LADA: minden dramaturgiai baromság megmagyarázható minden filmben. A helyzet azonban az, hogy normális, jól megírt, profi forgatókönyvből készített film esetében nem merülnek fel ilyen kérdések.
Még a meséknek (mint amilyen a Star Wars) is vannak bizonyos szabályai. A mese világában a dolgoknak hihetőnek, hitelesnek és logikusnak kellene lenniük. Ehhez képest a Star Wars klasszikus trilógia nagyjából szigorú stílusa, logikus cselekménye, jól felépített sztorija és egymásra épülő szerkezete után Lucas az EPI-ben pusztán marketing-fogásból szeretné kibővíteni a nézők csoportját és Jar Jarral, a kisfiú Anakinnal megcélozza a kicsiket, feláldozva ezzel a sztorit és az egységes stílust, az EP II-ben úgy dönt, hogy nyit a nők felé, és egy kis szirupos, brazil-sorozat szintű románccal önti nyakon a történetet (és itt nem a szerelmi szállal van gond, hanem ahogyan megjeleníti a szerelmi szálat). A klasszikus trilógiában a hercegnő és Han Solo piszkálódós, évődős kapcsolata sem volt túl mély, de ezerszer hitelesebb, élvezhetőbb és kidolgozottabb volt.
Nekem tehát az a véleményem, hogy Lucas 25 éve az álmát vitte vászonra, majd később tőkét kovácsolt belőle, most pedig tudatos üzletemberként maximalizálni akarja a profitot, és e cél érdekében hajlandó feláldozni a történetet is.
Ezzel nekem semmi bajom: a SW egy termék, Lucas pedig üzletember. De ne akarjon senki komolyabb tartalmat, mondanivalót belemagyarázni a nyilvánvaló dramatikai baromságokba, és velem azt sem tudjátok elhitetni, hogy a SWII jó film. Szerintem ha egy kicsit őszinték lennétek magatokhoz és mondjuk fél lépés távolságból szemlélnétek a filmet, ti is belátnátok, hogy ennél csak jobb lehetett volna (és nem technikailag értem - azzal semmi bajom).