Vásárlói kritikák a következő termékről: Az éhezők viadala

Sem az előzetesen hallott vélemények, sem a kissé sablonos történet nem keltette fel az érdeklődésem, viszont olyan sok általam kedvelt színész játszott benne (ha nem is mind nagy nevek, de egy-egy korábbi munkájuk miatt emlékeztem rájuk), hogy szinte muszáj volt beülnöm az Éhezők viadalára.
Bár egyiküknek sem ez élete alakítása, de a legpozitívabb vonás tényleg az ismerős színészekben rejlett. Woody Harrelson ugye már alapból +1 pont majdnem minden filmjénél, de ezesetben inkább a fiatalokra gondolok, úgymint Jennifer Lawrence (Winter s Bone, The Beaver), Liam Hemsworth (Triangle), Josh Hutcherson (Híd Terabithia földjére), vagy éppen a már kevésbé fiatal Elizabeth Banks (Zack és Miri pornót forgat) és Wes Bentley (There be Dragons).
De egy filmben a színészek csak egy dolog, némi történet sem árt, ami megmozgatja őket, és esetleg a néző fantáziáját is. Ez összességében tetszett -még ha pusztán a filmet nézve sok lyukat kellett is kitöltenem a saját gondolataimmal arról, hogy mi is lehet itt a háttérben, mik azok, amire a film csak halványan utal. Önmagában, hogy 24 tini deathmatch-esdit "játszik" már nem elég az üdvösséghez, ezt már azért lehetett látni pár helyen, úgy kb. A legyek urától kezdve; a filmet nekem a közeli és a távoli környezet leírásával sikerült csak érdekessé tenni. Előbbiben ugye ott van az, hogy a főszereplő Katniss családi háttere milyen, hogyan kerül egyáltalán erre a viadalra, ill. külön piros pontért kapcsolatot teremt a film közte és a "csapattárs" Peeta között (ami nekem a legjobb vonása volt a filmnek, hiszen egyszerre kever bele olyan érzelmeket, mint a szerelem és a bűntudat, miközben a szektorok nyomorát is bemutatja).
Utóbbiból tudtam volna elviselni sokkal-sokkal többet, vagyis ennek az alternatív világnak a történelméről, mert értem én, hogy volt itt X éve valami elbukott forradalom, és azóta a győztesek és utódaik ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy elmebeteg papagájnak öltözzenek, önmaguk tömjénezésének és ünnepeltetésének a csúcsa pedig ez a lassacskán mindkét oldalon apátiába fulladó (ez ugye a 74. Éhezők Viadala... képzeljük csak el, "mekkora" hisztéria övezné a Való Világ 74-et:)) vér-show. A 12 szektorban (amiknek a szervezési elvéről még egy ábra nincs, úgy kell összevadászni, hogy melyikben kik laknak) zajlanak a szürke hétköznapok, aztán jön A Nagy Nap, és mindenki némán tűri, hogy történjen az, ami már hetvenháromszor megtörtént. Ezért van különösen fontos szerepe a filmbeli médiának, a viadalt lebonyolító tévétársaságnak, hiszen hetvennegyedszer is el kell oszlatnia az egyre sűrűbb közönyt, és legalább három napra a képernyők elé szegezni a nézőket, megnyitva a pénztárcájukat.
Az a gond, hogy a médiáról szóló szociális és kulturális szatíra, ami végülis a sztori lényege, főleg ennyire leegyszerűsítve, már a könyökömön jön ki, egyetlen, a készítők által vélhetően nem szándékosan elhelyezett nézet miatt mégis érdekesnek találtam. Stílszerűnek éreztem ugyanis, hogy egy olyan film szól a végletekig átlátszóan manipulált küzdelemről, amelyik önmagában is zavaróan manipulált a nézettség, azon belül például a korhatár-besorolás miatt. Merthogy ami rémálmomban ne jöjjön elő, az az operatőri munka, külön megemlékezve a vibrátorra szerelt kameráról és a homályosságig eltúlzott közelikről. A Cloverfield miskakancsó ehhez képest, mert ott legalább a kézikamera a koncepció szerves része volt, itt viszont semmi értelme, egyetlen dolgot, az álszemérmességet leszámítva! Kérem szépen, ha egymást gyilkoló tizenévesekről szól egy történet, de a stáb nem meri megmutatni az egymást gyilkoló tizenéveseket, mert már a "piros" korhatárkarika árnyékától is maguk alá piszkítanak ijedtükben, akkor nem egymást gyilkoló tizenévesekről kell filmet forgatni!!! Ez ilyen egyszerű! Teszek rá, hogy két csepp vértől már annyi a szép bevételi reményeknek, hiába van itt Hollywood tinikrémje, ahol még egy tízperces mellékszerepre is Miley Cyrus aktuális barátját bérelték ki, de nehogy már a PG-13 legyen az isten.... Baromira idegesítő ez a hülye öncenzúra, hogy a kamera "félrenéz" vagy még az addigiaknál is örültebb rángatózásba kezd, valahányszor valaki meghal! Elhiszem, hogy nem én vagyok a célközönség, elvégre régóta zavar ez a képmutatás Hollywood erőszakábrázolásában, de ekkora vérfóbiát, főleg arányaiban a történet brutalitásához mérve még sose láttam.
Szóval akcióra nem nagyon kell számítani, és már utaltam rá, hogy mennyire foghíjasnak éreztem néha a sztorit... nos, ez magánál a viadalnál éri el mélypontját. A "Viadal" egy órája majdnem annyira lassú és unalmas, mint nézni a sárgarépa növekedését. A történet szempontjából ténylegesen fontos vagy egy élethalálharc feszültségét és jelentőségét kibontó jelenetekre összesen alig öt perc jut... vagyis nagyjából feleannyi, mint amíg a néző gyönyörködhet abban, ahogy Jennifer Lawrence fák ágain alszik és üldögél. Ha nem lett volna a darazsas jelenet, illetve a finálé előtti rész nem pörög fel, tutira a jegyszedőnek kellett volna felébresztenie a stáblistánál. Az utolsó párbeszéd két mondata pedig feltette a koronát az egész film vontatottságára és tanácstalanságára: "Mi lesz, ha hazaérünk?"; "Nem tudom."... mindezt úgy, hogy már be van ígérve a folytatás...
Röviden: A film önmagában is az éhezők viadala, melynek keretében a készítőknek csak a nézők pénzére fájt a foguk, nekem meg egy tartalmas sci-fi társadalomkritika helyett maradt a képletes éhkopp. Viadalt igér, amit képmutatóan "kipixelez", tiniknek szánt társadalom- és médiakritikájának legbeszédesebb elemei pedig nem a történetben keresendők, hanem magában a filmnek a jellemzőiben. Az Éhezők viadalában sajnos igazán csak az elpazarolt lehetőségeket és a színészeket tudom értékelni, pedig józanabb ötletekkel és az arányok változtatásával akár személyes kedvenccé is válhatott volna.