• {name} ({TCS})


Nem regisztrált felhasználó  - [belépés]
böngésző

Xpress.hu > Blu-ray > Star Wars I - Baljós árnyak (Blu-ray)
Star Wars I - Baljós árnyak Star Wars I - The Phantom Menace
A termék csak csomag részeként vásárolható meg
 
 
 
 





  • Ebben a csomagban kapható
  • Alkotók
  • Leírás
  • Részletek
  • Extrák
  • Kritikák

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban.

Nyugtalanság uralkodik a Galaktikus Köztársaságban. A távoli csillagrendszerekbe irányuló kereskedelmi utak megadóztatásának tervét heves viták övezik.

A kapzsi Kereskedelmi Szövetség úgy próbálja elérni célját, hogy felfegyverzett csatahajóival blokád alá veszi a parányi Naboo bolygót.

Míg a Köztársáság Szenátusában véget nem érő szócsaták zajlanak az aggasztó eseményekről, a Főkancellár titokban útnak indít két Jedi lovagot, a béke és az igazság őrzőit, hogy oldják meg a konfliktust...

A világ leghíresebb és legsikeresebb mozifilm-sorozatának első epizódja végre blu-ray-n is megjelenik. A hihetetlenül magas elvárásoknak megfelelően a házimozi-rajongók otthonukban is a legtöbbet kapják George Lucastól: a THX minősítésű dupla blu-ray technikai paramétereit és extráit tekintve is kitűnik az átlagból!

Játékidő:
136 perc
Gyártási év:
1999
Hangok:
- magyar - 5.1 (DD)
- angol - DTS-ES
- német - DTS-HD
- spanyol - DTS
- lengyel - 5.1 (DD)
Feliratok:
magyar, angol, arab, görög, héber, izlandi, kínai, lengyel, német, portugál, spanyol
Képformátum:
2.35:1 (16:9)
 
Audiókommentár - George Lucas, Rick McCallum, Ben Burtt, Rob Coleman, John Knoll, Dennis Muren és Scott Squires közreműködésével
 
Audiókommentár - a stábbal és a szereplőkkel készült archív interjúkból
Átlagos értékelés:
R2-D2
értékelése:
2011. szep. 26. - 0:56
„Réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban…”

Réges-rég terveztem én ezt, de egészen eddig a kiadásig hiányzott belőlem az a plusz, ami egy ilyen gondolatsor megírására inspirált volna. De most, hogy (sokadszor) újranéztem az EP I-et, ezúttal a BD-n– nos, most megtört a jég..

Prológus:

970 év telt el azóta, hogy Darth Bane ármánykodása nyomán a Sötét Testvériség megsemmisült. 970 éve mondatott ki először a Sithek alaptörvénye: a Kettő szabálya. Azóta tartott a folyamatos rejtőzködés, kivárás, hogy egyszer uralmuk alá hajtsák a Galaxist… és most, Bane öröksége beteljesedni látszik. Eljött Darth Sidious ideje, hogy a sötétségből előreküldje tanítványát, a második számú Sithet, Darth Mault, hogy a hatalom átvételének fondorlatos útján az első lépést megtegyék….

E példából is remekül látszik, hogy A baljós árnyakra sokféleképp lehet tekinteni. Aki mély, elvetemült SW fan, annak csupán egy több ezer éves történelem egy darabja, a Sithek újbóli felemelkedésének egy fejezete – a különlegessége a megfilmesítés. Aztán pl. a fiamnak, az új generációnak egy jól sikerült, 6 részes filmeposz első fejezete, Anakin Skywalker felemelkedésének kezdete. Aztán meg a megrögzött, 70-es, 80-as évekbeli ős- SW rajongóknak?? egy mítosz lerombolása.. Tulajdonképp én mindenkit meg is tudok érteni, jómagam nagyjából az első és a második csoport határára tájolnám magam. Még akkor is, ha korban a harmadikba illenék.

Az kétségkívül nem szerencsés dolog, hogy ez egy előzményfilm. Az meg végképp nem volt az, hogy 16 évet kellett rá várni (bár az okokkal azért nagyrészt mindenki tisztában van). Egyrészt az akkor gyermek generáció szégyenszemre felnőtt lett, s rajongása tárgya maradt ugyan a régi SW világ, de ezzel egyben egy kultikus falat is emelt köré. Mintha gyerekkorát körbezárta volna bástyákkal – a világ meg elment mellette. Így ragaszkodva a klasszikus (mily ostoba megfogalmazás) trilógia mítoszához, náluk törvényszerű volt az EP I. bukása. Másrészt a 16 év mérhetetlenül felfokozott várakozást eredményezett – s valljuk be, mindannyiunk fejében zakatoltak a fogaskerekek, mi is jöhet a filmen, a moziba. Úgy, hogy tudtuk a végkifejletet. Hát persze, hogy sok embernél megbukott a film. Mást szerettek volna, máshogy képzelték. Felnőttebb fejjel - gyanítom, ezek közül sokan még az első kategóriába is beletartoznak. Én nem. Én úgy voltam vele, ennyi idő után bármi ami SW film, jöhet. TÖKMINDEGY, mi az. És kiürítettem az elmémet, és befogadtam az új világot. És hihetetlenül élveztem akkor - meg ma is.

Mert újra űrcsatát láthattam. Meg lézerkardpárbajt, új, csodás bolygókat. Imádom a SW bolygóit. Újra a Tatuinon lehettem, meglát hatattam a Corusantot – amit Lucas egyébként a későbbi könyvek nyomán illeszthetett bele a filmbe – s megcsodálhattam egy gyönyörű új világot, a Naboot. A látvány az első percektől a székbe döngölt. Akkor, ’99-ben ez volt a csúcs – mint ahogy az EP IV. is volt a maga idejében. Nem volt még Avatar, Gyűrűk Ura, Mátrix, Transformers. Semmi, csak Lucas műve. Maga a csoda. Minden kockája maga volt a varázslat. De ez nem csak a látványról szól. Parádés szereposztásban indul útjára az előzmény sztori, hisz McGregor, Neeson, S.L. Jackson, Portmann mind-mind kiváló színészek, s örömmel adták nevüket ehhez a világhoz. Ide sorolnám még a kis Jake Lloydot is, aki aztán sajna azóta eltűnt a süllyesztőben Remek új karakterek, végre egy csomó Jedit megismerhettünk – még ha csak a Tanácsban is ülve. És igen, sokak számára a legfájóbb pont: imádom Jar-Jar-t, ahogy a többi ecebóca szereplőt is. Wattoo-t, a gungen királyt, mindenkit. Ez így kerek – kellett ennyi játékosság, gyerekség, móka a történetbe. Mint ahogy ez korábban is megvolt. Érdekes, később a szőrös, két lábon járó szörnyeteget miért fogadta el fenntartások nélkül mindenki?? Meg az ewokokat….Nekem semmi bajom nincs a szereplőkkel. Szeretem én ezt az egészet annyira, hogy magamat köptem volna szembe, ha fikáztam volna akkor – s fikáznám most. Helyette maximum hangerőn döngettem itthon a filmet, s huszonvalahányadik nézésre is izgultam, örültem, könnyeztem. Mert fontos nekem ez a mai napig.

Mint ahogy a filmtörténelemnek is fontos része. Bár technikailag mára már túlszárnyalták - meg bevételileg is -, mégis néhány jelenete egészen maradandó élmény. Természetesen a fogatverseny mindenekelőtt – milyen jó, hogy beleillesztették a VHS-ről lemaradt második kört -, de Darth Maul és a Jedik párharca, vagy akár a droidsereg életre kelése szintén borzongató, akárhányszor nézem. No meg Qui-Gon halála… Egyébként szerintem az egész film leggyengébb jelenete, mikor Obi-Wan kiugrik, s kettévágja a Sithet. Annyira gyermeteg az a koreográfia… Addig meg annyira jó volt….Ami még külön tetszett és ötletes, azok a finom kis „megágyazások”, kapcsolódások a későbbi részekhez, pl. R2 és C-3PO kapcsolata, Greedo, stb… S bizony milyen jó, hogy erre a kiadásra kicserélték Yodát. Nevetséges és kezdetleges volt a bábu az eredeti moziban, különösen az EP II. és az EP III. fényében, inkább egy rokkant öregúrnak tűnt, mint egy nagy harcosnak. Tudom, sokan morognak miatta, de ez így van rendjén. Így kerek, így tökéletes. Mint ahogy a korábban szintén sokat szidott zene is. Szerintem a Duel of the Fates a második legjobb SW téma a Battle of Heroes után s a Main theme előtt.


Azt nem vitatom, hogy rengeteg mindenbe bele lehetne kötni. Dialógusok, túlzott meseszerűség, stb. Ugyanakkor azt a tényt is illene elfogadni – különösen a második trilógiát istenítőknek - hogy ez a film egy új történet kezdete. Egy új történeté, új nézőkkel. S nekik a régi trilógia az égvilágon semmit nem jelent, s ahogy telik az idő, egyre többen lesznek ők, akik itt fogják felvenni a történet fonalát – a most károgók meg mehetnek majd zsémbes öregúrnak. Vagy megszeretik ők is ezt is.

Írásom apropója ugyebár a BD lemez, amikről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. A kép egyszerűen gyönyörű, abszolút nem érezni a CGI túlélességét. Tartottam tőle, de nem. Csodás a színvilága, részletgazdagsága, minden. Ahogy a hangja is. Kezdjük ugye a kellemetlen hírrel, miszerint nincs rajt angol HD hang. Jómagam, amíg nem tudom, az milyen, maxi el vagyok ájulva ettől is. Az angol DTS ES brutálisan jó, SW még soha nem szól ilyen jól!!!. Ami mélyek előjönnek mindenhonnan, amennyit a hátterek dolgoznak, az beszarás. A Skywalker Sound kitett magáért. De van egy jó hírem is. A magyar szinkron hangzása alig marad el az angoltól, kiváló keverés az is. Sőt, a német HD hang meg csak minimálisan übereli (ha übereli egyáltalán) az angol DTS-t. Úgyhogy aki tartott HD hang hiányától, megnyugodhat. Az qrva jó lett így is. Extra gyanánt a kommentár akár érdekes is lehet – majd egyszer, ha sok időm lesz, meg is nézem.

Kosárba!


Folyt köv….
16 látogatóból 15 értett egyet ezzel a hozzászólással
Adam Van Helsing
értékelése:
2012. jún. 26. - 10:17
Star Wars Episode I. kritika
Van egy olyan általános nézet ezzel a prequel trilógiával kapcsolatban, hogy minek kellett ezt elkészíteni - a Star Wars jó úgy, ahogy van. Ezzel én magam is tökéletesen egyetértek, a ma már klasszikus trilógiaként emlegetett széria úgy jó, ahogy van: egy nagyon szép egész, ami nem szorul további magyarázatra. Ugyanakkor a másik oldalt is tökéletesen megértem, sőt, még szimpatizálok is a gondolattal, miszerint bővítsük ezt a legendát. Ugyanis a Star Wars egy olyan valami, ami megérdemli, hogy folyamatosan jelen legyen, hogy időről időre frissüljön, és ezzel újabb és újabb generációkat varázsoljon el. Így az előzményfilmeket, mint alapkoncepciót jómagam jó ötletnek tartom - és mielőtt bárki elkezdene hevesen köveket dobálni felém, leszögezem, hogy arról a marketing-prostítucióról, amin az utóbbi években kedvenc galaxisunk átesett, merőben más a véleményem.

Szóval 1999-ben már tizenhat éve nem látott a mozivászon új Star Wars-ot. Ez idő alatt ez az egyszerű filmcím fogalommá, sőt, intézménnyé vált, egy olyan jelenséggé, ami a mai világban megkerülhetetlen, és aminek több millió rajongója van. Egy ilyen valamihez bármilyen módon hozzányúlni nem csak szentségtörés, de öngyilkos vállalkozás is, így megmondom őszintén, nem irigylem az akkori George Lucas-t: ez a léc már olyan magasan volt, amit az emberek alig 1%-a tudna megugrani. És Lucas nem volt közöttük.

Szinte látom magam előtt, ahogy szakállas mesterünk összeírja, hogy mit kellene ezzel a filmmel kezdeni. Első pont: komolyabb hangvétel, mert unom, hogy mindenki gyerekesnek mond, majd teszünk bele politikát meg ilyeneket. Második pont: valami újat kell kitalálni. Harmadik pont: nosztalgia és utalások ezerrel, lehetőleg az egész film alatt. És igazából meg is van fejtve a Phantom (és az egész prequel-széria) átka, hiszen eme felsorolás második és harmadik pontja egyfajta ellentmondás, de a baj nem ez, hanem az, hogy filmünk ezt a paradoxont szorgosan igyekszik is betartani.

Kezdjük a pozitívummal, vagyis az új szemlélettel. Az egyből leesik mindenkinek, hogy ez a Star Wars nem az a Star Wars, és ez nem feltétlenül rossz. Lucas elismerést méltóan merészen egy stílusváltást visz végbe, kvázi egy teljesen új kaput nyit saját meséjének, amibe tényleg minden belefér. A klasszikus trilógia durva vonalait kecses ívek (elég csak a hajókra gondolni), a lézerfegyveres cowboyokat akrobatikus harcművészek, a leigázzuk a világot című halál egyszerű ideológiákat pedig szövevényes konspirációk váltják fel. Ízlésesen és izgalmasan fér meg egymás mellett a hi-tech haditechnika és a márványoszlopos palota, az energiareaktor és a lovagi rendek ősi legendái, és még sorolhatnánk. Az irány egyáltalán nem rossz, a széria új megvilágításba kerül, a világ pedig akkorára tágul hirtelen, mint még soha. Nem hiába van az, hogy az ilyen olyan marketingtermékek (játékok, könyvek, képregények) inkább a negyedik rész által felállított origo innenső oldalát preferálják. Szó mi szó, a Phantom által kinyitott ablak egy izgalmasabb valamire tekint. Na de mit tud ezzel a lehetőséggel kezdeni maga a film?

Ha nagyon durván akarunk fogalmazni, a válasz az, hogy semmit - maximum egy felszínkaparást kapunk. Ennek oka pedig George Lucas, aki annak ellenére, hogy bátran új távlatokat nyitott (már megint), gyáva nyúlként viselkedik, ha bármi egyébről van szó. A Phantom-ban minden és mindenki valaminek a klónja. Alec Guniess? Liam Neeson! Rohamosztagosok? Rohamdroidok! Ewokok? Gunganek! Harcos királylány? Natalie Portman! Luke Skywalker? Anakin Skywalker, akinek még csak egy másik bolygót vagy életcélt se voltak képesek kitalálni (ez mondjuk bizonyítja, hogy a Tatooine a világmindenség közepe)! Vicc az egész, hogy mennyire nem tud Lucas a saját és jó ötletével mit kezdeni. Másol, másol és másol - ha nem tudnánk, hogy a Phantom-on kívül vannak egyéb filmek a szériában, tutira összeomlana az egész.

Ez a klónozási hadművelet ellehetetlenít mindent, és az egészből nem lesz más, mint egy rosszabb fajta nosztalgia utazás - ez a film olyan mértékben épít az előzetes ismeretekre, hogy olyat talán még nem is láttam. Az egész kimerül abban, hogy "áháá, itt jön be R2 a képbe", meg "hohóó, ez már majdnem úgy néz ki, mint a Halálcsillag", meg "óóó, nézd milyen gyanútlanul sandít itt még egymásra Anakin és Obi-Wan", és ez így megy a végtelenségig. És hogy visszatérjünk a fentebb említett első pontra, vagyis a politizálásra: ez az, ami rohadtul nem illik ide, és nem attól lesz valami felnőttes, hogy mindenki kamatlábakról kezd el beszélni (ugyanakkor ha ez a felnőttesedés volt a cél ezzel, akkor mit keresnek itt az Ewok klónok?) - az Empire anno úgy tudott magasan kiemelkedni, hogy ugyanazokat az eszközöket használta, mint másik két trilógiabeli társa. Ezt a szenátusos baromságot a mai napig nem értem, és ami még rosszabb, halálosan unom is: akárhányszor bekerülünk abba a tanácsterem félébe, mintha megállna az idő.

Az egész filmet egy rövid- és hosszútávra értett átgondolatlanság jellemzi, kezdve onnan, hogy már itt világossá válik, hogy ez a trilógia nem lesz egységes. Lucas nagyon jó dolgokat talál ki, aztán nem csinál velük semmit - a legjobb példa erre az univerzum (egyik) legcoolabb fazonja, Darth Maul, aki annyira állat, hogy arra szavak nincsenek, és George, amilyen gyorsan csak teheti, megszabadul tőle. Hogy miért? Fogalmam sincs. Itt teszem hozzá, hogy Darth Maul karaktere a legjobb, amit a három film együttesen fel tud mutatni, és ha Lucas nem lett volna ennyire buta, és végigviszi őt három filmen keresztül, akkor egy: egy olyan, még ennél is kultabb figurával gazdagíthatta volna a világot, ami simán felér Darth Vader-hez vagy a T-800-ashoz; kettő: ha a további filmek nem is lettek volna jobbak tőle (pedig de), az tuti, hogy nagyobb egységességet visz beléjük. Na de mindegy, Darth Maul a filmtörténelem legnagyobb kihagyott ziccere.

Mindezen ostobaság ellenére mégse mondanám azt a Phantom-ra, hogy rossz film, mert egyáltalán nem az. Története semmivel se rosszabb az átlag Star Wars-nál (az Empire-t természetesen nem ide értjük), karakterei bár másolatok, de azoknak jók, és a "le akarom harapni a fülemet, mert ekkora baromságokat nem bírok hallgatni" párbeszédek is a minimumra vannak tekerve. Lendülete, bár párszor megtörik, azért viszi az embert, egyes jelenetei kifejezetten jók, az agyamat pedig folyamatosan eldobom, hogy tizenhárom éve milyen mennyiségű és minőségű CG-t tudtak összehozni. És ami a legfontosabb, a Phantom hozza a feelinget. Nem tudom hogyan, de hozza. Amikor pedig a nabooi vadászgépek megtámadják azt a kereskedelmi mifene űrhajót, illetve amikor Qui-Gon, Obi-Wan és a fentebb magasztalt Darth Maul megejtik a teljes saga legjobb fénykardpárbaját, akkor bizony fülig ér a szám, és újra ott vagyok abban a messzi-messziben. És akkor bevágják, ahogy Jar Jar bénázik. Valahogy így áll össze ez az egész. Olyan 6,5 körül van, de az említett feeling miatt legyen 7/10 - ma jószívű vagyok.
0 látogatóból 0 értett egyet ezzel a hozzászólással

Blu-ray
Vásárlói értékelés
ÁTLAG
85%

2 értékelés
Részletezés: 
81-100%
 (1)
61-80%
 (1)
41-60%
 (0)
21-40%
 (0)
0-20%
 (0)

Megosztás

Ingyenes szállítás
 

Az oldalon feltüntetett termékképek csupán illusztrációs célt szolgálnak. A valódi termékek megjelenése esetenként eltérhet a képen látottaktól!
Tel.: 06/1-41-31-555 | © Xpress.hu 1999-2018. Minden jog fenntartva.
T: T: