sziasztok srácok, örömömre nagy lett a pezsgés és megszólítottnak érzem magam
figyuzzatok, amikor dick laurent mentegetőzött a bajszos poénja miatt, akkor döbbentem rá, hogy itt vérbeli úriemberek cserélnek eszmét, hát banyek, persze hogy be lehet szólni freddiere, mekkora buzi volt, istenem, de látom, ez itt egyszerűen nem szokás, nem komilfó, szal elnézést az arrogáns hangért, pardon
ámde azért engedtessék meg nekem néhány keresetlen kitétel
könyörgöm, ezt, hogy ízlések és pofonok meg hogy ez relatív, na ezt gyorsan dobjuk ki a kukába, irgumburgum, mert persze, hogy mi a frankó, az viszonylagos, de ettől még nem csinálunk mást éjjel-nappal minthogy arról beszélünk, mi a frankó
mintha mindegy lenne mi szól a lemezjátszón, pedig mennyire nem az!
ha van ízlés, akkor szar ízlés is van, ne kelljen már definiálásba fogni
kéremszépen a depeche mode az igényes zene tipikus szörnyszülötte, emberek ezrei léteznek, akik a singlest és az exitert (pl) váltogatják a diszkmenjükben, és ezzel le van tudva számukra a zene világa, hisz ismerősökre lelnek a Pecsa Klubban, az industrial-dark esteken, és visszamosolyognak a kifestett gruftik, de még a széplelkű alternatívok is, na ezeket nevezzem én jóízlésű embereknek???!! hát nem fogom
miközben nyilván a depechnek volt egy-két jó száma, just can get enough meg még néhány korai szintiorgia, de azért ma teljes szívvel kiállni mellette több mint ciki, hisz egy középszerű, öreges, ambienttel melegített popzenekar, köcsög rajongókkal