Gettómilliomos: Az álom BD-n is valóra válik

Pedig gondolhatnának.

Opcsi,

Még meggondolom. :)

Ez a film nálam már most is felejtős, nem tiz év múlva !!

Azért az szép a kiadványon hogy dts-HD 5.1 magyar hang szerepel rajta. Nem is tudom hogy volt-e már ilyen korábban... (Biztos volt, csak nem tudom mi.)

18: John, nyissál fórumot, és ott folytathatjuk :)

Kár, hogy az Elrabolvára BD-n még csak nem is gondolnak. :-(

Téglagyári Megálló barátom megint a fején találta a szöget! :)

Szigorúan nézve már a cím is spoileres. :)

azon túl, hogy borzalmas ez a borító, még spoileres is :S

Opcsi, The Russian: nagyszerű gondolatok!
Szívesen válaszolnék mindkettőtöknek, de Mikey-Softnak igaza van.

Most tényleg adjuk át a helyet a Gettómilliomossal kapcsolatos hozzászólásoknak. :)

Kicsit térjünk vissza a jelen kiadáshoz:

Úgy tűnik, itt az első olyan (újra)kiadás, ami DVD-n csonkított képet kapott, de BD-n már az eredetit. Így már asszem bepróbálom ezt a filmet.

Jöhetne az Elrabolva is ugyanígy, ha már belendült az FHE... :DDD

a regény és a forgatókönyvírás teljesen külön világ. a film egyik legnagyobb baja, a rendezés és szereplő mellett, a forgatókönyv. egy ennyi pénzből készült produkciónál, főleg ha nemzetközi piacra is próbálták szánni én alkalmaztam volna egy amerikai forgatókönyvírót, akár ghostwritert, de még egy tisztességes scriptdoctor is megtette volna....  a jó adaptáláshoz elengedhetetlen szerintem hogy a szerző ne a saját művét adaptálja, legalábbis amíg el nem készül a történet váza és a forgatókönyv első változata addig ne szóljon bele az írásba...

Koltai Sutyi valóban remek operatőr, habár már évek óta ugyanazt csinálja, úgyanúgy szűrőzik és világít, létrehozva a "Lajosing"-ot, vagyis a arany-mézbarna színvilágot. Ez önmagában nem rossz, de nem mindenhova illik.
A Maléna nekem is az egyik kedvencem, és nem volt rossz az Édes Emma... puritán, dokumentarista stílusa sem. AZONBAN! Sutyi nem rendező. Nem tud rendezni. Azért, mert egy operatőr rendezőkkel dolgozik együtt, figyeli a munkájukat, még nem válik maga is rendezővé. Ahhoz kell valami plusz, valami több. Sutyinak nem sikerült ez a mutatvány. Mint ahogy a Sorstalanság is erősen közepes, mondhatnám, kissé rossz film lett. Egy illusztráció Kertész Imre regényéből, ami amúgy szintén nem az az elképesztő erejű mű, hanem irodalmi szempontból csak másodrangú (hasonlítsuk csak össze a formailag és témáját tekintve is nagyon hasonló A nagy utazás-sal, írta Jorge Semprun 1963-ban).
A főszereplő srác kifejezetten rossz volt, hiteltelen, nem tudott sem beszélni, sem játszani, pedig neki kellett volna elvinnie a hátán az egész filmet, de a természetellenessége és tehetségtelensége miatt maga a film is rossz lett. Sutyi ezért számomra mindig operatőr marad, mert ahhoz ért. A rendezéshez nem. Ennyi.

13: Távol álljon tőlem, hogy egy Nobel-díjas író filmes debütálását túlzottan kritizáljam, de én úgy érzem, Koltai egyszerűen megijedt attól a hatalmas felelősségtől, ami ránehezedett, hiszen egy világhírtű könyvet kellett adaptálnia, és olyannyira elhatalmasodott rajta az író és műve iránti tisztelet, hogy ennek oltárán feláldozta saját elképzeléseit, és inkább jogosan/jogtalanul érzett megilletődése közepette inkább szolgahűen, bár azt is rosszul, és a műfaj nagy elődjeitől kegyesen lopkodva másolta le a regényt. Ehhez hozzácsapta a nagy névnek számító Morricone-t, akit még a plakátra is kitett, majd azt az utasítást adta (vagy nem, csak elfogadta a végeredményt), hogy a zene legyen szívhezszóló, dagályos, végül dramaturgiai szempontból az elképzelhető legrosszabb helyekre szúrta be, ezzel megölve a realizmust és nem erőltetetté tette az egyébként talán nem erőltetett cselekmény drámaiságát. Sorolhatnám annak a filmnek az általam annak tartott hibáit: egy operatőr rokokószerűen ábrázolt látásomódja, mellyel a szörnyűségek bemutatásának hatásosságát filterekkel és digitális színkorrekcióval ölte meg, továbbá a papírmasé díszletek tovább rombolták a hihetőség amúgy is pálcikalábakon álló építményét, végezetül egy tökéletes antitalentum gyerekszereplőt tett meg főszereplővé, akinek egyetlen mimikai képessége a folytonos bamba nézés. A filmnek se füle, se farka, és ennek fő oka az, hogy maga Kertész írta a forgatókönyvet, egy taslán megfilmesíthetetlen könyv(e) alapján, melyet elfogultsága alkalmatlanná tett az élvezhető mozi létrehozásása. Dióhéjban ennyi. Én nem akarok Kertész vallásával foglalkozni, gyűlölöm az antiszemitizmust. A regény sem vágott falhoz annyira, mint a Nobel-bizottságot, de abban legalább voltak megrázó részek.
Amit Koltai Lajosról írsz, mintha az én gondolataim lennének. Pontosan ismerem a szándékait, tudom, hogy ő csak a legszebbet szeretné létrehozni, de a szép önmagában kevés, ha csak a vizualitásban testesül meg. Akkor elnézegetek inkább egy festményt.
Így igaz, Koltai egy fantasztikus operatőr, más nagy rendezőmesterek nagyszerű partnere, de ő nem rendező. Erre ráé fog döbbenni, miután a filmjei sorra megbuknak. Az Este is gyenge, pedig játszik benne a nemzetközi színésztársadalom női frontjának színe-java. És még itt sem tudta elkerülni az unalmat. Hiába, cipész maradjon a kaptafánál, főként, ha ő készíti a világ legjobb, legtartósabb és legimpozánsabb, és legkeresettebb lábbelijeit.

10. Mátrixban is egyezünk. Talán filozófiailag kissé összelopkodott, (bár az is igaz, hogy ez a tudományág majd mindig a korábban megfogalmazottakat gyúrja tovább) viszont vizuálisan csúcs, és ami mozgástere volt a színészeknek egy ilyen történetben, azt maximálisan ki is töltik, plusz még a zenéje is tetszik, holott a műfaj nagyon távol áll tőlem. :).
A Sorstalanság kapcsán már többször leírtam, hogy aki Koltai filmjét szidja, az tulajdonképpen a Kertész-regénnyel nem ért egyet, mivel az annak a mozgóképes megfelelője, méghozzá nagyon aprólékos módon, mivel az író a forgatókönyvet is jegyzi, s állandóan ott kolbászolt a mi Lajosunk közelében, így aztán a rendező esetleges saját látásmódjából vajmi kevés kerülhetett be a kész műbe. Talán pár vizuális ötlet, ami azonban édeskevés, hogy egy ilyen teljesen elidegenített, anti-történet az egyszeri néző számára kicsit is fogyaszthatóvá válhasson. Na meg az sem biztos, hogy Sutyi ugyanolyan jó lenne rendezőnek, mint amennyire zseniális operatőr. Merthogy a színekhez valami varázslatos módon ért, ezt senki nem vitathatja el tőle. Azok a fények, melyek Az óceánjáró zongoristában, a Malénában, vagy A napfény ízében láthatók...
Nálam már kapott volna Oscart.

11: Hát persze, nyílt titok, hogy az Oscar-díj egy korrupt színlelt kabaré. Erre a legékesebb példa legutóbb a The Dark Knight majdnem tökéletes mellőzése. Én biztosan 20 év múlva is sokkal nagyobb megelégedéssel néztem volna úgy meg, hogy tudom, ez a film nyerte a legjobb rendező, legjobb film, legjobb zene, legjobb operatőri munka és legjobb forgatókönyv díját, egész egyszerűen azért, mert megérdemelte, sőt mi több (nem olyan mellékes!): világszerte milliók és milliók váltottak rá jegyet, kifejezve ezzel tetszésüket és elismerésüket. Azt hiszem, a siker ez esetben magáért beszélt, és ha a Titanic illetve a Király visszatér 11 Oscart zsebelhetett be (hozzáteszem: méltán!), akkor ez is megérdemelte volna. Politika, érdekek, és ármánykodás. Ez az Oscar. Mégis, a szobor nem csillog kevésbé fényesen, de talán jobb lenne, ha legalább egy kis mértékben visszaállítanák régi jó hírét.
A Száll a kakukk fészkére pedig kiváló film! :-)

Szerintem A zongorista nem rossz film, sőt! Viszont a keleti Vágó István kontra utcagyerek téma inkább menne el egy matinénak, mintsem hallhatatlanság panteonlakónak. Ja, a lobbi valóban hatalmas, erről főleg Weinstein filmrabbi tudna mesélni, aki (állítólag) még Pollack halálos ágyánál is azon küzdött, hogy a haldokló beleegyezését csikarja ki A felolvasó 2008 végi bemutatójához, ami az Oscar-induláshoz kellett. De lehetne sorolni a mindenféle ajándékcsomagokat, amelyekkel az Akadémia tagjait halmozzák el a különböző stúdiók, hogy azokkal kenyerezzék le a döntnököket. Kis év eleji megvesztegetősdi, amiből nyilván azok jönnek ki, akiknek ez már hosszú évszázadok óta zsigerileg van generálva, és most ne tessék bántani, mert nem zsidóztam. ;-)))
Na de inkább értsük egyet abban, hogy a Száll a kakukk... remek film! :)

7. Szerintem ennyi belefér, ettől nem fogsz összeomlani. Néha nem is olyan rossz dolog a sznobság. Például többször mosunk kezet, mindig tiszta a cipőnk, nincs lukas fogunk, és jó az illatunk.

A Mátrix engem viszont még ma is ugyanúgy lenyűgöz, mint tíz évvel ezelőtt, és lehetséges, hogy még tíz évet kell várnunk, amikor visszatekintve még tisztábban át tudjuk érezni és látni, mit is jelentett az a film a filmkészítés szempontjából. de ez azért van, mert én feltétel nélkül szeretem ezt a trilógiát, ugyanakkor teljesen megértem azokat, akik nem akarják.

Egyetértek azzal, amit a puszta témaválasztás ál-fontosságáról mondasz. A példával, amit írsz (Zongorista) viszont nem tudok, mert Polanski remeke számomra pontosan a filmkészítés valamennyi nagyságát felvonultatja, és mindeközben éppen egy történelmi világégést mesél el. De ez nudlit sem érne, ha nem Polanski ,és nem éppen ilyen zseniális módon tenné meg. Nézd csak meg, hány és hány filmet készítettek a holokausztról, és bizony van köztük igen gyenge is (bármennyire is szeretem őt, de Koltai Sorstalanság-a véleményem szerint ékes példája egy rosszul megközelített témának, és megvalósításnak. Az egész giccsbe és papírmaséba ment át, a drámaiság valódi súlya odalett, miközben a Zongorista vagy a Schindler listája esetében szinte magába szippant a mű). A témaválasztás önmagában nem elegendő a sikerhez, ezt mondod, és a legmesszebb menőkig egyetértek veled.

Ezzel együtt a Gettómilliomost jó filmnek tartom, csak éppen nem NAGY filmnek. Nem Amadeusnak, nem Száll a kakukk fészkérének, nem Schindlernek, vagy akár Gladiátornak. Erre a filmre sokkal kevesebben fognak emlékezni évek távlatából, mint az előbb említettek közül bármelyikre. De akár Danny Boyle egyéb más filmjét is felhozhattam volna példaként. De a legjobb, ha Scorsese munkásságát nézzük, mert őt önmagához képest "aláztak meg" azáltal, hogy az egyik legkevésbé maradandó, és érdemtelen munkája kapcsán szavazták őt be hivatalosan is a halhatatlanok közé, miközben ő már a Taxisofőrrel azzá vált, és utána számtalan alkalommal bebizonyította, hogy méltán.

6. Egyetértek.

5. Igaz, köszönöm.

4: vigyázz mert amikor én xpress-en ilyeneket írok, hogy majd tíz év múlva meglátjuk, hogy mennyire fognak emlékezni adott filmre, mivel szerintem is ez az igazi mércéje a "nagyságnak", akkor szépen el szoktak mondani mindennek, hogy sznob vagyok, hogy csak az tetszik ami sikeres, meg amiről kritiukusok azt írják bla-bla...  kedvenc példám a mátrix, amit bemutatásakor mint a legforradalmaibb filmet emlegették, hogy a legnagyobb film, meg megváltoztatja a filmkészítést stb stb... eltelt tíz év és ez a nagyság eléggé megfakult... :)  szeretem én is ilyen módon helyén kezelni a filmeket...

a másik észrevételeddel is maximálisan egyetértek! sokszor hallom én is egy-egy film oscar-díja kapcsán, hogy hát milyen megrázó témát dolgoz fel és ezért kap oscart, pl zongorista... könyörgöm... attól hogy valaki olyan témához nyúl nem jelenti hogy oscart is kell adni neki, szerintem a filmet mint filmet kellene kezelni és nem úgy hogy bemutatjuk zsidók, vagy kis indiaik szenvedését és akkor ez nagy dolog és adunk oscart...  az oscar a filmkészítőket és az ő tudásukat hivatott díjazni és nem a történelmet...

4: ez a film a tökéletes bizonyítéka annak, hogy az Oscar-díj száma jelenti azt, hogy istencsászár a film. képzelem mekkora lobbi mehet ott az átadó előtt..

ugyanúgy - legalább is nálam - nem számít, hogy hány kritikus ájult el egy fesztiválon egy filmtől... ezért sem olvasok kritikákat, ne mondja már nekem senki, hogy mi jó és mi nem.

Coen az, nem Cohen. :)

Ez a film engem egyáltalán nem érintett meg annyira, mint a világot. Persze vannak értékei, de ki fog emlékezni rá 5, vagy 10 év múlva? Ugyanígy vagyok a Téglával, vagy a Nem vénnek való vidékkel is (és a Cohen-testvérek filmjeinek java részével).
8 Oscart nyert egy jó PR-csapat, és egy ügyes, okos rendező, aki rájött, hogy az indiai filmeknek, amikből évente 1000-et csinálnak ugyanarra a kaptafára, még nem sikerült betörniük a nyugati piacra, és elsőként próbálta nézhető köntösbe bújtatni őket, hogy ne három órás énekes-táncos zagyvaság kerekedjen belőle. A végén így is kapunk egy érthetetlen össznépi varietéműsort.
India ilyen, emberek. Nyomor, bűz és borzalmas emberi sorsok hatják át keresztül s kasul. Én átéltem, hogy olyan kislányok, és kisfiúk, mint a filmben látottak, húzgálták a ruhámat egy falat kenyérért könyörögve. Tényleg szörnyűséges. De ettől még nem adnék 8 Oscart a filmnek. Okosan megírt alkotás, annyi szent, de semmi több, egyszer lebilincselő, de nem az utókor számára. Ezzel szemben a minap megnéztem blu-rayen a Száll a kakukk fészkérét, és bizony Randle P. Macmurphy (Jack "The Devil" Nicholson) még mindig döbbenetesen jó alakítást nyújt, miközben kikészíti azt a szemét Ratched nővért. Na, AZ méltán ötszörös Oscar-díjas film, még 30 év távolából is.

2: azt hiszem igen.