Jó, bocs, akkor árnyalom. Én is szeretem persze a Kakukkot, kicsit az Amadeust meg a Ragtime-ot is, de valahogy mindig azt érzem, hogy ezeket csak a színészi alakítások ereje viszi el - még ha ez persze a rendező érdeme is, hiszen Amerikában is kezdőkkel meg színpadiakkal forgat - a R-t meg a nagyon erős hangulata, de azt meg a regény információtömegének tudom be. Meg a Hair is, persze, nagyon jó, de az meg végképp nem Forman, csak a koreográfia, meg a zene, meg a korhangulat, meg a kamaszkorom, de az már készültekor is el volt csúszva, már akkor sem volt igaz, még ha szép is lett volna így. Azóta meg klasszikus, mert a múló időben igazsággá vált, mint egy fénykép. Látod, minden filmje feldolgozás, soha nem a jelen; azt mondja, nem csinálhat "cseh" filmet Amerikában, mert nem járt ott sörözni, nem ott nőtt fel, nincsenek történetei, csak amit a "bennszülöttek" már megírtak - így azonban se ilyen, se olyan nem lesz a film, se amerikai, se európai, csak egy idegen szemlélődőé: a történelemre az amerikai néző sem emlékszik, hát fest nekik egyet, szépen, alaposan, figyelmesen, de mégsem róluk szól ez, csak jó elhinni. Lehet, hogy olyasmit várok el, aminek nem is akar megfelelni, de csak így tudom nézni. És idegenként személyes, mégis amerikai filmet csinálni: elég sokaknak sikerült már - még ha nem is lett kasszasiker. És már megint sokat beszéltem.