egy igazoltatás, beutazza a fél USA-t anélkül, hogy bárkinek feltűnne… Apropó Sofőr.. Nem tudom, de én Johnsont mindennek jobban el tudnám képzelni, mint sofőrnek… Attól, hogy tettek rá egy ecebóca toszósapkát, még nem tudták feledtetni, ki is ő valójában. Na mindegy.
A nagy vagdalkozásban – meg ugye a nagy háttér sztoriban??? - feltűnik még a Zsaru meg a Gyilkos is, velük az a baj, hogy az előbbiről túl korán ki lehet találni a tényleges szerepét a filmben, a másik meg az ígéretes nyitánya után átmegy ripacsba, s az első komolyabb ütközetben alulmarad.. ( ugyanakkor az a jelenet legalább rávilágított részben a film címére is: Faster. Mármint hogy a Sofőr faster mint ő) Pedig a Gyilkos, mint karakter nagyon jó lehetett volna, a környezete, profizmusa miatt, és az angol akcentusa zseniális. A Zsaru meg – hát szinte minden létező hollywoodi klisét felvonultat. Az elfelejtett gyerektől kezdve a megromlott párkapcsolaton meg a drogos zsarun át mindent. Bármelyik középszerű B kategóriás filmbe beilleszthető képsorok, amikben szerepel.

SPOILER vége

De ne ijedjetek meg, ezeket elfogadva egy teljesen élvezhető mozi. Agytornát abszolút nem igényel, kétségtelenül van bizonyos hangulata, amit Johnson karaktere biztosít neki. Jó az autós üldözés benn, a fanyar humor, ami kötődik Johnsonhoz, itt sem hiányzik. Ettől ő még semmivel sem lett jobb színész a szemben, de itt talán egy olyan szerepben látható, ami igazán neki való. Nem számoltam, mennyi mondata van, de elenyésző (már a sitten megadja az alaphangot a ”Hol a kijárat?” kérdéssel)… Nem is kell több. A film zenéje sokkal jobb, mint a film maga, a látvány, a hangulati elemek működnek. Kár, hogy a forgatókönyv a kereskedelmi TV-k színvonalára süllyeszti a filmet – oda viszont tökéletes. De ezért majd hétezret adni – szerintem mazochizmus.

Még akkor is, ha a BD-vel az égvilágon semmi gond nincs. Gyönyörű kép, és tökéletes eredeti hang. Abszolút profi módon kikeverve. Érdemes eredetiben nézni, különösen a Gyilkos hangja miatt. Van némi extra is, az eltérő befejezés viszont nekem nem tetszett. Borzalmasan gagyi volt az az autós lovagi párbaj..


A legtökéletesebb erre a három csillag itteni jelentése

:Egyszer nézhető


Ui: Találtam a neten pár nagyon találó sort:

„Johnsonnak az jönne igazán jól, ha valaki remake-t készítene a Kommandó című Schwarzenegger-filmből, és rábízná a főszerepet, tessék csak elképzelni a szivarral a szájában ellent hentelő, rezzenéstelen arcú csávót”
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 8. - 17:50
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.5/10 volt.
78.
Az Amazonas kincse Welcome to the Jungle (2003)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


R2-D2
értékelése:
2012. ápr. 8. - 22:31
Hét év.. Ennyi kellett ahhoz, hogy befogadjam Dwayne Johnson urat a kedvelhető színeszeim köré. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy újranézzem ezt a filmet. S hogy megszeressem…

Mikor utoljára láttam, nem voltam elájulva tőle. Túlságosan agyatlannak tartottam, nem láttam benne az akción, meg néhány idióta poénon kívül semmit. De mindig is motoszkált bennem a kisördög – különösen egy barátom unszolására -, hogy újranézzem ezt a mozit, és láss csodát: ezúttal széles vigyorral lestem minden percét.

Persze már könnyebb így, hogy tudtam, mit fogok látni, de akkor is. Az elején a diszkóban nem a bunyó volt most hangsúlyos, hanem a duma, önmagában Johnson lénye. Jó és hangulatos a csapat bemutatása, Schwarzi kameoja pedig kiváló (mintha már láttam volna ilyet, a You could be mine klipjében)… Aztán a folytatás sem különb. A repülőgép pilóta dumája, Beck (Johnson) meg Travis (Scott) idétlen őserdei roadshow-ja széles mosolyt csalt az arcomra. A bunyó a pigmeusokkal dettó. Az egészet pedig megfejeli az őserdő, annak a fojtó, nedves hangulata (ami most valamiért különösen átjött a képernyőn) és Hatcher (Walken) figurája. Egyszerűen jó érzés volt látni ezt a mozit, s ezúttal nem gondolkodtam a teljesen nyilvánvaló, máskor esetleg bosszantó sületlenségeken. Amúgy a számomra legemlékezetesebb poén a moziból a „Majom. Megint majom” szitu volt – azokat a mondatokat a hét év alatt többször is idéztem…

Még a film végi lövöldözés sem váltott ki ellenszenvet belőlem, pedig az aztán a legtipikusabb hollywoodi blődségeket és sablonokat felvonultatja. A lendület elvitt idáig, és át is segített rajta. Valahogy Johnson időközben egy szerethető mackóvá vált a szememben, a bamba nézésével, kigyúrt testével, ecebóca figurájával. S itt kell még megemlítenem Rosario Dawson kisasszonyt is, akinek látványa - bár nem e filmben fedeztem fel -, valahogy melengeti szívemet. Talán nem véletlenül..

Az Amazonas kincse így lett egy kellemes szórakozás, egy többször is nézhető mozi számomra. Csupán másra kellett figyelnem, elsőre talán túl komolyan próbáltam venni a filmet. Pedig nálam ez vígjátékként működik igazán, úgy tudom szeretni és elfogadni a sztorit. Ráadásul, ha úgy tekintek rá, akkor egy kimagasló látvánnyal és háttérrel megtámogatott vígjátékot láttam. Sőt, néha még kedvenc régészprofesszorunk is eszembe jutott közben… emelve a film hangulatát és tetszési indexét. S úgy döntöttem, hogy ez már így is marad. Még valami: legnagyobb örömömre – emlékeimmel ellentétben – egy újabb családi filmet találtam, sem túl obszcén duma, sem túl brutális képsorok nincsenek benn, úgyhogy ideális lehet akár gyerekkel is nézni.

A BD-vel már régóta szemeztem, a film eddig nem volt meg, s gondoltam, ha már belevágok, akkor az újabb formátumon teszem. Nos, nem bántam meg. Kép gyönyörű, de ami igazán izgatott, az a hang. Már a DVD-n is brutálisan jól szólt, itt még annál is jobban. Eredetiben mindenképp, bár kétségkívül jó a szinkronja is. Kár, hogy mindig Gesztesit hallom minden filmben... Mikor bemennek a barlangba, ahol azok a faoszlopok vannak – nos, az maga kánaán, de természetesen a végén is leszakad a fejed a robbanásoktól. Az extrákon viszont sajna nincs felirat.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 8. - 17:47
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
79.
A Föld inváziója - Csata:Los Angeles Battle: Los Angeles (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2011. aug. 22. - 1:42
Még emlékszem, az ez évi mozi bemutató utáni véleményemre: „A sólyom végveszélybent helyezzük a világok harca közepébe, függetlenség napján. De vigyázzunk, mert a 9-es körzetből terminátorok megváltása közeledik, ráadásul a droidvezérhajó is kampeca. Borzalom...” Nos, ez az újranézés után annyit finomodott, hogy az otthoni kényelem és a formátum hatására egész élvezhető két órám kerekedett. Mivel már tudtam milyen szart fogok látni, elsősorban a látványra, de főleg a hangra figyeltem. És úgy nem lett rossz.

Maga a film egy nagy nulla. Remo írásában sok igazság van, bár a csillagok számát túlzottnak érzem. Ekkora kliséhalmazt ugyanis rég vittek vászonra, s sajnos tették ezt úgy, hogy meg sem próbáltak bele eredetiséget vinni. Ömlesztve, minimális kohézióval egymásba hányt jelenetek egész sorát kapjuk. Biztos van az álomgyárban egy „Hogyan készítsünk filmet – alapvető összetevők kezdőknek” című kézikönyv, mert itt bizony annak összes lényeges elemét megismerhetjük. E tekintetben akár még értékes is lehet e film – oktatóanyagként. Mert mit is látunk? Egy újabb inváziót, szegény kis Földünk ellen, ahol persze szokás szerint az idegenek jóval erősebbek. De sebaj, mert vannak a hős amerikai katonák, egy leszerelni készülő parancsnokkal – aki véletlenül pont egy balsikerű küldetés után akar visszavonulni – akik néhány civilt is összeszedve természetesen megmentik a bolygót. Közben érzelmek egész tárháza, szinte mindenkit meg is kell siratni. Ezek után a love storyt hiányoltam, de arra aznap nem volt idő, hisz szegények egész nap harcoltak (meg reggeliztek) – vagy az a rész egyszerűen hiányzott a kézikönyvből. Olyannyira kiszámítható dialógusok és cselekmények jellemzik a filmet – hogy már-már azért lehet élvezni: fixre tudod, mi is fog történni.

Ezen kívül, ha egy film végén sem tudom, melyik karaktert hogy hívják, az szerintem gáz. A szereplők, szegény kiskatonák annyira súlytalanok, hogy a nevüket sem érdemes megjegyezni. Pláne, hogy bármikor elhalálozhatnak. Egyedül egy Lorenzo nevű maradt meg – de ő meg a MotoGP-s névrokona miatt. Aaron „Kétarc” Eckhartnak nem nagyon kellett magát színészileg megerőltetni – gondolom fizikailag azért annál inkább-,s valahogy a szerep nem is illett rá. Legalább ez nem volt klisés – ellentétben a katonaszerepbe sokadszor belebújó Michael Rodrigezzel. Nagyon bírom őt, s mikor megláttam, elmosolyodtam - a Föld tuti megmenekül. De az ő feltűnése is csak a kézikönyv egy oldala volt.

Nem igazán tudok egy értékelhető pozitívumot mondani. Ha Ridley Scott filmjében a szomáliaiakat a District 9 lényeivel helyettesítjük, készen is van ez a film. A legnagyobb kritika amúgy ismét csak a fiam volt. Mikor az irányítóközpontos résznek vége lett, megjegyezte: „Ezek most kikapcsolnak, mint a droidhadsereg?” – „Nem”- mondom – „ezek hangyák”… Amúgy már csak egyet nem értek: hol maradt az amerikai zászló a végéről?
Ráadásul a moziban fim első tíz perce élvezhetetlen volt a kameramozgástól, a sok felesleges zoomolástól. Otthon ez, kisebb képernyőn nem volt zavaró. Látványra, CGI-re nem igazán lehet panasz, a sokadszor látott lerombolt LA legalább hitelesnek tűnt. Azt hiszem azonban, a Csata tipikusan azon filmek sorát fogja gyarapítani, amit lehet jogosan szidni, milyen szar, mégis, mikor majd lesz valamelyik kereskedelmi adón, simán le lehet ülni elé megnézni. Talán nem ez volt célja, de erre tökéletesen megfelel….

Bár aki nem mazochista, nem néz TV-ben filmet. Arra ott van a lemez – jelen esetben ez a BD. Amit – kölcsönzős mivolta miatt – nem igazán tudtam kedvem szerint kivesézni, de a lényeg: a kép és a hang gyönyörű. Én ugyan előzetesen az angol MA-tól egy picit többet vártam, utólag belegondolva nem volt olyan jelenet, ami maradandó hangélményt kellett volna okozzon. A harc, lövések, robbanások viszont így is valóban leszakítják fejed, kiváló hangmérnöki munka, pontos, jó hangkeverés. Extrák is vannak dögivel, csak időm nem volt meglesni őket. Kár, mert meg nem veszem, még egyszer ki nem kölcsönzöm, a TV-ben meg nem lesz extra…

L.A-ben marad
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 7. - 17:26
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.2/10 volt.
<<< első oldal
< előző 1 következő >
utolsó oldal >>>
 

Az oldalon feltüntetett termékképek csupán illusztrációs célt szolgálnak. A valódi termékek megjelenése esetenként eltérhet a képen látottaktól!
Tel.: 06/1-41-31-555 | © Xpress.hu 1999-2018. Minden jog fenntartva.
T: T: