• {name} ({TCS})


Nem regisztrált felhasználó  - [belépés]
böngésző

Xpress.hu > DVD > Engedj be! (DVD)
Engedj be! Lat den rätte komma in / Let the Right One In
A termék jelenleg nem rendelhető
 
Ha szeretnéd, hogy értesítést küldjünk, amint rendelhető lesz a termék, kérjük regisztrálj, vagy jelentkezz be, és a termék adatlapján feliratkozatsz az értesítő-szolgáltatásra!
 
 





  • Alkotók
  • Leírás
  • Részletek
  • Extrák
  • Kritikák

A 12 éves Oskar magának való fiú: osztálytársai kiközösítik, gyakorta bántalmazzák, s barátai nem lévén, egyedül rója az utcákat, miközben bosszúról álmodozik. Magányos hétköznapjai azonban gyökeresen megváltoznak, mikor Eli személyében egy fiatal lány költözik a szomszédba, akivel Oskar hamarosan összebarátkozik. Elivel azonban valami nem stimmel: hangtalanul közlekedik, egyik pillanatról a másikra képes köddé válni, s a fagyos hideggel mit sem törődve csak akkor jelenik meg, ha leszállt az éj. Ezzel egy időben a környék lakóit kegyetlen gyilkos kezdi megtizedelni, aki nem kímél sem fiatalt, sem öreget. Oskar gyanítja, hogy Elinek köze lehet a halálesetekhez, s talán nem is egyszerű halandó, hanem valami sokkal rémületesebb, egyben izgalmasabb is: egy vámpír.

Az Engedj be! nem csupán szokatlan környezetbe – a hólepte Stockholm külterületére – helyezi át a klasszikus vámpírmítosz történéseit, de hús-vér szereplői és sajátos atmoszférája révén hátborzongatóan valósághű ízt kölcsönöz a földöntúli thrillernek, melyet a rajongók és a kritikusok azonnal a műfaj egyik legjobbjának kiáltottak ki. A film számtalan díjat nyert világszerte, többek között a Washingtoni, a Torontói, a San Franciscói, a Chicagói és Bostoni Filmkritikusok díját, s értékét talán mi sem bizonyítja jobban, hogy már készül az amerikai feldolgozás.

Stúdió:
Játékidő:
110 perc
Gyártási év:
2008
Hangok:
- magyar - 5.1 (DD)
- svéd - DTS
- svéd - 5.1 (DD)
Feliratok:
magyar, angol
Képformátum:
2.35:1 (16:9)
Korhatár:


Tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott
 
Audiókommentár - Tomas Alfredson író/rendező és John Ajvide Lindqvist szerző/forgatókönyvíró közreműködésével
 
Werkfilm (így készült) - (kb. 8 p.) - MAGYAR FELIRATTAL
 
Kimaradt jelenetek - (kb. 6 p.) - MAGYAR FELIRATTAL
 
Képgaléria -
 
Képgaléria - Posztergaléria
 
Előzetes -
Átlagos értékelés:
R2-D2
értékelése:
2009. dec. 8. - 0:22
Én tényleg akartam, hogy ez a film megérintsen és elvarázsoljon… Hogy stílusos legyek, én beengedtem volna szerény kis világomba.. De nem sikerült. Olvasva Niwrok újfent remek írását, nem tudom, hogy én hol rontottam el, de nálam ez a mozi abszolút nem muködött..

Eloször is, nem figyeltem eléggé elotte és én bizony horrort vártam.. Ennek megfeleloen éjjel, egyedül néztem – mert úgy az igazi horrort nézni -, de az ido elorehaladtával bosszúsan bámultam a képernyore. Az égvilágon semmi félelmetes hangulat/jelenet nem pörgött elottem, inkább egyfajta muvésziesen megfilmesített tinidrámát láttam. Nem is lenne ez még baj, attól még muködhetett volna, de a remek képi világ mellett az összes cselekmény unalomba fulladt. A karakterek csak kósza árnyak a filmben, senkit nem ismerünk meg igazán, a motivációk mélysége hiányzik. Nem is igazán tudtam azonosulni senkivel: a szoke srác kicikizett szerepébe nem szívesen éltem bele magam, vámpírlány meg hadd ne legyek már… Csendben peregtek a képek, de valahogy ez a vámpírok köztünk élnek dolog nekem nem jött be.
Talán a hiperrealisztikus háttér az oka. Mert az bizony tény, hogy a 80-as évek svéd lakótelepének megjelenítése remekül sikerült. Akárcsak a saját gyerekkoromat láttam volna. Ráadásul a Rubik-kockás jelenet csak erosített ezen.. Szóval a helyszínnel, a háttérrel (a havas háttér borzongatóan zseniális), a díszlettel semmi bajom, mind remek volt. Túl remek egy vámpírfilmhez. Nekem túlságosan hiteles volt a környezet egy modern vámpírmeséhez – az mindig inkább fantasy elemekkel átszott történet legyen, egy távoli, elérhetetlen helyen – akár mondjuk a Kárpátok havasaiban..

A foszereplok is olyan élettelennek tuntek, s itt nem elsosorban a csajra gondolok. Az unott arcok törvényszeruen váltottak ki belolem is unalmat. Egy kis izgalom, pörgés feldobhatta volna a filmet..

Persze még így is van néhány remek jelenet. Az uszodás rész mellett gondolok itt még a tuzre, a be nem engedésre (itt olyan Stigmatás feelingem volt) no meg az alkalmi koporsóból való felébredésre. Egy kis lendületet vittek ebbe a lassú, szépen fényképezett drámába, ami elsosorban egy love story – egyfajta Alkonyat dark – és csak utána egy majdnem teljesen vérmentes vámpírfilm.

No persze lehet, hogy csak én nem voltam/vagyok jó passzban ehhez a filmhez. Egyelore nincs kedvem újranézni, a polcon viszont elfér: hogy ha majd egyszer a hideg svéd télbe vágyom véradásra, bármikor megnézhessem..

A DVD amúgy nem rossz darab. A kétoldalas borítóért köszönet, mint ahogy az eredeti DTS hangsávért is. Remekül szól, de bizony idobe telt megszokni a svéd nyelvet. Van némi extra is, felirattal, számomra tökéletesen elég volt.

Egy kicsit túlértékeltnek tartom ezt a mozit, de az legyen az én bajom.

Várólistára!

11 látogatóból 6 értett egyet ezzel a hozzászólással
Niwrok
értékelése:
2009. okt. 2. - 17:36
Nagyszeru alkotás, igazi minimalista mestermu az Engedj be!, ami boven több számomra, mint a mostanában oly divatos, és egyébként is örökzöld vámpír-kultusz meglovagolása.

Már csak azért is, mert ez nem klasszikus vámpírmese: semmi fodor meg csipke, rokokó és baldachin, nincsenek benne évszázados bunök, osi ármányok, és foleg nincsenek benne csillámporral beszórt aranyifjak, akiket a vágyakozásuk és az ösztöneik önmagukat elemészto kettose láncol halandó hajadonokhoz. Vannak azért állandó kellékek, talán csak a fokhagyma meg a karó hiányzik. Ezek a vámpírok nem kriptákban és várkastélyokban tengodnek, hanem egy svéd lakótelepen, télvíz idején. Áldozataik sem mélyen dekoltált cédák és esendo szüzek, hanem munkások, diákok. Vágyaik, szenvedélyük, ha volt is ilyen, már a múlté, csak a létezés monotóniája, ridegsége maradt számukra: megszerezni a napi betevo vért, csak hogy a következo nap véradagját legyen erejük megszerezni. Ezt a rutint csak néha szakítja meg a menekülés, ha a környékükön már gyanús lett a tevékenységük. Ez az, amit nagyon hatásosan érzékeltet a film, amit kifejez a két foszereplo gyerek és a mellékszerepok játéka, amit elmesél a történet, és amiért, ha szeretsz "érezni" egy filmet, már érdemes megnézni az Engedj be!-t.

A díszletek (azért egy téli, svéd lakótelep sivárságával kevés helyszín veheti fel a versenyt), a párbeszédek (nagyon kevés a szöveg, de annyira nem is hiányzott), a filmbol áradó (annak jellegébol eredoen nem tipikusan pozitív) érzések és hangulatok mellett lehet mélázni a mögöttes tartalmon. Olvastam már ezt leegyszerusíteni a gyermeki gonoszságra, kibovítve az elhidegülo társadalom kritikájával. Számomra ez az volt, ami az alaphelyzet: a vámpírok köztünk élnek. Legfeljebb nem a vérünkre fáj a foguk, hanem a pénzünkre, az idonkre, a figyelmünkre, az érzéseinkre, a támaszunkra, és ugyanúgy felfedezhetok a szomszédban, mint a politikában, a sarki közértben, a munkahelyen vagy a családban, "baráti" körben. Aztán hogy ki mit kezd a körülötte ácsingózó vámpírhordával, felismeri-e oket egyáltalán, egyéni ízlés kérdése... Ja, és persze ezek a vámpírok néha láthatók a tükörben is.

Ne tévesszen meg senkit hát, hogy vérszívók vannak a történetben, mert egyes rajongóik, ha megnézik, valószínuleg nem kevés haraggal fognak visszagondolni erre a száz percre, ami meggyalázza és kiheréli imádatuk mítoszát, kiszívva annak lételemeit, a misztikumot és a romantikát. Részemrol meg pont ezért az "erosen ajánlott" kategória, és ha mindenáron negatívumot kéne mondanom, azok maximum a rondán animált CG-macskák lennének, de ez még arra sem elég, hogy az ötödik csillag egyik csücske megfakuljon.
25 látogatóból 17 értett egyet ezzel a hozzászólással
K
értékelése:
2011. már. 14. - 16:47
Az Alkonyat degenerált és ultrasteril bohózata után – otthon svéd napokat rendezvén – megnéztem ezt az utóbbi időben rajongva dicsért alkotást.
Először is a műfaji besorolás nem helytálló, ez a film nem adja a horror sacri érzését, a borzongás egy magasabb rendű fajtáját.
Inkább egy pszichodráma, amolyan fausti utánérzés, melyet gyermekekre hangolva figyelemfelkeltés vagy inkább elvonás szándékával készítettek.
Ha a film koncepciója inkább képzelgés lett volna, egy kamaszodó kisgyermek projekciója, aki a szomszédlánnyal való képzelgésének hatására cselekszik, azt gondolom, egy izgalmasabb film lehetett volna.
Így lett egy érdekes és kellemes hangulatú gagyi, de messze túlmutatva az utóbbi vámpírőrület groteszk és primitív termékeitől.
Kiemelendő a főszereplő kislány játéka, akinek az arca hol bájos, hol démonian gonosz. Sajnálatos, hogy ez a film sem tudta elkerülni a szokásos beidegződéseket, de mégis nagyobbrészt egyedi tudott maradni.
Olyan érzésem volt azért, hogy egy filmes elegyet nézek, az Interjú a vámpírral és a Jófiú című film elegyét megspékelve a szintén degeneratív tüneteket mutató svéd gyermekverseknek nevezett postfreudista görénykedéssel.
Ezért a film egy stabil közepes, bár itt-ott remeg a léc…
10 látogatóból 3 értett egyet ezzel a hozzászólással
memora
értékelése:
2010. feb. 21. - 5:27
Jó film a Låt den rätte komma in :), ott a helye 2008 fontos filmjei között.
Képes a vámpírmítoszt viszonylag új megvilágításba helyezni, és olyan történetet mond el, amit érdemes sokadszorra is meghallgatni.
Viszont éppen ezért olyan eredetinek nem mondanám, mint sokan kiemelik, mert a dráma plot-linet már sokszor ellotték elotte, többek közt (SPOILER) Stephen King a Carrie-vel, vagy az 1963-as The haunting.
Az író mindössze a természetfeletti jelenlétet variálta át, a történet váza nem új.
A muvészfilmes minimalizmusa és az ahoz kivállóan passzoló már-már stilizáltnak ható mozdulatlan fehér, szürke képi világ már jobban kiemeli a "normál" módon elkészített filmek közül. A két fohos szinte tükörképe egymásnak a saját világukban, yin és jang módon egészítve ki egymást. Érdekes jelenet például amikor a lakásaikat elválasztó fal két oldalán "beszélgetnek" egymással. De érdemes összehasonlítani Oskar kapcsolatát és beszélgetéseit a családjával, Eli és a mentora (ghoul?) kapcsolatával.
Oskar számára Eli az egyetlen, akivel oszintén tud beszélni, akitol odafigyelést kaphat, és vice-versa.
Szinte csak ehez hasonló apró kis szimbólumokból áll az egész film.
(SPOILER VÉGE)
Persze ezért nem is kell egy kimondottan szórakoztató mozit várni, mert nem ilyen céllal készült ;)
0 látogatóból 0 értett egyet ezzel a hozzászólással
gerbence
értékelése:
2011. jún. 4. - 10:54
Attól eltekintve, hogy a történet józan ésszel belegondolva tragikusan és förtelmesen elborzasztó, egy gyönyörűen bemutatott ember-vámpír "szerelem". Nagyon csöndes, nagyon fájdalmas, hosszan kitartott, mint egy néma kiáltás.
Valami nekem hiányzott a zseniálishoz, talán éppen az, hogy a főszereplőkkel az ember már nem tud, nem hajlandó azonosulni, ha túl van a tinédzserkorán, de mégis empátiával tudtam szemlélni őket és meg tudott érinteni a kapcsolatuk, illetve a sorsuk, ami azon keresztül megmutatkozik.
Ha a modern romantikus vámpírfilm origóját a Coppola féle Drakulában határoznám meg, akkor az egyenes egyik végén állna a Twilight féle túlvezérelt tinirománc (a kettő között az Interjú a vámpírrallal), és átellenben, a másik végre kerülne ez a film a maga naturalisztikusságával, valósságával, hitelességével.
Felemelő helyett lehangoló katarzissal, hősies helyett nyomasztó tragédiával.
1 látogatóból 1 értett egyet ezzel a hozzászólással
CV
értékelése:
2010. jún. 10. - 16:22
Az a szenzációsan jó ebben a filmben, hogy nem írja újra a vámpírmitológiát, hanem megtartja olyannak, amilyen (lásd: a napfény megöli oket, vért isznak, emberfelettiek, be kell hívni oket stb.) és egy teljesen új helyzetben teszi az egészet.
Nem ilyen baromság, mint az Alkonyat, amiben köze sincs a vámpírokhoz a benne szereplo fohosöknek, vagy nem az a végtelenül unalmassá agonizált dolog, mint amit Anne Rice képvisel.
Ez a film sok mindent a nézo képzeletére bíz ettol olyan fantasztikus. A benne megjeleno dolgok pedig a mindennapi élet részei. Könnyebb azonosulni a kiközösített, rossz családi háttérrel rendelkezo magányos fiúval vagy éppen a szintén magányos 12 éves szintjén maradt vámpírral, mint bármely mostanság divatos vérszívóval. Azt is mondhatnám, hogy Werner Herzog 79-es Nosferatuja óta nem készült ennyire emberi vámpírfilm, ami egyben ennyire hagyománytisztelo mégis újító. Le a kalappal elotte.
A regényt pedig nem olvastam, de ezek után oda lehet tenni a Drakula és a King féle Borzalmak városa mellé.
2 látogatóból 1 értett egyet ezzel a hozzászólással

A termék vásárlói ezeket is szerették:
DVD
BLU-RAY
KÖNYV
DVD
Vásárlói értékelés
ÁTLAG
74%

8 értékelés
Részletezés: 
81-100%
 (3)
61-80%
 (3)
41-60%
 (1)
21-40%
 (0)
0-20%
 (0)

Megosztás

Ingyenes szállítás
 

Az oldalon feltüntetett termékképek csupán illusztrációs célt szolgálnak. A valódi termékek megjelenése esetenként eltérhet a képen látottaktól!
Tel.: 06/1-41-31-555 | © Xpress.hu 1999-2018. Minden jog fenntartva.
T: T: