Nora Ephron, a túlságosan is negédes Tom Hanks-Meg Ryan filmek után egy "eredetibb" sztorival rukkolt elő. Az idézőjel azért szükséges, hiszen egy tévésorozat felidézése, illetve felújítása körül zajlik a cselekmény.
A "Bewitched" a hatvanas évek híres amerikai sorozata volt (számos archív felvétel látható belőle itt is), melyben az az Elizabeth Montgomery alakította a főszereplő boszorkányt - Samanthát - aki negyvenéves pályafutását kizárólag tévésztárként élte le.
Hogy duplafenekű legyen e remek vígjáték, ezért a sztori onnan indít, hogy adott egy boszorkány család (papa és lánya), a mindig makulátlan Michael Caine (Nigel) és az ezúttal igazi jutalomjátékban látható Nicole Kidman (Isabel). A lány már unja, hogy minden csak egy csettintésre sikerül neki, és szeretne valami valóságosat is az életben, amiért igazán küzdeni kell (akárcsak az eredeti sorozatban!). Ekkor botlik bele Will Ferrellbe (Jack Wyatt), aki egy lúzer színész, és katasztrofális pályáját ezzel a felmelegített régi tévésorozattal szeretné egyenesbe hozni. (Ferrell komikusi képességeit ebben a filmben is remekül hozza).
Mivel a valóság és a tévésorozat története Isabel számára megegyezik, ezért teljesen belekavarodik a fikcióba, de ahogy halad előre a cselekmény, úgy egyre jobban kikupálódik, és megtanulja, hogy varázslatok nélkül is elérhetőek a csodák.
Hogy a leírás ellenére mégsem geil amit látunk, arról a remek helyzetkomikumok, vizuális poénok gondoskodnak, és még egy boszorkány - Shirley MacLaine!
Amikor ő megjelenik, felpezsdül az addig sem unalamas sztori! Igazából azt játsza, amit ragyogóan tud, az önmagát minden körülmények között ünnepeltető híres dívát, de azt valamilyen hihetetlen bájjal és eleganciával teszi, lehetetlen nem szeretni őt! A fiatal fruskákat utánozhatatlan eleganciával meghódító Caine is ellágyul Shirley jelenlétében, aki persze minden praktikát bevet, hogy mindez még olajozottabban működjön. Az egyik kedvenc jelenetemben Caine legjobb modorát elővéve éppen egy fiatal fruskát készül kidumálni a bugyijából, mire az esetet egy oszlop mögül figyelő Shirley egy varázs-mozdulatot tesz, s erre a cicababa teli mosollyal közli Caine-nel, hogy hepatitise van! :-)))
A szokásos fordulatok persze itt is megtörténnek, vannak félreértések, sértődések , szerelem, remek betétdalok, pl. R.E.M. - "Everybody Hurts", Frank Sinatra - "Witchcraft", számomra a legkedvesebb Natalie Cole-tól az "L-O-V-E", de mondhattam volna Ella Fitzgeraldot vagy Louis Armstrongot is.
A szinkronhangok között Kidman-Pápai Erika, és Ferrell-Kerekes József mellett Almási Éva és Fülöp Zsigmond a két színészlegenda magyar hangja.
Nora Ephron ezúttal nem "csöpög", számomra utoljára az a munkája tetszett igazán, melyet nem ő rendezett, csupán a forgatókönyvet írta, ez pedig a "Harry és Sally" volt. Érdekesség, hogy utóbbi vígjátékot az a Rob Reiner dirigálta, aki a most bemutatott "Azt beszélik" (Rumor Has It...) rendezője is, és még további érdekeses egybeesés, hogy ebben a filmben is egy tündökletes epizódszerepet nyújt számunkra Shirley MacLaine! Hiába, kicsi ez a Hollywood... :-)
A "Földre szállt boszorkány"-ra visszatérve, egy roppant aranyos, vidám vígjáték, mindenkinek csak ajánlani tudom!
Őszintén szólva, nagyon nem tudtam azonosulni a film adatlapjára írt lehúzó kritikákkal ezért inkább nyitottam egy fórumot, amire az említett lapon buzdít az Xpress "egyenszövege", remélem ezért senki nem tart különcnek, a pontozások elmaradását meg majd csak túlélem valahogy! :-)