Vásárlói kritikák a következő termékről: Juan, a zombivadász

Na most, ha George A. Romero 1978-as klasszikusát, A Holtak Hajnalát veszem alapul, nem pedig a remekbe szabott remake-t,  mely Zack Snyder gondoskodó kezei alól került ki még 2004-ben, akkor a Juan, A Zombivadász már nagyon sokadik bőr, amit megpróbálnak levakarni erről a „szerencsétlen” történetről. Ugyanakkor valamilyen érthetetlen oknál fogva, valamiért mindig jól sikerülnek ezek a feldolgozások és ez alól a kubai rendező munkája sem kivétel.
A teljes ismeretlenségből előbukkanó alkotók és szereplők egy valamelyest más megközelítésbe helyezték az egész sztorit, ami ez által velős poénokkal, idétlen történettel, a prűdség teljes hiányával és alkalmanként elég fapados vizuális effektekkel operált, de ez mind hozzá tartozik az élvezethez.

Juan egy igazi életművész: az ég adta egy világon semmit sem csinál, alkalmi business-ekből él, de ez neki bőven elég a saját életminőségének szinten tartásához. Elvált, anyósát zsigeri szinten utálja, de felesége iránt a tűz még mindig ott lobog. Persze mire menne egy jó barát nélkül? Haverja Lazaro, a folyton kanos kis seggdugasz, mindenben kitart barátja mellett, csak segítséget ne kérjenek tőle...

Talán nevezhetném a történetet a film gyengeségének is, de ilyen téren nem voltak nagy elvárásaim, meg hát lássuk be, ha valaki leül és megnéz egy kubai zombimozit, annak nem igazán lehettek határozott elvárásai. A lényeg, hogy nekem sem volt, így a sztori esetlensége elhanyagolható tényező az értékelés végeredményét adó pontok szempontjából. Csak nagy vonalakban: egy szép napon, miközben főhőseink kedvenc időtöltésüknek tettek eleget (ivás és seggvakarás), furcsa dolgokra és emberekre lettek figyelmesek. Különösebben nem érdekelte őket a furcsaságokat kiváltó ok s tényező, konstatálták a helyzetet és elfogadták, hogy az emberek zombivá változtak, vagy ahogy ők fogalmaznak „diszidensekké”. Nem is kellett sok, meglátták a potenciált a helyzetben és azonnal nekiláttak a „Hogyan gazdagodjunk meg ebből?” terv kiötlésének.
Kategóriáját tekintve horrorvígjáték és paródia egyben. A paródia részét értelemszerűen A Holtak Hajnala kifigurázása adja, mivel elég sok elemet átvettek belőle. A poénokat elsősorban a helyzetkomikum adja, amely helyzetek néha eléggé érthetetlen módon alakulnak ki, de hát így csak még viccesebb, bár tapasztalataim szerint ilyenkor elég sokszor elhangzik a „Mi van b*zdmeg??” -hozzáteszem teljesen jogos- kérdés.

A jó ízlés határait is sikeresen feszegetik egy-egy farok bevillanásával és természetesen a „Finest SeIection” csapattal, akik között épp úgy megtalálható az Amerika-buzi huszonéves, a napbarnított homoszexuális vagy a szénné gyúrt, kaffer testépítő, aki szó nélkül üt, ha kell, de két csepp vér látványától hanyatt dobja magát a szentem. Ez a csapat évkönyvbe illő látványt alkot, ahol sajnos a gyengébb egyedek elvesztése (sajnos) benne van a pakliban.
Pár szó az általam kifogásolható látványáról. A zombik maszkjai egész jók lettek. Túl nagy hangsúlyt nem fektettek rá és ne úgy képzeljük el, mint mondjuk, ahogy a Walking Dead-ben  is láthatjuk, de a kívánt hatás azért nem marad el. A probléma részemről ott kezdődik, hogy a robbanások\detonációk meglehetősen vérszegények lettek. Látszik, hogy a megalkotásnál nem használtak elegendő számú réteget, ezért néha tompa és olyan hatást kelt, mintha 90%-ban paint-ben csinálták volna. Persze azért annyira nem kaotikus a helyzet, de a mai látványorgiákra kiéhezett szemnek és agynak a legbőségesebb szellemi táplálék lenne (lett volna) egy igényesen kivitelezett grafikai háttér. Na de sebaj!
Egy bekezdésben a színészekről és a zenéről csak annyit, hogy előbbiek esetében látszik a Latin-Amerikai virtus, amivel kicsit nehezen akartam azonosulni, de egész hamar befogadta a gyomrom. Amit a film hangulata és -ha nevezhetem így- komolysága megkívánt, annak fejében produkálták magukat a színészek, ergo jól játszottak. A zene nagyon kellemes és ahogy azt már a Zack Snyder-féle verzióban is tapasztalhattuk, a lehető legodanemillőbb számokat válogatták be, amely  szám az adott jelenttel erős -hogy úgy mondjam- disszonanciát okoz. De ez nem rossz és a helyzetkomikumhoz épp úgy hozzátartozik ez is.
Végeredmény: roppant jól szórakoztam a filmen, ami helyenként kicsit erőltetett, de túlnyomórészt minőségi poénokkal operál. A vizuális megoldások hagynak kivetni valót maguk után, de pár sör, chips meg haverok gyűrűjében ez egy nagyon jó és szórakoztató mozi a Föld egy -a filmvilág szempontjából- kevésbé ismert területéről. Többször nézhető kategória. Jó szórakozást hozzá!
10\6,5