Szabó István: Pokolra kellett mennem

Az egyes pontodhoz annyit tennék hozzá, hogy privát engem sem érdekel, hogy mondjuk két házzal odébb a harmadik emeleti lakó ügynök volt-e vagy sem. Közszereplést vállalókról azonban az ember szeretné tudni, hogy hányadán áll velük, főleg, ha némelyikük az előző rendszer nagy üldözöttjének, meg a rendszerváltozás élharcosának tartja magát a nyilvánosság előtt. Itt most nem Szabóra kell elsősorban gondolni...

Így is felfoghatjuk. Rosszkutyusz azonban ismeri szélsőjobboldali múltamat, a megjegyzés pedig arra vonatkozott, hogy nálamnál szélsőbb jobboldali már nincs is, még ha esetleg eszmerendszeremben SZDSZ-es beütések is vannak... :)))

P. S.: Mielőtt ezt bárki komolyan venné: teszek a politikára, marhára nem érdekel ez a téma.

Hogy ON is legyek: a fene se gondolta volna anno, hogy Szabó Oscarra is felterjesztett filmje, a REDL EZREDES bizonyos értelemben önéletrajzi ihletésű is volt. A képen Klaus Maria Brandauer és Armin Müller-Stahl.

Most szerényen beismerted, hogy te vagy a legjobb! :-)

nekem a következő a véleményem.
1. rohadtul nem érdekel, hogy ki volt ügynök és ki nem. sem teljes, sem részleges listát nem igénylek a besúgókról. marha unalmas, hogy kb. kéthavonta minden újság arról cikkez, hogy ki kiről milyen szarságokat írt ötven évvel ezelőtt.
2. Szabó a rendszerváltás óta eltelt 16 év alatt már megtalálhatta volna a megfelelő időt és helyet a beismerésre, ez talán szerencsésebb lett volna, mint érinthetetlennek tűnő értelmiségiként várni, mikor bukik le. merthogy a lebukás biztos volt, látható volt, hogy előbb-utóbb mindenkiről kiderül, hogy jelentett.
3. Szabó rendezőkénti megítélésén nem változtat az, hogy jelentéseket írt valakiről. miért is kéne? Ady magánélete egy horror volt, mégis nagy költőnek tartja a legtöbb ember.
4. az viszont enyhe túlzás, hogy Szabó a haza hőseként állítja be magát, amiért véleménye szerint megmentett valakit a jelentéseivel. sokkal szimpatikusabb lenne, ha azt mondaná, hogy nagyon megijedt. teljesen érthető, ha megijedt a zsarolástól, nem kell mindenféle erőltetett magyarázattal előállni.

szvsz rendkívül praktikus lenne, ha a közvélemény felhagyna egyesek pellengérre állításával azért, mert kényszerből zagyva jelentéseket írogattak másokról, vagy éppen mert kényszerből kisz tagok lettek, stb., stb.

Mint tudod, én a jobboldalnak annyira a szélén vagyok, hogy itt már nincs is senki rajtam kívül... :)

Szerencsére az általunk megélt hétköznapok egészen másképp programozottak, mint az ötvenes és hatvanas évek valósága. Ma már nehéz elképzelni, hogy akkoriban emberéletbe kerülhetett egy rosszul fogalmazott mondat, nehéz felfogni, hogy nem is olyan régen milyen igazsága volt Illyés Gyula sorainak: zsarnokság van nemcsak az ernyedten tapsoló tenyerekben, kürtben, az operában, éppoly hazug harsányan zengő szoborkövekben, színekben, képtermekben, külön minden keretben, már az ecsetben.
Sajnos abban az időben minden vajszínű, szürke és fénytelen volt. Az eddig kiderült tények alapján nem tudok rosszat mondani Szabó Istvánra, csak az egykori hétköznapok valóságára, az élhetetlen életre, az embereket irreális döntésekbe kényszerítő hatalomra.
Persze jobb lett volna, ha Szabó István feltárja múltját, és azt mondja: Ide célozzatok! De talán jobb lett volna, ha az állam nem mondta volna: ebbe a kényszerűségbe dugd bele végtagjaidat, hogy csomót kötözzünk rá, mert nincs más választásod.
Faludy György, amikor az ÁVH székházban rájött, hogy agyonverik, ha nem vallja be a semmit, és nem írja alá, hát akkor aláírta. Inkább krónikása lett a borzalomnak, mint elnémított mártírja. Mert mi lenne velünk a Pokolbéli víg napjaim, vagy a Mephisto nélkül?

Nem jelentkeztek tömegesen, de azért minden rosszindulat nélkül jegyzem meg, hogy ilyen szívhez szóló, humanitárius, filmre kívánkozó magyarázattal se állt még elő senki, s arra sem emlékszem, hogy Szabón kívül volt még másvalaki, aki a lelepleződés után is büszke lett volna arra, amit egykoron tett. (Bár lehet, hogy kihagy az agyam.) Épp ez a most hangoztatott büszkeség, és a jelentések állítólag jelentéktelen mivolta az, ami miatt nem érti a laikus, hogy miért hallgatott Szabó ennyi időn át. Hiszen a pártfogolt Gábor Pál 1987 óta halott, Gyöngyössy 1994-ben halt meg, most meg 2006-ot írunk...

:-)))

"Álljanak már végre elő egy teljes listával!" -Bakker Koma, te SZDSZ-es nézeteket vallace? Nehogymá!!! :)))

Ennyire részletesen nem ismerem a történetet, viszont arról sincs tudomásom, hogy tömegesen jelentkeztek-e volna a rendszerváltáskor a 3/3-asok, hogy igen, mi voltunk az ügynökök! Volt ilyen? Ezt most az ügytől független kérdezem.

Az igaz, hogy tényleg le kéne már azzal állni, hogy ilyen-olyan érdekek alapján időnként bedobnak egy-egy nevet a köztudatba. Álljanak már végre elő egy teljes listával! Szabó felett nem kíván szerintem pálcát törni senki sem, hiszen többségünk nem is élt abban a korban, nem tudhatjuk pontosan, ki, mit, miért tett. De! Utólag azért az ember mégiscsak úgy gondolja, hogy előbb kellett volna ezzel a sztorival előrukkolni, ha már egyszer a motiváció oly nemes volt, s az emlegetett szakértők szerint pedig a jelentések is semmitmondóak voltak. (Bár a pénteki adásban az ügy kirobbantója, Gervai szerint például pont a Gábor Pálról szóló jelentés nem mondható ártalmatlannak. S erre most az derül ki, hogy éppen őt akarta megmenteni Szabó??!! Hogy Jancsót tehetségtelennek aposztrofálta Szabó? Egyrészt ezt sokan ma is így gondolják, hogy Jancsó tehetségtelen, másrészt az ominózus időszakban Jancsó játékfilmrendezői pályája tényleg nem volt túl figyelemre méltó.)

Én továbbra is külön tudom választani az embert és a művészt, így számomra nem okozott ez a dolog különösebb törést. A művészvilág sem tört pálcát Szabó felett, talán nem fordult ki a világ a sarkából. Ha mindenkiről napvilágra kerülne, hogy mit tett az elmúlt érában az lenne az üdvözítő, vagy pedig az, ha most már senki nem foglalkozna ezzel, mert így csak esetlegesen "kibukó" nevek meghurcolása folyik, kinek-kinek vérmérséklet szerint. Ügynökösködni egyébként szerintem is csúnya dolog volt, de erről már leírtam a véleményem.

Mélységesen egyetértek Veled mindenben. Annál is inkább érdemes lett volna korábban, mondjuk akár 1990-ben előállni a dologgal, mert Szabó egyrészt sejthette, hogy ez úgysem marad örökké titok, másrészt pedig akkor ugyan Gábor Pál már halott volt (1987-ben hunyt el Olaszországban), de Gyöngyössy Imre még élt (1994-ben halt meg), és ő is elmondhatta volna a maga verzióját. Ebben a helyzetben viszont csak remélhetjük, de soha nem fogjuk megtudni, hogy Gyöngyössy verziója ugyanaz lett volna-e, mint most Szabóé...

Mindig is nagyra tartottam Szabó István filmjeit és személyét, ezért ez a "leleplezés" elég jelentős arculcsapásként ért, amit röviden így lehetne összefoglalni: "istenem, hát ő is?" Rendkívül kellemetlen, mint mikor az angyalarcú hitvesről kiderül, hogy országos ribanc. (Ennyi engedtessék meg nekem, egyszerű filmkedvelőnek, már tudniillik az, hogy ha egyik kedvenc jeles személyiségemről kiderül, hogy spicli volt, akkor ne töltsön el feltétlen jókedv.)
Mindazonáltal az ügy sokkal zűrösebb. Mert az teljes mértékben érthető és elfogadható emberi gyarlóság(?), hogy közvetlenül az "OSE" után az ember nyilván nem rúgja ki két lábbal a kompromittáló iratokkal megjelenő titkosrendőrt, de azért erről jobb lett volna vallomást tenni mondjuk 1990 tájékán, ilyenformán: "emberek, ilyen és ilyen okokból együttműködtem a háromperhárommal, sajnálom, de ez már csak hozzám tartozik; ha szerettek, fogadjátok el ezt is, ha nem, hát nem". Nagyon nagyon nagy kár, hogy erre Szabó István nem kerített sort, és még most is olyanokat mond, hogy "életem legbátrabb tette", "ma is megtenném" és így tovább. Ha valami, ez bizony szomorú. Távol álljon tőlem, hogy ítéletet mondjak felette, isten ments (meg főként: én könnyen beszélek, hiszen nem kerültem olyan helyzetbe, mint ő), de a fenti körülmények azért legalábbis árnyalják Szabó István jellemét, azt hiszem ezt bárki emberfia felvetheti.
Egy biztos: a filmjei mindettől függetlenül azok, amik eddig is voltak, még ha kaptak is "egy kis vajszínű árnyalatot".

Kommentár nélkül (részlet a Szabó István riportból):
- Elmentem Gyöngyössyhez, hogy elbúcsúzzam, mondván, aláírtam, de nem vállalom. Mondtam neki, ez azt jelenti, hogy ki fognak rúgni a főiskoláról, de képtelen vagyok együttműködni. Meglepetésemre Gyöngyössy arra kért, hogy vállaljam a látszólagos együttműködést, mert akkor valamennyire mi is kézben tarthatjuk a rólunk terjedő, vagy begyűjtött információkat. Gyöngyössy tapasztalt volt a politika efféle, konspirációs ügyeiben. Azzal érvelt, hogy csak az a lényeg: az ember hiteles legyen. Azt kell bevallani, ami nyilvános helyen történt, tehát más is jelenthette. Mert ha mást mondok, mint ami valóban történt, az kiderül. Ami zárt körben esett meg velünk, arról fecsegjek összevissza, akár komolytalan magánügyekben is. Még ekkor sem akartam vállalni a feladatot, másnap azonban már Gábor Pál is kért, mondván, ez kötelességem, hogy védjük az évfolyamot, és így a róla esetleg felmerülő információkat is ellenőrizni tudjuk.

Csalódtam benne. De ettól függetlenül a filmjei sokat jelentenek számomra...

:-(

Az ügy kellemetlen. Ennél sokkal kellemetlenebb viszont, hogy sem a Szerelmesfilm (3 éve kapható Amerikában), sem az Álmodozások kora nem jelent még meg.
Mokép! Tessék felébredni!

valóban van benne tragédia,a szexjelenetre speciel nem emlékszem, de enélkül is emlékezetes volt a film.  Nem szorosan a történethez tartozik, de ha felidézem magamban a törékeny, halálos beteg Juhász Jácint alakját, nehezen uralkodom az érzelmeimen...
A film utolsó harmada talán gyengébb kicsit, nekem az első fejezete tetszik a legjobban, Koltai Lajos meleg színekkel fényképezett békés világa maradt meg bennem a leginkább.

hát nemtom, szerintem egy tragédia, most így hirtelenjében semmit sem tudok felhozni a védelmében, talán esetleg azt, hogy a parkbeli szexjelenet kicsit hasonlít a káin ébredése hasonló témájú képsorára, de hát ezt is csak jóindulattal mondhatjuk

Pedig az is egy jó filmje Szabónak, ha nyilván nem is a legjobb.

ezt a jelentős dolgot még megbocsátanám neki, de a napfény ízét, azt nehezemre esik

Én is, hogy egy húron pendülünk!

Ez egy nagyon jó hozzászólás volt, köszönöm!

Az Élet és Irodalom ezen a héten megjelent számában Gervai András dokumentum-riportban számolt be arról, hogy a Történeti Levéltárban található iratok szerint Szabó István Oscar-díjas filmrendező az ötvenes évek végétől a belső elhárítás ügynökeként dolgozott. A filmrendezővel időközben interjú készült, amiben elmondta: az akasztástól kellett megmenteni egyik főiskolai évfolyamtársát, Gábor Pált,  aki fegyverrel vett részt a Köztársaság téri pártház ostromában. A levéltári kutatásokból kiderült, hogy Szabó István 48 jelentést írt diáktársairól, köztük Jancsó Miklósról is, aki kijelentette: nem haragszik, a rendezőt továbbra is a barátjának tekinti. A szakemberek szerint az egykori jelentések nem tartalmaznak terhelő információkat, inkább nevetségesnek mondhatók, a banalitás jegyzőkönyvei.
A felsorolt információk tudatában Szabó István életműve egészen más megvilágításba kerül. Filmjeinek alakjai, a hatalom gépezetének kiszolgáltatott kisemberek és művészek, akik a történelem forgószelében megpróbáltak embernek maradni, talpon maradni, azok egyben őt magát is megformálták: Szabó Istvánt. Alkotásai mélyebbről jöttek, mint gondoltuk, nagyobb fájdalomból születtek, mint hittük.
Ma este Szólás szabadsága című műsorban nekifeszült a mondat: Kár, hogy nem tőle és előbb tudtuk meg mindezt. Szabó István lehajtott fővel, szó nélkül nézett maga elé, aztán csak annyit mondott: Köszönöm a jóindulatot (mert a műsor annak szellemében folyt). Nos, kár volt nekifeszíteni a mondatot, hogy nem tőle tudtuk meg a felsorolt tényeket, hányattatásait. Most már nem nyilvánvaló? Évtizedek óta azokról beszél.