Mennyire maradandó...?

Hogy mi a tömegigény azt én nem tudom megítélni. De felteszek egy kérdést. Ha lehetne kapni Blue-ray lejátszót 150 ezerért (persze full DVD kompatibilis) és minden héten megjelenne egy film a már említett Blue-ray lemezen 1080 soros felbontásban 1000 Ft-al drágábban, mint a DVD, mennyi idő után gondolkodnátok el azon, hogy ha új lejátszót vesztek akkor Blue-ray lejátszót vesztek és mennyi idő után gondolnátok először, hogy megér nektek plusz 1000 Ft-ot a dupla felbontás és x filmet nem DVD-n hanem Blue-rayen vennétek meg?

Benyo: Ha szabad egy megjegyzést a gondolatmenetedhez. Igaz, hogy folyamatosan nőnek a képernyő (kivetítő) méretek, de egy bizonyos ponton túl nem lesz tömeges eladás. Még ha fillérekbe kerül is majd egy kivetítő, vagy egy hatalmas képernyős TV, az emberek többsége akkor sem veszi majd meg, olyan egyszerű okból kifolyólag, hogy nem tudja hová tenni. A lakosság döntő többsége ugyanis kis lakásban lakik, és ez nem csak a keleti viszonyokra vonatkozik. Nyugat-Európában is csak a lakosság kb. 15-20%-a lakik olyan körülmények között, ahol egy méretes házimozinak akad hely. Én is inkább abban hiszek, amit sutter említett, vagyis, hogy a tömörítési eljárás, a technika megtanulása vezet majd a jobb képminőséghez. (Érdemes összehasonlítani mondjuk a Columbia egyes régi kiadványait, és ugyanannak a filmnek egy új kiadását.)
A dupla felbontás véleményem szerint nem tömegigény. Ebből még nem következik, hogy nem jelennek majd meg az új technikák, de szerintem a jelenlegi minőség, illetve a DVD-ben rejlő lehetőségek még jónéhány évig kiszolgálják majd a tömegigényt.

nem keversz senkivel... valóban, ha egy magyar kiadáson nincs dts, akkor én azt általában külföldről szerzem be... hiszen az a mottóm, hogyha kiadunk egy csomó pénzt egy lemezért akkor abból a legjobb legyen már meg...

azonban azt kétlem, hogy a dts hangzásál kell-e jobb otthoni filmnézésre...

a képben valszeg igazad van..több dvd-nél lehet látni, hogy a felbontás kívánnivalót hagy maga után..de szvsz nem a d-vhs fogja leváltani, hanem a meglévő dvd technikát (tömörítési technikát) fogják tökéletesíteni...

Sutter: bocs lehet, hogy keverlek valakivel de nem Te vagy az aki minden filmet ha lehet DTS-ben veszel meg? Abban a DTS-ben amiről az emberek nagy többsége azt állítja parasztvakítás és semmi hallható különbség nincs a DD-hez viszonyítva? Ha szerinted van különbség (amely tényleg kicsi) akkor Te imádni fogod a D-Theatert.

Kicsit furcsa, hogy egy olyan formátumot "néztek le" amelyik még meg sem jelent. Hogy a lakosság hány százaléka veszi észre fogalmunk sem lehet amíg magunk nem láttuk. Nem véletlenül nem hoztam szóba az SACD-t (DVD-Audio) hiszen én is egyetértettem Veletek abban, hogy talán nincsen rá szükség. De szerintem itt másról van szól. A VHS-hez képest a DVD dupla akkora felbontást eredményez. A különbség nagyon komoly. A D-Theater a DVD felbontásának dupláját jelenti. Nagyon fontos, hogy a D-Theater felbontása megyegyezik a digitális mozi felbontásával. Az Episode II-vel nem lesznek konvertálási gondok.
Hogy ki minél marad meg az egy más kérdés. Gondolom sokan hitték, hogy megmaradnak a bakelitnél. Ahogy elterjednek a lemezes felvevők a VHS is lassan eltűnik a piacról. Nem fog megjelenni több film VHS-en. A fejlődés nem áll meg akkor sem ha a felhasználó azt gondolja elég. De itt erről szó nincs. Minden évben nő a vásárolt TV-k képátmérője. 5 év múlva már nagyon általános lesz a 80cm és nem ritka a többméteres vetített kép. Ma 1 millióért már igen jó projektort lehet kapni. 2 éve ez még a duplája volt. Ahogy nő a méret úgy nő az elvárás a minőség fokozására. Igaz ma még a progresszív megjelenítés is ritkaságszámba megy. Szóval én nem akarok Veletek vitázni erről, ha lehetőségünk lesz rá nézzünk meg egyszer egy műsoros D-VHS kazettát (elfogulatlanul) és utána kezdjünk nyilatkozni, hogy szükség van-e rá vagy nincs. Részemről szükségét érzem látatlanba már csak azért is Mert a jövő (a jelen) mozija digitális lesz 1080 soros felbontásban és egy igazi házimozi rajognó álma, hogy a lakásában ugyanazt kapja amit a moziba. A hangot már megkaptuk. Már csak a kép hiányzik.

Azért mert 5-10 film megjelenik D-VHS-en attól még nem fogja leválltani a DVD-t és mint irtam egyenlőre a studiók szándéka sem ez.
(A cikkek közül csak az egyikben írnak arról mi is a szerepe a következő generációs médiumoknak,azért van az a szemléltető ábra is ott.)

Sutter barátunk megelőzött, de én is csak azt tudom mondani, hogy ez nem teljesen ugyanaz a helyzet. A különbséget a csöves rádió és a CD között mondjuk az emberiség 94%-a tisztán észleli (a süketek, nagyothallók esetleg nem). A CD és az Audio-CD, meg az SACD közötti különbséget max a lakosság 15%-a veszi észre (jóindulatú voltam), de ezek 99%-a nem tartja olyan szintűnek, hogy érdemben foglalkozzon a témával.
A VHS és a DVD között már kisebb a különbség, mint a csöves rádió és a CD között, de így is az emberek jó része észleli a különbséget és hasznosnak is tartja. A DVD és a HDDVD közötti különbséget fix, hogy csak a piac töredéke tartja egetrengetőnek.
Szóval ott sántít a példa, hogy az evolúció, a hallásunk és a látásunk fejlődése egy kicsit lassabb, mint a technika fejlődése, és van egy határ, aminél nem érdemes tovább lépni (mert a piac úgysem fogadja be az újítást).

kedves audiofil barátom, a lottó ötösöm jönne így be, mint ahogy rájöttem a válaszodra...:))

valszeg nagyapáink azért nem nyugodtak a fejlesztés terültén mert tudták, hogy a sercegő rádiónál kell kifejleszteniük egy jobb hanghordozót... ez sikerült is...

kívánom neked, hogy tudd tartani a fejlődést a technikával, ötévente mindig vegyél meg minden zenei albumot ami kijön más formátumban.. sok sikert hozzá... nekem bevált a cd.. én megmaradok ennél..:))

egy ilyen botfülünek akinek az mp3 is megteszi, annak a cd a zenehallgatás csúcsa..:))

Szerencsére nagyapáink nem ilyen nézeteket vallottak, mert akkor most is hallgathatnánk a csöves RH rádiókat és esti szórakozásnak történeteket mesélgethetnénk a kandalló mellett. Bár az nem is volna olyan rossz.

nekem az a véleményem, hogy otthoni zenehallgatásra, és filmnézésre nem kell jobb médium mint a cd meg a dvd....

Sziasztok!

Valahogy nem érzem azt, hogy félnem kéne attól, hogy az a film, vagy zene, vagy könyv (Bármi) ami nekem tetszik most, az majd nem fog tetszeni, a gyerekeimnek , unokáimnak. Nem baj, hogy nem fog tetszeni, a lényeg az, hogy nekem tetszen, mert ez a szép az egészben, ha már egy valakinek örömet okoz , megérte megcsinálni. Én személy szerint magam miatt veszem a DVD-ket, nem igazán gondolok arra, vajon tetszeni fog e másnak is. Nekem elég az, hogy nekem tetszik itt és most. Persze fontosak a családi szempontok, hogy együtt leülhessünk megnézni egy jó filmet, de legalább olyan fontosak azok a dolgok, amik csak nekem tetszenek. Persze lehet, hogy egyedűl vagyok ezzel, de nekem most ez a hobbim.

Üdv Péter

Torrente

A Star Wars (1977) és a Indiana Jones (1981) már 20 éves filmek és ezek most is népszerűek. Az IMDb top250-s listáján ezek a filmek az első 20 között vannak, ami azért jelent valamit.

Az ET-t most kezdték vetíteni az USA-ban és múlt hétvégén 3. a legnézettebb film volt.

Szerintem ezt az új filmek esetében elég nehéz eldönteni. Vannak persze biztos kiesők (Van Damme és az új Schwarzi filmek már ma sem érnek meg egy kölcsönzésnél többet, nekem meg annyit sem), de egy-egy örök darabnak hitt alkotás sem biztos, hogy kiállja az idők próbáját.
Az új ET-t még nem láttam, de emlékszem, hogy gyerekkoromban oda voltam érte, aztán 4-5 éve újra megnéztem és majdnem elsírtam magam.
Továbbra is azt vallom, hogy azok a 20-30-40 éves filmek, amelyeket ma jónak tartok, azok valószínűleg 20 év múlva is jók maradnak - az más kérdés, hogy tetszik-e majd a fiamnak, de reménykedem benne. Kedvenc filmjeim többsége akkor készült, amikor még én is kicsi voltam, vagy még nem is éltem.
A Shrek valószínűleg bejön majd az unokámnak is, mint ahogy szeretik a gyerekeim a klasszikus Ózt, a Hófehérkét és az Eszeveszett birodalmat. Nekik nem tűnik fel, hogy évtizedek vannak közöttük.
De megvettem magamnak a Van aki forrón szereti-t is, a klasszikus westerneket, A máltai sólymot, a Dr. Zsivágót, az Arábiai Lawrence-t, a Kubrick sorozatot és még egy kupac ilyen klasszikust, amik már kiállták az idő próbáját. Az biztos, hogy előbb adom majd el a Halálos iramban-t, mint ezeket. :)

Valóban örülök, hogy a technika szempontjából többé-kevésbé kitárgyalásra került a téma, de engem inkább a dolog másik aspektusa foglalkoztat, miszerint lesz-e valaki 20 év múlva, aki ugyanúgy elájul a Shrek-en, mint én most? Mondom, nem kizárólag a technikai színvonala miatt, hanem a hangulata, hangvétele, humora stb. miatt. Vagy a Die Hard első részének iszonyúan jól kitalált és megkomponált akciójelenetei ugyanakkora izgalmat fognak-e jelenteni 20 év múlva is? Olyanokról nem is beszélve, ami ugye még nincs meg dvd-n, de előbb-utóbb meglesz: Star Wars, Indiana Jones, Vissza a jövőbe? Nem gondoljátok, hogy TARTALMILAG ezek a filmek hamar elavulnak? Én nem, de erősen félek, hogy majd az utánnam következők nem így gondolják...
T

Ezt nem tudom miért mondod. A Te linkeiden is leírják, hogy megszületett az új szabvány a D-Theater amely 1080 soros felbontású (HDTV) képet tartalmaz és 5.1-es hangot. Az idén megjelenő filmek között van (D-VHS) pl. a Die Hard, az X-men, az U-571 vagy a Terminator 1-2.

Azért még nem kell félni,ugyanis az alabbi pár cikk is bizonyítja,hogy a nemrég bemutatott szabványok nem igazán a dvd-video leváltására jöttek létre,hanem sokkal inkább a DVD felvevők médiuma lesz inkább (a D-VHS esetében D-VHS felvevő) tehát a studiók még egy darabig nem tervezik a filmeket új formátumon megjelentetni.

http://www.thedigitalbits.com/articles/miscgfx/hddvdguide.gif

http://www.dvdfile.com/news/views/editors_desk/2002/01_31.html   (D-VHS)

http://www.eetimes.com/sys/news/OEG20020301S0091   (Blue-Ray Disc)

Persze nagyjából igazad van. Erre gondolok én is. 3 év múlva vehetsz majd kombinált lejátszókat. De az árak miatt nem aggódok. Olcsók lesznek egy pár év alatt. És nem kell lecserélned az egész rendszert hozzá. Csak új lejátszó kell. És a kérdés úgy hangzott mennyire tartós a DVD. Ebből a szempontból nézve nem tartós. Hamarosan lesznek jobbak (képminőséget tekintve már vannak - D-VHS). És szerintem azok akik (hozzád hasonlóan) többmillió forintot áldoztak házimozira azok váltani fognak mert a minőség a legfontosabb. Kevesen voltak VHS gyűjtők (műsoros kazira gondolok) tehát többen csak a jó minőségű archiválható filmek miatt lettek gyűjtők. Már kérdés, hogy az ember nem szívesen dobja ki a 200 filmes DVD gyűjteményét ha már ennyi pénzt költött rá. De majd a piac eldönti. Az is lehet, hogy a Columbia (Sony) azt mondja le is áll a DVD-vel és csak az új médián jelenteti meg a filmjeit. És akkor úgy sem lesz más választás. Persze ez nem jövőre lesz.

Érzésem szerint a DVD-jele még így is túl jó a projektoros TV-nek. Jó lenne, ha előbb a kivetítők minősége felnőne a DVD lehetőségeihez.
A dolgot úgyis a piac dönti el, és ezért jó szerintem a SACD hasonlat is. Igazad lehet abban, hogy esetleg leeshet az állam a különbségtől, de annyira nem lehet jó (kizárt), hogy ezért képes legyek olyan anyagi áldozatot hozni, mint a teljes házimozi rendszer lecserélése, és a filmek újra beszerzése.
Még a DVD sem tömegcikk (nálunk), a HDTV évek óta létezik, mégsem terjedt el tömegesen még az USÁban sem, úgyhogy nagyot néznék, ha 1-2 éven belül óriási forradalom lenne az új formátum piacán.
Képzeld el: nem hiszem, hogy átlagos csóka lennék a magam 200 db-os DVD lemez gyűjteményemmel és a projektorommal, de nincs igényem az új technikára. Mit szólnak akkor szerinted azok, akik a 40 ezres lejátszókat veszik, meg a Házimozi magazint kapkodják el a standokon a Panscan Johnny Mnemonic-kal? És akkor még ők sem a csóróbbak. A HDTV, HDDVD, SACD, AUDIO-DVD szerintem olyan lesz még legalább egy évtizedig, mint anno a lézerdiszk: drágán, kis példányszámban egy szűk réteg számára elérhető lesz, de a tömegek nem fognak hamar váltani.
Amit még el tudok képzelni, az a következő forgatókönyv: 2-3 év múlva minden DVD-lejátszó alapból tudja majd a DVD-t, a Blue Ray-t, a HD-DVD-t, a SACD és a DVD-Audiót, aztán választhatsz az igényeid és a pénztárcád szerint az "olcsó" DVD, CD, vagy a drágább kiadású HD-s változatok között. Mint ahogy nyugaton most is eldöntheted, hogy sima vagy superbit, szimpla, vagy 5 lemezes extra változatban, panscan, vagy szélesvásznúban veszel meg egy filmet.

A DVD-Audio és az SACD hasonlat nagyon rossz. A tömegek által hallgatott zenék (Madonna, house stb.) nem igénylik a nagyobb részletezőképességet. Azt is mondhatjuk, hogy még egy jobb fül sem hallja meg a különbséget. Ezért nem terjednek el ezek a formátumok. Komolyzenén és jazz zenén már hallható a különbség de ezek rétegzenék.
Ha kivetítőn nézed a filmeket akkor aztán főleg szembetűnő a DVD felbontása. Ha téged kielégít akkor jó. Majd ha egyszer véletlenül megnézed az új médiát és leesett az állad akkor majd váltassz. Egy idő után zavarni fog a különbség a régi és új filmjeid között és nekiállsz a kedvenc régi filmjeidet is lecserélni. Így megy ez.
A házimozi hanghatásaiban nem lehet már áttörést elérni. A 8-9-10 csatornás rendszerek halálra vannak ítélve. Felesleges és értelmetlen. De a DVD képminősége hagy maga után kivetnivalót. Főleg akkora méretben amekkorában Te nézed. Nem mindegy, hogy valamit VGA-ban vagy SXGA-ban nézel.

Ja, és az Audio-DVD, meg a SACD iránti minimális kereslet is szerintem azt jelzi, hogy azért van egy határ. Az emberek többségének ez így pont jó, köszönik szépen, nem kell jobb - különösen drágábban, a régi gyűjtemény kidobásának terhével.

Most 103 centis projektoron nézem a JB-t, és nem hiszem, hogy jobban szórakoznék, ha kétszer ekkora lenne a felbontás.
Biztos vannak olyanok, akik ezzel nem így vannak, de nekem ez pillanatnyilag elég. Ez körülbelül olyan, mint a SACD, meg az Audio-DVD, amelyekről tudom, hogy technikailag jobbak, mint a CD, összehasonlítva (egymás után hallgatva) biztos a különbség is számottevő, de pillanatnyilag nincs igényem CD-nél jobb hangminőségre.
Mindennél lehet jobbat csinálni. Ha kijön a HDDVD, a laborokban már a négyszeres felbontást tesztelik majd. Szóval szerintem nem szabad vakon követni a trendet, őszintén be kell látnia mindenkinek, meddig terjednek a tényleges igényei.

A kocsit azért veszed, hogy két-három évig használd. Kiszolgálja az árát. De a DVD filmeket nem azért veszed, hogy egy-két évig nézegesd. Ha csak nyolcszor nézed meg ennyi idő allatt már inkább megéri kölcsönözni. SZVSZ nem szeretnéd inkább dupla ekkora felbontásban nézni a James Bond-ot?

Ilyen alapon kocsit sem érdemes venni, mert amint kigördülsz vele a kereskedőtől, már nem ér annyit + jön az új modell.
Eléggé frusztráló az új technikák nyomulása, de mindenkinek tudni kell megszabni a határait (igény és pénz szempontjából).
Ha számolatlanul lenne pénzem (mert mondjuk én alapítottam volna az Ezüsthajót :) ) akkor persze venném a plazmatévét, HDDVD-t, superbit lemezeket, stb.
Így azonban nem fáj a fejem. Örülök annak, hogy meg tudom venni viszonylag időtálló minőségben a Keresztapát, meg néhány más kedvenc filmemet.
Nekem az 5.1 is bőven elég, eszemben sincs sírni, amiért nem tudom kipróbálni a DTS-t, vagy az EX-et, ennek ellenére nem tartom magam igénytelennek.
Most áttekintve a gyűjteményemet, biztos, hogy kb. 15-20%-ukat előbb-utóbb eladom, de az is biztos, hogy nagyrészük valóban időtálló. Miért gondolom? Mert többségük már most is évtizedes. Az új látványos akció-őrületeket általában kölcsönkérem, néha megveszem, de egy percig sem gondolkodtam azon, hogy megvegyem-e a Taxisofőrt, a Keresztapát, a James Bond sorozatot, vagy a Hitchcock gyűjteményt (ami itthon sajnos nem jelent meg).

Nem beszéltél egy másik dologról ami még elgondolkodtatóbb. Ez pedig az, hogy a DVD elavul, mint technika. Kint a D-VHS amelyik 40Mbit/sec-es képátvieli sebességgel 1080 soros felbontásban tárolja a filmeket ami épp a duplája a DVD minőségének. Jövőre jön a Blue ray amely akár 50Gb anyagot is képes tárolni. Azaz egy filmet HDTV (1080 soros) felbontásban. Gondolom megjelennek a nagy filmek majd így is és aztán gondolkozhatsz, hogy mi legyen mondjuk a Ryan közlegény megmentésével, megvedd-e kétszer ilyen jó minőségben és doghatod ki az ablakon az elavult szemcsés, foltos képű DVD-det.

Azért indítottam ezt a fórumot, mert elgondolkoztam... :)
Szóval azon filóztam, vajon az általunk, filmrajongók által súlyos pénzeken beszerzett filmek mennyire fognak tetszeni a következő generációnak, nevezetesen leszármazottainknak. Ez onnan jött, hogy ha megnézem apám kedvenc filmjeit (ő 72 éves), akkor nemigen találok közöttük olyat, ami nekem is bejön. Ő (sajnos) nagyon szereti a Rex felügyelő / Chuck Norris-típusú filmeket, hiába jövök neki az Ál/arc-cal vagy a Con Air-rel, hogy így-meg-úgy ez az etalon meg ilyesmi, teljesen hidegen hagyja az ilyesmi, Medicopter, az az akció. Szóval most van kb. 80 filmem, olyanok, amelyeket fontosnak tartottam megvenni, mert vagy kedves emlékek fűznek hozzájuk, vagy annyira jónak tartom, hogy szívesen nézem meg akár húszszor is, nem unom meg (Die Hard, Alkonyattól pirkadatig, Dracula, Alien, Terminator, MIB, Rettenthetetlen stb.).
Vajon ezek közül melyik fog ugyanígy tetszeni a fiamnak (ha egyáltalán fiú lesz az illető és nem lány)? Lehet, hogy tök gagyinak fogja tartani a T1 trükkjeit, vagy akár a JP dínójait is? Vagy itt van pl. a Szakasz vagy a Full Metal Jacket: mit fog ő tudni a vietnami háborúról?

Tehát érdemes-e több százezer forintot beleölni a filmgyűjtemény gyarapításába, mégha valóban olyan filmekről is van szó, amik érdemesek a konzerválásra? Vagy jobb a téka? Szerencsére most (még) megengedhetem magamnak az erre való költést, de mi lesz később, ha már másra kell a pénz? Attól félek, hogy előbb-utóbb meg kell válljak egy-két becsesebb darabtól, mert kell a pénz más földi dologra...
Kiváncsi vagyok, vannak-e még, akiknek hasonló dolgok az eszükbe jutott már.

Tisztelettel,
T