Látod, én nem nevetek ezen a hozzászólásodon, szimplán csak örülök, hogy jár erre még néhány normális, gondolkodó ember, aki képes úgy értelmezni a leírtakat, ahogyan azok megfogantak a másik elméjében.
Akinek ez nem jön össze, azon sem nevetek, igaz, nem is sírok miatta, nekem attól nem lesz jobb vagy boldogabb vagy rosszabb vagy szomorúbb az életem, hogy a - szerintem azért nem annyira bonyolult - szavaim nem érnek el minden agyközpontot.
Egyébként nekem is rengeteg filmre nincs pénzem, csak a számomra fontosakat veszem meg azonnal, olyanokat, mint a fémdoboz, vagy a lentikuláris csomagolású, mivel azok minél tovább keringenek az eladási rendszerben, annál több idejük van arra, hogy sérüljenek, s ezt a rizikót nem engedhetem meg, mivel ha vetemednek, akkor már cseszhetem, ha később olcsóbbak is lesznek, vagy ha egy hibás példány kicserélgetése miatt kell boltokba, kiadóba rohangálnom, ami a végén sokkal több pénzbe kerülne, mint a megjelenéskori vásárlás. Ennek a fel nem ismerése a számvakság. Rotschildot szoktam idézni, aki azt mondta, hogy ő nem olyan gazdag, hogy megengedhesse magának azt, hogy olcsó árukat vásároljon. Ez erre a helyzetre teljesen igaz.