Antonius Block a vitéz és fegyverhordozója, Jons a keresztes háborúból térnek vissza. Lepusztult földeken, dühöngõ járványok között vezet útjuk. Block a vándorlást úgy tekinti, mint a megismeréshez, tudáshoz vezetõ utat. Minden áron tudni akar. Ha Isten hallgat, kész megkérdezni a Sátánt. Jonsot nem foglalkoztatják túlságosan ura metafizikai kételyei. Úgy örül az életnek, ahogyan az van. Antonius lovag a tengerparton találkozik a Halállal. Sakkozni kezdenek; a lovag élete a tét. Jof bohóc felébred és látomása van: Szûz Máriát pillantja meg. Felébreszti feleségét, Miát és elmondja neki, mit látott. Antonious és csatlósa, Jons beszélget a freskófestõvel, aki haláltáncjelenetet fest és beszámol a pestis terjedésérõl. Utazásuk során a legszörnyûbb erõszaknak és önkorbácsoló menetnek lesznek a szemtanúi. Találkoznak egy rémült fiatal lánnyal, akit boszorkányságért halára ítéltek és egy különös bûvészcsaláddal, akiket Block megment a halál elõl. Az utolsó vacsora után, amelyet Block feleségének várában költ el, a Halál egy igazságkeresõt és saját megvilágosodását hozza magával.
Bergman egyik legjobb filmjének tartja A hetedik pecsétet, melynek filozófiáját a következõképpen fogalmazza meg: “ Az ember magában hordja szentségét, amely e világi eredetû, nincsenek földöntúli magyarázatai. Filmemben tehát az õszinte és gyermeki hit viszonylag egyszerû töredéke él békés egyetértésben a száraz és racionális valóságfelfogással.”
