A bakancslista (DVD)

Köszi az ötletet, valóban lehet így is nézni...

Ámde én tartanám magam inkább a racionalizmushoz, e szempontból viszont számomra továbbra is értelmezhetelen.

R2-D2!

SPOILER!!!*

"Az meg csak hab a tortán: az elején a narrátor honnan tudta azt, amiket mondott? Meg a végén? Hisz ő ment el előbb.. Jobb lett volna talán a titkár hangján narrátorozni..

Így nézve nemcsak a narráció tartalma megkérdőjelezhető, hanem a narráció maga is, hiszen már eleve elpatkolt állapotában mesélte el a történteket. Én egyébként inkább úgy fogtam fel az egészet, hogy ez egy plusz meglepetés volt a film végére, hiszen végig abban a hiszemben voltam, hogy Freeman karaktere éli túl Nicholsonét, és a film elején is ő az, aki megmássza a hegyet. Mivel nem így történt, ezért nyilvánvalónak tűnik, hogy a hitének megfelelően mintegy túlvilágiként narrálta a filmet, ilyen minőségében pedig már az sem baki, hogy az utána elhalálozó barátjáról is így beszélt.

*Kijelölve a szöveg olvashatóvá válik.

:))

Nahát, nem is nekem írtál?! Mindjárt besérülök. :)))

ment email!

azért csak óvatosan. meglehetősen "földönkívüli" zenét gyártanak, de szemezgetni azért érdemes.

TM bakancslistája:

1. Vegyél egy Plaid-albumot.

:)

Köszi, ez tetszik, de tényleg! Felírtam magamnak ezt a Plaidet, jólesik betakarni vele a fület. :)

tuctucnak nem mondanám, habár esetenként van benne az is. de inkább beszéljen helyettem a youtube!

ez a HEAVEN S DOOR (majdnem eltaláltam a teljes címet):



ez pedig a TEKKONKINKREET:



az utóbbiból akár az összes nótát belinkelhetném, az utóbbiból sajnos a legjobb kettőt sehol se találom.

Most kapcsolok, lehet, hogy a zenéjét nem ajánlod... :) A tuctuc is tetszik néha, ha hozzákötik valamihez, pl filmhez, (mondjuk Mátrix) de hogy egy szórakozóhelyen kapjam a dózist üresen, stroboszkóppal (ha van még egyáltalán ilyen) hát az már nem pálya. Dallam és szövegcentrikus vagyok. :)

A Tekkon megvan, bírom is, tudod, még nálad kezdtem szívni az anime emlőit (bár a Gits 2-t még mindig nem tudnám elmesélni, ha kérné valaki) szóval ne vedd biztosra, hogy nem tetszene. :) Majd utánanézek, ha fellelhető valahol.

Majd privátban megbeszéljük.

ebből amúgy készült egy japán(!) remake is a TEKKONKINKREET rendezőjétől HEAVEN címmel. állítólag középszerű, a zenéje viszont óriási (de szerintem nem neked való).

A témában sajnos én is, de a filmet ajánlani kívántam, nem kérdezni. Viszont kérni szeretném mindenképp! :)

Szólok... Ugyanis megvan. Ebben a témában csak kérdezz bátran, ki vagyok képezve.

Hogy én is mondjak egy címet, ajánlom A bakancslista egyik "előképét" , a A mennyország kapujában (Knockin  on Heaven s Door) című német filmet, melyben Til Schweiger és Jan Josef Liefers (pl. Baader Meinhof csoport) a két főszereplő, akik utolsó rákos napjaikat a kórházból megszökve s a tenger felé tartva töltik, a filmet pedig felejthetetlen road-movievá alakítják át. Schweiger a film rendezőjével, Thomas Jahnnal együtt a forgatókönyvírásból is kivette a részét. Mit mondhatnék még... Ja! Akinek megvan a film azonnal szóljon, mert nagy szükségem lenne rá! :)

Próbálom ezt nem rosszul értelmezni, mert ha úgy tenném, most online megtépnélek... (már ha akadna itt egy létra....:)

Vagy az érzelmi intelligenciára. ;)

Vagy mégsem ... Jó, nem vitázunk. Ráfogjuk az izlésekre meg a pofonokra.:)

Köszi, láttam az Édes novembert, de most engem A bakancslista "tölt ki" és jelenleg nem izgat, hogy létezik vagy sem más hasonló témájú film, ami mások szerint jobb vagy rosszabb, mivel per pillanat lényegtelen, s különben sem azért kell tessen egy film, mert egy másikhoz képest jobb vagy rosszabb.
Lényeg az, hogy A bakancslista nagyszerű!

Vita ne is legyen, de egy ajánló hadd álljon itt. Vagy kettő. Egyik a Griffin és Phoenix, ami egy fokkal kevésbé giccses, mint a Bakancslista, és szerintem sokkal szebb. Vagy az Édes november, ami ugyan giccses, de mégis köröket ver erre, és egy plusz ajánlat, de az csak érintőlegesen köthető ide, a Fekete angyal.

Túlságosan is emelkedett pillanat lenne ahhoz, hogy vitázzak, na meg egyébként sem tenném, ahogyan ezt írtam is. A film szellemiségével ellentétben most némiképp önzően bőven kielégít az is, hogy nekem az a véleményem a filmről, amit megosztottam. :)

Nem akarok hosszas vitákba belemenni e film kapcsán, a véleményem ott virít az adatlapon, és tisztában vagyok vele, hogy nagyon egyedül vagyok vele ezen a fórumon. De tartom magam hozzá, a magyarázatot pedig a fórum természete és a magánélet védelme érdekében magamban tartom. Talán egyszer majd, egy privát beszélgetésben ....

Ez az a hihetetlen szitu, amikor annyira egy hullámhosszon vagyok Dömivel, mint még soha.

Egy csodálatos filmet láttam, két hatalmas színésszel, ahogy szerencsésebb cimborám is említette. Szerencsésebb, mert neki korábban volt meg ez a nagy élmény.
Vannak filmek, melyeknek maximális befogadásához meg kell érni bizonyos kort, meg kell élni bizonyos élethelyzeteket. Lehet, hogy még messze van az út vége, és a bölcsek köve sem a következő sarkon vár rám, viszont ahhoz már elég régóta rontom itt a levegőt, hogy érzékelni tudjam e film minden nüanszát, üzenetét, mely annyira nem sablonos és szirupos amennyire majdan rácsodálkoznak azok, akik most ezt állítják róla. A bakancslista azon alkotások közé tartozik, melyek az érzelem húrjait pengetik, s azok rezgése teszi teljessé a hatást. Vannak, akiknél a húrozással gond lehet, vannak, akik az első alkalommal, mikor a sztoriban "pengetésre" kerülne sor bezárkóznak, őket márpedig ne vigye lélekhullámvasutazásra egy ilyen "manipulatív gagyi". Igazából nem is szabad vitatkozni velük, hagyni kell mindenkinek türelmesen időt adni, hogy - szerencsés esetben - közel kerülhessenek önmagukhoz, a saját hibáik felismeréséhez, mely ahhoz kell, hogy változtathassanak, hogy miután magukban rendet teremtenek, utána felsejljen valami gyanúsan szebb, egyszerűbb és mégis nagyszerűbb állapot, amit mondjuk hívhatunk békének. Ezt persze nem adják könnyen, van akinek a megvilágosodáshoz az kell, hogy közöljék élete hátralévő idejének csekély hosszát. Mások szerencsésebbek lehetnek, mivel ha jól sáfárkodnak a lehetőségekkel, akkor tán épp e film révén nyílik fel a szemük.
Közhelyes a film? Igen, persze. Mint azok a szavak, kifejezések, hogy "az élet szép", "találd meg a belső békéd", vagy hogy "szeretlek". De vajon van-e igazán fontosabb ezeknél a közhelyeknél? Mindenkinek azt kívánom, hogy ennek a kérdésnek a helyes megválaszolásához ne az áttétes rák nyújtson segítséget.

R.I.P. Kristóf Tibor (1942-2009)